A Bércről ezt írják a szervezők:
"A Mátrabérc Trail a hazai
terepfutás egyik meghatározó tavaszi eseménye, amely évről évre
nagy kihívás elé állítja mind a hazai mind a külföldi futókat. A verseny útvonala, a Mátra főgerincét követve, kelet-nyugati irányban keresztülhalad az egész hegységen. A nyomvonal 99%-ban természetes talajú erdei utakon fut, aminek a 4/5-e tipikus, sok helyen egynyomos gerincút, pompás kilátásokkal. Ezen a lenyűgöző útvonalon emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 méteres Kékes és a 965 méter magas Galyatető."
nagy kihívás elé állítja mind a hazai mind a külföldi futókat. A verseny útvonala, a Mátra főgerincét követve, kelet-nyugati irányban keresztülhalad az egész hegységen. A nyomvonal 99%-ban természetes talajú erdei utakon fut, aminek a 4/5-e tipikus, sok helyen egynyomos gerincút, pompás kilátásokkal. Ezen a lenyűgöző útvonalon emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 méteres Kékes és a 965 méter magas Galyatető."
Ehhez mellékelnek is egy csinos kis szintmetszetet, a rengeteg csodaszép kilátást biztosító buckáról. Azt már sehol nem említik, hogy a kilátásokból semmit nem fog látni az ember, mivel a szemén keresztül is levegő után kapkod az oxigén hiány miatt. Na de hát a kilátást már úgyis sokszor megcsodáltam, most küzdeni akarok az órával és önmagammal.
Háromszor voltam a Bérc túrán, de sajnos a tömeg olyan szinten megöli azt a rendezvényt, hogy tavaly megfogadtam soha többé, így marad a küzdés a Trail-en. A szintidő ugyan 3 órával kevesebb mint a túrán, viszont nem engednek be az ember elé 2000 rövidtávost így a tavalyi 10:42-es időmből ha minden jól megy tudok javítani 43 percet és akkor 9:59-cel beesek még a célba a zárás előtt. Persze ez csak egyszerűnek hangzik, igazából rengeteg buktató jöhet ilyen távon főleg hogy november óta nem mentem hosszút, és kihagytam az összes megszokott tavaszi szintezős túrát. Mivel a VTM-en és a Decathlon Kékestető túrán is szenvedtem az XA Pro-val ezért rendeltem egy Wings Pro 2-őt. A verseny előtti kedden elmentem kipróbálni, semmi extra csak 1 óra a dűlők között felkiáltással. Sikerült majdnem 2 órát kóvályogni a tűző napon amíg átfutottam a szalóki tóhoz. A víz hiány miatt sikerült is jól meghúzni a combom és a külső térdszalagom, ami persze nem múlt el szombat reggelig.
Zsófiéknak köszönhetően 7 körül már a rajtban voltam, így 8-ig volt időnk kipanaszkodni magunkat kinek mi és hol fáj és jaj mi lesz most.
Zsófiéknak köszönhetően 7 körül már a rajtban voltam, így 8-ig volt időnk kipanaszkodni magunkat kinek mi és hol fáj és jaj mi lesz most.
 | ||||
| Rajt előtti "mind meghalunk" hangulat |
Sirok-Kőkútpuszta RAJT: 08:02:01
Dübörgő Metallica-ra rajtolunk, szokás szerint próbáltunk hátul maradni, hogy ne zavarjuk a gyorsabbak tempóját, bár az elején még elég sűrűn voltunk.
Dübörgő Metallica-ra rajtolunk, szokás szerint próbáltunk hátul maradni, hogy ne zavarjuk a gyorsabbak tempóját, bár az elején még elég sűrűn voltunk.
 |
| az első bucka |
Kellett egy pár km amíg széthúzódott a mezőny. Ők kezdenek erősen, vagy mi vagyunk lassúak? Valószínűleg is-is, menet közben aztán megállapítjuk, hogy mennyivel jobb sport a darts, ott nem izzad így az ember már reggel 9 előtt. Amíg ezen filozofálgatunk megeszek nyugisan egy csokit kelleni fog az energia. Edit, Zoli, Halmi és Én együtt haladtunk Gazoskőig, itt én kiálltam egy pillanatra mert pont szembe jött egy szimpatikus fa. Így a mezőny legutolsó helyéről indultam neki az 5. km után újra. A Jagus csúcsa előtt változott egy picit az OKT útvonala így nem mentünk le a bozótosba hanem egy eddig ismeretlen dombot mászattak meg velünk, így a felfelén vissza tudtam előzni pár embert. Majd megérkeztünk az útkereszteződéshez.
A Domoszlai kapu: 9:43
Az első részszintidő limit 2 óra mi 1:43 alatt értünk oda. Ez a nehezítés a Trail-ben, hogy míg a túrán mindig azt mondtuk 4 - 4,5 óra között ideális felérni Kékesre a kényelmes teljesítéshez, addig most 3,5 óránk lesz erre. Oroszlánvár kaptatóját már keményen tűzi a nap, de szerencsére idén hamar kezdtek lombosodni a növények így van egy pici árnyék. a csúcson egy pillanatnyi szusszanás M115-ön itt szokott lenni a kaja pont hát egy ismeretlen sporttárssal úgy döntünk akkor használjuk ki és együnk, így benyomom az első koffeines gélt, és kezdődhet a hullámvasút Kékesig. Markazi kapuig együtt haladunk, majd a Disznó-kő felé emelkedőn folyamatosan elszakadok és szinte végig egyedül megyek Sötétlápa nyereg -ik, a felfelén oda-vissza előzgetjük egymást egy lánnyal, korog a gyomrom de nincs idő megállni előszedni az energia szeletet, így még épp felérünk részszintidőn belül Kékesre.
Kékes 11:26
A ponton Mesi, Zsófi, Csanya szurkolnak. Engem még megvártak, biztatnak, ne álljak meg, ne egyek ez nem túra menjek már. Hangulat biztosításban mindig is profik voltak. De így is elvacakolok 6-7 percet, a Kékes - Galya szakasz részidejét külön nézik, így itt frissítés után kell csippantani, 11:32:41-kor indulok tovább. A nagy eufóriában csak a vizes tartály újra töltését felejtettem el. A hirtelen jött hőség pedig gyorsan megbünteti az ilyen hibát. Persze ez itt még nem jut el az agyamig, egyelőre a Sombokor para rész jön. Ez az a szakasz amin az elmúlt 6 évben még sose volt jó lejönni, egyszerűen sem a technikám se a bátorságom nincs meg hozzá, Strava szerint ez a szakasz 31:55 lett, de legalább nem törtem össze magam. Ahogy lefelé araszolgattam egyszer csak hirtelen gyanúsan sok kő kezdett fentről a nyakamba hullani, felnézek és ott van mindenki Petra, Yoyo SzíjZoli meg még vagy 20 ember. Nagyon benézték a Markazi kapu-nál a kék sáv leágazást és kegyetlenül szét kellett hajtani magukat hogy visszahozzák az elvesztett időt. De hát minek rohangálnak föl le a hegyen, mondtam hogy jöjjenek velem én tényleg tudom az utat :). Petra megdícséri a paradicsom színű cipőmet majd elrobog. Mátraházai műútnál betolok még egy gélt kelleni fog az energia Galyára fel, itt döbbenek rá, hogy csak az izós kulacsomat töltötték meg vizet nem vételeztem. Olyan 7-8 deci folyadékom lehet összesen ezt kell beosztanom a következő jó két órára, szinte végig fölfelé a déli tűző napon. Csór-hegynek fölfelé visszaelőzök mindenkit aki látótávon belül van és egy erőltetett de még nem meghalós tempóval haladok végig Galyáig.
Galyatető: 13:16:08
A turista centrumnál profi az ellátás. Millers a 1,5 literes tartályba simán belevarázsol 2 liter vizet nehogy még egyszer kifogyjon, izó a kulacsba, kóla a pohárba sajt, banán, sósperec. Zsuzsi is tudja, hogy engem úgy kell kidobni a pontról mert hajlamos vagyok leragadni bandázni. Ezért folyamatosan noszogat, ne várjam meg a többieket majd ő tovább zavarja a pontról Petrát, végül Yoyo-val indulunk tovább. A csillagvizsgálóig együtt hullámvasutazunk, majd a lefelén ő begyorsít. Mátraszentlászlón beraktak egy számomra érthetetlen aszfaltos extra kunkort a távba ami nem szokott a túrán lenni, itt még látom Yoyo-t ahogy ő már kiér az aszfaltról, aztán eltűnik. Vöröskő kilátót sose tudom fejben elhelyezni a falu mellett mindig van még egy kanyar mielőtt oda érek. Mátraszentistván utáni szakasz nagyon nem megy, visszaelőz egy rég elhagyott futó, és ahogy magamban számolgatom az időt egyre kisebb az esélye, hogy 3-ra leérjek Keresztesre, hiszen még előttem van Ágasvár. Éget a nap és folyamatosan lassulok, pedig elvileg ez a pihentető szakasz a pályában. Ezen a szakaszon lehetne időt nyerni, de én inkább csak veszítek, nem találom a ritmust, hogy jól haladjak. Utólér SzíjZoli ismét. A Szamár kő előtti pontig pedig befogjuk Yoyo-t, szegény nagyon rosszul van, hogy megszédül vagy a gyomor görcs borítja meg nem tudni, de segíteni kell neki. Az izótól kész a gyomra kér egy kis vizet, a tartályból adok neki majd biztatjuk nincs már sok jöjjön. Pár száz méter után egyszerre tör ki belőlünk Zolival a szentségelés mikor meglátjuk, hogy még csak most jön Ágasvár. A csúcson megállok magam elé engedem Zolit lefelé sokkal gyorsabb mint én fölöslegesen lassítanám. Majd ahogy óvatoskodok lefelé visszaelőz a sporttárs akivel még Oroszlánvárnál váltunk el. Már majdnem leérek a menedékházhoz mikor fentről kiabálást hallok Petra és Yoyo az. Petra utólér, szétcsapta a térdét de kapott gyógyszert így jön velem. Csörgő-patak völgyéig együtt bicegünk, majd a síkon kocogunk kicsit le Keresztesre. Amíg ő kezd feléledni ahogy haladunk a pont felé, én kezdek széthullani. Nem a táv öl hanem a tempó, és amíg a TT-ken lazán elsétálgattam addig itt figyelni kéne sokkal jobban a frissítésre, magyarul tök fölöslegesen cipelek a hátamon 2 liter vizet + fél liter izót ha nem iszok, valamint a hiper szuper gélek és energia szeletek se szívódnak fel a hátizsákon keresztül. Sajnos ahogy a hőség megcsapott teljesen elvette az éhség érzetemet, majd átment undorba, émelygésbe. Így sikerül eléhezve és szomjazva 30 perc csúszással megérkezni Keresztesre.
Mátrakeresztes 15:29:14
A többiek ülnek és esznek, én csak 1 marék sósperecet veszek és egy pohár kólát kérek majd indulok tovább az előre küldött depo csomagom is ott hagyom, hiszen 3 órát szántam az utolsó etapra de csak 2,5 lesz rá. Túlságosan meg vagyok borulva ahhoz, hogy rászánjak 2 percet és végig gondoljam mit is kéne ennem, innom. Csak megyek fölfelé mint egy zombi Nyikom-nyereg irányába. A falu utáni első emelkedőn még megelőzök pár embert, de az első sík részen visszaelőznek azonnal. Hullámzik az útvonal, próbálok kicsit belekocogni, de persze sikerül az úton lévő egyetlen kőbe belerúgni, szerencsére nem kell arccal tompítanom az esést, csak a gyomrom rázódik össze még jobban. Kicsit megborzongok, szédülök, a gyomrom egyszerre korog és émelyeg. Teljes apátia így nem fogok tudni felmenni a Muzslára az kizárt. Megállok egy fánál. Néhány piaci lángossütő veszélyes hulladéknak leadott fáradt olaja világosabb árnyalatú mint ami kijön belőlem. Nézem az izós kulacsom több mint a feléig van pedig ezt még Galyán töltötték, megiszom a felét, van nálam 3 db gél és csoki, de enni nem merek mert tuti kijönne belőlem, így a tartályból iszok még egy kis vizet. Az