Lengyel - Tátra: Öt-tó völgye

Az augusztusi hőség elől 2010 óta mindig a Tátrába menekülök 2013 óta pedig mindig az Egri Kárpát Egyesülettel. Az egyesület képzett túravezetői és hegymászói mindig nagyon jó programot raknak össze az 5 napos táborra. Kiutazáskor kis felvidéki kulturális ismertető program, majd a hegyen különböző nehézségű útvonalak, így mindenki szabadon választhat kedvének, felkészültségének megfelelő időtöltést. A tábor központja mindig a Zora szálló Tátra Lomnicon, ahol kényelmes szobákkal és finom kajákkal várnak minket télen-nyáron. És persze az egyéni "őrültségeimre" is van mindig lehetőség. Így csináltam most is a meghirdetett "A" túrából "A+-ost".

Reggeli után busszal a nagy csoporttal mentem át Lengyelországba. Az augusztus ott is fő szezon, és a lengyelek imádnak kirándulni, kedvelt célpontjuk a Morskie Oko-nál lévő halastavi menedékház. Így mire a határra értünk a felső parkoló már tele is volt, csak a határon tudtuk letenni a buszt. Itt gyorsan el is köszöntem a csapattól, hiszen ők kényelmesen 3 - 3,5 óra alatt tervezik elérni az Öt-tó völgyét, én erre 2 órát számoltam magamnak. A határtól a nemzeti park bejárata nem egészen 2 km, de már itt az aszfalton megakaszt a tömeg. A nemzeti park kapujában a téli egy helyett most 6 jegyszedő bódé működik (a belépő jelképes 5 zloty, cserébe kulturáltan kiépített turista utakat kapunk és nem kell a szemétben gázolni mint itthon) de így is sorba kell állnom jó 5 percig, hiába péntek még így is rengeteg ember van, mi lehet vajon szombaton?
Az első 2-3 kilométer aszfalt, kerülgetem a babakocsikat, majd a lovaskocsikat amik a Morskie Oko-hoz viszik fel a rengeteg embert. Majd végre elérem az erdőt és a pirosról a zöld jelzésre váltok át. Az első 10 perc nettó bambulás, a januári téli tábor emlékeiből próbálom összerakni a tájat. Akkor a -10 fok és a jó 1,5 méteres hó nehezítette a haladást, most a 30 fok és a rengeteg ember. Sok százan tartanak a vízesés felé, néha nehéz az előzés. Kategorizálni kezdem az embereket, vannak a mászók nagy bakancsban, sisakkal, kötéllel a zsákjukon. Aztán a túrázók, ők azok akik köszönésre automatikusan elengednek kérés nélkül. Kiránduló családok, gyerek csoportok. Majd jönnek a divat turisták slick utcai cipőben selfiebotokkal, pár futó speedcrossban. És persze az elmaradhatatlan lengyel kamikázék, akik strand papucsban törnek a sör felé a vizes sziklákon. Hihetetlen figurák na.

Siklawa vízesésnél a tömeg feltorlódik, és szó mi szó érdemes megállni kattintani pár képet. 70 méteren át zudul le a sziklákon a tó vize mellettünk. Mesés látvány, és ez télen kimaradt. Hiszen a lavina veszély miatt akkor lezárják ezt az utat, a menedékházat a tófalon szinte függőlegesen felmenő fekete ösvényen lehet csak elérni. Innen szerencsére már csak pár száz méter és felérünk a völgybe a single track is két fősre szélesedik. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni, a tavak, a fölénk tornyosuló csúcsok mesevilága ez. Kiülhetsz a víz mellé egy sörrel, sütivel chilezni, vagy indulhatsz a Sasok útjára, vagy tovább a jó pár turista úton. A ház előtt épp menyasszony fotózás van, futócipő le, magassarkú fel. Na ez nem működik, hát akkor fel az ember hátára és be a tóba kapják az utasítást :)

Háromnegyed 12, ahogy saccoltam felértem 2 órán belül még a sorban állással és fotózással is, meg van az első 10 km és 700 szint. Térerő alig, így csak egy sms-t küldök a többieknek, hogy én indulok is tovább át a másik völgybe. Azért még megállok a háznál, hitetlenkedve bámulok a jelzőtáblára, úristen mekkora hó volt itt januárban.

Elindulok felfelé a kék jelzésen a Morskie Oko irányába, elérem a téli út fekete jelzésének becsatlakozását. Páran most is itt jönnek fel, gondolom, hogy kikerüljék a vízesés melletti tömött sorokat. Itt leszólít egy lengyel futó lány, felismeri a Lemkowyna-s pólót, kattintunk egymásról egy -egy képet, aztán jöhet a következő kaptató.

Buzigatya, hülye vigyor, giccses háttér :)

Itt megy át a Magas-tátrai átkelés teljesítmény túra útvonala is, nekem pedig a kedvenc panoráma utam amin eddig valaha voltam. Pedig már jópár tátrai útvonalat bejártam oda vissza, de ez a kedvenc szakasz fölfelé (lefelé már nem annyira). A háztól kb 20 perc a fölfelé szakasz és mielőtt átbukna az ösvény a gerincen 1850 méteren jobbra van egy kis kilátó pont. Itt egyszerre csak 2-3 ember fér el, így ezt a helyet választom az ebédre hozott High5 iso gél elfogyasztására. A gyomrom már amúgy is korgott, a 7 órai reggeli már messze van és én még csak egy kis csokit ettem meg még a vízesésnél. A nap erősen tűz, már most kezdek leégni, de az, hogy az 50-es napkrém is a zsákban van csak este derült ki. A magammal hozott 3 liter folyadék több mint fele elfogyott, szóval valamit majd venni kell a halastavi menedékháznál. De egyelőre ez nem izgat csak gyönyörködöm a panorámában.

Nagyjából 400 szintet dobok innen el alig 2 kilométeren a Morskie Oko-ig, ráadásul tömött sorokban jönnek az emberek szembe. Néhol még nem ugrós de már nem is lépős a sziklákon lefelé vezető single track. 5 ember fel, 5 ember le, szinte lehetetlen előzni. Néha rámosolyognak a Lemkowynás pólóra és elengednek. Felszerelés alapján már előre látom kitől várhatok előzékenységet és kitől nem. Jobbra áfonya mező és gyönyörű panoráma hívogat így megint letérek az ösvényről pár métert. Szemben a Rysy Lengyelország legmagasabb pontja és zarándok helye alatta pedig a két tó, felül a tengerszem alatta a Morskie Oko gyönyörű zöld vize. 

 Az ösvényen lefelé keresem a medvére figyelmeztető táblát amit Edittel láttunk még a 2014-es Átkelésen, de nincs már meg. Majd kiérek a házhoz vezető aszfalt útra. Páran a kordon mellett állnak és fotóznak, talán az itt lakó szarvasokat amik itt laknak és egyáltalán nem félnek az embertől, de én nem látom őket. A menedékház előtt a tóparton óriási a tömeg. Tényleg több ezer ember van itt, ami érthető hiszen aszfalton sétálva vagy lovaskocsival nagyon könnyen megközelíthető a parkolóból, inkább kirándulóknak van fent tartva mint túrázóknak. Főleg ilyenkor nyáron. A tavat balról kerülve indulok el a felső tóhoz a  Tengerszemhez. Egy kis hídon átkelve újabb menyasszonnyal találkozok, 2014-ben is belefutottam a felső tónál egy fotózásba. Úgy tűnik itt ez a népszokás. Rengeteg az ember, fa lépcsősor segíti a feljutást a vízesés mellett. A gyomrom hangosan megkordul, jelezve, hogy végre valami szilárd ételt is fogyasztanom kéne. Na akkor számoljunk, ennyi emberen átverekedni magam minimum 15 perc két óra körül lennék a Tengerszemnél. A Rysy-re nem megyek fel hiszen nem úgy terveztem, se elég vizem se kajám nincs hozzá. Viszont nem emlékszem, hogy Gyula 4 órát vagy 6 órát mondott a busz indulásra. Próbálom hívni, de nincs térerő szavát se értem. Bobek ki se csöng, ahogy a versenykuruzslóm se érem el. Na akkor vissza a házhoz, eszek egy jó gomba levest az máskor finom volt aztán a maradék 8 km aszfalton bőven belefér 4ig. Persze egy két képet még kattintok a tó jobb partjáról visszafelé.

A Rysy tömbje és a felvezető láncos szakasz, jó 600 szintet kell láncos úton megtenni a hasadék mellett. Valahol ott integet MariannRun is :D

A menedékháznál a sor kint áll a lépcső tövében, úgyhogy levesezés törölve indulok lefelé. 10 perc után elérem a következő házat, idáig hozzák a lovaskocsik a tömeget. Ennek megfelelően 5 perc sorban állás után még a fagyiról is lemondok. Úgyis kövér vagyok nem kell zabálni had égjen a zsír. Lefelé találkozok pár futóval, intenek mikor látják a Lemkos pólót, megy az oda-vissza drukkolás. Csapatom tovább lefelé az aszfalton, közben a vizem is elfogyott így mikor egy forráshoz érek újratöltöm a kulacsot. Jéghideg és kristály tiszta víz jön a fából kifaragott kifolyón hihetetlen jól esik. Elérem újra a piros és a zöld jelzés találkozását. Telefon megint, hol vannak a többiek, még csak a vízesésnél járnak. Na akkor nekem fölösleges sietnem sőt jobb ha eléjük megyek. Így újra elindulok a zöldön felfelé  mint reggel. Egy 20-25 perc múlva jön is szembe az egyik útitárs, a  versenykuruzslóm éppen málnát és áfonyát szed az ösvény két oldaláról így becsatlakozok én is. Eszünk, beszélgetünk, majd futunk a következő bokrokhoz kerülgetve a hegyről lejövő ember áradatot. Tökéletes zárása a napnak.

A csoport végére még egy jó órát várunk a beléptető kapuknál. Sajnos a télen megismert grillezett sajtot áruló mamika már nincs itt, így marad a pizza és egy kis dinnyés gumicumi ami a vésztartalék szilárd kajám lett volna, szerencsére nem kellett.

A jövőheti OCC előtti talán legjobb edzés napom volt ez. Elsőre furcsán hangzik, hogy kellett hozzá a tömeg de ott is 1500-an fogunk elrajtolni és garantált, hogy az első 5-10 kilométeren egyben lesz még a mezőny vége, közepe. Így még ezt is pozitívumnak veszem. A szintezés még a "hőségben" is jól ment, a frissítést szokás szerint nem tartottam be rendesen. De mivel nem volt gyilkos a tempó ezért pont elég volt, a versenyen a frissítőpontokon lesz úgyis szilárd kaja ott meg úgyis elcsábulok mindig. Harmadszor voltam az Öt-tó völgyében, és remélem még jó párszor eljutok oda. A hely télen-nyáron gyönyörű a menedékházak is jók, és hát akad még pár ismeretlen ösvény és hegycsúcs. Szóval megunhatatlan. Nyáron a tömeggel számolni kell, de megéri átküzdeni magunkat az ember áradaton mert felejthetetlen élményt nyújt a környezet a hegyek szerelmeseinek.

Az össz táv busztól-buszig vissza majd 30 km volt, 1300 szinttel, az eleje és a vége ugyan aszfalt, de korai érkezéssel (vagy télen :D) ez megúszható. Az Öt-tó völgyéből elérhető a Zerge és a Kápolna csúcs vagy a Sasok útja is (bár nekem az már túl extrém)
A Morskie Oko pedig magában is megér egy napot esetleg egy Rysy mászással. De azt csak rutinosabbaknak ajánlom a sok láncos szakasz miatt!