2017 után újra szerencsém volt a sorsolással, így újra indulhattam az UTMB "babatávján". Az OCC a legrövidebb táv, a Svájci Orsiéres-ből a hegyeken át Chamonix-ba a Mont Blanc lábához. Pár éve mikor ez az útvonal, versenytáv megszületett volt egy kis hőbörgés, hogy ez nem is ultra. 100 km alatti távnak semmi keresni valója az UTMB-n! Nos az idei versenyen az 1200 szabad helyre (másik 300-at az elit és VIP futók tesznek hozzá a létszámhoz) közel 6000-en pályáztunk. Mivel 2018-ban nem volt szerencsém én dupla szorzóval neveztem (gyakorlatilag 2x került a nevem a kalapba) és mázlim volt. Burgertesó szokás szerint elintézte a szállást így a nyaraláshoz a jó társaság adott volt. Nekem már csak edzenem kellett. Valaki megjegyezte az Ultra Dolomites után, hogy visszatérő elem a beszámolóimban, hogy nem edzek. Nos ez a téli/tavaszi felkészítő szezonra igaz volt, Herr Hoffa és a szindrómája valamint a szanaszét szakadt szalagjaim kissé hátráltattak...leginkább fejben, hiszen nem a télen szakadtak szét. Csak épp addig nem tudtam róla. Úgyhogy a Bércre gyengén, az UTH-ra félszegen, az UltraDolomites-re elszántan érkeztem. Az OCC-ről tudtam, hogy meglesz. Így vagy úgy de végig megyek hiszen a szintidő roppant megengedő. Viszont szerettem volna "jót" menni, érzésre jót, és persze magamhoz képest is kicsit azért jobbat mint 2 éve. A verseny előtt július-augusztusban sikerült jó 10 ezer szintet összeszedni. Így szokás szerint csak a lejtőzésektől tartottam, hiába na béna vagyok. Chamonix-ban sikerült is elcsalnom, hogy csak fölfelé menjek, lefelé fogaskerekű vagy libbencs de nem gyilkoltam a térdem. Két nap, két gleccser, két hegycsúcs, 2000 szint ez volt a hét eleji "átmozgatás".
Aztán hipp hopp csütörtök hajnal lett. A busz 5:30-kor indult mégis már 4kor felkeltem, nem volt értelme tovább forgolódni. 56 km 3500 szint, a pályát "ismerem" mármint azt hittem, hogy ismerem bár ugye 2 éve az esőben a felét se láttam. Az útvonal adatokat mégse néztem át újra, se a korábbi időket Trient 14:30, a vízválasztó ez az egy ami megmaradt. Pedig hát ez se az itthoni könnyű terep hiába "babatáv":
A buszon bár próbáltam nem sikerült aludni, az útitársak túl hangosak voltak, viszont így láttam fentről a kivilágított Martigny-t. 7 előtt értünk a rajtba ahol elsőre kicsit elveszettnek éreztem magam
egyedül. De ez nem tartott sokáig, előbb egy Norbi nevű Toulon-i honfitárs szúrta ki a magyar rajtszámom, aztán én vettem észre, hogy 3 "rejtett ügynök" pakoltat ki a földre 2 lányt akik közül az egyiken kalocsai mintás magyar mez van. Kötelező felszerelés ellenőrzés, csak épp nem a szokásos láthatósági mellényes szervezők, hanem szürke Columbia egyenruhás ellenőrök. Szóval akkor ez se legenda. Nincs kedvem tolakodni a mezőnyben megállok a templom mellett. Tudom, hogy ez hiba mert borzasztóan sokan vagyunk, de jobb szeretek hátulról menni. Így nézegetem a többi futót, akad látni való. Az előttem álló lányt mértani tökéletességgel tervezték meg az istenek...körzővel se lehet kerekebb formákat rajzolni. Majd éles váltás, mintha Danny Trejo anyukája állna mögöttem (tudjátok a Machete című filmből) azték-mexikói-spanyol arcvonások és olyan szikár kemény tekintet, hogy ha azt mondja épp átért a PTL céljából a rajtba és gondolta itt is végig megy akkor elhiszem. Neki még lesz szerepe a történetben. Szóval színes kavalkád, de hát ez az UTMB 100 ország versenyzői állnak a rajthoz az egy hét alatt. Végül csak akad társaságom Lévai Jennet Gábor is itt hátul várja a rajtot. Megbeszéljük, hogy jó itt nekünk, nem sietünk a biztos teljesítés a cél.
8:15 Orsiéres rajtNem sietünk, de a tömeg igen. Még a hátsó sorok is meglódulnak (mikor 2-3 perc totyogás után valóban elérünk a start vonalig) Itt bizony tolni kell vagy eltaposnak. Szerencsére 2 kanyarral kiérünk az ódon belváros szűk utcácskáiról. széles dózer út következik, Mellette az egész város / falu a komplett bölcsi, óvoda, iskola kint szurkol, pacsizik mindenkivel. Még mindig itt a legjobb elrajtolni ilyet eddig máshol nem tapasztaltam. Aztán persze magunk maradunk, az 1600 indulóból 100-200-an a sor vége. A tempó lassabbnak tűnik mint 2 éve de nem esne jól jobban tolni, akkor Karcsi adta az iramot és próbáltam Őt követni amíg bírtam. Most meg ugyan néha ránézek az órára mit mutat de inkább érzésre megyek. Ahogy elfogy a széles dózer megint megáll a tömeg a szűk szerpentinen. És ahogy 2 éve most se értem mitől lesz itt dugó, mert azért 2 ember elfér egymás mellett. És ok a mezőny ezen része itt nem fut fel, de sétálni lehetne, miért állnak? Persze ehhez nincs türelmem, oldalt a köveken, gyökereken felmegyek mellettük, páran csúnyán néznek rám, de ez van. Lehet itt menni csak akarni kell! Az emelkedő után köves, gyökeres ösvény jön itt meg engem előznek vissza. Gábor is itt ér utol a pontig már együtt haladunk.
egyedül. De ez nem tartott sokáig, előbb egy Norbi nevű Toulon-i honfitárs szúrta ki a magyar rajtszámom, aztán én vettem észre, hogy 3 "rejtett ügynök" pakoltat ki a földre 2 lányt akik közül az egyiken kalocsai mintás magyar mez van. Kötelező felszerelés ellenőrzés, csak épp nem a szokásos láthatósági mellényes szervezők, hanem szürke Columbia egyenruhás ellenőrök. Szóval akkor ez se legenda. Nincs kedvem tolakodni a mezőnyben megállok a templom mellett. Tudom, hogy ez hiba mert borzasztóan sokan vagyunk, de jobb szeretek hátulról menni. Így nézegetem a többi futót, akad látni való. Az előttem álló lányt mértani tökéletességgel tervezték meg az istenek...körzővel se lehet kerekebb formákat rajzolni. Majd éles váltás, mintha Danny Trejo anyukája állna mögöttem (tudjátok a Machete című filmből) azték-mexikói-spanyol arcvonások és olyan szikár kemény tekintet, hogy ha azt mondja épp átért a PTL céljából a rajtba és gondolta itt is végig megy akkor elhiszem. Neki még lesz szerepe a történetben. Szóval színes kavalkád, de hát ez az UTMB 100 ország versenyzői állnak a rajthoz az egy hét alatt. Végül csak akad társaságom Lévai Jennet Gábor is itt hátul várja a rajtot. Megbeszéljük, hogy jó itt nekünk, nem sietünk a biztos teljesítés a cél.
8:15 Orsiéres rajtNem sietünk, de a tömeg igen. Még a hátsó sorok is meglódulnak (mikor 2-3 perc totyogás után valóban elérünk a start vonalig) Itt bizony tolni kell vagy eltaposnak. Szerencsére 2 kanyarral kiérünk az ódon belváros szűk utcácskáiról. széles dózer út következik, Mellette az egész város / falu a komplett bölcsi, óvoda, iskola kint szurkol, pacsizik mindenkivel. Még mindig itt a legjobb elrajtolni ilyet eddig máshol nem tapasztaltam. Aztán persze magunk maradunk, az 1600 indulóból 100-200-an a sor vége. A tempó lassabbnak tűnik mint 2 éve de nem esne jól jobban tolni, akkor Karcsi adta az iramot és próbáltam Őt követni amíg bírtam. Most meg ugyan néha ránézek az órára mit mutat de inkább érzésre megyek. Ahogy elfogy a széles dózer megint megáll a tömeg a szűk szerpentinen. És ahogy 2 éve most se értem mitől lesz itt dugó, mert azért 2 ember elfér egymás mellett. És ok a mezőny ezen része itt nem fut fel, de sétálni lehetne, miért állnak? Persze ehhez nincs türelmem, oldalt a köveken, gyökereken felmegyek mellettük, páran csúnyán néznek rám, de ez van. Lehet itt menni csak akarni kell! Az emelkedő után köves, gyökeres ösvény jön itt meg engem előznek vissza. Gábor is itt ér utol a pontig már együtt haladunk.
10:06 Champex-Lac 5 perccel jobb idő mint két éve mégis csak 1424. hely akkor 1376 volt, na szóval ennyivel többen vagyunk, vagy nem tom. Kulacs töltés irány tovább, a város után van egy jó hely ahol meg lehet állni. Nem tudom megmondani miért jobb egy fánál megállni mikor komplett zuhanyzó konténerek vannak itt és még tiszták is hiszen nem az első 2 órában koszolja össze a tömeg. De nekem a tavalyelőtti fa kell. Amiről nem tudom hol van, akkor köd volt, most süt a nap és mindenhol szurkolók meg túrázók vannak. Hosszú 3 km mire találok egy nyugis helyet. Aztán teperni kell, hogy újra utol érjem Gábort. Mondom neki, hogy itt hosszú emelkedő jön fel a tehenekhez. Aztán egy idő múlva lemarad. A bocikat dél körül érem el, épp a sziesztájukhoz készülnek és persze pont az ösvény közepére fekszenek le. Hát ez zseniális, mennyivel okosabbak itt elő is veszem a telefont ezt fel kell venni. Elmegy vele 4-5 perc de ennyi kell többet már nem fotózok.
12:30 La Giéte ez a pont egy istálló, szó szerint. A bejáratnál a gerendára idén párnát kötöztek emlékszem 2 éve valaki futásból lefejelte és minden csupa vér volt utána. Víz, csippantás, felszerelés ellenőrzés (ezt megúszom) 1326. vagyok 11 perc és 20 hely javítás. Persze ezt nem tudom, csak azt hogy kegyetlen lefelé jön, 2 éve itt estem és valszeg akkor szakadt az egyik szalag szóval para faktor 100%. Persze akkor csúszott az esőben, most csak poros. Egy gyökérbe azért így is sikerül belerúgni de menni kell Trient a vízválasztó és ott adnak enni is. Csak 5 km mégis egy órát visz el ez az ereszkedés és persze jó pár helyezést vesztek mint mindig, konkrétan 58-at.
13:26 Trient az első kaja pont. Az utolsó svájci város 1384. vagyok 21 perccel és 50 hellyel előbbre mint 2 éve. Eddig jó, eszek, iszok, kapok egy egész üveg vizet a tartályba + 6 deci kólát a kulacsba. Nincs üldögélés, nincs siránkozás. Most szóba se jön a feladás majdnem féltávnál vagyok gyerünk tovább. Mondjuk az furcsa, hogy ahogy megyek ki a pontról a pár száz méter aszfalton rajtszámos emberkék jönnek szembe. Mi van? Elfutottak idáig és a hegy visszafordította őket? Ok mondjuk ez vagy 800 szint egyben de hát ez emlékeim szerint nem volt nehéz.
Na ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. 2 éve itt esőben ködben mentünk felfelé, nem volt hova nézelődni úgyse láttam a ködben. Most viszont tűz a nap a szerpentinre 3 km 800 szint, 30 perces kilométerek jönnek, gél, sótabi víz, víz, víz. Utolér a kalapácsos és keményen lesújt. Igazából én rontom el, mire felérek az ellenőrző pontra elfogy a 1,5 liter víz és a kólának is több mint a fele, de csak 2 sótabit vettem be 1 géllel. A gyomromnak vége. Nem lötyög a víz bennem, ezen már nem segít a sótabletta, érzésre inkább egy kő van a gyomromban semmit nem bírok lenyelni.
14:42 Les Tseppes 113 embert előztem meg ezen a 3 km-en, de kicsináltam magam vele. 1271. vagyok 22 perccel és 80 helyezéssel előbbre, és most tűnik minden összeomlani. Kicsit még emelkedik amíg elérjük a határ vonalát svájc és franciaország között (bár semmilyen jelzést nem láttam, nincsenek határkövek) szerencsére hűsítő szél fúj hiszen 2000 méter fölött vagyunk. De tudom, hogy egy kemény ereszkedés következik. Szerencsére előtte van egy kis kényelmes sík szakasz egy fennsík szerűségen. Végre látom innen a hatalmas víztározót amiről Cser Zsófi mesélt anno. Most egy darab felhő nincs az égen lenyűgöző a panoráma. Na de le is kell jönni a hegyről, akármilyen kemény. Mármint nekem kemény. 2017-ben itt is estem, tisztán felismerem a kis single track-et ahol elcsúsztam. Most is óvatosan haladok, egy távol-keleti sporttársat előzök épp amikor kacagva sikítva levágja az egyik kanyart 3 spanyol lány. Velük is már sokadszor játszuk ezt el, fölfelé lemaradnak, lefelé elhúznak tőlem. Ami viccessé teszi az egészet az a másik sporttárs arckifejezése. Döbbenet és undor ül ki az arcára. Levágni egy kanyart? Az ilyen szabály szegés az Ő világában elképzelhetettlen.
Végre leérünk egy kis forráshoz, kevés benne a víz. Be kell mászni a kövek közé, de folyadékra van szüksége. Elhagyjuk a sífelvonókat jöhet a döngetős dózer, mikor is ismerőst látok meg Györgyi Gábor az épp videózós helyeket keres a holnapi CCC-re, két szót váltunk Ő megy föl én le a városba.
14:42 Les Tseppes 113 embert előztem meg ezen a 3 km-en, de kicsináltam magam vele. 1271. vagyok 22 perccel és 80 helyezéssel előbbre, és most tűnik minden összeomlani. Kicsit még emelkedik amíg elérjük a határ vonalát svájc és franciaország között (bár semmilyen jelzést nem láttam, nincsenek határkövek) szerencsére hűsítő szél fúj hiszen 2000 méter fölött vagyunk. De tudom, hogy egy kemény ereszkedés következik. Szerencsére előtte van egy kis kényelmes sík szakasz egy fennsík szerűségen. Végre látom innen a hatalmas víztározót amiről Cser Zsófi mesélt anno. Most egy darab felhő nincs az égen lenyűgöző a panoráma. Na de le is kell jönni a hegyről, akármilyen kemény. Mármint nekem kemény. 2017-ben itt is estem, tisztán felismerem a kis single track-et ahol elcsúsztam. Most is óvatosan haladok, egy távol-keleti sporttársat előzök épp amikor kacagva sikítva levágja az egyik kanyart 3 spanyol lány. Velük is már sokadszor játszuk ezt el, fölfelé lemaradnak, lefelé elhúznak tőlem. Ami viccessé teszi az egészet az a másik sporttárs arckifejezése. Döbbenet és undor ül ki az arcára. Levágni egy kanyart? Az ilyen szabály szegés az Ő világában elképzelhetettlen.
Végre leérünk egy kis forráshoz, kevés benne a víz. Be kell mászni a kövek közé, de folyadékra van szüksége. Elhagyjuk a sífelvonókat jöhet a döngetős dózer, mikor is ismerőst látok meg Györgyi Gábor az épp videózós helyeket keres a holnapi CCC-re, két szót váltunk Ő megy föl én le a városba.
16:09 Vallorcine a pont előtt gyűlnek az illegális frissítők (OCC-nincs se support, se depo) egy lány úgy fut el mellettem mintha most akarna 500 helyet javítani. De aztán látom hogy csak a párjához rohant, aki száraz pólóval stb várta. 1317. helyre estem vissza (1389 volt 2017-ben) nagyjából 20 perc időnyereség. Tele töltöm a tartályt majd megállok a frissítő asztal előtt és csak nézek, képtelennek tűnik, hogy bármit is megegyek. De Machete megment, mármint a tetoválója vagy a sittes zárkatársa. Mert hogy amíg az asztalnál bambulok mellém lép egy mehikó. Tetőtől talpig börtön tetkókkal, bármikor bármelyik hollywoodi B film instant rossz fiúja. Elvesz az asztalról egy szelet dinnyét jól megsózza és már megy is. Mekkora ötlet! Mert ugye mi kell? Folyadék, cukor, só. Az íze nem olyan bizarr mint elsőre tűnik, le tudom nyelni és más most nem is kell. 16:15-kor jövök ki a pontról 6 perc állás idő nem is rossz.
Irány Argentiére az útvonal legkönnyebb szakasza 8 km és csak 300 szint most lehet megtolni. Lehetne, de legyünk őszinték sós dinnyével nem jut messzire az ember, előveszek 3 gélt, sós karamell, mentolos csoki meg még valami. Majd bontatlanul visszarakom mindet, az evés gondolatára is szúr a gyomrom. Marad a vánszorgás. Danny Trejo anyukája sincs jobb bőrben, oda vissza előzgetjük egymást, ha van egy kis emelkedő Ő sétára vált én lehagyom, majd a lejtőn azonnal visszaelőz 4x - 5x egymás után. Egy szakaszon egymás mellett haladunk szótlanul amikor is mormogni kezd. Spanyolul és egy számomra érthetetlen nyelven. Talán az isteneihez fohászkodik? Vagy szidja őket? A fene se tudja, de mögöttünk enyhén megmorajlik az ég. Na frankó ha kántálni kezd ropogósra sütnek a villámok... De nem Allaga Tomi írta hogy 4 után lehet kis zápor. Mondjuk tényleg csak pár csepp esik kb 10 percig igazából még a port sem veri el. Minden esetre az ima után az öreg néni fokozatot váltott és többet nem láttam, nem értem utol.
Helikopter hangja zúg. Mi ez mentő? Nem építkezés oda-vissza repked egy-egy csomaggal. Ohh akkor már itt a város gyerünk. Itt vannak a totemek, erre emlékszem. A Húsvét szigeteki kőfejekhez hasonló szobrok.
Irány Argentiére az útvonal legkönnyebb szakasza 8 km és csak 300 szint most lehet megtolni. Lehetne, de legyünk őszinték sós dinnyével nem jut messzire az ember, előveszek 3 gélt, sós karamell, mentolos csoki meg még valami. Majd bontatlanul visszarakom mindet, az evés gondolatára is szúr a gyomrom. Marad a vánszorgás. Danny Trejo anyukája sincs jobb bőrben, oda vissza előzgetjük egymást, ha van egy kis emelkedő Ő sétára vált én lehagyom, majd a lejtőn azonnal visszaelőz 4x - 5x egymás után. Egy szakaszon egymás mellett haladunk szótlanul amikor is mormogni kezd. Spanyolul és egy számomra érthetetlen nyelven. Talán az isteneihez fohászkodik? Vagy szidja őket? A fene se tudja, de mögöttünk enyhén megmorajlik az ég. Na frankó ha kántálni kezd ropogósra sütnek a villámok... De nem Allaga Tomi írta hogy 4 után lehet kis zápor. Mondjuk tényleg csak pár csepp esik kb 10 percig igazából még a port sem veri el. Minden esetre az ima után az öreg néni fokozatot váltott és többet nem láttam, nem értem utol.
Helikopter hangja zúg. Mi ez mentő? Nem építkezés oda-vissza repked egy-egy csomaggal. Ohh akkor már itt a város gyerünk. Itt vannak a totemek, erre emlékszem. A Húsvét szigeteki kőfejekhez hasonló szobrok.
Csak meg kellett volna nézni az útvonalat jobban. Mert valóban bemegyünk a városba, csak épp nem a ponthoz. Valamiért teszünk egy kanyart és még egy buckát megmászatnak velünk, hát a f... a mocskos csiga evőkbe!
17:38 Argentiére a lassú szenvedéssel 101 embert előztem le 1216. vagyok. Két éve negyed 7-re értem ide az 1333. helyen. Hm lehet jó lett volna ezeket menet közben is tudni? De a ponton nincs idő ilyeneken gondolkozni. Egy önkéntes kérdi shower? Én tartanám a kezem, hogy megmossam az arcom de az egész lavór vizet a nyakamra zúdítja. Kissé meglepett vele de igazából jól esett. Bár lehet csak a helyi kész átverés show-ba forgattak, mert mellettem épp interjúztattak egy franci a lányt. Ami itt a mezőny végén nem szokás... Ezután jól esik, nem esik jól enni kell. Sajt, sós keksz, meg valami gyümölcs, kulacs töltés gyerünk tovább. Jön az utolsó mászás a Flégére-re, 5 klikk 600 szint, szép ösvény 1-2 lánc. Erre direkt félre tettem 2 gélt, egy koffeinest és egy GU Roctane-t. Csak épp nem kívántam, elfelejtettem és egyiket se vettem be. (Én hülye) A Flégére-rel nem szabad óvatoskodni. Itt (nekem) fullba kell nyomni a kretént. Fáj, görcsöl nem számít tolni kell, mert lefelé elvérzek úgyis és nincs több javítási lehetőség. Legalábbis két éve így volt. Betoltam a Pulse gélt 200 mg koffein + 1000 mg taurin úgy hogy előtte nem ittam kávét se hetekig. Fel is vitt mint a hiperaktív mókust az energia ital át a lézer nyalábok között. Na ez volt a terv most is. Csak épp ez 3 korty kólával nem megy. A sípályáig jó volt, majd ott kipukkadtam. Ahogy magamban számolgattam egy jó mászással 11:30-on belüli teljesítés is meg lehetett volna, csak ahhoz ésszel kéne frissíteni is.
18:56 La Flégére a felvonó épület átépítse miatt pár méterrel arrébb költözött a pont bár igazából ez nem számított, nem sikerült úgy felérnem, ahogy "kellett" volna. Ami persze hülyeség nem itt kellett volna tolni hanem az előző szakaszon. 1138. helyen érkeztem ami nem rossz az előző 1289-hez képest és a 37 perc javítás se rossz. Csak épp lehetett volna jobb ha okosabb vagyok. A ponton csak egy kis vizet kérek és indulok tovább. Itt a tájékoztató tábla megint bevisz egy gyomrost, szerintük 8 km van lefelé. Az én fejemben 5 volt (nem tom miért, hiszen nem először voltam fent). Kizárt hogy leérjek egy órán belül.
Sípálya, szerpentin, single track 800 szint downhill. Ez tavaly is ilyen hosszú volt? La Flória tábla, oh jee itt a ház. Még 2 kanyar, a 6. kanyarnál már szentségelek mikor végre tényleg ott a ház. Na jó itt már ötödször jövök le most már tényleg tudom mi jön.
17:38 Argentiére a lassú szenvedéssel 101 embert előztem le 1216. vagyok. Két éve negyed 7-re értem ide az 1333. helyen. Hm lehet jó lett volna ezeket menet közben is tudni? De a ponton nincs idő ilyeneken gondolkozni. Egy önkéntes kérdi shower? Én tartanám a kezem, hogy megmossam az arcom de az egész lavór vizet a nyakamra zúdítja. Kissé meglepett vele de igazából jól esett. Bár lehet csak a helyi kész átverés show-ba forgattak, mert mellettem épp interjúztattak egy franci a lányt. Ami itt a mezőny végén nem szokás... Ezután jól esik, nem esik jól enni kell. Sajt, sós keksz, meg valami gyümölcs, kulacs töltés gyerünk tovább. Jön az utolsó mászás a Flégére-re, 5 klikk 600 szint, szép ösvény 1-2 lánc. Erre direkt félre tettem 2 gélt, egy koffeinest és egy GU Roctane-t. Csak épp nem kívántam, elfelejtettem és egyiket se vettem be. (Én hülye) A Flégére-rel nem szabad óvatoskodni. Itt (nekem) fullba kell nyomni a kretént. Fáj, görcsöl nem számít tolni kell, mert lefelé elvérzek úgyis és nincs több javítási lehetőség. Legalábbis két éve így volt. Betoltam a Pulse gélt 200 mg koffein + 1000 mg taurin úgy hogy előtte nem ittam kávét se hetekig. Fel is vitt mint a hiperaktív mókust az energia ital át a lézer nyalábok között. Na ez volt a terv most is. Csak épp ez 3 korty kólával nem megy. A sípályáig jó volt, majd ott kipukkadtam. Ahogy magamban számolgattam egy jó mászással 11:30-on belüli teljesítés is meg lehetett volna, csak ahhoz ésszel kéne frissíteni is.
18:56 La Flégére a felvonó épület átépítse miatt pár méterrel arrébb költözött a pont bár igazából ez nem számított, nem sikerült úgy felérnem, ahogy "kellett" volna. Ami persze hülyeség nem itt kellett volna tolni hanem az előző szakaszon. 1138. helyen érkeztem ami nem rossz az előző 1289-hez képest és a 37 perc javítás se rossz. Csak épp lehetett volna jobb ha okosabb vagyok. A ponton csak egy kis vizet kérek és indulok tovább. Itt a tájékoztató tábla megint bevisz egy gyomrost, szerintük 8 km van lefelé. Az én fejemben 5 volt (nem tom miért, hiszen nem először voltam fent). Kizárt hogy leérjek egy órán belül.
Sípálya, szerpentin, single track 800 szint downhill. Ez tavaly is ilyen hosszú volt? La Flória tábla, oh jee itt a ház. Még 2 kanyar, a 6. kanyarnál már szentségelek mikor végre tényleg ott a ház. Na jó itt már ötödször jövök le most már tényleg tudom mi jön.
Dózer út, vízmű, szurkolók. Bal kanyar, jobb kanyar itt a tákolmány híd az út felett. Az expo mellett még több szurkoló, valaki magyarul biztat (máig nem tudom ki volt az). Kereszteződés, át a folyón, fő utca millió ember, éttermek, de rohadt hosszú ez az utolsó km. A posta téren még több ember, a kanyarban valaki megpróbál megelőzni. Na azt már nem, az utolsó 300 méteren már nem engedem. Teljes a kavalkád, zene, speaker-ek több száz ember 8 óra múlt, bent vagyok.
20:04 Chamonix Cél
Nagyjából 1600-an indultunk el reggel. 1474-en értek célba én a 1119. lettem. 11 óra 50 perc, egy fél nap. 47 perc javítás az előző időhöz, és a pályában hagyott 20-30 perc mondjuk az állás időm volt alapból 1 óra 20 perc. Bár nem ezen múlt. Na de ezek csak a számok. Amik nem annyira fontosak a mezőny végén. Persze az is számít, pl hogy az utolsó downhill-en PR lett 1:08-cal. Bár azt nem tudom, hogyez jó e, hiszen a végén azért maradhatott lendület, mert az elején nem hajtottam. Na de hát ez nem új dolog.
Ami számít az más. Az a más amit csak az UTMB ad meg (nem még a Lavaredo se). Mert ez nem csak egy verseny. Ez tényleg egy fesztivál. Egy hét futóknak szánt fesztivál, expo-val kiállítással koncertekkel, valódi drukkerekkel verseny hangulattal. Mert nyaralás, a világ egyik leggyönyörűbb helyén. A Mont Blanc lábánál olyan hegyek között ahol egy percig se kétséges milyen jelentéktelen vagyunk. Nehéz ezt így megfogalmazni, leírni. Ezt csak átélni, megélni lehet, a hegyeket, a várost, a versenyt. ÉS nem feltétlenül kell ehhez indulni. Simán szurkolni, supportálni, nyaralni is jó hely. Szóval gyertek jövőre UTMB-re, én így vagy úgy de ott leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése