2016. november 12., szombat

Łemkowyna Ultra-Trail® 70

A Lemkowyna Ultra-Trail® Lengyelország egyik legnagyobb terepfutó versenye. A Besszádok vagy Keleti - Beszkidekben, ami európa leggyérebben lakott területe. Pár éve már voltam téli körülmények között a környéken, amikor is megmásztuk a hegység legmagasabb pontját az 1346 méter magas Tarnicát. Így az, hogy a környék gyönyörű nem volt kérdés. A versenyről pedig csupa jót hallottam az elmúlt években, hiszen mindig jelentős a magyar résztvevők száma. Jellemzően a lengyelek után a magyarok vannak a legnagyobb létszámban. Ezek alapján döntöttem úgy, hogy idén ez lesz a szezon záró fő verseny amit teljesíteni szeretnék. Január végén amint megnyílt a nevezési fül be is fizettem a részvételi díjat. Így ott volt a 10 hónapnyi ösztönzés, hogy komolyan vegyem a felkészülést.
A versenynek jó pár távja van, 150-80-70-48-30 km, mivel a 150 túl sok lenne a 80-as pedig szinte végig éjszaka halad ezért a 70-es távot választottam.


Közel 70 km, 2500 méter szintemelkedés, a limit 13 óra
Az útvonal nem körtúra így némi logisztikát igényel, de Fülöp Zoli zseniális szervezése ezt tökéletesen megoldotta. A szállásunk Duklában volt közel Chyrowa-hoz ahol a rajt volt. Zoli párja előbb kirakott minket a 70-es rajtjában, majd a 48-as indulókat a  rajthelyükre vitte és onnan kísért minket a kisbusszal egész nap a Komancza-i célig. A versenyt megelőző napokban aztán sorban jöttek a felhőszakadások, pénteken utazás közben is végig szakadt és Krosno-ban ahol a versenyközpont volt is sikerült szétáznunk mire megkaptuk a rajtcsomagokat. Az összes kötelező felszerelést be kellett mutatni, tényleg komolyan vették. Ezek a következőek voltak:

- hátizsák / övtáska
- minimum 1 literes víztartály, vagy kulacsok
- saját pohár
- fejlámpa
- életmentő / izolációs fólia minimum 140*200 cm
- medve síp (itt nem volt tiszta, hogy medve hívó vagy riasztóra gondoltak)
- steril fásli (én nem vacakoltam behajítottam a full medic csomagot érfogóstól mindenestül, ha tényleg jönne egy mackó)
- érvfényes igazolvány / útlevél
- 50 zloty készpénz (a sírásónak, ha a mackó feldühödne a síp hangjára)
- feltöltött mobil telefon, roaminggal és elmentve a hegyimentők telefonszámával
- útvonal térkép (a rajtcsomag része)
- rajtszám, végig látható helyen viselve (ezen volt az időmérő chip is)
- kesztyű
- sapka / csősál (csősálat kaptunk)
- hosszúszárú nadrág, 3/4-es csak hosszú zoknival, szárral együtt elfogadott, teljes lábat fedő felszerelés kellett
- hosszú ujjú felső
- vízhatlan kapucnis kabát
- megfelelő cipő
- piros lámpa az éjszakai szakaszokra

Miután ezzel megvoltunk, gyorsan visszapattanunk a kisbuszba és visszarobogtunk Duklába, hogy még tudjunk vacsorázni, versenycuccot összekészíteni és esetleg kicsit aludni is a reggel 7 órás rajt előtt. Szerencsére a panzió étterme még nyitva volt. Én megörültem, hogy van Zurek az étlapon mert ez a kedvenc lengyel levesem. A többiek nem tudták mi az de mikor elmondtam milyen végül mind azt választottuk. A zurek egy  kovász alapú kissé savanykás leves főtt tojással és füstölt hússal / kolbásszal, ehhez még pirogot ettünk, amit szintén jól készítenek lengyel testvéreink. Mivel a Captain Morgen rum is nevetségesen akciós árú volt a bárpultból így az sem maradhatott ki. Átnéztük a hatalmas rajtcsomagot, ami egyben depós zsák is volt amivel a száraz ruhákat lehetett a célba küldeni. A zsákban volt egy csősál, némi szóróanyag, egy energia szelet, kis verseny ismertető füzet, és egy full extrás laminált térkép a környékről rajta az útvonalak, ez egyben kötelező felszerelés is volt. Pihenni nem sokat sikerült kb 4 órát. Kis kapkodással el is értünk a rajthoz kb háromnegyed 7-re. Ahol már újra esett az eső és mindenhol állt a víz, jöttek is az első poénok, hogy búvár cuccot kellett volna inkább hozni.

A rajtnál a többi magyar indulóval bohóckodnánk, pózolnánk, de kiderül az egyik botom megint összeszorult akár csak az UTH-n így nem lehet kinyitni, próbálkozik vele mindenki de az esőben vizes kézzel lehetetlen kinyitni így kénytelen vagyok egy bottal neki indulni, rossz előjel. Aztán 7 előtt valamivel kilő a tömeg (a chip szerint én 6:59:18,7-kor indultam el :) ). Neki indulok a többiekkel, de ők sokkal keményebb tempót mennek így leszakadok. Yoyo-ka mondta, hogy lesz egy kis patak rögtön az elején, nos 5 napi eső után a kis patak kb 3,5 méter széles. Szerencsére a szervezők raklapokat raktak be, amin az előttem haladó lengyel srác 2 ugrással simán át is ér. Ó hát ez így könnyű akkor megyek utána, Persze az eszembe se jut, hogy a srác lehet úgy 50-60 kiló, én a sok cuccal meg pakolva bőven 100 fölött vagyok így természetesen a raklapok azonnal elsüllyednek és mind két cipőmből tocsog rögtön a víz. de legalább ezen gyorsan túlestem. Óriási a tömeg több mint 400-an indultunk útnak, persze az első emelkedő rögtön szétszórja a mezőnyt mint mindig. Még egy bottal rásegítve is jobban tudok haladni pár embernél így felfelé előzgetem az embereket, főleg lengyeleket, de elmegyek egy nagy szakállú mexikói srác mellett is. Látszik rajta, hogy kissé le van döbbenve a pályaviszonyoktól. ilyen esőt és ködöt lehet még sose látott. Az első 3 km-en majd 200 méter szintet kapunk felfelé eddig jó, aztán elkezd hullámzani a pálya és a lefeléken sorban visszaelőznek jó páran mint mindig. De itt még tűrhető a pálya, előzök, előznek így megy el az első óra.

Utolér Harcsa Barna így van kivel dumálni, együtt haladunk egy jó darabig UTH-ról és egyéb versenyekről, beszélgetünk. A 10. km környékén egy szép kis kápolna mellett haladunk el, majd jön a fekete leves. Az eddig összegyűjtött szintet kell eldobni, csakhogy az előttünk elhaladó pár száz ember már teljesen legyalulta a felázott ösvényt. Úgyhogy az egyik megcsúszásnál sikerül úgy elesnem, hogy fejjel előre a hátamon csúszok lefelé a domboldalon. Így egy jó testhosszal megelőzök egy Luxemburgi lányt aki halálra rémülve kapaszkodik egy fába. Megkérdi holland vagyok e, mondom nem magyar. Erre ő: "Ohh Katinka Hosszú 200 m back..." Ezen jót röhögünk, majd feltápászkodok és kicsit óvatosabban haladok tovább. Átkelünk a Dukla-i fűúton, majd egy kis település szélén jön a következő hegy. Ez piszok meredek, piszok csúszós és roppant keskeny nagyon nehéz előzni. Páran aszfaltos slick cipőben szenvednek előttem, így van időm megenni egy gélt, a 70 km-en összesen 3 frissítő pont van így nagyon figyelnem kell a kajára, ne csak cipeljem egyem is. 

Ez a hegy végleg szétszórja a tömeget, Barna is leszakad tőlem, már csak 2-3 emberrel kerülgetjük egymást ahogy éppen hullámzik az ösvény. Valami miatt mégis tetszik ez az ocsmány csúszós nyálkás ködös erdő. Végre tudok a saját tempómban haladni ami még mindig nem túl gyors, de legalább nem az a vánszorgás ami a szűk ösvényen volt, még egy kis flow is akad, tényleg élvezem. Egészen a következő esésig ami rögtön visszaráz a valóságba. 300 szint le az erdőben, majd pici fel egy mezőn át, aztán az aszfalton újra le. Itt utolér Yoyo-ka, mondja csapassuk, de valami nem frankó, egyszerűen nem megy az aszfalton lefelé se. Így hamar leszakadok tőle. A flow sehol, szakad az eső és süvít a szél, elkezdek fázni. Kell ez nekem? A kis ördög elkezd a fülembe suttogni, hogy szálljak ki, nincs semmi értelme. Elhaladunk pár gazdaság mellet majd át egy falun az emberek döbbenten néznek ránk. Kik ezek a fülig sáros idióták? Ez jó, rögtön jobb kedvem lesz, így mikor a pont előtt meglátom a kisbuszt Dórival csak egy gyors köszönés és már megyek is be a frissítőhöz. Feladni? Én? Soha!

A ponton 10 méter hosszú frissítő asztal, halmokban áll a lengyel minikolbász, füstölt sajtok, gyümölcs, csoki, mogyoró. A pontőrök forró teát, kávét kínálnak, de nekem elég egy kis kóla. 45 perccel vagyok szintidőn belül, megvárom még Barnát. Azt mondja rendben van, jön utánam így elindulok. A pont után kis aszfalt majd újabb emelkedő, itt megint tudok haladni. Az eső is kezd alább hagyni. Kezdem újra élvezni a dolgot. Kezd kialakulni egy kb 10 fős boly, folyamatosan látótávolságon belül haladunk így nincs annyira elveszve az ember. Van pár patak átkelés az egyiknél megcsúszok de szerencsére csak a lábam lesz vizes, meg picit a bokám csapom oda, de nem vészes. Újabb és újabb huplik jönnek a talaj pedig egyre gyalázatosabb, itt sokkal több eső esett és ráadásul a 48-asok hordája is előttünk jár már. Néhol már nincs út, vagy egy patakban gázolunk föl - le, vagy a sík részeken a bokáig érő iszapban gázolunk. Így megy km-eken át, oda - vissza. Egy lengyel lánnyal beszélgetünk kicsit, mondom neki azért az erdő így is szép, de annyira nem hatja meg. Talán mos tő van mélyponton. Eltelik 2 óra a gyomrom megkordul. Így előhalászok egy Mars Protein szeletet, mondták a szponzornál, hogy ez tömény cucc de nem hittem el hogy ennyire. Az egy darab csokit majd 10 perc alatt sikerül megennem.  Viszont simán felvisz a következő vámpírfog hegyre. Ez után jön az útvonal talán  leggusztustalanabb lejtője, 2 km lefelé végig sárlében és iszapban nincs egyetlen stabil lépés se, persze hogy elcsúszok megint. Megváltás kiérni az aszfaltra. Betolok még egy gélt egy kis izóval és próbálom tartani a lépést a többiekkel.
Kocogunk, sétálunk majd megint kocogunk kicsit, de igazából senkinek nem megy a futás. Így érjük el a 40 kmes pontot.



Berzsó vár a ponton, jó egy kicsit beszélgetni valakivel. Nagyjából 30 perccel vagyok a limit időn belül, így van idő kajálni. Csanya a lelkemre kötötte hogy egyek a gyömbéres sütőtök levesből. A pultnál picit mogorva szakács áll, kérdezi milyen levest kérek, mert, hogy van zurek is. Hohó akkor a tököt passzoljuk. Mondom neki, hogy én csak a zurek miatt jöttem ide az a kedvencem. Erre hatalmas vigyorral szó szerint csurig tölti a poharat  levessel, alig bírom az asztalig elvinni. Berzsó segít újra tölteni a zsákot vízzel, mert az teljesen kifogyott. Izó a kulacsba, kis banán, sajt és indulok is tovább. Már nincs sok hátra, egyetlen mászás, kis hullámzás ez már sima ügy. 



Valamivel 3 előtt  jókedvűen vágok neki a következő szakasznak.   Erről a pontról indultak a 30-as távon indulók. Így már majd 1000 ember ment el előttünk, szóval utakról fölösleges is lenne álmodozni. már fölfelé is esek, majd a sík könnyű hullámzó szakaszokon is. Valószínűleg itt zúztam le a combjaimat is, bár a véres horzsolásokat csak otthon a zuhany alatt vettem észre. Egy lengyel sráccal, húzzuk egymást az elvileg könnyű gerinc úton, de nagyon nem megy. Elmajszolok még egy protein szeletet, itt egészen jól futható gerinc út következik.  
Az útvonal legmagasabb pontja előtt egy fotós integet, hogy tegyünk úgy mintha futóversenyen lennénk. Próbálok 5 métert kocogni, de valószínűleg nem volt elégedett mert a képet azóta se láttam kirakva. Közben Jakub leszakad és többet nem látom, valószínűleg fejben feladta, ahogy a kis csoportunk többi tagja is, mert sorban elmaradnak. Én próbálnék haladni, de igazából már csak vergődök, benézek egy pocsolyát, mármint én pocsolyának néztem egy gödröt. Ahogy belelépek fordul a boka én meg be egy szögesdrótba, ami kitépi a kabátom. Hát ilyen nincs gondolom magamban. Ezek után a rémálom folytatódik, le kéne ereszkednünk egy völgybe az 55 kmes ponthoz. 


Csakhogy az előttünk haladó mezőny teljességgel elpusztította az utat. A fák letördelve, a bozótos széle kitaposva, kerülni nem lehet, mert áthatolhatatlanul sűrű. Képtelen vagyok esés nélkül leereszkedni. 20 perc alatt teszek meg 1 km-ert és ereszkedek 200 szintet, végem van.
Szerencsére ez után egy nagy mező következik, persze ez is lejt, ami azt jelenti, hogy a füvön ha nem is áll a víz, de azért tocsog minden lépés. De legalább a cipőt lemossa kicsit. Beérek a pontra, de nem kell semmi, csak a lámpát veszem elő. A pontról kivezető út olyan mint Csanya legédesebb álma. A 10 ezer fős  szimultán iszapbirkózási világbajnokság levezetésére is alkalmas. Nagyjából 300 méter hosszú 10 méter széles egybefüggő mocsár. Nem tudom, hogy telepítették ki a pontot, de hogy a kimentéshez helikopter kell az biztos. 

Átkelek egy megáradt patakon, majd jön az utolsó hegy. Egy széles mezőn kelünk át. Besötétedik és leereszkedik a köd, már nem látom a fényvisszaverő szalagokat se. Szerencsére az előttem elhaladó 1000 ember olyan utat taposott mint egy marha csorda így nem lehet eltévedni. Lassan visszaérek az erdőbe itt már sűrűbbek a szalagok. Közben az óra lemerül, nincs több mérés nincs több navigáció. Szerencsére eltévedni nem lehet a jelölés és a horda csapása összetéveszthetetlen. Kiérek az erdőből metsző hideg szél fúj, de feltűnik egy 2 méteres tábortűz. A pontőrök biztatnak innen már könnyű csak 5 km. Elkezdek kocogni, de persze megint technikás csúszkálós szakasz következik. Betolok egy koffeines gélt, hátha kicsit felpörget. Az izó elfogyott és a tartályból se akar víz jönni, tölteni kellett volna. Újabb gödör, újabb esés. Itt a vége. Ezt így nem bírom tovább. A látótávolság max 10-15 méter, a pontőrt leszámítva  kb 2 órája senkivel nem találkoztam. Nincs értelme megkockáztatnom egy újabb esést, mert ha teljesen összetöröm magam kitudja meddig fekhetek itt egy pocsolyában.  A pontőr azt mondta 5 km abból legalább 2-őt megtehettem már, akkor már csak egy kicsit kell sétálni. Szépen besétálok, hogy rohadna meg az összes saras verseny...
Ahogy sántikálok lefelé, mintha villanna mögöttem valami. Na frankó már csak egy újabb vihar hiányzik. De nem vihar jön, egy futó ér utol. Köszönök neki de nem válaszol csak suhan tovább, más dimenzióban utazik, egy villanással teret vált és eltűnik a sötétségben. Később kiderül, hogy a hosszútáv második helyezettje volt. Viszont ha így tolja már biztos nem lehet sok hátra hát én is neki indulok, és mintha hallanám a versenyközpont hangjait. Picit gyorsítok, már látom a falu fényeit. Már csak egy utolsó lefelé és ez már aszfaltos, üdülők mellett ereszkedek le. Éles kanyar fejlámpás emberek jeleznek hogy arra. Már csak pár méter lehet! Hát nem, tovább irányítanak, le a főúthoz. hol a francba vagyok itt nincs semmi? Elindulok a falu irányába, pár száz méter után a földön egy letépett szalag, hát akkor biztos erre kell. még 5 perc sehol semmi és senki, majd végre kolompolást hallok. De még ez se a cél, csak pár spicces lengyel sörösüveggel és kolomppal? Talán drukkerek, a fene se érti megyek tovább.   Buszmegálló, még több ember, lengyelül magyaráznak, sörrel kínálnak 1 perc mire leesik nekik, hogy nem értem. Angolul végre elmondják még 500 méter menjek a templomig majd balra. Mintha a versenyközpont is egy mocsárra épült volna, a befutónak kikordonozott utolsó 50 méter egy merő sártenger, pedig a vizes fű elég jól lepucolta a cipőm, hát ennyit erről.  Beértem. Két lány oda ugrik a nyakamba akasztanak egy kolompot (szóval ezért kolompolt annyi ember). Mondom nekik, hogy kiestem a szintidőből. Mire ők az nem számít, gratulálnak. A sátorban éppen vége az eredmény hirdetésnek. A többiek ott várnak. Yoyo-nak és Zolinak sikerült bő egy órával értek be előttem. Kapok még egy isteni paradicsom levest majd haza indulunk.

A panzióban keresztelőt, vagy születésnapot ünnepel 20-30 helyi. Elég furcsán néznek kik ezek a sáros menekültek. Egy fiatal srác megkérdi mit keresünk ott, mondom futottunk a versenyen. Ebben az esőben? Igen. Mennyit? 70 km-ert. Magyarok vagytok? Igen. Ezt meghalva a családfő már tölti is kifelé a vodkát, hogy erre inni kell. Végül lemegy még két rum is, majd felmegyünk végre zuhanyozni. Éjfélig szöszmötölünk, nézzük az eredmény listákat, elvileg bent vagyok. Lehet kitolták a szintidőt? Egyelőre úgy tűnik igen, még mögöttem is vannak célba érők. Lassan aludni kéne, de lent még kitart a buli hajnal 4-ig. Ennek megfelelően fáradtan indulunk vasárnap haza.



 A kolompot én is megkaptam mint minden marha aki végig ment ezen a tortúrán. De mivel 44 perccel kicsúsztam a szintidőből így a kvalifikációs ITRA pontokat végül nem. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott hiszen, az utolsó szakaszig jól haladtam, fizikálisan nem volt gond, de a technikás pálya a sok eséssel fejben teljesen felőrölt.A frissítés jó volt, a pontokon a választék bőséges, azon kívül 4 db gélt és 2 protein szeletet ettem meg útközben, köszönet érte a Proteinfutar.hu -nak. Egy nagyon jól szervezett, tökéletesen jelölt és ellátott versenyen voltam. Ahova biztos, hogy még visszatérek. Mert ide vissza kell jönni!


UPDATE : A szervezők a borzalmas terepviszonyok miatt kitolták a szintidőket, így megkaptam az ITRA pontokat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése