Nyúlcipőbolt Budai Trail 2017

A flow-tól csöpögő évzáró buli futás. Mert még mindig tud meglepetést okozni egy-egy verseny. Kezdve azzal, hogy egyáltalán beneveztem. Én ide crew-skodni szoktam jönni, hiszen az mindig buli. Kezdve azzal mikor pár éve Csanya a kezembe nyomott két 20 literes kannát, hogy vigyem ki a pontra...csak épp a pont még nem volt sehol :D Tavaly egy mókázós szurkolói menetet nyomtunk, így eredetileg most is ezt terveztem. Aztán Petrával az UTH nevezésen pörögve, kicsit elbeszéltünk egymás mellett úgyhogy én ide is beneveztem, Ő meg nem.  A Mátra Trail -es sérülés után novemberben végre tudtam már minimálisan edzeni. Már amennyiben edzésnek minősíthető, hogy sikerült összekaparni 200 km-ert. Bár már az is több mint a szeptember és október együtt. Szóval nem tűnt lehetetlen küldetésnek. Hajnali buszozás után a Spartanos haverok kaptak fel a stadionoknál. Ők Pesten aludtak, szülinapoztak szóval nem én voltam a legfáradtabb arc az autóban. Végül is 9 körül már Telkiben voltunk. Öltözés, bandázás, bemelegítés megint elkummantva, sose javulok meg...Ancsúr még viccesen megkérdi "Befogsz érni szintidőben?" Remélem igen, és már számolnak is.
Rajt
Nem az a baj, hogy rögtön egy sunyi emelkedővel kezd a pálya. Az a baj, hogy hülye vagyok. Minek indulok meg a tömeggel, ha nem melegítettem, így nem csoda, hogy rögtön 160-ra ugrik a pulzus. Ami jóval több mint amit én bírok. Szóval az aszfalt után jöhet az alibi kocogás a földúton, az ároktól meg a séta. A talaj most még jó fagyos, néhol van egy-két jégfolt. De frankó a pálya. A vadász ház után egyre több a jég folt, azt pedig a Fellraiser nem szereti. Szóval néhol inkább csak tipegek, mint kocogok. Előbb Oli, majd Csipi jön szembe, hiába na ez egy ilyen verseny a nagyágyúk is kijönnek buliból drukkolni a tömegnek. Nagykovácsi előtt hosszú jégpálya. Majd a falu előtt, ott is az első pont.

Nagykovácsi I. 39:59:

Alig 5 kmert jöttünk, így igazából nem vagyok még éhes. Csanya egyszer azt mondta ilyenkorszemmel egyek. Amit a szemem megkíván az lesz a nyerő, húú gumicukor. Ami reggel óta kőkeményre fagyott, pont ez nem kellett volna a fogfájásomra. Szembe jön Marcsi és Joe, szurkolnak, hogy húzzak bele, mert bontják a pályát. Persze csak viccelnek most nem teljesen leghátul kullogok. A falu után megint hosszú jégpálya jön. itt már jelez a rosszabbik térdem, hogy ő ezt nem szereti. Persze mindig minden csúszós szakaszon ez van. Mióta 20 éve szétverték a térdem nem bírja az oldalra terhelést. De azért nem olyan rossz a helyzet. Elkezdünk emelkedni újra és a jeges pályát átveszi a vakító fehérség. Gyönyörű időnk van, a szél kicsit fúj, de nem kell a kabát. Egy darabon együtt haladok Zsuval akivel még az első UTH találkoztunk először. Csodáljuk a tájat a tetőn muszáj megállni. Azt mondja még sose látta havasan a Nagyszénást. Én meg azon gondolkozok láttam e már innen a kilátást egyáltalán. Ködben, esőben voltam már fent. Meg a Piros85-ökön mindig már sötétben. Szóval meg kell állni fotózni. Látni körbe az összes hegyet, a Kevélyeket, Jánoshegyet Erzsikével, még talán a Dunát is.

Szasza lő pár képet a csúcson, majd csippantás és még egy fotó irány lefelé. Nagyszénás 1:38 

Innen már csak pár perc a falu. Előtte van még pár méter technikásabb singletrack. Erre kicsit rá is csodálkozok, itt lefelé még mindig csak sötétben jöttem, akkor fejlámpával fel se tűnt mennyi kő és gyökér van a lépcsők előtt.  Majd jöhet az aszfalt, a lányok itt úgy elhúznak csak pislogok. Hiába na a Fellraiser ide teljesen alkalmatlan teljesen szétverné a térdem ha utánuk erednék. De nem is kell, mindgyárt itt a pont. Előtte még megállapítom, hogy az öregek tudtak valamit. A szeles utcában most is végig süvít a szél, elhúzok a temető mellett, majd át a főúton a bolt mellett pont mint a P85-ön. A híd előtt vár Zita a dobozzal, csippantás Nagykovácsi II. 1:54:29 
Itt van Speró is, termoszból kínál sajna nem forraltborral. Közli, hogy a Zitáét iszom, kérdem pálinak nincs? Az nincs, meg amúgy is ez tiltott frissítés, meg húzzak már ez futóverseny nem teadélután. Na de hát a táv nehezebbik fele meg van 2 órán belül. Szóval innentől kezdve nyugodtan sétálgathatok, meg amúgy is olyan ritkán találkozunk. De ez nem győzi meg őket, felkap pár kavicsot a földről, fussál már! Én persze csak a frissítő asztalig menekülök, nem igaz, hogy ebben a hidegben nincs pálinka. Hiszen lassan itt a karácsony vége a száraz novembernek! De nincs, ide sportolók járnak csak én vagyok ilyen tróger. Így egy fél fagyott banánnal kelek útra.
Jöhet a piros sáv, itt is ugyanaz a furcsa érzés világosban látni a házakat, meg azt az istentelen meredek utcát. Nézem a táblákat, az Erdő utca visz be az erdőbe keresztezve a séta utcát. Itt villan be, hogy tök jó dolog így elbandázni a pontokon, csak épp fél banánnal nem jutok messzire, így ha már úgyis sétálok betolok egy gélt. Majd jöhet a köv kaptató. Kezd újra szép fehérbe váltani a pálya, kicsit leszakadtam a többiektől de még látótávon belül vannak. Jön szembe pár kiránduló. hogy mi a különbség a kiránduló és a turista között? A kirándulók csak elvétve köszönnek vissza, ezt már rég leszűrtem főleg itt a budai hegyekben jellemző. Igazából lényegtelen egyszerűen csak ezzel is telik az idő. Már majdnem felérnék a kilátóhoz, mikor két sárga kabátos crew állja az utamat. Csippantás és közlik hogy az "L" távnak nem is kell felmenni e a kilátóhoz, na ezt nem tudtam. Akkor gyerünk lefelé, KPeti reggel azt mondta ugyanott fog fotózni mint ahol tavaly voltunk.  

Tarnai - pihenő 2:45

Neki tuti nincs pálinkája nem is kérdezem, viszont kapok egy szaloncukrot. Ez megint tiltott frissítés de talán nem ezért fognak kizárni. Beszélünk pár szót majd indulok tovább. Innen már végig ismerős a pálya. Lefelé a széles dózeren, turistákat kerülgetve, majd egy kis hullám és már ott is vagyok az utolsó frissítő ponton.
Telki-bánya 3:04

Megint csupa ismerős a ponton, rögtön falhoz is állítanak a kérdéssel van e pálinkám? (tuti, hogy kommunikálnak a pontok egymással, vagy csak túl jól ismernek) Töredelmesen bevallom, hogy a célban akad egy kis 2013-as diófőzet, persze csak a karácsonyi hangulat miatt. Na de miért nincs nálam?  Hát mondom az OCC óta páran azt terjesztik rólam, hogy alkoholista vagyok ezért a pályára nem hozok ki védőitalt még télen se. Persze erre is rákontráznak, hogy Ők kocsival tuti hamarabb beérnek a célba mit én. Szóval nincs mit tenni futni kell tovább.

A széles erdei dózert még sikerül flow-ból megfutni. de aztán jön a pálya számomra legkellemetlenebb, lelketlen szakasza az a köves erdészeti út. Végtelen hosszúnak tűnik és dögunalmas. Annyi pozitívum van benne hogy 4-5 embert meg tudok még előzni. Az Anna vadászlaknál után érem be Zsut. Nagykovácsi ponton megviccelt, mert Ő nem állt meg frissíteni, így azóta nem láttam. A  köves részen még előttem van, de ahogy az árokba érünk sikerül befogni, majd onnantól már én húzom Őt. Ez a szakasz most nagyon jó, akad bőven flow benne. Pedig tavaly hogy utáltam, csak sétáltam, majd inkább megálltam drukkolni a versenyzőknek, mert nem ízlett. Más versenye más érzések, most jólesik. Várható volt, hogy a reggeli enyhén saras szakasz délutánra kiolvad, de ez a dagonya tuti nem jött volna létre, ha Csanya nem locsoltatja fel sunyiban a pályát a rajtok után. Az előttem járó majd 500 ember meg szépen feltúrta, mint a szorgos malackák az erdőt. Na ezért érte meg a Fellraiser-ben jönni, most végre ezen az röpke kilométeren végre nekem van előnyöm, sikerül még pár embert lehagyni. Ők az út szélén is csak csúszkálnak, botorkálnak a sárban. Én meg be középre, a híg trutyiban tökéletesen fog a cipő. Vicces, hogy itt futom a verseny leggyorsabb kilométerét. Aztán persze az aszfalton megtörik a lendület, de már nem számít, még egy gyors fotóra is megállok a cipőről.

 Cél 3:47
Két órát vert rám az első, szóval azt nem mondhatom, hogy jót futottam. Idén ez volt az egyetlen alkalom, hogy a budai hegységben jártam. De az tuti, hogy rég éreztem ilyen jól magam. A crew megint kitett magáért. minden ponton tökéletesek voltak. Jelölés, ellátás, kiszolgálás. Az útvonal, a versenyközpont itt tényleg minden csillagos ötös. Bár ezt megfogadtam, hogy nem írom le, mert akkor jövőre is ilyen őrület lesz a túljelentkezéssel a nevezés. Ami persze nem baj, max jövök crew-nak vagy a pálya szélén pálinkát kínálni, de ilyen bulit nem hagyok ki. Találkozunk 2018-ban!

II. Tárkányi Hegyifutó versenysorozat - 1. forduló

Az Egri Spartacus Sportegyesület idén is megrendezi a három fordulós Tárkányi hegyifutó bajnokságot. Eltelt egy év. Ideje ismét elkezdeni a téli alapozást, újrakezdést, vagy legalább is folytatnom a rehabot ha már ilyen hülye vagyok. Tavaly ugyanekkor ugyanezt mondtam. De visszatekintve az évre, mindent elrontottam. Főleg az alapozást. Tavaly a verseny előtti héten még PB-t futottam 10k-n, most pénteken elkezdett ismét kattogni a térdem. Szombaton pedig kemény két km után már csak sétálgatni tudtam. Szóval az előjelek jók voltak az idei első fordulóra. Na de hát kihagyni nem lehet, ha már neveztem menni kell. Most legalább nem lesz hideg, ezzel biztattam magam.

Nos hideg tényleg nem volt, de csak mert reggel 9 óra körül elkezdett hatalmas pelyhekben hullani a hó. Az Echo Force-os / Spartan-os cimbik 10 körül vesznek fel. Fél 11 előtt már sorban állunk a dugókáért. A faluház szinte tele van, jó sokan eljöttek, még rég látott debreceni ismerősök is itt vannak. Kis bandázás után kimegyünk "akklimatizálódni" kicsit melegíteni, a térdem próbálgatom. Hát volt már jobb is. 

Beszélgetős, óvatos tempóval indulunk Tündével. Azt mondja rég nem volt sehol, meg Ő csak egy kört megy. Nem akarja pörgetni. Ok hát pörgetni tuti nem fogom én se. Kényelmes 7 perces ezrekkel lekocogjuk. Ahogy véget ér az aszfalt és jön a dózer hátra pillantok és konstatálom, hogy egyetlen lány van csak mögöttünk. Na ez így nem jó, nem pörgetjük ok, de tök utolsó se akarok lenni. Mert az egy dolog, hogy a tömeg rajtnál nem tudni ki hány körre nevezett, de ha nincs mögöttem senki az elég biztosan jelzi, hogy szarul állok. Az arcomba vág a hó, pont csak annyira zavaró, hogy ne tudjon az agyam kikapcsolni. Az elhagyott bányáig végig emelkedik az út, 2,5 kilométer 140 szinttel. Pár embert sikerül a fordítóig utolérni, de lényegében nem változik a pozícióm. 145-ös átlag pulzussal érek fel a tetőre, hogy ez most jó vagy nem jó a fene se tudja. Tényleg be kéne méretni. Lefelé talán 2 embert érek utol, de mivel nem tudni ki hány körön megy ez igazából lényegtelen. Átvágunk a bringa úton kis hullámzás és már vége is az első körnek, gyors csippantás. Tavaly az SI szerint 33:25, óra szerint 33:21 volt. Most a rajtnál kicsit vacakoltam a V800-zal így SI szerint 34:01, az óra szerint 33:08. Vagyis érdemben nincs változás, még ha akkor száraz is volt a pálya. Jöhet a második kör.
Az aszfalton sikerül egy lányt befognom, majd meglátom a Kaptárkő Trail-en  megismert Anitát de Ő még jó 50 méterrel van előttem. Buborékban vagyok, a hó már csak szállingózik, szép az erdő. Jó most itt kint lenni. Az első havas futás a télen mindig jó buli. Örülök, hogy itt lehetek. Na de ébresztő versenyen vagyok, még jó hogy fotózgatni nem állok meg. A térdem, OK, a combom is tűrhető, akkor nyomjuk. A dózer második vagy harmadik kanyarja után előzök meg egy másik futót. Ő az akit az Eged futáson fölfelé mindig beérek, hogy aztán a downhill szakaszon úgy húzzon el mellettem mint a gyorsvonat. Ez alapján teljesen fölösleges nyomni neki, de most valahogy jólesik. Jön a bánya előtti utolsó "komoly" kaptató. Lépteket hallok magam mögött. Meg se lepődök mikor Németh Csabi hátba ver, tavaly ugyanez volt. Pontosan ugyan itt körözött le akkor is. Hiába na tényleg semmit nem fejlődtem. Jöhet az ereszkedő, Feri még mindig mögöttem. Úgy döntök elég volt a térd kímélő üzemmódból ezt az ereszkedést most "megpörgetem". Anitát utol érve csak két szó, Két kör? Igen kettő. Majd elmarad mögöttem Ő és még egy lány, majd még egy. A bringa út utáni single track rész hullámain feltűnik egy kék hátizsák, próbálom nyomatni,  Ezen a pár száz méteren már nem számít a pulzus, de már nem tudom befogni a srácot, pár másodperccel előttem csippant. Bent vagyok.

SI szerint 31:41 az óra szerint 31:45 ugyanez tavaly 33:12 volt. Az a 1,5 perc különbség pont semmi. Vagy semmi se lenne, de most mégis úgy érzem jobban ment. Vagy egyszerűen csak jobban éreztem magam ezen a kis buli edzésen. ÉS most ez volt a lényeg. Hóesés, forraltbor, érem helyett befutó mikulás és persze a sok ismerős. Szóval jó móka volt, januárban folyt köv...