2018. július 18., szerda

Börzsöny Trail 2018

Reggel 5:22-kor ébredek. Az első gondolatom az, hogy rohadtul nincs kedvem dolgozni menni és átfordulok a másik oldalamra. Aztán fordulnak párat a fogaskerekek és leesik, hogy nem dolgozni kell menni. Hanem a Börzsönybe, Csanya Trail-re. El kéne olvasni, hogy  tavaly mi volt, de lusta vagyok bekapcsolni a gépet. Pár percet gyorsan hengerezek, lekenem a combomon az előző napi "futás" miatti kidörzsölődést aztán öltözés. A Cortina óta nem edzettem, illetve volt három pályabejárás, meg voltam az Egeden. De igazából tudom, hogy ez közelebb van a semmihez mint a kevéshez. Mindegy lesz ami lesz a Mecsek tök jó volt, ez is az lesz!  Csippan a teló KerékPeti ír, 6-6:15 között érkezik, ok. Akkor még magamba tudok tömni egy túrórudit. Zsák összekészítve, bot? Tavaly egy helyen kellett, de nem viszek, hátha jut majd egy Leki teszt bot. Cipő? SpeedGoat vagy Pro Max, Pro Max vagy SpeedGoat? A Cortina óta nem volt rajtam a Pro, viszont  a SpeedGoat-ról nem mostam le a sarat az utolsó esős pályabejárás óta. Akkor Pro Max, épp berakom és meg is érkezik Peti, a köv megálló már Diósjenő.
Szinte elsőként érkezünk, segítünk ezt-azt kipakolni, nemsokára itt a többi versenyző is. A crew profin, összehangoltan dolgozik, látszik, hogy rutinból megy a versenyközpont felállítása. Még van 2 óra a rajtig, úgyhogy jöhet a versenyek kedvenc része a bandázás. Csurja Gábor meséli, hogy Ő itthon van ebből a suliból ballagott annó,  Belus Tomival cserélek egy Hammer csokis gélt, Ő meg kipróbálhatja a málnás koffeines High5-ot. Közben Virág meglep egy üveg pálinkával, először nézek, hogy ez most mi. Közli, hogy névnapi ajándék. Jaaa, hétközben írta kétszer, hogy névnapozunk majd. Csak az nem volt tiszta számomra, hogy az én névnapomra gondolt hiszen az még júniusban volt. Azt mondja annyit panaszkodtam, hogy Csanya versenyein nincs pálinka gondolta meglep. Hát ez tök jó, de végül is nem kezdünk rögtön bele. Majd jobban átgondolva a 30 fokban verseny közben sem biztos, hogy pálinkával kéne frissíteni. Szóval az üveg marad a célban, be kell futni érte. Majd remek üzleti érzékkel rám sóz egy akciós CompresSport Runnabe mezt. Mert hogy rajtam 3D-s lesz a (begombázott) szarvas. És igaza van tök jó az a mez. Pakolom össze a mellényt, azt mondja a két fél literes kulacsnak ki kell fogynia a frissítőig. Ok ez igaz, sehol egy felhő ütni fog a hőség. Elrajtolnak a hosszútávosok, én még kimegyek 10 percet melegíteni, majd bevizezem a kendőm és mi is indulunk.
Lehetne kényelmes is ez a 10:30-as rajt, ha nem július közepe lenne. 1,5 km után már csorog az izzadság a szemüveg lencséjére. Szerencsére hamar jön az erdő ahol árnyék van. Meg egy szép kis emelkedő, hát ez futhatatlan sétálni kell. Rövid single track rész és már el is érjük a Závozi nyerget. KPeti fotóz, Csipiék irányítanak. Végre egy kis szusszanás.
  Itt válik el az M és az S táv. Majd egy kis árnyékos hullámzás az erdészeti úton, most kell frissíteni. Mert jön az a nagy rét ami tavaly megcsapott. Sótabi és víz a menü, rá egy kis High5 lötyi. A rét után éles bal kanyar és már megyünk is fel a Kámorra (ha jól emlékszem). Tavaly itt már nagyon szenvedtem, most kisebb a bozót és sokkal jobban haladok, bár a pulzus inkább 150 körül van mint 140. Hát ez jó a Bércen az volt a kihívás, hogy 130-ra felmenjen.
Jók ezek a Leki botok, a lejtőknél segít, és most olyan gyorsnak tűnik az egész. Próbálok figyelni a frissítésre több mint 1 órája megyek, lassan ki kéne próbálni azt a csokis gélt. Hm ez finom, tök jó az ize, csak inni kell rá. Még többet kell inni rá, hopp elfogyott a vizem. Mi??? A High5-ra 2 kortyot szoktam inni erre 5 is kevés volt. Ajaj, átkattintom az órát, 33,7 fok. Na most fog beütni a kalapácsos, rohadt messze van még a frissítő pont. Közben Zsuzsi lazán leelőz csak pár szót váltunk. Még mindig rohadt szomjas vagyok, szívom az izós kulacsot de az is csak szörcsög. Na akkor újratervezés 10 km-erre volt elég a két fél literes kulacs. Innentől okosba kell menni. Szerencsére jön egy felhő, és pici szél is van, így ki lehet bírni. Majd nem sokára feltűnik Áron, amíg kattint egy képet megsúgja, hogy már csak kb 2 klikk a pont.
A poros lejtő amin tavaly lejöttünk a sárágról eltűnt, helyette egy brutális erdészeti sebhely tátong az erdőben. Valaha út lehetett, de az erdészeti gépek szétnyomták, majd az eső kimosta. Köves, nyomvályús nem szeretem szakasz, ráadásul olyan mintha ütné a sarkam a cipő. (Persze, hogy üti. Én hülye 3 hétig csak HOKA volt rajtam, abban máshogy jöttem volna itt le.) Na de mindegy, itt a pont.
Királyházán teltház van, Tarbaj Peti mondja 10 perc és zárnak. Mi??? 2 órája jövök mennyi a szintidő? Erre közlik, hogy 4 óra. Jah remek, na ezért kéne elolvasni a verseny kiírásokat. Akkor is ha már voltál és kívülről tudod a szabályokat. De hát így jár aki hülye és megszokásból nevez úgyis tudom alapon. Amíg a 2 kulacsom megtöltik lemegy 2 pohár kóla, sajt, aszalt szilva, uborka gyerünk tovább.
Fel a nem tom milyen hegyre, hosszan de nem túl nehezen, idén mintha több lenne a kilátás. És úgy az egész verseny mintha könnyebben menne mint tavaly. Viszonylag gyorsan elérem a következő csippantó pontot, innen már csak lefelé. Megint piszok meleg van, elfogy az izó, a maradék víz felével leküldöm az uccsó sótabit.
KPeti újra feltűnik, ismét fotóz. " -Csókolom, Vöröskő forráshoz mennék, messze van? - Hát fiam az még messze." 



Ok kötelező hülyeség letudva innen már nincs messze. Kiiszom a maradék vizet gyerünk. Ahogy kiérek az erdőből az aszfalt kiüt, ez az igazi kalapácsos. Minden tiszteletem az összes sík / aszfaltos / stb mazohistának. Én itt 150 méterig bírtam és megszédültem. Valahogy betántorogtam a célba és megeskettem Belus Tomit, hogy soha, soha többet nem enged nyári versenyre nevezni...
Fej a víz alá, kis szusszanás jöhet a vega tortilla. Hol az a pálinka? Ancsúr rám szól nem kéne még, na jó várjunk még 10 percet vagy inkább fél órát. Tényleg kell egy kis idő amíg a rendszer visszahűl. Kell kis idő amíg elmúlik a szomjúság, Tomi azt mondja Ő egy kulaccsal ment. Jah persze, mert Ő 1,5 órával hamarabb beért. Így "könnyű" olyan gyorsan fut nincs ideje megszomjazni. Lenne mit tanulni tőle...
  

Hát ilyen volt a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail, szinte percre ugyan annyit mentem mint tavaly (100. lettem a férfiak között.). Most mégis könnyebbnek tűnt és sokkal jobban tetszett mint tavaly. Mire mindenki beért és lebontottuk a díszletet a pálinka is elfogyott. Jó kis nap volt. Az utazó cirkusz megy tovább a következő megálló a Mátra, ott találkozunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése