Le Garage de Runnabe

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #3. forduló:

Ezzel győzködtem magam miért is kell elmenni a harmadik utolsó fordulóra. Az #1. forduló az ismerkedés volt. A #2. fordulót pedig feladtam, a tüdőpestisem miatt, ami aztán 3 hétre teljesen ki is ütött. Aztán szerencsére a Tátra meggyógyított. Egy hónap kihagyás után teljesen edzetlenül nincs értelme versenyezni. Viszont ennél kellemetlenebb terepviszonyokat csak a Lemkowyna esetleg Csanya egy kiadós kántálás után tud produkálni, ezért már megéri elmenni. Hiszen nem az a kérdés, hogy mennyire lesz borzalmas a 10 centis latyak, hólé és jég között futni, hanem, hogy mennyire tudok alkalmazkodni hozzá. Aztán péntek reggel a Runnabe-sek megleptek egy szponzor csomaggal, így eldőlt, hogy a "Garázs" színeiben indulok. Most úgyis ez a divat, mindenki műhelyben, sufniban készül. Akkor én a garázsból indulok.
Az első kérdés az volt, melyik cipőben induljak. GTX-es XA Pro + hómacska, vagy a veterán Fellraiser. A GTX-et gyorsan elvetettem, hiszen itt úgyis boka fölött fogok ázni és bíztam benne, hogy az olvadás és az éjszakai eső a jég nagy részét is elmosta, mert azt viszont a Fellraiser nem szereti. Rajt előtt kimentünk terepszemlére és kicsit melegíteni is (eddig ezt mindig ellazsáltam és inkább bandáztam). Szerencsére a saras latyak volt a több így a nagy fogú sárfutó modell tökéletes választás volt. Így a három futamon három különböző talajon három cipőben futottam XA Pro, Wings Pro2 és Fellraiser mert, hogy "a futás a legolcsóbb sport csak egy cipő kell és más semmi".

Rajtnál beálltam szokás szerint leghátulra, ne tartsam fel a valódi futókat. Az élboly szokás szerint kilő. Középen, hátul viszont nagy a kavarodás, eddig mindig leghátul voltam végig az aszfaltos bevezetőn most viszont 10 méter után már előznöm kell, torlódunk. Sok az ismeretlen és persze nem tudni ki hány körön indul. A pár száz méter aszfalt gyorsan elfogy és kezdődik a küzdelem, bokáig, boka fölé érő latyak és olvadt hó lé alatta pedig jég. Mindenki megtorpan, próbáljuk a jeget kikerülni, előttem egy kis srác 5 méteren kétszer térdel le, mellette az édesanyja próbálja meggyőzni inkább a vízben menjen, ne a jégen. Egész jó kis vonat alakul ki, oda-vissza előzzük és húzzuk egymást föl egészen a dolomit bányáig. Majd onnan kezdődik az ereszkedés, ezen a szakaszon a legnagyobb a jeges víz. De a széle sok helyen jeges, akkor már inkább a víz mint a csúszkálás. Sikerül 4-5 embert megelőznöm az időmérő pont előtt.

Jöhet a második kör. Sajna a megelőzött emberek közül hárman csak egy körösek voltak. Az aszfalton még tartom a helyem, de ahogy megint jön a jég és a fölfelé fogy az erő. Próbálom tartani a pozícióm, de egy srác szép lassan bedarál. Az első körben még én voltam erősebb fölfelé, de Ő okosabban osztotta be az erejét. A dolomit bánya előtti utolsó kaptatón még látom a hátát, de már nem tudom újra befogni. Két kis srác viszont nincs messze, őket beérem. Ahogy elérjük a fordítót vág hátba Németh Csabi. Hát igen, Ő más dimenzió mozog. Az első fordulóban is lekörözött az négy körösök győztese Marczis Dávid de ő akkor sokkal később ért utol. Vonatozok a kis srácokkal. Egy toccsanásnál a jeges víztől beleüt a hideg a lábujjamba. Épp szitkozódni kezdenék. De előttem a kölykök úgy döntöttek ők bulifutáson vannak, csúszkálnak és egymást fröcskölik a vízzel, közben hangosan kacagnak. Ettől nekem is rögtön jobb kedvem lesz. Lehet ezt így is csinálni, érezzük jól magunkat ha már fizettünk érte. Ránézek a V800-ra még bő két kilométer van hátra. Oda szólok nekik, hogy toljuk meg a végét már nincs sok hátra. Na ettől persze vérszemet kapnak és a bringaút keresztezésnél szépen állva hagynak. Nem mintha számítana, hiszen három korcsoporttal fölöttük vagyok, hogy a franc essen az öregségbe. Viszont hirtelen fújtatást hallok magam mögött. Megfordulok és egy még az első körben rég elhagyott futót látok. Az arcán látszik, hogy bizony Ő a helyezésért hajt. Hát ennyit a kényelmes célba érkezésről. Itt most nyomni kell. A pulzus 160-ról 175-re megy fel, még egy bucka és jön a befutó, mély latyak után tükörjég. Visszaveszek, mert jó lenne nem arcon becsúszni a célba. A különbség 4 másodperc, és még azt mondják az emberek a dobogóért küzdenek.

Az első fordulóban 66:40-et mentem, a másodikban egy kör (35:36) után kiszálltam. A harmadik forduló 69:30 lett. Ez volt a legnehezebb a három közül, mégis ezt élveztem a legjobban. A teljes leállás után kellett már egy ilyen motiváló nap. Köszönet az Egri Spartacus SE -nek a tökéletes szervezésért, egy nagyon jó pályát raktak össze és remek hangulatban ment le mind három forduló. Valamint köszönet szponzoraimnak a támogatásért a POLAR Hungary-nak, a Protein Futár Webáruház-nak és a Runnabe-nek. Megyünk tovább jöhet a Bükki Kilátások FUN Run