Fagyott Sárkány vs MedveDisznó 1:0

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #2. forduló:


Az #1 forduló nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy újra ott leszek. Bő 1 hónap van a két forduló között lehet szépen apránként előre haladni. Ehhez még Strava-n ráklikkeltem a két ünnep közötti New Balance "Fuss is ne csak zabálj" kihívásra. Ennek a lényege annyi volt, hogy dec 24 és dec 31 között minimum 50 km-ert kellett futni és akkor kaptál egy virtuális plecsnit. Na én ezt nagy lelkesen el is kezdtem 24-én reggel a hóesésben de erről már írtam. Majd folytattam apránként minden nap. 28-án a legnagyobb szélviharban felmentem az Egedre, látszott a Tátra, tök szép volt minden, csak éppen teljesen átfújt a szél, főleg már lefelé éreztem, hogy ebből gond lehet. Másnap a Borszalonon már majd beszakadt a hátam minden köhintésnél. 

A 31-ei közösségi évzáró futáson már csak döglődtem. Estére kicsit belázasodtam, de nem annyira, hogy otthon maradjak. Előbb az elsejei, majd a szülinapi, majd az egész heti edzést töröltem. Normál esetben ilyenkor 2 napig lázasan fetrengek aztán 4. napra semmi bajom. Hát most nem tudom milyen istentelen tüdőpestist szedtem össze, vagy valami H8N5 almutációt de az istennek nem akar elmúlni. Napközben csak hörgök fuldoklok, délutánonként kis hőemelkedés egy-két éjjel ébredtem arra, hogy még a párnát is átizzadtam nem csak a huzatot. Méz, pálinka, C-vitamin nem segít semmi, jóanyám szerint a tüdőm tiszta nem szörcsög, röntgent végig várni az évkezdési melós káoszban nincs idő, nem segít itt már csak a piócás ember! Biztos ami biztos péntek / szombat este a pálinka helyett már a 60-as TátraTeával kúráltam magam és úgy tűnt használ is. Hangsúly a tűntön.

A Kékes tömbje az Egedről

 Hétvégére megjött az elmúlt évek leghidegebb időjárása, szombat reggel -17 fokot, vasárnap reggel -20 fokot mutatott a tetőn a napkollektor érzékelője. Anyám erre annyit mondott, hogy mikor hazahoztak a kórházból is ilyen -20 fokok voltak 82 januárjában. Meg szokás szerint, hogy nem vagyok normális, de hát ezt már sok ezerszer elmondta.
Persze, ez nem túlzottan hatotta meg a környék futóit, így a #2. fordulóra még többen jöttek mint az elsőre! Rengeteg ismerős és még több ismeretlen arc. Az ECHO Force Spartan Groupja, rengeteg ifi tájfutó szülőkkel, még Németh Csabi is feltűnik a lányával, majd 100 ember. Mivel körözős verseny mindenkinek van teljesíthető táv. Bunny a Spartan-os srácoknak minden körvégére 30 burpee-t is előírt, őrültek ezek tényleg. 

Betegek, nyomorékok, haldoklók, kiképzők hátra.

Rajtnál az eleje őrült tempóval indul neki, mi maradunk hátul. Reninek a dereka van beakadva, Én fuldoklok, Bunny meg jó hajcsárként hátulról noszogatja a bandát, bár nagyon nem kell. Én viszont érzem, hogy gáz lesz, már az aszfaltos felvezetőn is nehezen kapok levegőt. Mondom is Reninek menjen ne várjon majd utolérem. Hát végül is tényleg utolértem az emelkedő végén, de addig 2x kellett megállnom, olyan köhögő rohamot kaptam. Hiába a maszk, nem a hideg levegővel van a gond, hanem egyszerűen fulladok, még séta tempóval is. Az utolsó emelkedőn érem utol, mondom próbáljuk meg hogy megy a lefelé, de ez így nem lesz jó. Ahogy megindulunk lefelé kicsit könnyebb, sőt igazából jól megy lefelé, jól is esik, elhúzok Renitől. Persze nem tart soká, a pálya  utolsó hullámjánál megint jön a köhögő roham. Le kell tépnem magamaról a maszkot, mert egyszerűen megfulladok. Vége. Itt döntöm el, hogy nem megyek ki a köv körre, ezzel csak kinyírom magam amit nem kéne. Megvárom Renit, hogy menjen tovább én megyek átöltözni.

Kettős érzések kavarognak bennem, mert nagy hülyeség volt betegen elindulni. Viszont a fuldoklást leszámítva jó volt, jólesett végre kint lenni az erdőben, az egész heti irodai őrültek háza után. Sütött a nap ropogott az kis hó, kellett már nagyon. A felszerelést jól lőttem be, a Polartec thermo frankón működött, egyáltalán nem fáztam, szemben a szilveszteri futással, ahol végig vacogtam kicsit. Érdekes módon a térdem se fázott, sőt futómű tekintetében rég nem voltam ennyire egyben, nem hülyeség a hengerezés + nyújtás tényleg. A versenyközpontban most csak a kis termet használhatjuk így elég szűkös, de csak sikerül egy sarokban gyorsan átöltözni, a forraltbor is jól esik. Előkerül Tamáska, bejött neki, hogy Németh Csabival húzatta magát így 39 perccel (nekem 35 volt az egy kör) abszolút első a két körösök között, Csabi is lazán nyert a 4 körösök között. Kicsit dumálunk még aztán kimegyek szurkolni.
 Egy hónap múlva jön az utolsó forduló. Megbeszéljük Renivel, hogy jó lenne egy 30 perc körüli kört csinálni. Előtte még lesz  Téli-Tátra tábor is, szóval tényleg össze kell kaparnom magamat. Folyt köv.

Le Garage de Runnabe