Dupla / Szimpla élmény szurkolói menet + LEKI bot teszt

A Dupla élmény egy roppant különleges verseny. A Duplán két körrel 4-szer, a Szimpla egy körében 2-szer kell megmászni a Kékest. Ez így alapból elég beteg gondolat, klasszikus példája miért is mondják azt, hogy a terep versenyeket szadisták szervezik mazochistáknak. Mindannyiunk szeretett El Presidente-je persze trükkös furmányos szervező, ezért csavar még egyet a dolgon, legyen páros verseny. Ahol a párban induló futóknak minden ellenőrző ponton maximum két perces időlimiten belül kell együtt áthaladniuk. Elsőre roppant viccesen hangzik, ez a csöpögő cukormáz ami eladja, hogy mekkora móka ez, nos valójában ez teszi igazán nehézzé és egyben különlegessé ezt a rendezvényt! Ugyanis 5 - 10 vagy még több  órán át (a Dupla 73 km-én 12 óra a szintidő) együtt haladni a másikkal roppant nehéz. Nagyon nagy összhang kell mind edzettségben mint fejben a sikeres teljesítéshez. Ez az a verseny amire mindenki úgy jön el, hogy tuti szívás lesz. Mégis végig mindenhol csupa mosolygós emberrel találkozni, nyugodt szívvel kijelentem, hogy az év legjobb hangulatú versenye volt amin ott lehettem.

Az indulás tervét szerencsére a sérüléseim gyorsan áthúzták, így megkíméltem magam egy újabb kudarctól. Viszont mindenképpen ott akartam lenni, mert tudtam, hogy nagy buli lesz. 2012-ben mikor először rendezték ezen a rendezvényen csöppentem be a Terepfutás.hu versenyeibe. Tudtam, hogy Zsófi és Szabi indulni fog, így meg volt a terv ők versenyeznek én meg önkénteskedem, hordom a vizet vagy amit épp rám osztanak közben meg egy jót bandázok. De mikor Csanya kiírta, hogy lehetőség lesz LEKI botokat tesztelni jött egy hirtelen ötlet. Mivel súlyos motiváció hiánnyal küzdök (magyarul semmi kedvem itthon egyedül edzeni), önkénteskedés helyett inkább edzek egyet a Kékesen és közben bandázok egy jót és kipróbálom a híres Leki botokat.

Csipi szerint így nyomtuk :)

Utazás közben felidézzük Szabival, mit össze fagyoskodtunk az első rendezésen. 2012-ben novemberben volt a verseny, még csak dupla táv volt és mi a Kékesen majd a Pisztrángos tónál frissítettük és irányítottuk a futókat. Kékesen reggel jóval fagy pont alatt volt a hőmérséklet és folyamatosan fújt a szél, a Pisztrángos-tónál meg már délután 3-kor tüzet raktunk máshogy nem nagyon bírtuk volna a 3-4 órás etapunkat, amíg az utolsó futó is át nem haladt.
Még pont oda érünk a Mátrafüredi suli elé a Duplatávosok 7 órás rajtja előtt, aztán 8-kor elrajtolnak a Szimplások is.

Én kapok Csanyától egy pár botot, majd felvázoljuk a haditervet. Mivel a versenyzők idén a piroson mennek le nekem ott kell felmennem a Kékesre, persze ők addigra már kb 30 km-ert futnak amíg én csak 10-et ezért csak az élbollyal fogok találkozni. Őket bíztassam, aztán ha felérek első dolgom venni egy jégkrémet és irány a Sötétlápa nyereg sziklái, hogy a lemaradókkal érzékeltessem mennyire a szívünkön viseljük a sorsukat (képzeljétek ide Csanya ördögi kacaját)

Fizan Trek vs. LEKI Micro Trail Pro

A faluban a verseny jelzéseit követem, amíg eljutok a kék és a piros elágazásáig, átmegyek a hídon majd a verseny szalagjait követve már a piroson elkezdem a mászást. Tavasszal voltam erre utoljára a Decathlon túranapon, de erről a szakaszról mégis mindig egy régebbi túra jut eszembe, 4 éve a hírhedt "üljön át a szomszéd autójába" hóvihar másnapján is itt mentünk felfelé Kékesre, elsők között indultunk így keményen meg kellett dolgoznunk, hogy kitapossuk az ösvényt a néhol combig érő hóban. Nos most nincs hó csak a júliusi hőség, reggel fél 9 és már 35 fok van az árnyék nélküli irtásos részeken. A korai időpont miatt is teljesen más az erdő, tavasszal itt a tömegeket kellett kerülgetni alig lehetett előzni, most az első 5 km-en 2 túrázóval és egy szalagozást ellenőrző crew taggal találkozok. Majd a Kiskő előtti elágazónál 2 időmérő lánnyal, akik a lelkemre kötik hozzak nekik fagyit visszafelé.

LEKI Micro Trail Pro teszt:

LEKI Micro Trail Pro

Na de hát nem csak bandázni, hanem botot tesztelni is jöttem, hát nézzük mit is kaptam. Az elmúlt években egy Fizan compactot nyúztam, ami a maga csavarós rögzítésével teljesen más stílus, így érdekes váltás volt. A LEKI botnál a részek nem egymásba csúsznak, hanem egymás mellé csukhatók, pont mint a sátrak tartó oszlopai. Ebből kifolyólag a rögzítésük is sokkal stabilabb így. Amíg a sima teleszkópos botok nagyobb terhelésnél könnyen egymásba csúszhatnak (főleg ha már sokat voltak használva és nem tökéletes a záró rendszer) addig ezek a botok biztos hogy nem fognak összecsukódni, max eltörni. Bár ehhez úgy gondolom tényleg extra terhelés kell, jelenleg kb 96-97 kiló vagyok, de a botokon lefelé se éreztem, hogy túlterhelném. A Fizan alumínium ötvözet és 158 gramm, a LEKI carbon és 179 gramm, ezt elsőre nem hittem el. Annyira tökéletes a súlyozása, hogy azokon a szakaszokon ahol csak sétálni tudtam felfelé azzal szórakoztattam magam, hogy egy ujjamon egyensúlyoztam a botot, pihe könnyűek. Ezen felül, a már említett rögzítési mód különbség miatt sokkal kisebbre csukhatók össze, szállításnál jóval kevesebb helyet foglalnak. Mivel viszonylag könnyű terepen mentem, sokszor csak kézben fogva vittem a botokat. Így a csukló pántokat levettem a markolatról. Ez is egy jó funkció, mert ha tényleg nem kell és nem valószínű hogy egy szakadékba ejtjük akkor én nem szoktam a csuklómra akasztani a botokat. A markolata kicsit lehetne talán vaskosabb, nincs nagy kezem, de ez mintha női / gyerek kézre lenne méretezve. Ezt leszámítva a markolat kialakítása a műanyag és a parafa összedolgozása roppant kényelmes.A bot végén fix mini hórózsa található, de csak egy jelképes méretű, sarazni jó, nagyobb, porhóban kevés lenne. Összeségében egy nagyon jó botot próbálhattam ki, melynek fő előnyei a kis méretre való összecsukhatóság valamint az ultra könnyű súly. Tetszet!

Sas-kőnél pár kidőlt fa így megállok bambulni, majd 900 méteres csúcs a felrobbant vulkán kráter látványos maradványa, de itt a hatalmas bükkök mellett mégis elvesznek a sziklák. Ráadásul jól is futható szakasz így 10-ből 9-szer  én is csak elmegyek mellette. A kidőlt fák viszont jó támaszt adnak a teszt bot lefotózásához. Még egy kaptató jön, majd egyre lankásabb  és szélesebb a turista út. Itt még egy pillanatra megállok beszélgetni, a verseny egyik fotósával, ő fázik, rólam szakad az izzadság, hiába na az élet kegyetlen. Pár száz méter múlva már látom a szanatórium régi nővér szállójának épületét és szokás szerint kezdenék magamban morogni, micsoda pazarlás otthagyni az enyészetnek azt az épületet amikor is a kontroll futóba botlok. Na ha Ő itt van akkor lassan már biztos jön az élmezőny. Pár szó után elválunk Ő robog lefelé én az utolsó aszfaltos szakaszon folytatom az emelkedést. Ahogy felérek Kékes-tetőre irány a Tető étterem megveszem a fagyit (értem én, hogy ez kiemelt turisztikai pont és az emberek úgyis mindent megvesznek, de azért az elgondolkoztató, hogy 2,5 drágább volt mint lent Mátrafüreden ami szintén turisztikai központ, és azért a Kékesre nem helikopterrel viszik fel a cuccokat mint mondjuk Svájcban). Beköszönök a frissítő pontra és közben már érkeznek is az elsők, majd nem sokkal lemaradva a második páros is. Az első 5 páros talán 10 percen belüli különbségekkel haladt át. Mire leérek a kövekhez kihelyezett fotócsapdákhoz a fagyi persze elfogy, ahogy a futók is. Jön egy kis szünet a bolyban. Remek hely ez, itt egy fotós egy csillagvizsgáló mérető objektívvel, egy pedig körbe bástyázva több állványon pihenő vakuval, hogy tökéletesen meglehessen örökíteni a Kékesre felérők szenvedését. És persze mindenkinek szól a taps, a kolomp, kereplő, a bíztatás. Ha az ember már a szemgólyóin is levegő után kapkod itt akkor is bele kell még futni azt az 5 méter a kép kedvéért. 

Mivel a fagyim elfogyott így kapok én is egy szép nagy csengőt, és picit még lejjebb ereszkedek. Aki itt van az már másodszor mássza meg a Kékest aznap, jár mindenkinek a pacsi. A csengőre érdekes reakciók jönnek, az első "Azt hittem már az angyalok csilingelnek, de látom csak te vagy" majd egy hölgy versenyző "Mise lesz az elhullottakért?" de persze az ismerősöktől jön a legjobb komment "Gondolkoztunk ki az a hülye aki ide lejön csilingelni gondolhattuk volna, hogy Te vagy." Lassan felér minden Duplás és a Szimplások is elfogynak, már csak az Alien vs Predator team-et várom. Végre felérnek ők is de Zoli eléggé kész van, a hőség és a Kékes eléggé megviselte, picit lassítunk, elkezdünk magashegyi tervekről beszélgetni. Illetve kezdenénk, de hát Tücsi mellett nincs lazsálás. Úgyhogy az utolsó 100 métert is meg kell futni a frissítő pontig. Bár a hármas csoportképünk alapján Zoli ennek annyira nem örült. Ők gyorsan tovább robognak a pontról, én még vacakolok a kulacs töltéssel, mondjuk nekem nem is kell annyira sietni. Illetve gondolom én, hogy nem kell sietni, csakhogy közben Zsófi és Szabi már elhúzott, illene nekem is visszaérni a célba. Mert nem tudom mennyire sietnek haza. Most nagyon jól esik a lefelé (jó 1 órát voltam fennt Kékesen, persze hogy kipihentem a felmenetelt) így a fotós azt hiszi én is versenyző vagyok, így rólam is készül futós kép, úgy hogy nem is versenyzek. Az elágazónál lévő időmérő pont előtt már 100 méterről hallom a kereplést, aztán meglátják a lányok, hogy csak én vagyok. Hol a fagyi? hát mondom megolvadt megettem a tiétek is. Mire "- Nincs fagyi, nincs kereplés"

A versenyközpontban remek a hangulat és szerencsére a többiek se sietnek haza, így marad idő még bandázni. Zuhany után jut még nekem is az isteni paradicsom levesből, az eddigi legjobb célkaja amit bárhol is kaptam. Zsófiék elszaladnak fagyizni, mi meg fröccsözni. Aztán újra vissza az erdészeti suliba, közben lement az eredmény hirdetés mégse siet senki haza, a Duplások még kint vannak a Szimplások közül is még most érnek be páran. De mégis inkább a piknik hangulat az ami dominál, ez az előnye, hogy nincs sok száz induló, sokkal családiasabb marad így a hangulat. Úgyhogy simán elrepül még pár óra mire elindulunk haza.

Hát így alakult a félévzáró terepfutós rendezvényem, felkocogtam a kékesre, hogy bandázzak egy jót. Kellett már egy lazázós menet, ami kicsit feltölt. A nyár a hegyi túrákról szól majd, így októberig nincs verseny tervezve. Addig marad az edzés és persze az igazi hegyek varázsa.
Köszönet a Terepfutás.hu -nak a szervezésért és frissítésért, valamint a tandtsport Kft.-nek a LEKI botok tesztelési lehetőségért.