Börzsöny Trail 2018

Reggel 5:22-kor ébredek. Az első gondolatom az, hogy rohadtul nincs kedvem dolgozni menni és átfordulok a másik oldalamra. Aztán fordulnak párat a fogaskerekek és leesik, hogy nem dolgozni kell menni. Hanem a Börzsönybe, Csanya Trail-re. El kéne olvasni, hogy  tavaly mi volt, de lusta vagyok bekapcsolni a gépet. Pár percet gyorsan hengerezek, lekenem a combomon az előző napi "futás" miatti kidörzsölődést aztán öltözés. A Cortina óta nem edzettem, illetve volt három pályabejárás, meg voltam az Egeden. De igazából tudom, hogy ez közelebb van a semmihez mint a kevéshez. Mindegy lesz ami lesz a Mecsek tök jó volt, ez is az lesz!  Csippan a teló KerékPeti ír, 6-6:15 között érkezik, ok. Akkor még magamba tudok tömni egy túrórudit. Zsák összekészítve, bot? Tavaly egy helyen kellett, de nem viszek, hátha jut majd egy Leki teszt bot. Cipő? SpeedGoat vagy Pro Max, Pro Max vagy SpeedGoat? A Cortina óta nem volt rajtam a Pro, viszont  a SpeedGoat-ról nem mostam le a sarat az utolsó esős pályabejárás óta. Akkor Pro Max, épp berakom és meg is érkezik Peti, a köv megálló már Diósjenő.
Szinte elsőként érkezünk, segítünk ezt-azt kipakolni, nemsokára itt a többi versenyző is. A crew profin, összehangoltan dolgozik, látszik, hogy rutinból megy a versenyközpont felállítása. Még van 2 óra a rajtig, úgyhogy jöhet a versenyek kedvenc része a bandázás. Csurja Gábor meséli, hogy Ő itthon van ebből a suliból ballagott annó,  Belus Tomival cserélek egy Hammer csokis gélt, Ő meg kipróbálhatja a málnás koffeines High5-ot. Közben Virág meglep egy üveg pálinkával, először nézek, hogy ez most mi. Közli, hogy névnapi ajándék. Jaaa, hétközben írta kétszer, hogy névnapozunk majd. Csak az nem volt tiszta számomra, hogy az én névnapomra gondolt hiszen az még júniusban volt. Azt mondja annyit panaszkodtam, hogy Csanya versenyein nincs pálinka gondolta meglep. Hát ez tök jó, de végül is nem kezdünk rögtön bele. Majd jobban átgondolva a 30 fokban verseny közben sem biztos, hogy pálinkával kéne frissíteni. Szóval az üveg marad a célban, be kell futni érte. Majd remek üzleti érzékkel rám sóz egy akciós CompresSport Runnabe mezt. Mert hogy rajtam 3D-s lesz a (begombázott) szarvas. És igaza van tök jó az a mez. Pakolom össze a mellényt, azt mondja a két fél literes kulacsnak ki kell fogynia a frissítőig. Ok ez igaz, sehol egy felhő ütni fog a hőség. Elrajtolnak a hosszútávosok, én még kimegyek 10 percet melegíteni, majd bevizezem a kendőm és mi is indulunk.
Lehetne kényelmes is ez a 10:30-as rajt, ha nem július közepe lenne. 1,5 km után már csorog az izzadság a szemüveg lencséjére. Szerencsére hamar jön az erdő ahol árnyék van. Meg egy szép kis emelkedő, hát ez futhatatlan sétálni kell. Rövid single track rész és már el is érjük a Závozi nyerget. KPeti fotóz, Csipiék irányítanak. Végre egy kis szusszanás.

  Itt válik el az M és az S táv. Majd egy kis árnyékos hullámzás az erdészeti úton, most kell frissíteni. Mert jön az a nagy rét ami tavaly megcsapott. Sótabi és víz a menü, rá egy kis High5 lötyi. A rét után éles bal kanyar és már megyünk is fel a Kámorra (ha jól emlékszem). Tavaly itt már nagyon szenvedtem, most kisebb a bozót és sokkal jobban haladok, bár a pulzus inkább 150 körül van mint 140. Hát ez jó a Bércen az volt a kihívás, hogy 130-ra felmenjen.
Jók ezek a Leki botok, a lejtőknél segít, és most olyan gyorsnak tűnik az egész. Próbálok figyelni a frissítésre több mint 1 órája megyek, lassan ki kéne próbálni azt a csokis gélt. Hm ez finom, tök jó az ize, csak inni kell rá. Még többet kell inni rá, hopp elfogyott a vizem. Mi??? A High5-ra 2 kortyot szoktam inni erre 5 is kevés volt. Ajaj, átkattintom az órát, 33,7 fok. Na most fog beütni a kalapácsos, rohadt messze van még a frissítő pont. Közben Zsuzsi lazán leelőz csak pár szót váltunk. Még mindig rohadt szomjas vagyok, szívom az izós kulacsot de az is csak szörcsög. Na akkor újratervezés 10 km-erre volt elég a két fél literes kulacs. Innentől okosba kell menni. Szerencsére jön egy felhő, és pici szél is van, így ki lehet bírni. Majd nem sokára feltűnik Áron, amíg kattint egy képet megsúgja, hogy már csak kb 2 klikk a pont.

A poros lejtő amin tavaly lejöttünk a sárágról eltűnt, helyette egy brutális erdészeti sebhely tátong az erdőben. Valaha út lehetett, de az erdészeti gépek szétnyomták, majd az eső kimosta. Köves, nyomvályús nem szeretem szakasz, ráadásul olyan mintha ütné a sarkam a cipő. (Persze, hogy üti. Én hülye 3 hétig csak HOKA volt rajtam, abban máshogy jöttem volna itt le.) Na de mindegy, itt a pont.
Királyházán teltház van, Tarbaj Peti mondja 10 perc és zárnak. Mi??? 2 órája jövök mennyi a szintidő? Erre közlik, hogy 4 óra. Jah remek, na ezért kéne elolvasni a verseny kiírásokat. Akkor is ha már voltál és kívülről tudod a szabályokat. De hát így jár aki hülye és megszokásból nevez úgyis tudom alapon. Amíg a 2 kulacsom megtöltik lemegy 2 pohár kóla, sajt, aszalt szilva, uborka gyerünk tovább.
Fel a nem tom milyen hegyre, hosszan de nem túl nehezen, idén mintha több lenne a kilátás. És úgy az egész verseny mintha könnyebben menne mint tavaly. Viszonylag gyorsan elérem a következő csippantó pontot, innen már csak lefelé. Megint piszok meleg van, elfogy az izó, a maradék víz felével leküldöm az uccsó sótabit.
KPeti újra feltűnik, ismét fotóz. " -Csókolom, Vöröskő forráshoz mennék, messze van? - Hát fiam az még messze." 

Ok kötelező hülyeség letudva innen már nincs messze. Kiiszom a maradék vizet gyerünk. Ahogy kiérek az erdőből az aszfalt kiüt, ez az igazi kalapácsos. Minden tiszteletem az összes sík / aszfaltos / stb mazohistának. Én itt 150 méterig bírtam és megszédültem. Valahogy betántorogtam a célba és megeskettem Belus Tomit, hogy soha, soha többet nem enged nyári versenyre nevezni...
Fej a víz alá, kis szusszanás jöhet a vega tortilla. Hol az a pálinka? Ancsúr rám szól nem kéne még, na jó várjunk még 10 percet vagy inkább fél órát. Tényleg kell egy kis idő amíg a rendszer visszahűl. Kell kis idő amíg elmúlik a szomjúság, Tomi azt mondja Ő egy kulaccsal ment. Jah persze, mert Ő 1,5 órával hamarabb beért. Így "könnyű" olyan gyorsan fut nincs ideje megszomjazni. Lenne mit tanulni tőle...

  

Hát ilyen volt a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail, szinte percre ugyan annyit mentem mint tavaly (100. lettem a férfiak között.). Most mégis könnyebbnek tűnt és sokkal jobban tetszett mint tavaly. Mire mindenki beért és lebontottuk a díszletet a pálinka is elfogyott. Jó kis nap volt. Az utazó cirkusz megy tovább a következő megálló a Mátra, ott találkozunk!

Cortina Trail 2018

2016 december 31 a szilveszteri közösségi évzáró futás után szóba jött a Cortina. Milyen jó, hogy szerencsém volt a sorsolással és mehetek. De akkor ideje lenne komolyan venni a felkészülést. Meg esetleg végre ésszel csinálni a dolgokat. Gyors telefon Bigának, adjon valami tippet. Az első kérdése az volt, mi a cél? Hát igazából "semmi" egyszerűen csak végig akarok menni, úgy hogy közben jól érzem magam. Nincs szenvedés stb. Na tavaly ez nem jött össze. A célba érkezésért is keményen kellett küzdeni, nem volt egy vidám menet. Így utólag azt mondom ez 70%-ban a saját hülyeségem volt, szóval volt min javítani. Aztán az idei Bérc, majd az UTH Szentlászló Trail után jobban letisztult minden.
Némi módosítással pénteken érkeztünk meg Cortinába Verával, Tamással és Mocsival. Bár előtte nem ismertük egymást, de gyorsan vidám kis csapattá váltunk, így gyorsan elment az utazás. Felvettük a rajtszámot, kis séta és már kezdődött is a bandázás és össznépi csapatfotózás a többi magyar indulóval. A versenyközpont előtt már kígyóztak a hosszútávosok sorai a depós zsákokkal, így a fotózkodáshoz inkább gyorsan loptunk egy zászlót.

Vacsira egy jó kis pizza, egy pohár bor aztán irány a szállás, ideje volt már megtalálni azt is, hiszen csak kéne egy picit pihenni a verseny előtt.
Reggel a rajtban újra bandázás itt Virággal kimatekoztunk, hogy hasonló pulzuson / tempóban kellene kezdenünk. Neki ez az első hivatalos ultrája, nekem meg elég volt a tavalyi pofon, most megfontoltan kellene neki indulni. Így szinte leghátulról indultunk, ami egy 1500 fős mezőnyben azért nem a legjobb, konkrétan a tér sarkától a rajtvonalig majd 3 perc alatt jutottunk el. De inkább ez, mint hogy eltaposson a tömeg. Még csak 10 óra de már keményen tűzött a nap. A reggeli 4 fokot gyorsan elfelejtettük, ahogy az aszfalton emelkedve elhagytuk a várost. A pulzusra tényleg figyeltünk nem szégyen 2 km után belesétálni ha a célba érkezés a fő cél. Aztán persze az utolsó háztól ahogy beérnénk az erdőbe feltorlódott a tömeg így ott álldogáltunk pár percet. Igazából nem bántuk, 1-2 gyors fotó, selfie a pulzus is visszaesik lehet menni szépen tovább. Az első 7 kilométeren rögtön kapunk majdnem 600 szintet tényleg jobb ésszel menni. Ha ugrik a pulzus rögtön visszaveszünk, fotózás csacsogás. Tavaly már itt szenvedtem, most minden szép és jó. Gyönyörű tiszta az idő, hűvös szél fúj, nem az a gyilkos hőség. A Travenanzes cirkuszvölgye egy álom, tavaly itt volt az első nagyon komoly mélypontom, most képtelen vagyok betelni vele. A hatalmas szikla falak, a számtalan patak átkelés és persze a világháborús romok. Fantasztikus hely.

 A csúcs neve amit megkerülünk Col Dei Bos, az I. világháborúban komoly harcok voltak itt (ahogy Cortina körül több ponton is). Egy-két elhagyott bunker bejáratát is sikerül kiszúrni, úgyhogy most már tuti, hogy ide még versenyen kívül is vissza fogok menni. A háború után a régi vasalt utakat átvették a hegymászók, via ferratázók.

Rövid ereszkedés és már el is értük az első frissítőpontot, túl vagyunk féltávon. Leves, kóla, sajt, szalámi sárgabarack a menü aztán indulunk is tovább. Jöhet a következő mászás a pálya legmagasabb pontjáig az Averau menedékházhoz. Itt is egy gyors selfie és már megyünk is "le" a Giau hágóhoz. Idézőjelben a le, hiszen azért hullámzik a hegyoldal itt is.

Lopva az órára nézek. Tavaly itt épp, hogy beértem a rész szintidőn belül, most a pontról való távozáskor is több mint egy órás előnyünk van. És már csak egy komoly mászás van hátra.

Persze ez az utolsó mászás se gyenge, szép nyugisan egyenletesen megyünk fel az utolsó komoly hágóba, innen már "csak" lefelé. Persze 1-2 hullám azért akad még amíg elérjük a Lago di Fedéra-t és a tóparti menedékháznál a frissítő pontot. A ház előtt egy sziklán hatalmas lepedőre festett biztató szöveg volt "már csak 10 km". Na valahol ez után kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy ez meglehet 10 órán belül. Nem mintha bármit számítana, de tavaly ez volt a terv. Idén ezzel nem foglalkoztam, együtt haladtunk végig Virággal. Ő azt mondta reggel, csak be szeretne érni, nincs konkrét terv. Én meg csak élvezni akartam a pályát. A pályát amiről tudtam, hogy az utolsó 10 km-en 1000 szintet dob el, és ugye a lejtőzés soha nem ment, megy. Na szóval bementünk a frissítőre, hogy csak egy perc, itt állítólag mindig finom süteményeket adnak. Azt nem tom Virág evett e sütit, de nekem letiltott az agyam mikor megláttam a főtt tojásokat. Így süti helyett egy fél kemény tojással és egy marék mogyoróval távoztam.
Majd elkezdődött a matekozás, "lesz egy nehéz de rövid lejtő, utána futható végig". A "rövid" kis lejtő végül is csak 4 km volt és mínusz 600 szint. Atya isten mennyire nem lehettem magamnál tavaly, ha erre úgy emlékeztem, hogy rövid. Utolsó frissítő pont, csak 1 korty víz, mert abból már rég kifogytam (jah ha olyan hülye vagy hogy nem töltesz után a frissítőn) és innentől halálvágta. Az én órám elkezdett lemerülni ezért csak a low battery feliratot volt hajlandó villogtatni, Virág pedig nem nullázta a sajátját a bemelegítés után, így nem tudtuk pontosan mennyi is van hátra. Csak azt, hogy tolni "kell". Virág megkérdezte, hogy miért? Igazából erre nem volt semmi értelmes válaszom. Egész nap lazába nyomtuk, de most valahogy belém hasított, hogy ha nem is az idő a lényeg. Az nem baj ha nem lesz meg, de ha meg se próbálom az zavarna nagyon. Szóval elkezdtünk futni 9 és fél óra "sétálgatás" után.  Az első aszfaltos klikk után Virágból kiszakadt egy "Ezt nem hiszem el..." sóhaj. Majd egy fordító után megláttam a tavaly megismert kis srácokat, akik a családi bort kínálgatják. Itt még rákérdeztem kérünk e, de Virág tekintete villámokat szórt, és félő, volt hogy a botokkal szúr le ha én most megállok borozgatni, szóval toltuk tovább. Át a hídon, fel a kereszteződésnél és ott a korzó. Csak még egy kicsit, nem számít ha fáj, ez már csak 400 méter.

Megcsináltuk! Hivatalos idő  09:59:35. Ha azt a 2,5 percet levonták volna amit a rajtnál buktunk még a borozás is belefért volna! Na de ne legyünk telhetetlenek, ahhoz képest, hogy a nap nagy részében nem törődtünk az idővel 1166. helyezés az 1391 finisher-ből. Tavaly 11:27-tel 1356. voltam az 1365 finisherből. A tavalyi életem egyik leggyötrelmesebb, legfájdalmasabb teljesítése volt, most egy percig nem volt kérdéses, hogy meg lesz és az se, hogy közben jól érzem magam. Szinte végig egyenletesen haladtunk, figyelve arra sehol ne pörgessük túl. A flow fontosabb volt mint a helyezés, és abból most akadt bőven. Azt mondják a páros versenyek igazi nehézsége, hogy tökéletesen ismerni kell a másikat, és tudni kell alkalmazkodni egymáshoz. Nos mi nem ismertük egymást, a verseny előtt talán 3x találkoztunk összesen. Lehet csak ezért indultunk együtt neki, utána meg már minden mindegy alapon kitartottunk. Minden esetere köszönet Virágnak, hogy elviselt és, hogy nem szúrt le a végén a borozzunk sprintelésközben ötletem miatt.  Egyedül sokkal unalmasabb és valószínűleg nehezebb is  lett volna a verseny.

Eredetileg 2016-ban azt hittem fél év alatt fel lehet erre készülni, hiszen már olyan sok hosszút mentem. Hát tévedtem inkább 1,5 év kellett, mert nem fizikálisan hanem fejben kellett megérni ehhez, hogy tudjam mit és hogyan akarok csinálni. Ha szerencsém lesz a sorsolással biztos, hogy indulok még a Cortina Trail-en. De legközelebb hosszabb időre szeretnék kimenni, kell a verseny előtti 2-3 nap. Mert rengeteg nézni való van még Cortina körül.