övtáskámba ugyan beraktam reggel 3*1 gramm zacsis sót, de ez persze elfelejtődött így most sem veszem be. Pedig lehet csak ennyi kellett volna, hogy ne csak lötyögjön hanem fel is szívódjon a folyadék a gyomromból. Vonszolom magam tovább, kb annyira vagyok kikészülve mint tavaly az UTH-n, dettó ugyanaz. Első komoly melegben való versenyzés, rutintalan frissítéssel, megint nem fogok beérni. Aztán meglátom a köv kanyarban az óriás vaddisznó dagonyát, a dagonyát ami az elmúlt 7 évben bármikor, bármerről jöttem mindig itt volt. A lenti dagonyánál kezdődik a fenyves fölötte a második dagonyánál már az Erdész rét, onnan meg már legalább látni a Muzslát. Hirtelen minden kitisztul, felébredt végre bennem a MedveDisznóEmber, felismerem a fát amit négy éve rugdostam az első Bércemen, hogy kijöjjön a görcs a vádlimból, ahhoz képest most tök jól vagyok, ez sima séta lesz fölfelé. Nyikom -nyereg és Ólom tető között vissza előzök néhány embert. Hol van már a régi teória, hogy a lottó ötösből az első dolog amire pénzt áldozunk az a Muzsla eldózeroltatása lesz, vagy hogy eladjuk Szegednek mert ide már fölösleges a Tisza parton viszont milyen jól nézne ki. Az egyik lány órája csipog, megkérdem hány óra. Kérdezi miért? Mondom neki ha felérünk 16:45-ig akkor sima ügy az egész. Mire visszakérdez hanyadik Bércem, mondom neki hogy a 4 .azt mondja jó. Vonulunk tovább buckáról buckára. Mint egy mozdony húzom fel a többieket. Muzsla-nyeregnél egy szervező vízzel kínálna de senki nem kér, már túl fáradtak vagyunk mindenhez. A csúcsra 16:43-kor érünk fel, én megállok, a többiek mennek tovább. Megiszom a maradék izót, egy gél kis vízzel és megyek én is lefelé. A többiek tempóznak nekem nagyon nem megy már a lejtőzés. elérek egy kisebb emelkedőt amiről azt hiszem hogy a Koncsúr, keresem a köveket amin 3 éve szétcsaptam a térdem de nem találom. Utólér egy lány kérdezi be lehet még érni, mondom persze sietni se kell, itt már fölösleges, de ő még tud futni én már nem. Eltelik 10 perc és jön egy emelkedő, ez mit keres itt? Ez a Koncsúr? Az nem lehet. De mégis az, itt van a hatalmas odvas ent fa. Nagyon elszámoltam magam. Próbálok kicsit kocogni ha csak 50 métert is de menni kell, iszonyatosan fáj a talpam bele épült egy kő. Kénytelen vagyok megállni és levenni a cipőt. Óvatosan tavaly így estem arccal előre a bozótosba mert egy görcs pont akkor rántotta be a vádlim. Most ezt megúszom kirázok egy kb borsszem méretű mini piramist a cipőből. De hiába a fájdalom marad (most 2 nappal a verseny után kezd talán mély hólyagba átmenni, vagy valami ideget kapott el és fantomfájdalom, mert még minden lépésnél érzem). Diós patak előtti részen előkerül SzíjZoli majd még egy lány. Zoli ér át először, ahogy mászok ki a szurdokból még pont látom ahogy a lány elindulna balra a szalagok mentén a Muzsla Trail útvonalán, na az lenne a szép ultra egyben a két táv. De nem hiszem hogy örülne neki. Szerencsére most tényleg tudom hol is vagyunk így elhiszi hogy a falu a másik irányba van. A lány jóval gyorsabb hamar eltűnik, SzíjZolit még beérem, együtt érünk be a faluba, a kisördög bujkál bennem, hogy visszaelőzőm a cél előtt. De pár lépés után a lábam már nem tartja ezt jó ötletnek így végül 10 másodperccel megelőz Zoli.
Szurdokpüspöki CÉL : 17:54:49
Konklúzió:A teljes menet időm: 09:52:48 lett ami a szintidőn belül beérkezők között az abszolút
utolsó előtti helyre lett elég. De utolsó helynek így még nem örültem! 50 percet javítottam a tavalyi időmön. Nincs izomlázam, nem fáj a térdem. Van egy-két hólyag a lábamon de azok hamar elmúlnak, az UTH előtt kellett egy ilyen igazi nehéz küzdős táv, hogy tudjam magamról kitudok mászni a gödörből és végig tudok menni. Talán végre sikerül megtanulnom azt is hogyan frissítsek és akkor nem lesznek gondok.
Külön köszönet még Halminak, hogy a verseny után bevállalta a kitérőt és haza vitt Egerbe így nem kellett buszoznom.
A Domoszlai kapu: 9:43
Az első részszintidő limit 2 óra mi 1:43 alatt értünk oda. Ez a nehezítés a Trail-ben, hogy míg a túrán mindig azt mondtuk 4 - 4,5 óra között ideális felérni Kékesre a kényelmes teljesítéshez, addig most 3,5 óránk lesz erre. Oroszlánvár kaptatóját már keményen tűzi a nap, de szerencsére idén hamar kezdtek lombosodni a növények így van egy pici árnyék. a csúcson egy pillanatnyi szusszanás M115-ön itt szokott lenni a kaja pont hát egy ismeretlen sporttárssal úgy döntünk akkor használjuk ki és együnk, így benyomom az első koffeines gélt, és kezdődhet a hullámvasút Kékesig. Markazi kapuig együtt haladunk, majd a Disznó-kő felé emelkedőn folyamatosan elszakadok és szinte végig egyedül megyek Sötétlápa nyereg -ik, a felfelén oda-vissza előzgetjük egymást egy lánnyal, korog a gyomrom de nincs idő megállni előszedni az energia szeletet, így még épp felérünk részszintidőn belül Kékesre.
Kékes 11:26
A ponton Mesi, Zsófi, Csanya szurkolnak. Engem még megvártak, biztatnak, ne álljak meg, ne egyek ez nem túra menjek már. Hangulat biztosításban mindig is profik voltak. De így is elvacakolok 6-7 percet, a Kékes - Galya szakasz részidejét külön nézik, így itt frissítés után kell csippantani, 11:32:41-kor indulok tovább. A nagy eufóriában csak a vizes tartály újra töltését felejtettem el. A hirtelen jött hőség pedig gyorsan megbünteti az ilyen hibát. Persze ez itt még nem jut el az agyamig, egyelőre a Sombokor para rész jön. Ez az a szakasz amin az elmúlt 6 évben még sose volt jó lejönni, egyszerűen sem a technikám se a bátorságom nincs meg hozzá, Strava szerint ez a szakasz 31:55 lett, de legalább nem törtem össze magam. Ahogy lefelé araszolgattam egyszer csak hirtelen gyanúsan sok kő kezdett fentről a nyakamba hullani, felnézek és ott van mindenki Petra, Yoyo SzíjZoli meg még vagy 20 ember. Nagyon benézték a Markazi kapu-nál a kék sáv leágazást és kegyetlenül szét kellett hajtani magukat hogy visszahozzák az elvesztett időt. De hát minek rohangálnak föl le a hegyen, mondtam hogy jöjjenek velem én tényleg tudom az utat :). Petra megdícséri a paradicsom színű cipőmet majd elrobog. Mátraházai műútnál betolok még egy gélt kelleni fog az energia Galyára fel, itt döbbenek rá, hogy csak az izós kulacsomat töltötték meg vizet nem vételeztem. Olyan 7-8 deci folyadékom lehet összesen ezt kell beosztanom a következő jó két órára, szinte végig fölfelé a déli tűző napon. Csór-hegynek fölfelé visszaelőzök mindenkit aki látótávon belül van és egy erőltetett de még nem meghalós tempóval haladok végig Galyáig.
Galyatető: 13:16:08
A turista centrumnál profi az ellátás. Millers a 1,5 literes tartályba simán belevarázsol 2 liter vizet nehogy még egyszer kifogyjon, izó a kulacsba, kóla a pohárba sajt, banán, sósperec. Zsuzsi is tudja, hogy engem úgy kell kidobni a pontról mert hajlamos vagyok leragadni bandázni. Ezért folyamatosan noszogat, ne várjam meg a többieket majd ő tovább zavarja a pontról Petrát, végül Yoyo-val indulunk tovább. A csillagvizsgálóig együtt hullámvasutazunk, majd a lefelén ő begyorsít. Mátraszentlászlón beraktak egy számomra érthetetlen aszfaltos extra kunkort a távba ami nem szokott a túrán lenni, itt még látom Yoyo-t ahogy ő már kiér az aszfaltról, aztán eltűnik. Vöröskő kilátót sose tudom fejben elhelyezni a falu mellett mindig van még egy kanyar mielőtt oda érek. Mátraszentistván utáni szakasz nagyon nem megy, visszaelőz egy rég elhagyott futó, és ahogy magamban számolgatom az időt egyre kisebb az esélye, hogy 3-ra leérjek Keresztesre, hiszen még előttem van Ágasvár. Éget a nap és folyamatosan lassulok, pedig elvileg ez a pihentető szakasz a pályában. Ezen a szakaszon lehetne időt nyerni, de én inkább csak veszítek, nem találom a ritmust, hogy jól haladjak. Utólér SzíjZoli ismét. A Szamár kő előtti pontig pedig befogjuk Yoyo-t, szegény nagyon rosszul van, hogy megszédül vagy a gyomor görcs borítja meg nem tudni, de segíteni kell neki. Az izótól kész a gyomra kér egy kis vizet, a tartályból adok neki majd biztatjuk nincs már sok jöjjön. Pár száz méter után egyszerre tör ki belőlünk Zolival a szentségelés mikor meglátjuk, hogy még csak most jön Ágasvár. A csúcson megállok magam elé engedem Zolit lefelé sokkal gyorsabb mint én fölöslegesen lassítanám. Majd ahogy óvatoskodok lefelé visszaelőz a sporttárs akivel még Oroszlánvárnál váltunk el. Már majdnem leérek a menedékházhoz mikor fentről kiabálást hallok Petra és Yoyo az. Petra utólér, szétcsapta a térdét de kapott gyógyszert így jön velem. Csörgő-patak völgyéig együtt bicegünk, majd a síkon kocogunk kicsit le Keresztesre. Amíg ő kezd feléledni ahogy haladunk a pont felé, én kezdek széthullani. Nem a táv öl hanem a tempó, és amíg a TT-ken lazán elsétálgattam addig itt figyelni kéne sokkal jobban a frissítésre, magyarul tök fölöslegesen cipelek a hátamon 2 liter vizet + fél liter izót ha nem iszok, valamint a hiper szuper gélek és energia szeletek se szívódnak fel a hátizsákon keresztül. Sajnos ahogy a hőség megcsapott teljesen elvette az éhség érzetemet, majd átment undorba, émelygésbe. Így sikerül eléhezve és szomjazva 30 perc csúszással megérkezni Keresztesre.
Mátrakeresztes 15:29:14
A többiek ülnek és esznek, én csak 1 marék sósperecet veszek és egy pohár kólát kérek majd indulok tovább az előre küldött depo csomagom is ott hagyom, hiszen 3 órát szántam az utolsó etapra de csak 2,5 lesz rá. Túlságosan meg vagyok borulva ahhoz, hogy rászánjak 2 percet és végig gondoljam mit is kéne ennem, innom. Csak megyek fölfelé mint egy zombi Nyikom-nyereg irányába. A falu utáni első emelkedőn még megelőzök pár embert, de az első sík részen visszaelőznek azonnal. Hullámzik az útvonal, próbálok kicsit belekocogni, de persze sikerül az úton lévő egyetlen kőbe belerúgni, szerencsére nem kell arccal tompítanom az esést, csak a gyomrom rázódik össze még jobban. Kicsit megborzongok, szédülök, a gyomrom egyszerre korog és émelyeg. Teljes apátia így nem fogok tudni felmenni a Muzslára az kizárt. Megállok egy fánál. Néhány piaci lángossütő veszélyes hulladéknak leadott fáradt olaja világosabb árnyalatú mint ami kijön belőlem. Nézem az izós kulacsom több mint a feléig van pedig ezt még Galyán töltötték, megiszom a felét, van nálam 3 db gél és csoki, de enni nem merek mert tuti kijönne belőlem, így a tartályból iszok még egy kis vizet. Az övtáskámba ugyan beraktam reggel 3*1 gramm zacsis sót, de ez persze elfelejtődött így most sem veszem be. Pedig lehet csak ennyi kellett volna, hogy ne csak lötyögjön hanem fel is szívódjon a folyadék a gyomromból. Vonszolom magam tovább, kb annyira vagyok kikészülve mint tavaly az UTH-n, dettó ugyanaz. Első komoly melegben való versenyzés, rutintalan frissítéssel, megint nem fogok beérni. Aztán meglátom a köv kanyarban az óriás vaddisznó dagonyát, a dagonyát ami az elmúlt 7 évben bármikor, bármerről jöttem mindig itt volt. A lenti dagonyánál kezdődik a fenyves fölötte a második dagonyánál már az Erdész rét, onnan meg már legalább látni a Muzslát. Hirtelen minden kitisztul, felébredt végre bennem a MedveDisznóEmber, felismerem a fát amit négy éve rugdostam az első Bércemen, hogy kijöjjön a görcs a vádlimból, ahhoz képest most tök jól vagyok, ez sima séta lesz fölfelé. Nyikom -nyereg és Ólom tető között vissza előzök néhány embert. Hol van már a régi teória, hogy a lottó ötösből az első dolog amire pénzt áldozunk az a Muzsla eldózeroltatása lesz, vagy hogy eladjuk Szegednek mert ide már fölösleges a Tisza parton viszont milyen jól nézne ki. Az egyik lány órája csipog, megkérdem hány óra. Kérdezi miért? Mondom neki ha felérünk 16:45-ig akkor sima ügy az egész. Mire visszakérdez hanyadik Bércem, mondom neki hogy a 4 .azt mondja jó. Vonulunk tovább buckáról buckára. Mint egy mozdony húzom fel a többieket. Muzsla-nyeregnél egy szervező vízzel kínálna de senki nem kér, már túl fáradtak vagyunk mindenhez. A csúcsra 16:43-kor érünk fel, én megállok, a többiek mennek tovább. Megiszom a maradék izót, egy gél kis vízzel és megyek én is lefelé. A többiek tempóznak nekem nagyon nem megy már a lejtőzés. elérek egy kisebb emelkedőt amiről azt hiszem hogy a Koncsúr, keresem a köveket amin 3 éve szétcsaptam a térdem de nem találom. Utólér egy lány kérdezi be lehet még érni, mondom persze sietni se kell, itt már fölösleges, de ő még tud futni én már nem. Eltelik 10 perc és jön egy emelkedő, ez mit keres itt? Ez a Koncsúr? Az nem lehet. De mégis az, itt van a hatalmas odvas ent fa. Nagyon elszámoltam magam. Próbálok kicsit kocogni ha csak 50 métert is de menni kell, iszonyatosan fáj a talpam bele épült egy kő. Kénytelen vagyok megállni és levenni a cipőt. Óvatosan tavaly így estem arccal előre a bozótosba mert egy görcs pont akkor rántotta be a vádlim. Most ezt megúszom kirázok egy kb borsszem méretű mini piramist a cipőből. De hiába a fájdalom marad (most 2 nappal a verseny után kezd talán mély hólyagba átmenni, vagy valami ideget kapott el és fantomfájdalom, mert még minden lépésnél érzem). Diós patak előtti részen előkerül SzíjZoli majd még egy lány. Zoli ér át először, ahogy mászok ki a szurdokból még pont látom ahogy a lány elindulna balra a szalagok mentén a Muzsla Trail útvonalán, na az lenne a szép ultra egyben a két táv. De nem hiszem hogy örülne neki. Szerencsére most tényleg tudom hol is vagyunk így elhiszi hogy a falu a másik irányba van. A lány jóval gyorsabb hamar eltűnik, SzíjZolit még beérem, együtt érünk be a faluba, a kisördög bujkál bennem, hogy visszaelőzőm a cél előtt. De pár lépés után a lábam már nem tartja ezt jó ötletnek így végül 10 másodperccel megelőz Zoli.
Szurdokpüspöki CÉL : 17:54:49
Konklúzió:A teljes menet időm: 09:52:48 lett ami a szintidőn belül beérkezők között az abszolút
Külön köszönet még Halminak, hogy a verseny után bevállalta a kitérőt és haza vitt Egerbe így nem kellett buszoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése