2019. szeptember 18., szerda

Hollókői Várfutás 2019

Mr. Protein kitalálta menjünk Hollókőre, a Várfutásra mert az jó. Bár az előző ötletét ugye 3 hónapos rehab követte úgy voltam vele miért ne. Egy laza félmaraton, pont jó az OCC és a jövőheti Valamar Trail között. Második rendezés kis létszám, de hát Hollókő szép hely magában eladja gyerünk. Kiírás szerint 22 km 400 szint, az semmi. Mondjuk Egerből nem távban hanem időben van messze. Konkrétan Pestre hamarabb oda érnénk, de hát ismerős út és nem is tudom mikor jártam utoljára arra. Szóval minden adott egy jó kis futásra a Cserhátban. Olyan szép kis dombos buckás környék sokkal többet kéne arra menni, meg még rengeteg helyre itthon. A kedvezményes nevezési időszakról persze lecsúsztam de hát így jár aki külföldre jár "vagánykodni". Tracket vagy térképet ugyan nem találtam a honlapon, de úgy voltam vele 20 klikk az nem jelenthet gondot. Na ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
De hát ezért kellenek ilyenek, a saját hibáinkból kell tanulnunk. Tételesen 3 hibát követtem el.
1. Nem néztem meg a szervezők posztját facebook-on, pedig kirakták a javított útvonal tervet.
2. Reggel úgy döntöttem nem viszek magammal futómellényt elég egy kulacs, így persze a sótabletták is otthon maradtak.
3. Elhittem magamról, hogy tudok futni.

A szervezők posztoltak az eseményhez térkép vázlatot. Ebből ha megnézem kiderült volna, hogy nem úgy lesz az útvonal ahogy én gondoltam. Sőt Lévai Peti még mondta is a rajt előtt, hogy a Várban lesz a cél. Csak én nem fogtam fel mit is jelent ez. Na szóval így nézett ki a hivatalos pályarajz a távokról:

11 után pár perccel rajtoltunk el. Az élboly (2 és 3 körösök vegyesen) úgy lőtt ki lefelé a macskaköveken mintha nem lenne holnap, vagy kergetnék őket a zombik / turisták. Persze lefelé könnyű, meg a rajtnál a buli hangulat, a felhajtás, hogy valami őskori várvédő puska lövésére rajtoltunk fellelkesíti az embert. Éreztem én hogy ez nem az én tempóm de itt még "nyomtam" 5 perces első ezer és eldobott 50 szint. Az Ófalu tényleg szép,  jó hely igazi kis gyöngyszem nem véletlenül világörökségi helyszín. Csak épp nem tart sokáig. A 2. km-nél már egy földúton caplattunk fölfelé a tűző napon. Az útvonal kijelölése, táblázása példa értékűen tökéletes. Mondjuk a számok már gyanúsak voltak, hogy több lesz ez. Hogy miért zavart ez meg? Hogy miért gond 20 km-ert futni egy 50-es alpesi verseny után? Hát mert nem tudok ennyit futni és kint nem is kell ott a szintezés számít. Otthon a Hajdúhegyen a 7-7,5 km-es körömet, nagyjából 100 szinttel 50 egy-két perc körül szoktam kocogni. Ami elvileg ehhez pont elég, egy 2:30-2:40 körüli időhöz (szintidő 3 óra).
Szóval a tűző napon felmentünk egy dombra a mentő quad mellett, majd kis árnyékos rész újra fel, aztán a tűző napon megint le a fordítóhoz (itt volt itató pont). Majd ugyanott vissza föl, még két kanyar föl, Ófaluba le és jöhet a köv kör. Mi van??? Hol az erdő? Ok, hogy a puszta is terep de miért? Hát itt ez a sok szép és legfőképp árnyékos domb, miért a semmibe futkározunk? A szint így nézett ki

Az első kör még 55 perc lett. Pedig ekkor még nem álltam meg inni, és hiába a kulacs izó (kb 4 deci ment le) rég nem izzadtam így, a vádlim már kezdte kóstolgatni a görcs. A második körön már sóért könyörögtem a pontőröktől (bután néztek rám, hogy az minek) só helyett valami ismeretlen izót kínálgattak amiből nem mertem inni. Marad a kóla és a lassulás. Valamint a szitkozódás, a pont után kb 100 eldobott műanyag pohár, pedig ott a kukás zsák az asztal mellett. Valaki mégis úgy érzi, hogy ha 10 métert magával viszi és ott egy bokor mellé dobja le a poharat akkor azzal nyert 2 másodpercet. Meg is jegyzem a frissítőpont személyzetének, hogy nálunk ezért kizárás jár, mármint a szemetelésért. Egyszer használatos eldobható poharat meg nem adunk. Na de fordító vissza a faluba.
A második körről 1:58-cal jöttem ki, viszlát 2:40-es idő. Illetve viszlát szintidő? Már a faluban se lehet nyomni. Egyedül vagyok, a bámészkodó turistákat kerülgetni kell. Mert nem tudják értelmezni, hogy ez a sok hülye akin rajtszám van miért fut. Összehasonlítás kép a három Ófalu főutca szegmens idők (ez egy 700 méteres szakasz): 3:31 - 4:06 - 5:02
Na nem mintha a terepen jobban menne, fölfelé a combhajlítóm nyilall be a szakadás helyén. Tömök magamba egy méz szerű olasz gélt ami iszonyat sűrű meg is kell inni rá minden vizemet de így se megy. Jó akkor fotózzunk, alattunk a völgyben egy csomó boci:


A ponton már locsolnom kell magam, 1 óra múlt sehol egy felhő. Majd jöhet a fordító. Az előző körben itt még csomó futóval találkoztam most sehol senki. A szakaszt elnevezem magamban pokol-völgyének. A második frissítőnél már pakolásznak, minden szemetet összeszedtek a srácok amit a futók szétszórtak. Fürdés, kóla és taktikai váltás. Már csak egyetlen férfi futó van rajtam kívül látótávolságban vele egyszerre frissítünk. Végig gyorsabb volt nálam, lefutni nem tudom. Hát máshogy kell megoldani. Az ultra ész játék, halkan megjegyzem már csak 20 percünk van. Mire Ő csak annyit tud kinyögni, hogy ohh az nem lesz elég. Nekem viszont ez elég. Akárhogy fáj menni kell. A pálya legmélyebb része a "Pokol-völgye" a  fordító / frissítő előtti szakasz így alakul, első kör: 19:36, második kör 21:57, harmadik kör 20:40. Végig a nyílt szakaszon fel a dombon, el a kecske nyáj mellett, majd irány a vár.

   
A vége 2:58:22 az utolsó szintidőn belüli beérkező. Másfél perc akárcsak a Bércen, a végére 4 ember maradt mögöttem.

BearPig

Úgy tűnik pár havonta nekem bele kell futnom egy ilyen pofonba. De tényleg, futás, trail, túra. Még mindig sokkal inkább túrázó vagyok mint futó, tempó alapján mindenképp. Sokat tudok menni, de ha tényleg futni kell, és egy ilyen rövid távon bizony futni kell akkor kijön az edzés hiány. Egyszer Csipi azt mondta 10 km-en 300 szint az ami (Neki) még kényelmesen futható egy órán belül. Nos nekem 8 km-en 200 is már a határ.
Ettől függetlenül mégis tetszett az egész. A Szervezők látszik, hogy beletették a melót. A helyszín szép, egyedi. Ha jövőre nem körökből lesz a félmaratoni táv akkor érdemes lehet visszamenni. A vár is szépen meg van csinálva jók a kiállítások, a finisher paprikás krumpli is finom volt. Szóval ezt a versenyt megjegyzem magamnak.

#azértfutunkhogyzabálhassunk

2019. szeptember 16., hétfő

Fél nap a hegyen...UTMB - OCC 2019

2017 után újra szerencsém volt a sorsolással, így újra indulhattam az UTMB "babatávján". Az OCC a legrövidebb táv, a Svájci Orsiéres-ből a hegyeken át Chamonix-ba a Mont Blanc lábához. Pár éve mikor ez az útvonal, versenytáv megszületett volt egy kis hőbörgés, hogy ez nem is ultra. 100 km alatti távnak semmi keresni valója az UTMB-n! Nos az idei versenyen az 1200 szabad helyre (másik 300-at az elit és VIP futók tesznek hozzá a létszámhoz) közel 6000-en pályáztunk. Mivel 2018-ban nem volt szerencsém én dupla szorzóval neveztem (gyakorlatilag 2x került a nevem a kalapba) és mázlim volt. Burgertesó szokás szerint elintézte a szállást így a nyaraláshoz a jó társaság adott volt. Nekem már csak edzenem kellett. Valaki megjegyezte az Ultra Dolomites után, hogy visszatérő elem a beszámolóimban, hogy nem edzek. Nos ez a téli/tavaszi felkészítő szezonra igaz volt, Herr Hoffa és a szindrómája valamint a szanaszét szakadt szalagjaim kissé hátráltattak...leginkább fejben, hiszen nem a télen szakadtak szét. Csak épp addig nem tudtam róla. Úgyhogy a Bércre gyengén, az UTH-ra félszegen, az UltraDolomites-re elszántan érkeztem. Az OCC-ről tudtam, hogy meglesz. Így vagy úgy de végig megyek hiszen a szintidő roppant megengedő. Viszont szerettem volna "jót" menni, érzésre jót, és persze magamhoz képest is kicsit azért jobbat mint 2 éve. A verseny előtt július-augusztusban sikerült jó 10 ezer szintet összeszedni. Így szokás szerint csak a lejtőzésektől tartottam, hiába na béna vagyok. Chamonix-ban sikerült is elcsalnom, hogy csak fölfelé menjek, lefelé fogaskerekű vagy libbencs de nem gyilkoltam a térdem. Két nap, két gleccser, két hegycsúcs, 2000 szint ez volt a hét eleji "átmozgatás". 
Aztán hipp hopp csütörtök hajnal lett. A busz 5:30-kor indult mégis már 4kor felkeltem, nem volt értelme tovább forgolódni. 56 km 3500 szint, a pályát "ismerem" mármint azt hittem, hogy ismerem bár ugye 2 éve az esőben a felét se láttam. Az útvonal adatokat mégse néztem át újra, se a korábbi időket Trient 14:30, a vízválasztó ez az egy ami megmaradt. Pedig hát ez se az itthoni könnyű terep hiába "babatáv":

A buszon bár próbáltam nem sikerült aludni, az útitársak túl hangosak voltak, viszont így láttam fentről a kivilágított Martigny-t. 7 előtt értünk a rajtba ahol elsőre kicsit elveszettnek éreztem magam
egyedül. De ez nem tartott sokáig, előbb egy Norbi nevű Toulon-i honfitárs szúrta ki a magyar rajtszámom, aztán én vettem észre, hogy 3 "rejtett ügynök" pakoltat ki a földre 2 lányt akik közül az egyiken kalocsai mintás magyar mez van. Kötelező felszerelés ellenőrzés, csak épp nem a szokásos láthatósági mellényes szervezők, hanem szürke Columbia egyenruhás ellenőrök. Szóval akkor ez se legenda. Nincs kedvem tolakodni a mezőnyben megállok a templom mellett. Tudom, hogy ez hiba mert borzasztóan sokan vagyunk, de jobb szeretek hátulról menni. Így nézegetem a többi futót, akad látni való. Az előttem álló lányt mértani tökéletességgel tervezték meg az istenek...körzővel se lehet kerekebb formákat rajzolni. Majd éles váltás, mintha Danny Trejo anyukája állna mögöttem (tudjátok a Machete című filmből) azték-mexikói-spanyol arcvonások és olyan szikár kemény tekintet, hogy ha azt mondja épp átért a PTL céljából a rajtba és gondolta itt is végig megy akkor elhiszem. Neki még lesz szerepe a történetben. Szóval színes kavalkád, de hát ez az UTMB 100 ország versenyzői állnak a rajthoz az egy hét alatt. Végül csak akad társaságom Lévai Jennet Gábor is itt hátul várja a rajtot. Megbeszéljük, hogy jó itt nekünk, nem sietünk a biztos teljesítés a cél.
8:15 Orsiéres rajtNem sietünk, de a tömeg igen. Még a hátsó sorok is meglódulnak (mikor 2-3 perc totyogás után valóban elérünk a start vonalig) Itt bizony tolni kell vagy eltaposnak. Szerencsére 2 kanyarral kiérünk az ódon belváros szűk utcácskáiról. széles dózer út következik, Mellette az egész város / falu a komplett bölcsi, óvoda, iskola kint szurkol, pacsizik mindenkivel. Még mindig itt a legjobb elrajtolni ilyet eddig máshol nem tapasztaltam. Aztán persze magunk maradunk, az 1600 indulóból 100-200-an a sor vége. A tempó lassabbnak tűnik mint 2 éve de nem esne jól jobban tolni, akkor Karcsi adta az iramot és próbáltam Őt követni amíg bírtam. Most meg ugyan néha ránézek az órára mit mutat de inkább érzésre megyek. Ahogy elfogy a széles dózer megint megáll a tömeg a szűk szerpentinen. És ahogy 2 éve most se értem mitől lesz itt dugó, mert azért 2 ember elfér egymás mellett. És ok a mezőny ezen része itt nem fut fel, de sétálni lehetne, miért állnak? Persze ehhez nincs türelmem, oldalt a köveken, gyökereken felmegyek mellettük, páran csúnyán néznek rám, de ez van. Lehet itt menni csak akarni kell! Az emelkedő után köves, gyökeres ösvény jön itt meg engem előznek vissza. Gábor is itt ér utol a pontig már együtt haladunk.




10:06 Champex-Lac 5 perccel jobb idő mint két éve mégis csak 1424. hely akkor 1376 volt, na szóval ennyivel többen vagyunk, vagy nem tom. Kulacs töltés irány tovább, a város után van egy jó hely ahol meg lehet állni. Nem tudom megmondani miért jobb egy fánál megállni mikor komplett zuhanyzó konténerek vannak itt és még tiszták is hiszen nem az első 2 órában koszolja össze a tömeg. De nekem a tavalyelőtti fa kell. Amiről nem tudom hol van, akkor köd volt, most süt a nap és mindenhol szurkolók meg túrázók vannak. Hosszú 3 km mire találok egy nyugis helyet. Aztán teperni kell, hogy újra utol érjem Gábort. Mondom neki, hogy itt hosszú emelkedő jön fel a tehenekhez. Aztán egy idő múlva lemarad. A bocikat dél körül érem el, épp a sziesztájukhoz készülnek és persze pont az ösvény közepére fekszenek le. Hát ez zseniális, mennyivel okosabbak itt elő is veszem a telefont ezt fel kell venni. Elmegy vele 4-5 perc de ennyi kell többet már nem fotózok.




12:30 La Giéte ez a pont egy istálló, szó szerint. A bejáratnál a gerendára idén párnát kötöztek emlékszem 2 éve valaki futásból lefejelte és minden csupa vér volt utána. Víz, csippantás, felszerelés ellenőrzés (ezt megúszom) 1326. vagyok 11 perc és 20 hely javítás. Persze ezt nem tudom, csak azt hogy kegyetlen lefelé jön, 2 éve itt estem és valszeg akkor szakadt az egyik szalag szóval para faktor 100%. Persze akkor csúszott az esőben, most csak poros. Egy gyökérbe azért így is sikerül belerúgni de menni kell Trient a vízválasztó és ott adnak enni is. Csak 5 km mégis egy órát visz el ez az ereszkedés és persze jó pár helyezést vesztek mint mindig, konkrétan 58-at.


13:26 Trient az első kaja pont. Az utolsó svájci város 1384. vagyok 21 perccel és 50 hellyel előbbre mint 2 éve. Eddig jó, eszek, iszok, kapok egy egész üveg vizet a tartályba + 6 deci kólát a kulacsba. Nincs üldögélés, nincs siránkozás. Most szóba se jön a feladás majdnem féltávnál vagyok gyerünk tovább. Mondjuk az furcsa, hogy ahogy megyek ki a pontról a pár száz méter aszfalton rajtszámos emberkék jönnek szembe. Mi van? Elfutottak idáig és a hegy visszafordította őket? Ok mondjuk ez vagy 800 szint egyben de hát ez emlékeim szerint nem volt nehéz.

Na ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. 2 éve itt esőben ködben mentünk felfelé, nem volt hova nézelődni úgyse láttam a ködben. Most viszont tűz a nap a szerpentinre 3 km 800 szint, 30 perces kilométerek jönnek, gél, sótabi víz, víz, víz. Utolér a kalapácsos és keményen lesújt. Igazából én rontom el, mire felérek az ellenőrző pontra elfogy a 1,5 liter víz és a kólának is több mint a fele, de csak 2 sótabit vettem be 1 géllel. A gyomromnak vége. Nem lötyög a víz bennem, ezen már nem segít a sótabletta, érzésre inkább egy kő van a gyomromban semmit nem bírok lenyelni.
14:42 Les Tseppes 113 embert előztem meg ezen a 3 km-en, de kicsináltam magam vele. 1271. vagyok 22 perccel és 80 helyezéssel előbbre, és most tűnik minden összeomlani. Kicsit még emelkedik amíg elérjük a határ vonalát svájc és franciaország között (bár semmilyen jelzést nem láttam, nincsenek határkövek) szerencsére hűsítő szél fúj hiszen 2000 méter fölött vagyunk. De tudom, hogy egy kemény ereszkedés következik. Szerencsére előtte van egy kis kényelmes sík szakasz egy fennsík szerűségen. Végre látom innen a hatalmas víztározót amiről Cser Zsófi mesélt anno. Most egy darab felhő nincs az égen lenyűgöző a panoráma. Na de le is kell jönni a hegyről, akármilyen kemény. Mármint nekem kemény. 2017-ben itt is estem, tisztán felismerem a kis single track-et ahol elcsúsztam. Most is óvatosan haladok, egy távol-keleti sporttársat előzök épp amikor kacagva sikítva levágja az egyik kanyart 3 spanyol lány. Velük is már sokadszor játszuk ezt el, fölfelé lemaradnak, lefelé elhúznak tőlem. Ami viccessé teszi az egészet az a másik sporttárs arckifejezése. Döbbenet és undor ül ki az arcára. Levágni egy kanyart? Az ilyen szabály szegés az Ő világában elképzelhetettlen.
Végre leérünk egy kis forráshoz, kevés benne a víz. Be kell mászni a kövek közé, de folyadékra van szüksége. Elhagyjuk a sífelvonókat jöhet a döngetős dózer, mikor is ismerőst látok meg Györgyi Gábor az épp videózós helyeket keres a holnapi CCC-re, két szót váltunk Ő megy föl én le  a városba.
16:09 Vallorcine a pont előtt gyűlnek az illegális frissítők (OCC-nincs se support, se depo) egy lány úgy fut el mellettem mintha most akarna 500 helyet javítani. De aztán látom hogy csak a párjához rohant, aki száraz pólóval stb várta. 1317. helyre estem vissza (1389 volt 2017-ben) nagyjából 20 perc időnyereség. Tele töltöm a tartályt majd megállok a frissítő asztal előtt és csak nézek, képtelennek tűnik, hogy bármit is megegyek. De Machete megment, mármint a tetoválója vagy a sittes zárkatársa. Mert hogy amíg az asztalnál bambulok mellém lép egy mehikó. Tetőtől talpig börtön tetkókkal, bármikor bármelyik hollywoodi B film instant rossz fiúja. Elvesz az asztalról egy szelet dinnyét jól megsózza és már megy is. Mekkora ötlet! Mert ugye mi kell? Folyadék, cukor, só. Az íze nem olyan bizarr mint elsőre tűnik, le tudom nyelni és más most nem is kell. 16:15-kor jövök ki a pontról 6 perc állás idő nem is rossz.
Irány Argentiére az útvonal legkönnyebb szakasza 8 km és csak 300 szint most lehet megtolni. Lehetne, de legyünk őszinték sós dinnyével nem jut messzire az ember, előveszek 3 gélt, sós karamell, mentolos csoki meg még valami. Majd bontatlanul visszarakom mindet, az evés gondolatára is szúr a gyomrom. Marad a vánszorgás. Danny Trejo anyukája sincs jobb bőrben, oda vissza előzgetjük egymást, ha van egy kis emelkedő Ő sétára vált én lehagyom, majd a lejtőn azonnal visszaelőz 4x - 5x egymás után. Egy szakaszon egymás mellett haladunk szótlanul amikor is mormogni kezd. Spanyolul és egy számomra érthetetlen nyelven. Talán az isteneihez fohászkodik? Vagy szidja őket? A fene se tudja, de mögöttünk enyhén megmorajlik az ég. Na frankó ha kántálni kezd ropogósra sütnek a villámok... De nem Allaga Tomi írta hogy 4 után lehet kis zápor. Mondjuk tényleg csak pár csepp esik kb 10 percig igazából még a port sem veri el. Minden esetre az ima után az öreg néni fokozatot váltott és többet nem láttam, nem értem utol.
Helikopter hangja zúg. Mi ez mentő? Nem építkezés oda-vissza repked egy-egy csomaggal. Ohh akkor már itt a város gyerünk. Itt vannak a totemek, erre emlékszem. A Húsvét szigeteki kőfejekhez hasonló szobrok.



Csak meg kellett volna nézni az útvonalat jobban. Mert valóban bemegyünk a városba, csak épp nem a ponthoz. Valamiért teszünk egy kanyart és még egy buckát megmászatnak velünk, hát a f... a mocskos csiga evőkbe!
17:38 Argentiére a lassú szenvedéssel 101 embert előztem le 1216. vagyok. Két éve negyed 7-re értem ide az 1333. helyen. Hm lehet jó lett volna ezeket menet közben is tudni? De a ponton nincs idő ilyeneken gondolkozni. Egy önkéntes kérdi shower? Én tartanám a kezem, hogy megmossam az arcom de az egész lavór vizet a nyakamra zúdítja. Kissé meglepett vele de igazából jól esett. Bár lehet csak a helyi kész átverés show-ba forgattak, mert mellettem épp interjúztattak egy franci a lányt. Ami itt a mezőny végén nem szokás... Ezután jól esik, nem esik jól enni kell. Sajt, sós keksz, meg valami gyümölcs, kulacs töltés gyerünk tovább. Jön az utolsó mászás a Flégére-re, 5 klikk 600 szint, szép ösvény 1-2 lánc. Erre direkt félre tettem 2 gélt, egy koffeinest és egy GU Roctane-t. Csak épp nem kívántam, elfelejtettem és egyiket se vettem be. (Én hülye) A Flégére-rel nem szabad óvatoskodni. Itt (nekem) fullba kell nyomni a kretént. Fáj, görcsöl nem számít tolni kell, mert lefelé elvérzek úgyis és nincs több javítási lehetőség. Legalábbis két éve így volt. Betoltam a Pulse gélt 200 mg koffein + 1000 mg taurin úgy hogy előtte nem ittam kávét se hetekig. Fel is vitt mint a hiperaktív mókust az energia ital át a lézer nyalábok között. Na ez volt a terv most is. Csak épp ez 3 korty kólával nem megy. A sípályáig jó volt, majd ott kipukkadtam. Ahogy magamban számolgattam egy jó mászással 11:30-on belüli teljesítés is meg lehetett volna, csak ahhoz ésszel kéne frissíteni is.
18:56 La Flégére a felvonó épület átépítse miatt pár méterrel arrébb költözött a pont bár igazából ez nem számított, nem sikerült úgy felérnem, ahogy "kellett" volna. Ami persze hülyeség nem itt kellett volna tolni hanem az előző szakaszon. 1138. helyen érkeztem ami nem rossz az előző 1289-hez képest és a 37 perc javítás se rossz. Csak épp lehetett volna jobb ha okosabb vagyok. A ponton csak egy kis vizet kérek és indulok tovább. Itt a tájékoztató tábla megint bevisz egy gyomrost, szerintük 8 km van lefelé. Az én fejemben 5 volt (nem tom miért, hiszen nem először voltam fent). Kizárt hogy leérjek egy órán belül.
Sípálya, szerpentin, single track 800 szint downhill. Ez tavaly is ilyen hosszú volt? La Flória tábla, oh jee itt a ház. Még 2 kanyar, a 6. kanyarnál már szentségelek mikor végre tényleg ott a ház. Na jó itt már ötödször jövök le most már tényleg tudom mi jön.



Dózer út, vízmű, szurkolók. Bal kanyar, jobb kanyar itt a tákolmány híd az út felett. Az expo mellett még több szurkoló, valaki magyarul biztat (máig nem tudom ki volt az). Kereszteződés, át a folyón, fő utca millió ember, éttermek, de rohadt hosszú ez az utolsó km. A posta téren még több ember, a kanyarban valaki megpróbál megelőzni. Na azt már nem, az utolsó 300 méteren már nem engedem. Teljes a kavalkád, zene, speaker-ek több száz ember 8 óra múlt, bent vagyok.


20:04 Chamonix Cél


Nagyjából 1600-an indultunk el reggel. 1474-en értek célba én a 1119. lettem. 11 óra 50 perc, egy fél nap. 47 perc javítás az előző időhöz, és a pályában hagyott 20-30 perc mondjuk az állás időm volt alapból 1 óra 20 perc. Bár nem ezen múlt. Na de ezek csak a számok. Amik nem annyira fontosak a mezőny végén. Persze az is számít, pl hogy az utolsó downhill-en PR lett 1:08-cal. Bár azt nem tudom, hogyez  jó e, hiszen a végén azért maradhatott lendület, mert az elején nem hajtottam. Na de hát ez nem új dolog.
Ami számít az más. Az a más amit csak az UTMB ad meg (nem még a Lavaredo se). Mert ez nem csak egy verseny. Ez tényleg egy fesztivál. Egy hét futóknak szánt fesztivál, expo-val kiállítással koncertekkel, valódi drukkerekkel verseny hangulattal. Mert nyaralás, a világ egyik leggyönyörűbb helyén. A Mont Blanc lábánál olyan hegyek között ahol egy percig se kétséges milyen jelentéktelen vagyunk. Nehéz ezt így megfogalmazni, leírni. Ezt csak átélni, megélni lehet, a hegyeket, a várost, a versenyt. ÉS nem feltétlenül kell ehhez indulni. Simán szurkolni, supportálni, nyaralni is jó hely. Szóval gyertek jövőre UTMB-re, én így vagy úgy de ott leszek!