Csanya átok!
Vannak az embernek mumus versenyei, nekem az Ultra-Trail Hungary ilyen. Lássuk mi is volt eddig, 2015-ben a hírhedt sár futam. Így utólag visszagondolva száraz pályán is csak minimális esélyem lett volna 8 óra alatt letolni az 50-est, de azt a kis esélyt az első 10 kilométer járhatatlan útjai is hamar felőrölték. A 2016-os módosított pályán szintén elbuktam. 2017-ben simán csak gyáva voltam elindulni, és elengedtem az egészet. Mikor elkezdtek szivárogni az infók, hogy idén lesz egy új táv mégis elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy nekem ez KELL! Mert a sárga rövid táv (Visegrád Trail 30 km) a sprintereknek való, ahhoz nekem semmi közöm. A zöldbe kétszer már belebuktam (Szentendre Trail 55 km) minek erőltetni. A piroshoz (UTH 112 km) meg még kicsi vagyok, na de az új táv. Az kék (Szentlászló Trail 85 km), és mint tudjuk a kék szín +10%-ot ad motivációra! Na szóval november 1-én a regisztráció megnyitásakor lazán rányomtam a fizetés gombra. Versenykiírás? Az kit érdekel? Hát kék rajtszámunk lesz ennyi infó bőven elég. Na és akkor innentől ütött be a Csanya átok. Ennek a lényege, hogy ha hülye vagy akkor megszívatod magadat. Mindig és mindenhol IS. Úgy másfél hónappal később esett le, hogy éjjel 2-kor van a rajt! Mi van? Ennyire szadista még Ő se lehet! Én 11-re emlékeztem (Az amúgy a Lavaredo de most már mindegy). Persze mikor fél évvel előre nevezel egy versenyre mindig minden könnyűnek tűnik. Aztán hipp-hopp elrepültek a hónapok, a Csanya átok pedig elkezdett egyre jobban hatni (magyarul megint hülyeségeket csináltam, rossz edzések stb). Az utolsó két hét már teljes katasztrófa volt, de legalább mindenre megvolt végre a válasz: Csanya átok! Bérc után nem pihentem eleget meghúztam a combom, Csanya átok. Az utolsó héten becsípődik a nyakam, Csanya átok. Emelték a benzin árát, Csanya átok. Újra kitört az ebola járvány Afrikában, hát persze hogy a Csanya átok. Budai Zével a hét minden napján 100x leírtuk. Ő azt mondta meg fog törni, Én azt hogy tuti nem fogom túlélni. Pénteken már nem vettem be se fájdalom csillapítót se az izomlazítót így szombat reggel 5-kor nem túl pihentem ébredtem. A délutáni bjútiszlípet a rendezők SMS-e zavarta meg "jó idő lesz száraz a pálya". Na 5 percen belül olyan felhőszakadás jött, hogy azt hittem elviszi a tetőt. Mindegy majd alszok a buszon úton Szentendrére. Hát persze, hogy egy percet se bírtam. Na de hát nem meglepő, működik a Csanya átok!
Vannak az embernek mumus versenyei, nekem az Ultra-Trail Hungary ilyen. Lássuk mi is volt eddig, 2015-ben a hírhedt sár futam. Így utólag visszagondolva száraz pályán is csak minimális esélyem lett volna 8 óra alatt letolni az 50-est, de azt a kis esélyt az első 10 kilométer járhatatlan útjai is hamar felőrölték. A 2016-os módosított pályán szintén elbuktam. 2017-ben simán csak gyáva voltam elindulni, és elengedtem az egészet. Mikor elkezdtek szivárogni az infók, hogy idén lesz egy új táv mégis elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy nekem ez KELL! Mert a sárga rövid táv (Visegrád Trail 30 km) a sprintereknek való, ahhoz nekem semmi közöm. A zöldbe kétszer már belebuktam (Szentendre Trail 55 km) minek erőltetni. A piroshoz (UTH 112 km) meg még kicsi vagyok, na de az új táv. Az kék (Szentlászló Trail 85 km), és mint tudjuk a kék szín +10%-ot ad motivációra! Na szóval november 1-én a regisztráció megnyitásakor lazán rányomtam a fizetés gombra. Versenykiírás? Az kit érdekel? Hát kék rajtszámunk lesz ennyi infó bőven elég. Na és akkor innentől ütött be a Csanya átok. Ennek a lényege, hogy ha hülye vagy akkor megszívatod magadat. Mindig és mindenhol IS. Úgy másfél hónappal később esett le, hogy éjjel 2-kor van a rajt! Mi van? Ennyire szadista még Ő se lehet! Én 11-re emlékeztem (Az amúgy a Lavaredo de most már mindegy). Persze mikor fél évvel előre nevezel egy versenyre mindig minden könnyűnek tűnik. Aztán hipp-hopp elrepültek a hónapok, a Csanya átok pedig elkezdett egyre jobban hatni (magyarul megint hülyeségeket csináltam, rossz edzések stb). Az utolsó két hét már teljes katasztrófa volt, de legalább mindenre megvolt végre a válasz: Csanya átok! Bérc után nem pihentem eleget meghúztam a combom, Csanya átok. Az utolsó héten becsípődik a nyakam, Csanya átok. Emelték a benzin árát, Csanya átok. Újra kitört az ebola járvány Afrikában, hát persze hogy a Csanya átok. Budai Zével a hét minden napján 100x leírtuk. Ő azt mondta meg fog törni, Én azt hogy tuti nem fogom túlélni. Pénteken már nem vettem be se fájdalom csillapítót se az izomlazítót így szombat reggel 5-kor nem túl pihentem ébredtem. A délutáni bjútiszlípet a rendezők SMS-e zavarta meg "jó idő lesz száraz a pálya". Na 5 percen belül olyan felhőszakadás jött, hogy azt hittem elviszi a tetőt. Mindegy majd alszok a buszon úton Szentendrére. Hát persze, hogy egy percet se bírtam. Na de hát nem meglepő, működik a Csanya átok!
Végül este fél 10 körülre értem a versenyközpontba. Így volt bőven idő bandázni, vacsorázni, rajtszámot felvenni és drukkolni a hosszútávosok rajtjánál. És végre érdemben foglalkozni azzal mi is vár ránk: 84 kilométeren kell pár buckával 3100 szintet összegyűjteni, és erre lesz max 17 óránk.
Dobogókőig az éjszakai szakasz jó része ismeretlen, a Prédikáló ütni fog, aztán jön megint pár ismeretlen szakasz. Végül azok a részek amik már kétszer felőröltek. Remek előjelek igaz? Jól választottam távot, a kaland garantált! Szerencsére a teremben egyre több lett az ismerős arc így én is elkezdtem oldódni. Idegeskedni már fölösleges. Szerencsémre ott volt Joe is, akit megkértem, hogy ha lehet próbálja már megszerelni a nyakam. Én nem tudom, hogy és mit csinált mert nem nagyon mertem kinyitni a szemem, de valahogy a fejemnél fogva megemelt. Két reccsenés pont mint a horrorfilmekben mikor kitörik valakinek a nyakát és kész. Jé majdnem teljesen tudom forgatni a fejem, mondjuk úgy jobbra 70%-ban balra meg 80%-ban, ez pont elég is lesz éjszakára. Nem fáj...csak máshogy jó. Na gyerünk rajtolni.
 |
| Itt már működött a nyakam. |
Éjjel kettőkor rajtolni, na ezt nem tudtam elképzelni milyen lesz. Éjféli rajtokat már többször megnéztem az is elég morbidnak tűnt, de kettőkor? Olyankor már mindenkinek zombinak kéne lennie, nem? Hát a többség nem volt az, egy jó bulival kezdődött az egész.
Az éjszaka:Lassan akartam kezdeni. A cél az volt, hogy Dobogókőig oda érjek pontzárásig. A városban mégis vitt magával a tömeg. A pulzus kicsit magasabb lett mint terveztem de jól esett. Az első emelkedőig kicsit dumáltunk Edittel, meg Marcsival majd ők picit lemaradtak és már ott is voltam az első ponton. Ez után volt egy mászás majd valami kellemetlen kőfolyás aztán meg valami vadcsapás szerűn kellett menni. Fogalmam nem volt hol járok csak beálltam egy kellően csinos lány mögé és lépkedtem utána. Rövid hullámzás után kiértünk egy rétre. A hajnali pára gomolygása szinte mindenkit megállított egy pillanatra. Kár, hogy nem sikerült jól lefotózni. De azért az egy percért ott, már megérte ez a hajnali indulás. Még egy-két kanyar és a napfelkelte már Dobogókőn ért.
Az éjszaka:Lassan akartam kezdeni. A cél az volt, hogy Dobogókőig oda érjek pontzárásig. A városban mégis vitt magával a tömeg. A pulzus kicsit magasabb lett mint terveztem de jól esett. Az első emelkedőig kicsit dumáltunk Edittel, meg Marcsival majd ők picit lemaradtak és már ott is voltam az első ponton. Ez után volt egy mászás majd valami kellemetlen kőfolyás aztán meg valami vadcsapás szerűn kellett menni. Fogalmam nem volt hol járok csak beálltam egy kellően csinos lány mögé és lépkedtem utána. Rövid hullámzás után kiértünk egy rétre. A hajnali pára gomolygása szinte mindenkit megállított egy pillanatra. Kár, hogy nem sikerült jól lefotózni. De azért az egy percért ott, már megérte ez a hajnali indulás. Még egy-két kanyar és a napfelkelte már Dobogókőn ért.
Gyors frissítés, pacsi a pontőrökkel. Kerék Peti épp babafotókat mutogat, de noszogat menjél már. Nézem az órát, 24 órája vagyok talpon még se érzem fáradtnak magam, ez furcsa. Van 50 perc előnyöm a deadline-ig. Ez a szakasz pont annyi lett mint mikor otthon a tripla Egedet futottuk Pepivel. Ez megnyugtat. 50 perc, ha nem szúrom el akár még be is érhetek a végén.
A többiek tempósan kezdenek el döngetni lefelé, nekem viszont beüt a Csanya átok! Szúró fájdalom a gyomromban, lehet nem kellett volna lehúzni azt a kólát? Na mindegy majd lesz valami, irány a Lukács árok. Itt ér utol Gyurkó Peti, majd Belus Tomi. Épphogy csak sétálgatok de beszólok neki, - Mit vacakolsz itt? 3 perccel van előtted toljad! Közben olyan tempóval húz mellettem el, hogy nem értem a válaszát, de azt hiszem nem volt tökéletes a drukkolásom.
Bekapok még 2 sótabit hátha használ a gyomorgörcsre és baktatok tovább. Majd megállok cipőt igazítani, ekkor valaki rám kiált. Áronék vagy 100 méterrel alattam fotóznának. Ugyan tegyek már úgy mintha futóversenyen lennék. Na akkor kocogjunk. Már nem lehet messze a pont.
Bekapok még 2 sótabit hátha használ a gyomorgörcsre és baktatok tovább. Majd megállok cipőt igazítani, ekkor valaki rám kiált. Áronék vagy 100 méterrel alattam fotóznának. Ugyan tegyek már úgy mintha futóversenyen lennék. Na akkor kocogjunk. Már nem lehet messze a pont.
Prédikáló-szék = FLOW
Szentfa-kápolnánál Szimandl Anitáék frissítenek, csak 1-2 szó, kis víz egy Sponser activátor és a 200 ml koffein már meg is indít felfelé. Elvileg ez a pálya legnehezebb szakasza, 2,5 km 500 szint. Nekem mégis az egyik legjobb terepfutós emlékem a Vertival 500 verseny miatt. Csanya akkor az 1-es rajtszámot adtam nekem mint várható leglassabb indulónak és életem egyik legjobb bulijával ajándékozott meg. Hirtelen bevillannak az emlékek, emlékszek a kövekre, gyökerekre. Nincs ebben semmi nehéz. Egyszerűen csak nem szabad megállni, tolni kell és hipp hopp felér az ember. Most mégis meg kell állnom. Két muflon keresztezi az ösvényt, az egyik 10 méterre tőlem megáll. Hátra néz és a pofámba röhög. Hát mit szerencsétlenkedsz itt Te hülye? Ja semmi különös, csak megtöröm a Csanya átkot!
Szentfa-kápolnánál Szimandl Anitáék frissítenek, csak 1-2 szó, kis víz egy Sponser activátor és a 200 ml koffein már meg is indít felfelé. Elvileg ez a pálya legnehezebb szakasza, 2,5 km 500 szint. Nekem mégis az egyik legjobb terepfutós emlékem a Vertival 500 verseny miatt. Csanya akkor az 1-es rajtszámot adtam nekem mint várható leglassabb indulónak és életem egyik legjobb bulijával ajándékozott meg. Hirtelen bevillannak az emlékek, emlékszek a kövekre, gyökerekre. Nincs ebben semmi nehéz. Egyszerűen csak nem szabad megállni, tolni kell és hipp hopp felér az ember. Most mégis meg kell állnom. Két muflon keresztezi az ösvényt, az egyik 10 méterre tőlem megáll. Hátra néz és a pofámba röhög. Hát mit szerencsétlenkedsz itt Te hülye? Ja semmi különös, csak megtöröm a Csanya átkot!
A Vadálló-köveknél Szasza vár minket, rutinosan a technikás rész fölé állt be. Nincs mese ezt is meg kell futni, innen már csak 500 méter a csúcs.
A csúcson Edit vár az időmérő dobozzal, fent sátrazott az éjjel. Ő is zavarna tovább de ezt a pontot nem szabad elsietni. A fölfelé jól ment, ez a legjobb szakaszom a versenyen itt a 47. lettem. 5 órája vagyunk úton és megvan a táv harmada. Belefér egy fotó a csúcskőről, ezt ki kell élvezni.
A Tigris
Innen egy lengyel lánnyal indulok tovább. Már Dobogókőtől kerülgettük egymást, most beszédbe elegyedünk. Ő varsói, én próbálom elmagyarázni hol is van Eger. Így kellemesen elbeszélgetve sikerül is eltévednünk. Pedig már Dobogókőn mondta, hogy Ő mindig eltéved én hülye mégis magam elé engedtem kb háromszáz méterre, naná, hogy be is néztük az első leágazást. Csanya átok!
Erre csak akkor döbbenek rá mikor kiérünk egy műútra és sehol egy jelzés. Egy autóból valaki integet csak épp nem értem mit, 1-2 percet tanakodunk és ekkor jön a megmentőnk Szimandl Anita. Menjünk 2 kilométert le az aszfalton és akkor visszatalálunk a jelzésre. Hát ez a plusz nagyon nem hiányzott, de tolni kell! Irány a lepencei pont, ott vár a depós zsákom a váltás pólóval.
Erre csak akkor döbbenek rá mikor kiérünk egy műútra és sehol egy jelzés. Egy autóból valaki integet csak épp nem értem mit, 1-2 percet tanakodunk és ekkor jön a megmentőnk Szimandl Anita. Menjünk 2 kilométert le az aszfalton és akkor visszatalálunk a jelzésre. Hát ez a plusz nagyon nem hiányzott, de tolni kell! Irány a lepencei pont, ott vár a depós zsákom a váltás pólóval.
A ponton talán kicsit sokat vacakolunk, átöltözés, töltöm az órát mert max érzékenységen hagytam és úgy csak 10-11 órát bír. Eszünk, iszunk a gyomrom végre javult kicsit. De most megint ismeretlen részek jönnek és kezd beütni a hőség. A tigris végül le is marad az erdős részen, a pára őt jobban öli mint engem. Így a Spartacus ösvényhez már egyedül érek.
Erre a részre már régóta nagyon kíváncsi voltam. Sokat hallottam róla, és tényleg fantasztikus, hihetetlen gyönyörű ahogy a szakadék szélén végig fut a single track. Útközben drónoznak minket, remélem majd felrakják valahova, már csak azért is mert ez volt az utolsó szakasz ahol még érdemben futni próbáltam.
A Piliszentlászlói pontra régen az erdőből értünk be, most viszont egy nyílt mezőn kell átvágni, és bizony így 10 óra magasságában már keményen tűz a nap. A falu határában egy sporttárssal óriási fürdést rendezünk az első közkútnál. Amit a helyi fecskék lelkesen támogatnak és a kifolyt víz mellől csipegetik a sarat a fészkeikhez. Na ez mutatja mennyire nem vagyok én versenyző, normális ember nem áll meg sarazó madarakat nézegetni az év versenyén, én igen. De hát ez van változni nem fogok.
A pontra 1-2 perccel Németh Csabi előtt érek be így a kedvenc paradicsom levesemet kanalazva nézhetem, ahogy a Szentendre trail élmezőnye átrobog a ponton. Én nem sietek, kb féltávnál vagyok belefér a nagy generál, a hőség bizony meggyötört. De majd az Apátkúti völgyben jó lesz, ott biztos hűvösebb lesz. Közben befut a Tigris is, telefonál így nem várom meg tovább indulok.
A Szentendre Trail-esek mezőnye is most ér ide, próbálok mindenkit a leggyorsabban elengedni, az Ő lábaik még frissek minek tartsam fel őket. Közben hátra hátra nézek hátha jön Ancsúr vagy Pepi, lassan utol kell érniük. De még nem jönnek. Az Apátkúti-völgy gyönyörű ezt a részt is szeretem. Élvezem ahogy a patak a hatalmas fák alatt visszahűti a levegőt. Egyszerűen jó itt lenni.
Erre a részre már régóta nagyon kíváncsi voltam. Sokat hallottam róla, és tényleg fantasztikus, hihetetlen gyönyörű ahogy a szakadék szélén végig fut a single track. Útközben drónoznak minket, remélem majd felrakják valahova, már csak azért is mert ez volt az utolsó szakasz ahol még érdemben futni próbáltam.
A Piliszentlászlói pontra régen az erdőből értünk be, most viszont egy nyílt mezőn kell átvágni, és bizony így 10 óra magasságában már keményen tűz a nap. A falu határában egy sporttárssal óriási fürdést rendezünk az első közkútnál. Amit a helyi fecskék lelkesen támogatnak és a kifolyt víz mellől csipegetik a sarat a fészkeikhez. Na ez mutatja mennyire nem vagyok én versenyző, normális ember nem áll meg sarazó madarakat nézegetni az év versenyén, én igen. De hát ez van változni nem fogok.
A pontra 1-2 perccel Németh Csabi előtt érek be így a kedvenc paradicsom levesemet kanalazva nézhetem, ahogy a Szentendre trail élmezőnye átrobog a ponton. Én nem sietek, kb féltávnál vagyok belefér a nagy generál, a hőség bizony meggyötört. De majd az Apátkúti völgyben jó lesz, ott biztos hűvösebb lesz. Közben befut a Tigris is, telefonál így nem várom meg tovább indulok.
A Szentendre Trail-esek mezőnye is most ér ide, próbálok mindenkit a leggyorsabban elengedni, az Ő lábaik még frissek minek tartsam fel őket. Közben hátra hátra nézek hátha jön Ancsúr vagy Pepi, lassan utol kell érniük. De még nem jönnek. Az Apátkúti-völgy gyönyörű ezt a részt is szeretem. Élvezem ahogy a patak a hatalmas fák alatt visszahűti a levegőt. Egyszerűen jó itt lenni.
A szurdok végén az aszfaltos szakasz sose esik jól, most se. Beér a Tigris folytatjuk a diskurzust. Kiderül Ő is járt már a keleti-besszádokban, meg persze a Lemko-n is. Jókat nevetünk, hogy mind a ketten télen voltunk a Smerek csúcson.
A Visegrád előtti bucka után ér utol Ancsúr. Próbálom húzatni magam vele. De a bozótos singletrack-en úgy zúgat lefelé mint egy vaddisznó. Nekem ez már sok, szóval elköszönök. Ő versenyzőként fut, én csak túrázgatok.
Megtörni a Csanya átkot!
Két éve a rész szintidőből kicsúszva, elcsigázva értem Visegrádra. Akkor Belus Tomi noszogatására indultam tovább. Most van bőven idő. Még arra is, hogy megszereljem a félig leszakadt rajtszámom. Ekkor fut be Budai Zé, így innen együtt indulunk tovább. Egyikünk sincs már a toppon (Ő a hosszún indult), de felváltva húzzuk egymást, van miről dumálni. Biztat megtörjük a Csanya átkot! A Kálváriát kényelmesen letudjuk, fent a várnál fürdés a kútnál. Cipőből a sok törmelék kiszór (ezt már sokkal régebben is meg kellett volna tenni) és irány tovább. Pap-rétig hol kocogunk, hol az esélyeket elemezzük. Mert, hogy eddig túl könnyű túl "jól" megy. Szerinte szúnyoginváziót kapunk majd, szerintem jégesőt küld az öreg sámán. Az biztos, hogy nem fogja könnyen adni, még nem múlt el az átok. Zoli a kéktúra szakaszon meg is csúszik, de szerencsére nem komoly esés. Azt mondja semmi baj mozog az ujja, mondom attól még simán eltörhetett, hogy mozog. De nincs idő kielemezni mert már ott is vagyunk Pap-rétnél. Pepivel az oda-vissza szakaszon találkozunk, ránézésre jól van, vidám, mosolyog. Az eddigi leghosszabbja egy Bükki Fun-run volt. 35-ről 55-re ugrani nem kis dolog, de láthatóan élvezi és ez a lényeg. A ponton full profi a személyzet, a zsákomat elveszik amíg töltik ehetek mindent IS. Konkrétan azzal sokkolom az egyik lányt, hogy egyszerre nyomom a gumicukrot és a sajtot és kóstolom a dinnyés izót. Mert a narancsos nem jött be a gyomromnak 10 órával ezelőtt :D A pont után Zoli tart egy kis technikai szünetet én megyek tovább, úgyis utol fog érni. Vöröskő lábánál még látom a hátát. De aztán úgy felpörög, hogy már csak a célban találkozunk. Jöhet az első vámpírfog (Belus Tomi nevezte így 2 éve a pálya végét). Ezzel a mászással eddig se volt gondom, ahogy mindig most is simán előzgetem az embereket. Nem gyorsan csak egyenletesen haladok, nem kell megállnom, leülnöm lihegni mint pár embernek körülöttem. Zsuzsi telefonja csörög, de nem fogom fel, hogy Ő az. Csak rászólok nehogy már itt felvedd. Aztán már fent is vagyunk.
A Visegrád előtti bucka után ér utol Ancsúr. Próbálom húzatni magam vele. De a bozótos singletrack-en úgy zúgat lefelé mint egy vaddisznó. Nekem ez már sok, szóval elköszönök. Ő versenyzőként fut, én csak túrázgatok.
Megtörni a Csanya átkot!
Két éve a rész szintidőből kicsúszva, elcsigázva értem Visegrádra. Akkor Belus Tomi noszogatására indultam tovább. Most van bőven idő. Még arra is, hogy megszereljem a félig leszakadt rajtszámom. Ekkor fut be Budai Zé, így innen együtt indulunk tovább. Egyikünk sincs már a toppon (Ő a hosszún indult), de felváltva húzzuk egymást, van miről dumálni. Biztat megtörjük a Csanya átkot! A Kálváriát kényelmesen letudjuk, fent a várnál fürdés a kútnál. Cipőből a sok törmelék kiszór (ezt már sokkal régebben is meg kellett volna tenni) és irány tovább. Pap-rétig hol kocogunk, hol az esélyeket elemezzük. Mert, hogy eddig túl könnyű túl "jól" megy. Szerinte szúnyoginváziót kapunk majd, szerintem jégesőt küld az öreg sámán. Az biztos, hogy nem fogja könnyen adni, még nem múlt el az átok. Zoli a kéktúra szakaszon meg is csúszik, de szerencsére nem komoly esés. Azt mondja semmi baj mozog az ujja, mondom attól még simán eltörhetett, hogy mozog. De nincs idő kielemezni mert már ott is vagyunk Pap-rétnél. Pepivel az oda-vissza szakaszon találkozunk, ránézésre jól van, vidám, mosolyog. Az eddigi leghosszabbja egy Bükki Fun-run volt. 35-ről 55-re ugrani nem kis dolog, de láthatóan élvezi és ez a lényeg. A ponton full profi a személyzet, a zsákomat elveszik amíg töltik ehetek mindent IS. Konkrétan azzal sokkolom az egyik lányt, hogy egyszerre nyomom a gumicukrot és a sajtot és kóstolom a dinnyés izót. Mert a narancsos nem jött be a gyomromnak 10 órával ezelőtt :D A pont után Zoli tart egy kis technikai szünetet én megyek tovább, úgyis utol fog érni. Vöröskő lábánál még látom a hátát. De aztán úgy felpörög, hogy már csak a célban találkozunk. Jöhet az első vámpírfog (Belus Tomi nevezte így 2 éve a pálya végét). Ezzel a mászással eddig se volt gondom, ahogy mindig most is simán előzgetem az embereket. Nem gyorsan csak egyenletesen haladok, nem kell megállnom, leülnöm lihegni mint pár embernek körülöttem. Zsuzsi telefonja csörög, de nem fogom fel, hogy Ő az. Csak rászólok nehogy már itt felvedd. Aztán már fent is vagyunk.
Itt mindig csak egy pillanatra állok meg, nincs pihenő, nincs fotózkodás. Olyan távolinak tűnik még a cél a Duna parton. És még ott a második vámpírfog. A Nyerges amit őszintén tudok gyűlölni. Aljas sunyi egy bucka, rémes fölfelé és lefelé is. Kiszívja minden erőmet az összeomlás garantált. Most így utólag persze már nem csodálkozok. Pap-réttől a célig nem ettem semmit (vagy nem emlékszem rá), hogy miért az nem tudom, kb 10 zselé és energia szelet volt a zsákban mégse vettem elő. Na de csak átjutottam rajta, hogy aztán a lefelé menő széles dózeren a többieket követve benézzük a letérést a jó irányba. Na akkor vissza. A többiek furcsán néznek rám ahogy magamban röhögök Csanya átok! Az ereszkedések sose mennek, így volt ez most is. Ha megelőzök fölfelé 10 embert lefelé 15-en hagynak le. Talán a Szasza fotója elég jól demonstrálja milyen állapotban értem a Skanzenhez:
A ponton kiiszom a maradék dinnyés izót, majd kérek helyette friss vizet. Lépni se bírok a talppárnáim izzanak, leveszem a cipőt maréknyi törmeléket szórok ki belőle. És nagyon nem akaródzik elindulni, pedig már csak 6-7 kilométer. De az aszfalt. Mondtam már mennyire gyűlölöm az aszfaltot? Természet ellenes, megöli a futást, megöli a szabadságot. De máshogy nem jutok le a korzóra. Menni kell. Kanyargok az utcák között. Két kis srác gerilla frissítőpontot üzemeltet az egyik ház előtt, az egyik futótárs megáll, és 2 csokit varázsol elő nekik a zsákjából. Még egy átkozott lejtő és végre a patak parton vagyok. Ez éjjel is ilyen rohadt hosszú volt? Jön szembe Spero. Frissen, tiszta ruhában, jah persze ő már vagy 8 órája célba ért. Mondja már nincs sok hátra, nyomjam. Na jó csak illene legalább a belvárost megfutni, legalább a célegyenest.
Köszönet Joe-nak a rajt előtti "életmentő" műtétért, ha Ő nem rakja helyre a nyakam nem valószínű, hogy végig tudok menni. Aztán Zé-nek, a legjobbkor ért utol és húzott magával. Na és persze mindenkinek aki a pontokon dolgozott.
Hogy nektek miért ajánlom az UTH-t? Mert Csanya mert nagyot álmodni és azt valóra váltani. Azért, hogy nekünk jó legyen. Szentendre gyönyörű. Fantasztikus célhelyszín a Duna part, ahogy a Pilis is az (kivéve mikor túlságosan fellocsoltatja az elPresidente a pályát). A verseny háttere, a logisztika, a központ, a crew mind tökéletes!
Hacsak nem lesz egy full éjszakai táv akkor jövőre is a kéket választom. A hosszútávot nem tudnám így megcsinálni. Lehet be tudnék érni, de biztos nagyon feszes lenne. Ez a 85 viszont tökéletes, a hajnallal, a technikás részek szépsége pedig mindent megér. Jövőre 5. rendezés, tuti készül valami meglepetéssel az öreg sámán. Gyertek Ti is!
Hacsak nem lesz egy full éjszakai táv akkor jövőre is a kéket választom. A hosszútávot nem tudnám így megcsinálni. Lehet be tudnék érni, de biztos nagyon feszes lenne. Ez a 85 viszont tökéletes, a hajnallal, a technikás részek szépsége pedig mindent megér. Jövőre 5. rendezés, tuti készül valami meglepetéssel az öreg sámán. Gyertek Ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése