Reggel fél 4-kor unom meg a forgolódást. Úgyse tudok pihenni. Előszedem a versenykiírást és újra átfutom mi is ez az OCC, Orsiéres - Champex - Chamonix. Svájcból a hegyeken át Franciaországba, a táv 56 km és 3500 méternyi szintkülönbség, erre lesz 14 és fél órám. Leírva nem tűnik nehéznek. Mentem én már ennél sokkal többet is. Öltözködés, szedelőzködés valamit enni is kéne, de ilyen korán képtelen vagyok, egy kő van a gyomrom helyén. Timi a konyhában kávét főz meg valami, turmixot rázogat. Nekem elég egy pohár gyümölcslé csak induljunk már, nem bírom a várakozást. A szervezőktől előző este szűk szavú SMS-t kaptunk "OCC start 8:15am normal route. Attention heavy rain in the afternoon." Esett már előző este is most is szemetel. Végül Zita és Halmi is felkel és kikísér minket a buszokhoz. Timinek az 5:00-asra Nekem az 5:15-ösre van foglalásom. Még szerencse, hogy a futónacira felvettem egy túranadrágot, 5 fok körül van a hőmérséklet, fázom. Szerencsére a buszoknál nem néznek semmit így simán felülünk a 4:45-ösre. Koromsötét van, nincs mit nézelődni így félálomban gyorsan elmegy a 1,5 órás út.
Megérkezünk, először nem akarnak beengedni rajtszám nélkül, mutatom, hogy még civilben vagyok végül beengednek. Az emeleten leszórom a cuccaim és megyek ki a toitoi-okhoz áll a sor, mikor feltűnik ezek nem az itthoni műanyag dobozok, hanem vizesblokkos konténerek két oldalról a fülkék. Míg a parkoló felőli oldalon sor áll a túloldalon van 8 szabad fülke. Vissza az emeletre, gyümölcs kenyér, kávé, tea a választék. Kávézni nem szoktam reggel, így megiszom életem legrosszabb teáját. De legalább a kaja jó. A szervezők 1200-ról 1500-ra emelték a létszámot (VIP-ekkel együtt 1565-en rajtoltunk el) így a sportcsarnok nagyon gyorsan szűkös lesz. Átöltözök, a civil cuccot beszórom a depózsákba amit visszaküldhetek a célba majd. 10-15 perc után besokallok nem bírom én ezt a tömeget inkább kimegyek az utcára. Szerencsére pont megjön Karcsi így nem vagyok egyedül van kivel beszélgetni. Majd csatlakozik hozzánk Németh Csabi is. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos tőle, vagy csak a több évtizednyi rutin miatt. De olyan témákat hoz fel amik elterelik a figyelmem a versenyről, úgy hogy közben a versenyről beszélgetünk. Csak épp nem arról mi vár ránk, hanem hogy milyen volt 10 éve. Melyik verseny mit változott az évek alatt stb. Szóval szakmázunk illetve én csak hallgatok. De most ez nagyon kell, lenyugtatja az agyamat. Csabi az esőt azzal rendezi le, hogy legalább nem lesz hőség, az nagyobb ellenfél lenne. És persze meg is jön az eső háromnegyed 8kor kezd esni, így mire 8:15-kor elrajtolunk már nem lehetünk vizesebbek, egy gonddal kevesebb. Közben Timi előre megy a rajtzónába, jó döntés volt. Más kategóriában fut, bő 3 órát vert rám végül.
Megérkezünk, először nem akarnak beengedni rajtszám nélkül, mutatom, hogy még civilben vagyok végül beengednek. Az emeleten leszórom a cuccaim és megyek ki a toitoi-okhoz áll a sor, mikor feltűnik ezek nem az itthoni műanyag dobozok, hanem vizesblokkos konténerek két oldalról a fülkék. Míg a parkoló felőli oldalon sor áll a túloldalon van 8 szabad fülke. Vissza az emeletre, gyümölcs kenyér, kávé, tea a választék. Kávézni nem szoktam reggel, így megiszom életem legrosszabb teáját. De legalább a kaja jó. A szervezők 1200-ról 1500-ra emelték a létszámot (VIP-ekkel együtt 1565-en rajtoltunk el) így a sportcsarnok nagyon gyorsan szűkös lesz. Átöltözök, a civil cuccot beszórom a depózsákba amit visszaküldhetek a célba majd. 10-15 perc után besokallok nem bírom én ezt a tömeget inkább kimegyek az utcára. Szerencsére pont megjön Karcsi így nem vagyok egyedül van kivel beszélgetni. Majd csatlakozik hozzánk Németh Csabi is. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos tőle, vagy csak a több évtizednyi rutin miatt. De olyan témákat hoz fel amik elterelik a figyelmem a versenyről, úgy hogy közben a versenyről beszélgetünk. Csak épp nem arról mi vár ránk, hanem hogy milyen volt 10 éve. Melyik verseny mit változott az évek alatt stb. Szóval szakmázunk illetve én csak hallgatok. De most ez nagyon kell, lenyugtatja az agyamat. Csabi az esőt azzal rendezi le, hogy legalább nem lesz hőség, az nagyobb ellenfél lenne. És persze meg is jön az eső háromnegyed 8kor kezd esni, így mire 8:15-kor elrajtolunk már nem lehetünk vizesebbek, egy gonddal kevesebb. Közben Timi előre megy a rajtzónába, jó döntés volt. Más kategóriában fut, bő 3 órát vert rám végül.
Rajt
A rutinosak azt mondták most ne leghátulról rajtoljak mint általában itthon, mert itt akkora lesz a tömeg, hogy már az elején behozhatatlan hátrányt lehet szerezni. Csabi rutinosan lavíroz a tömegben előre. Mi Karcsival maradunk a mezőny utolsó harmadában. Majd felcsendül Vangelis klasszikusa és a tömeg nekilódul a szűk utcácskán.
Hihetetlen a hangulat, senkit nem érdekel az eső, a komplett óvoda, iskola az egész falu kint áll az út szélén. A kis srácok pólóban drukkolnak nekünk nem érdekli őket hogy bőrig áznak. Itt tényleg minden induló egy rocksztár.
Karcsival próbálunk együtt maradni, de hamar elsodródunk, előzünk, előznek hömpölyög a tömeg. Az első kisebb emelkedőkön páran rögtön sétára váltanak, de itt még kifutom őket. Aztán pár kilométer után kezd szakadozni a tömeg, persze nincs még buborék, de már nem lépek és nem lépnek az ember sarkára. Ez a szakasz még széles dózer van bőven hely. Karcsi szólal meg mögöttem "-Ezt akartad? - Igen ezt." és röhögve tocsogunk a pocsolyákban lefelé egy kis faluba, Som la Proz-t egy óra alatt értük el. Karcsival nézünk, kis egyszerű falucska és minden második ház előtt egy itthon sose látott 4x4-es Suzuki Swift áll. Hiába na más világ.
Karcsival próbálunk együtt maradni, de hamar elsodródunk, előzünk, előznek hömpölyög a tömeg. Az első kisebb emelkedőkön páran rögtön sétára váltanak, de itt még kifutom őket. Aztán pár kilométer után kezd szakadozni a tömeg, persze nincs még buborék, de már nem lépek és nem lépnek az ember sarkára. Ez a szakasz még széles dózer van bőven hely. Karcsi szólal meg mögöttem "-Ezt akartad? - Igen ezt." és röhögve tocsogunk a pocsolyákban lefelé egy kis faluba, Som la Proz-t egy óra alatt értük el. Karcsival nézünk, kis egyszerű falucska és minden második ház előtt egy itthon sose látott 4x4-es Suzuki Swift áll. Hiába na más világ.
A melós rész:
Champex előtt az első emelkedő megfogja a mezőnyt. Nem derült ki, hogy mért de mint a karácsonyi tescos sorban állás. 3 percet állsz lépsz egyet. Na ehhez nincs türelmem, elkezdek az ösvény mellett a köveken előzni. Az első ellenőrző pont Champex 9,5 km 800 szint 2 órán belül 1376. vagyok. Egy pohár kóla, egy gél. Innen még együtt indulunk tovább Karcsival, Ő mondja, hogy egy tó mellett futunk, mivel felhőben vagyunk nekem ez 2 méterre a parttól nem tűnt fel. Majd a lefelén Ő tempót vált, Én nem akarom, tudom szétcsapni magam így leszakadok. Az eső közben egyre jobban szakad.
Champex előtt az első emelkedő megfogja a mezőnyt. Nem derült ki, hogy mért de mint a karácsonyi tescos sorban állás. 3 percet állsz lépsz egyet. Na ehhez nincs türelmem, elkezdek az ösvény mellett a köveken előzni. Az első ellenőrző pont Champex 9,5 km 800 szint 2 órán belül 1376. vagyok. Egy pohár kóla, egy gél. Innen még együtt indulunk tovább Karcsival, Ő mondja, hogy egy tó mellett futunk, mivel felhőben vagyunk nekem ez 2 méterre a parttól nem tűnt fel. Majd a lefelén Ő tempót vált, Én nem akarom, tudom szétcsapni magam így leszakadok. Az eső közben egyre jobban szakad.
Jön a következő nagy mászás, 800 szint szinte egyben a La Giéte 2000-es csúcsáig, itt még vissza tudom előzni Karcsit, Ő lefelé sokkal gyorsabb én felfelé tolom erőből. Kiérünk egy mezőre, kínai versenyzők állnak egy tehén előtt a lány nem meri megsimogatni a társa kezében kamerával biztatja, végül csak sikerül a kép. Mindenki mosolyog talán még a boci és boldog. Kicsit fázom a felerősödő széltől, de nincs az az isten hogy megálljak felöltözni, végül is csak 2 nadrágot és egy thermo felsőt és a vihar kabátot cipelem, de én le nem veszem a zsákot hogy kiszedjem az tuti (mivel rövidnadrágban indultam kötelező volt hosszú + eső cuccot is vinni magunkkal). Inkább kis tempó növelés a fák között már nem lesz szél. Egy istállóban van berendezve az időmérő pont, csipantás után megállás nélkül haladok tovább. La Giéte 20,8 km 1600 szint 4 óra 26 perc 1346. vagyok, 30 helyet jöttem előre.
Beüt a krach:
A lefelé vezető dózeren a földön fekszik egy sporttárs, a thermo fóliával letakarva 2 társa telefonálgat. Hogy esett vagy csak túltolta az elejét nem tudni, de jó emlékeztető, hogy nem az itthoni játszótéren vagyunk. Karcsi utolér, pár szót váltunk, hogy ez itt most rohadtul nem frankó a sárfolyásokban lefelé, és az életünkkel játszunk, majd 2 ütemváltással eltűnik előlem. Persze Ő Speedcross-ban fut én meg a Challenger-rel küzdök a sárban. Meg mondjuk vagy 20 kilóval könnyebb mint én és technikája is van a lejtőzéshez ami nekem sose volt. Az első esést még kihozom döntetlenre azzal, hogy saját magamat tarkón vágom a bottal, majd 500 méteren sikerül még 4-et összehozni, ebből 2x roppan meg a térdem. Kész végem, megállok, majd totyogva indulok tovább, minden lépés fájdalom, mert bár nem a rossz bal térdem ugrott ki, de nem tudok a jobbra terhelni. És ha a következőnél a bal lábamat terhelem túl biztos, hogy csak a mentők hoznak le. Szóval teljes összeomlás, az emberek sorban húznak el mellettem. Nincs tovább, Trientig elvonszolom magam és kiszállok ennek így nincs értelme. Ahogy közeledünk a városhoz ismét megjelennek a hivatalos pálya fotósok, és persze, hogy sikerül még egy esést összehoznom, úgy hogy az övtáskám benne a telefonnal, powerbankkal, fejlámpával leszakad.
Itt döntöm el, hogy kiszállok épp elég volt ezt eljátszani tavaly a Lemkowyna-n . Trientbe már bukott versenyzőként kullogok be.
 |
| A kép ami minden versenyen elkészül rólam, a párját a Cortina beszámolóban találjátok. |
Trient 25,7 km 1600 szint 5 óra 33 perc 1436. vagyok. szűk 45 perccel a pontzárás előtt, de 90 helyezést bukva érek az etető pontra. A tömeg eltűnt, egyértelműen már megint az utolsók között vagyok. Nézzük mi maradt a cuccaimból az esések után, a telefonon az üvegfólia sarka letört, a hidegtől és/vagy kapcsolat kereséstől 100%-ról 53%-ra merült pedig nem vettem elő reggel óta. Na és persze világít egy SMS, a versenykuruzslómtól. Nem tudom, hogy érzi meg mikor van a legnagyobb szükségem rá de nem is számít, mint mindig most is betalál. Leves, kóla, kis kolbász, kis sajt irány tovább. Azt írta bármi történik büszke rám, ennél több nem kell, hogy végig menjek. Ha kell négykézláb de nem állok meg a célkapuig. A telefont átrakom repülő üzemmódba, hogy ne merüljön tovább és hogy véletlenül se csipogjon. Kizárom a külvilágot, azt a pluszt amire szükségem volt megkaptam. Innentől kezdve egyedül kell megoldanom a dolgot.
Csak élvezd!
Nem vagyok jó futó, sőt igazából nem vagyok futó, kocogni is alig bírok. Így a terv egyszerű volt, célba akarok érni, aztán jó lenne célba érni szintidőn belül. És ami a legfontosabb nem akarok küszködni, élvezni akarom a tájat, a hegyeket, hogy ott lehetek egy világkupa versenyen. Élvezni akarom a versenyt. Lefelé nem tudok futni, viszont itt van előttem a verseny legmagasabb hegye és fölfelé még mindig erősebb vagyok mint a körülöttem haladók nagy része. 3 km-en 700 szint, na ez fincsi lesz. Az ilyet szeretem, nem kell technika, nem terhelem a térdeim. Simán csak végre egy szép hegy, jöhet egy energia gél és had szóljon.
Les Tseppes 28,8 km 2350 szint 6 óra 49 perc 1352. vagyok. Az elbukott 90 helyezésből 84-et hoztam vissza ezen a szakaszon. Kisüt a nap, és megkezdjük az ereszkedést, egy pillanatra mintha Karcsit látnám pár száz méterrel magam előtt. De egy hiperaktív román sporttárs elvonja a figyelmemet. Most megyünk át a határon? Kérik majd az útlevelet? (hát persze a szakadó esőben a semmi közepén majd pont lesz bárki aki minket várna) Ő Budapesten futotta az első maratonját. 200%-on pörög a srác. Felváltva beszél hozzám, ingame videót forgat illetve egy Peach nevű kalifornia lányt nyúz, aki végig azon röhög hogy ilyen nincs, hogy felhőből felhőbe futunk és nem látunk semmit és hol vagyunk egyáltalán. Aztán sikerül seggre ülnöm, ami azért jó mert így kisebb ütést kap a térdem. A srác közli a térdemmel nem tud mit kezdeni, de tud adni egy csokit ami majdnem olyan jó. Aztán szerencsére neki iramodik és megszabadulok tőle, kezdett már kicsit fárasztó lenni. A lejtőzés nem megy de azért nem olyan rossz a helyzet. Egy spanyol futó a dózeren kiáll előlem és elkezdi jégspray-el lefújni a térdeit. Vannak gondok másnál is. Karcsit még egyszer látom de behozhatatlannak tűnik, nem érem utol a pontig. Vallorcine 36,3 km 2500 szint 8 óra 20 perc 1389. vagyok. A fránya lejtők, megint visszaestem 37 helyezést.
A frissítőn nézem, hogy a köv pont csak 8 km minimális szinttel. Így kólát iszok, eszek kicsit megtöltöm a kulacsot és a zsák megtöltése nélkül indulok tovább, hiszen ez bőven elég lesz. Azt, hogy a frissítőpont asztalán hagytam, vagy cipőtisztításkor hagytam el a kulacsot nem tudom, de 1,5 km után miután megettem egy gélt és inni akartam rá tűnik fel, hogy nincs meg a szívószálas itató. 1,5 klikk az oda vissza 3 nincs az az isten, hogy én visszamenjek érte, akkor ezt a szakaszt lenyomom szárazon inkább. Előttem egy japán lány szamurájosat játszik. Bár a szamurájok egy oldalon hordták a kardjukat, Ő meg mindkét botját jobbra, balra eltartja magától mint egy pillangó szárny a lényeg, hogy előzni nem lehet. Nem fogja fel, hogy szólok hozzá, jó hát akkor kardozzunk. Miután harmadszor ütök a botommal az övére megérti, és elenged, dobok neki egy merci-t és elhúzok. Országút mellett haladunk el, ismerős a környék, itt is szurkolók. Az autókból dudálva biztatnak az elhaladók. Mosolyogva intek vissza nekik. Most tényleg élvezem a versenyt. Az eső is csitult kissé, és mivel lent vagyunk a völgyben így a felhőből is kijöttünk. Könnyű a pálya. A versenytársak pedig szemmel láthatóan jobban fáradnak mint én, így sorban hagyom el őket. Majd hamarosan házak közé érek és már ott is vagyok. Argentiére 44,2 km 2770 szint 9 óra 58 perc 1333. vagyok. 56 helyezést léptem előre. Tudom már meg van, innen már nem bukhatom el. Így bele fér egy hosszabb szünet, először is az órát teszem töltőre, maximális pontosságra állítottam így eléggé szívja az aksit. A kiürült tartályt is újra töltetem, majd jöhet a leves. Ízre borzalmas felhígított porleves, de jól esik a kis melegség a gyomromnak, kóla, sajt, kolbász, tuc keksz. Ez 5 perc, de az eső újra kezd cseperegni így maradok még 10-et, remélve, hogy ennyi töltés elég lesz az órának a célig (végül 10% maradt az akkuban). Talán 50 métert haladok a faluban, mikor meglátom Panyor Krisztiéket. Kiabálok nekik, megfordulnak. Ekkor esik le, hogy Ők itt laknak. Tehát már célba értek, átvették a finsiher cuccot, hazajöttek lezuhanyoztak, átöltöztek és mennek vissza Chamonix-ba (Kriszti 8:35-ös idővel 35. lett a nők között). Bakker én meg itt bénázok. Kérdem tőle mire számítsak, azt mondják kemény mászás jön. Még minimum 3 - 3,5 óra. Itt újra bevillan Cser Zsófi Világjáró klubos beszámolója, hogy mennyire gyűlölték a Flégére-t. Na akkor elő a szponzortól kapott vésztartalék Pulse Gel-t. Ez az amit csak a legnagyobb megborulás esetére tartogattam. És bár nem vagyok szétesve itt az ideje bevenni. Olipapa azt mondta rá, lehet jobb lenne nem egyszerre megenni, mert olyan mint a lórúgás. Hetek óta nem ittam kávét, a pár pohár kólában amit ittam, meg nincs igazából sok koffein, ezzel szemben ebben a gélben van 220 mg és hogy még jobban üssön ezt megbolondították még 1000 mg taurinnal is. Láttátok a Túl a sövényen rajzfilmet a hiperaktív mókussal? Na kb az az érzés mint mikor Hami megkapta az energia italt, vagy mint Neo a mátrixban a golyózáporban, úgy előzgetem a sziklákon felfelé a sporttársakat mintha egy helyben állnának, még az se zökkent ki, hogy pár méterrel előttünk leszakad egy korhadt faág. Félúton utolérem Karcsit, órák óta nem láttam most meg itt van előttem. Pár szót váltunk de elmarad mögöttem. Most piszkosul élvezem az emelkedőt, darálom be a szintet és az embereket. Mikor kiérünk az erdősávból egy pillanatra megakaszt a köd, kiértünk a sípályákhoz ahol hétfőn voltam a pályabejáráson, csak épp a látótávolság 20 méter sincs. Azért valahogy csak megtalálom a frissítő pontot.
Flégére 49,2 km 3400 szint 11 óra 19 perc 1289. vagyok. 44 helyezést javítottam ezen az etapon. Karcsi 15 perccel hamarabb jött ki az előző pontról. De én 5 perccel hamarabb értem fel, kellett ez az űrkaja, hogy ezt a hátrányt le tudjam dolgozni. Persze azért sokat ki is vett belőlem, kóla, kis kaja és indulok tovább. Az ereszkedést a sípálya széles köves talaján kezdjük majd egy bal kanyarral a single track-re térünk. Nem értem, hogy de tudok lefelé kocogni. Egészen addig amíg a vesém be nem jelez, hogy akkor kérne fél perc szünetet. De még kell két kanyar, hogy nyugisan félre tudjak állni. Közben pár fejlámpás sporttárs leelőz. Karcsi szól rám hátulról "ilyenekre nincs idő" röhögünk és megállapítjuk, most már együtt kell befutni. Majd a következő őrült gondolat, megtudjuk csinálni lámpa nélkül? Próbálom felidézni az útvonalat, 7 km és 800 szint lefelé, fele single track, fele dózer-aszfalt. Még felhőben vagyunk, de ha kiérünk belőle talán még kitart a fény a dózerig. Csak a virágos házig kell eljutni. Neki iramodunk, hopp itt egy patak/vízesés átkelés, ja tényleg ebből van kettő, illetve mint kiderül három. A felhőből kiérünk ugyan, de sűrű fenyvesben vezet az út korom sötét van, csak az előttünk imbolygó fejlámpák fényét látjuk, ami bizony zavaró. Karcsi azt mondja toljuk le őket! Ok toljuk, nem állunk meg senki kedvéért. A japán versenyzők riadtan ugranak szét előlünk. Egy pillanatra felvillan rémült tekintetük, kik ezek az őrült kamikázék itt? Tényleg őrültek vagyunk, mindenki óvatosan lépked a sziklák, gyökerek között az esőben, kabátban, lámpával. Erre mi megmutatjuk mi is az a magyar virtus, se kabát, se lámpa, a versenyünk legjobb tempóját futjuk itt. A ház után, az ösvény dózerre vált. Karcsi növeli a tempót, még 10 embert hagyunk el. De ez már érezhetően sok nekem, kicsit lemaradok, mikor ezt észreveszi Karcsi bevár. Újabb versenyzők, megint toljuk neki, páran próbálnak meccselni. De belátják itt és most mi legyőzhetetlenek vagyunk. Elérjük az első házakat, az aszfaltot. Itt már nem esik olyan jól a tempó de nem állunk meg. Nem tudjuk pontosan mennyi még. Be tudunk érni 9-ig? Talán. Akkor toljuk neki. Két szervező lány leállítja a forgalmat a szakadó esőben a kedvünkért. Bravo! Bravo ordítják az autókból, lehet azt hiszik meccselünk? A patak mellett futunk, háromszor akkora mint előz nap volt, persze nem csoda hisz majdnem végig szakadt az eső. Kiérünk a főutcára, Kupszi vagy Halmi ugrik elém, hirtelen fel se ismerem. Itt vannak mind kint. A lányok kiabálnak Hajrá! Hajrá! Robogunk tovább, megkerüljük a szobrot. Két idősebb francia versenyző épp megáll előttünk, én is megtorpanok. Hiszen az utolsó szakaszon már nem illik előzni. De ha Ők állnak akkor mi megyünk tovább, még 200 méter. Életem sprintje jön, pacsi a szurkolókkal. A célfotóst majdnem elsodrom, de bent vagyok. Kéz a magasban. Chamonix 56,35 km 3500 szint 12 óra 36 perc 1262. hely.
Katarzis
Nézem az órám 20:51, beértünk 9 előtt. Halmi kirángat a célzónából, mert nem vagyok teljesen magamnál, kapkodom a levegőt. Itt van mindenki, Yoyo, Zita, Timi, Zsuzsi, Kupszi, kijöttek elénk a célba. Mennyivel másabb így célba érni mint a Cortinán volt, ahol egyedül az utolsók között kullogtam be a célba. Végre két évnyi elbukott, vagy épp hogy csak teljesített verseny után most sikerült. Persze tudom ez még mindig nagyon gyenge. Az 1565 indulóból 1468-an értek célba, az én 1262. helyezésem még mindig a mezőny utolsó harmada. De végre nem utolsó, van fejlődés. Egy nagy lelki teher hullott le rólam.
Köszönet érte a kuruzslómnak, aki mindig megérzi mikor vagyok mélyponton és egy-két szóval rögtön talpra állít. Bigának a felkészüléshez adott tanácsaiért. Olinak a versenytanácsokért. Németh Csabinak szintén a tippekért, Karcsinak aki a végén húzott magával, hogy mindezt átélhessem. Egyedül biztos csak sétálgattam volna lefelé. Halminak az utazás / szállás profi leszervezéséért, és persze a lakótársaknak a bulikért. Mert ez a verseny így tényleg egy egyhetes fesztiválos nyaralás lett velük. A Proteinfutárnak a versenyhez és a felkészüléshez biztosított űrkajákért, a POLAR Hungary-nak. Az utazás előtt 2 nappal kapott vadi új V800-as tökéletesen működött és végig nagy segítség volt.
Folytatás?
A dátum fix. 2018 augusztus 27 - szeptember 2. OCC? CCC? még nem tudom, decemberig megálmodom, mit is szeretnék. Ha nem jutok be a sorsolással akkor is ott leszek. Dobolok a kordonon és biztatom a versenyzőket, mert ez a hét nem csak a versenyzésről szól. Ez a fesztivál az egész sport legnagyobb ünnepe. Amin még remélem sokszor részt vehetek a pálya mindkét oldalán.
A frissítőn nézem, hogy a köv pont csak 8 km minimális szinttel. Így kólát iszok, eszek kicsit megtöltöm a kulacsot és a zsák megtöltése nélkül indulok tovább, hiszen ez bőven elég lesz. Azt, hogy a frissítőpont asztalán hagytam, vagy cipőtisztításkor hagytam el a kulacsot nem tudom, de 1,5 km után miután megettem egy gélt és inni akartam rá tűnik fel, hogy nincs meg a szívószálas itató. 1,5 klikk az oda vissza 3 nincs az az isten, hogy én visszamenjek érte, akkor ezt a szakaszt lenyomom szárazon inkább. Előttem egy japán lány szamurájosat játszik. Bár a szamurájok egy oldalon hordták a kardjukat, Ő meg mindkét botját jobbra, balra eltartja magától mint egy pillangó szárny a lényeg, hogy előzni nem lehet. Nem fogja fel, hogy szólok hozzá, jó hát akkor kardozzunk. Miután harmadszor ütök a botommal az övére megérti, és elenged, dobok neki egy merci-t és elhúzok. Országút mellett haladunk el, ismerős a környék, itt is szurkolók. Az autókból dudálva biztatnak az elhaladók. Mosolyogva intek vissza nekik. Most tényleg élvezem a versenyt. Az eső is csitult kissé, és mivel lent vagyunk a völgyben így a felhőből is kijöttünk. Könnyű a pálya. A versenytársak pedig szemmel láthatóan jobban fáradnak mint én, így sorban hagyom el őket. Majd hamarosan házak közé érek és már ott is vagyok. Argentiére 44,2 km 2770 szint 9 óra 58 perc 1333. vagyok. 56 helyezést léptem előre. Tudom már meg van, innen már nem bukhatom el. Így bele fér egy hosszabb szünet, először is az órát teszem töltőre, maximális pontosságra állítottam így eléggé szívja az aksit. A kiürült tartályt is újra töltetem, majd jöhet a leves. Ízre borzalmas felhígított porleves, de jól esik a kis melegség a gyomromnak, kóla, sajt, kolbász, tuc keksz. Ez 5 perc, de az eső újra kezd cseperegni így maradok még 10-et, remélve, hogy ennyi töltés elég lesz az órának a célig (végül 10% maradt az akkuban). Talán 50 métert haladok a faluban, mikor meglátom Panyor Krisztiéket. Kiabálok nekik, megfordulnak. Ekkor esik le, hogy Ők itt laknak. Tehát már célba értek, átvették a finsiher cuccot, hazajöttek lezuhanyoztak, átöltöztek és mennek vissza Chamonix-ba (Kriszti 8:35-ös idővel 35. lett a nők között). Bakker én meg itt bénázok. Kérdem tőle mire számítsak, azt mondják kemény mászás jön. Még minimum 3 - 3,5 óra. Itt újra bevillan Cser Zsófi Világjáró klubos beszámolója, hogy mennyire gyűlölték a Flégére-t. Na akkor elő a szponzortól kapott vésztartalék Pulse Gel-t. Ez az amit csak a legnagyobb megborulás esetére tartogattam. És bár nem vagyok szétesve itt az ideje bevenni. Olipapa azt mondta rá, lehet jobb lenne nem egyszerre megenni, mert olyan mint a lórúgás. Hetek óta nem ittam kávét, a pár pohár kólában amit ittam, meg nincs igazából sok koffein, ezzel szemben ebben a gélben van 220 mg és hogy még jobban üssön ezt megbolondították még 1000 mg taurinnal is. Láttátok a Túl a sövényen rajzfilmet a hiperaktív mókussal? Na kb az az érzés mint mikor Hami megkapta az energia italt, vagy mint Neo a mátrixban a golyózáporban, úgy előzgetem a sziklákon felfelé a sporttársakat mintha egy helyben állnának, még az se zökkent ki, hogy pár méterrel előttünk leszakad egy korhadt faág. Félúton utolérem Karcsit, órák óta nem láttam most meg itt van előttem. Pár szót váltunk de elmarad mögöttem. Most piszkosul élvezem az emelkedőt, darálom be a szintet és az embereket. Mikor kiérünk az erdősávból egy pillanatra megakaszt a köd, kiértünk a sípályákhoz ahol hétfőn voltam a pályabejáráson, csak épp a látótávolság 20 méter sincs. Azért valahogy csak megtalálom a frissítő pontot.
Flégére 49,2 km 3400 szint 11 óra 19 perc 1289. vagyok. 44 helyezést javítottam ezen az etapon. Karcsi 15 perccel hamarabb jött ki az előző pontról. De én 5 perccel hamarabb értem fel, kellett ez az űrkaja, hogy ezt a hátrányt le tudjam dolgozni. Persze azért sokat ki is vett belőlem, kóla, kis kaja és indulok tovább. Az ereszkedést a sípálya széles köves talaján kezdjük majd egy bal kanyarral a single track-re térünk. Nem értem, hogy de tudok lefelé kocogni. Egészen addig amíg a vesém be nem jelez, hogy akkor kérne fél perc szünetet. De még kell két kanyar, hogy nyugisan félre tudjak állni. Közben pár fejlámpás sporttárs leelőz. Karcsi szól rám hátulról "ilyenekre nincs idő" röhögünk és megállapítjuk, most már együtt kell befutni. Majd a következő őrült gondolat, megtudjuk csinálni lámpa nélkül? Próbálom felidézni az útvonalat, 7 km és 800 szint lefelé, fele single track, fele dózer-aszfalt. Még felhőben vagyunk, de ha kiérünk belőle talán még kitart a fény a dózerig. Csak a virágos házig kell eljutni. Neki iramodunk, hopp itt egy patak/vízesés átkelés, ja tényleg ebből van kettő, illetve mint kiderül három. A felhőből kiérünk ugyan, de sűrű fenyvesben vezet az út korom sötét van, csak az előttünk imbolygó fejlámpák fényét látjuk, ami bizony zavaró. Karcsi azt mondja toljuk le őket! Ok toljuk, nem állunk meg senki kedvéért. A japán versenyzők riadtan ugranak szét előlünk. Egy pillanatra felvillan rémült tekintetük, kik ezek az őrült kamikázék itt? Tényleg őrültek vagyunk, mindenki óvatosan lépked a sziklák, gyökerek között az esőben, kabátban, lámpával. Erre mi megmutatjuk mi is az a magyar virtus, se kabát, se lámpa, a versenyünk legjobb tempóját futjuk itt. A ház után, az ösvény dózerre vált. Karcsi növeli a tempót, még 10 embert hagyunk el. De ez már érezhetően sok nekem, kicsit lemaradok, mikor ezt észreveszi Karcsi bevár. Újabb versenyzők, megint toljuk neki, páran próbálnak meccselni. De belátják itt és most mi legyőzhetetlenek vagyunk. Elérjük az első házakat, az aszfaltot. Itt már nem esik olyan jól a tempó de nem állunk meg. Nem tudjuk pontosan mennyi még. Be tudunk érni 9-ig? Talán. Akkor toljuk neki. Két szervező lány leállítja a forgalmat a szakadó esőben a kedvünkért. Bravo! Bravo ordítják az autókból, lehet azt hiszik meccselünk? A patak mellett futunk, háromszor akkora mint előz nap volt, persze nem csoda hisz majdnem végig szakadt az eső. Kiérünk a főutcára, Kupszi vagy Halmi ugrik elém, hirtelen fel se ismerem. Itt vannak mind kint. A lányok kiabálnak Hajrá! Hajrá! Robogunk tovább, megkerüljük a szobrot. Két idősebb francia versenyző épp megáll előttünk, én is megtorpanok. Hiszen az utolsó szakaszon már nem illik előzni. De ha Ők állnak akkor mi megyünk tovább, még 200 méter. Életem sprintje jön, pacsi a szurkolókkal. A célfotóst majdnem elsodrom, de bent vagyok. Kéz a magasban. Chamonix 56,35 km 3500 szint 12 óra 36 perc 1262. hely.
Katarzis
Nézem az órám 20:51, beértünk 9 előtt. Halmi kirángat a célzónából, mert nem vagyok teljesen magamnál, kapkodom a levegőt. Itt van mindenki, Yoyo, Zita, Timi, Zsuzsi, Kupszi, kijöttek elénk a célba. Mennyivel másabb így célba érni mint a Cortinán volt, ahol egyedül az utolsók között kullogtam be a célba. Végre két évnyi elbukott, vagy épp hogy csak teljesített verseny után most sikerült. Persze tudom ez még mindig nagyon gyenge. Az 1565 indulóból 1468-an értek célba, az én 1262. helyezésem még mindig a mezőny utolsó harmada. De végre nem utolsó, van fejlődés. Egy nagy lelki teher hullott le rólam.
Köszönet érte a kuruzslómnak, aki mindig megérzi mikor vagyok mélyponton és egy-két szóval rögtön talpra állít. Bigának a felkészüléshez adott tanácsaiért. Olinak a versenytanácsokért. Németh Csabinak szintén a tippekért, Karcsinak aki a végén húzott magával, hogy mindezt átélhessem. Egyedül biztos csak sétálgattam volna lefelé. Halminak az utazás / szállás profi leszervezéséért, és persze a lakótársaknak a bulikért. Mert ez a verseny így tényleg egy egyhetes fesztiválos nyaralás lett velük. A Proteinfutárnak a versenyhez és a felkészüléshez biztosított űrkajákért, a POLAR Hungary-nak. Az utazás előtt 2 nappal kapott vadi új V800-as tökéletesen működött és végig nagy segítség volt.
Folytatás?
A dátum fix. 2018 augusztus 27 - szeptember 2. OCC? CCC? még nem tudom, decemberig megálmodom, mit is szeretnék. Ha nem jutok be a sorsolással akkor is ott leszek. Dobolok a kordonon és biztatom a versenyzőket, mert ez a hét nem csak a versenyzésről szól. Ez a fesztivál az egész sport legnagyobb ünnepe. Amin még remélem sokszor részt vehetek a pálya mindkét oldalán.
"Nézd, Uram, ez az, amit szeretek
Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk."
Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése