Kaptárkövek, szarvasok, kecskék és az Eged

Húsvét vasárnap lesz a VTM, így a Fun Run utáni szabad hétvégéket kihasználva akadt pár terepes kocogás is az elmúlt két hétben.

Via ad Szomolya

Először a POLAR Kaptárkövek Trail új 15-ös távját jártuk be, jó kis panoráma út lesz. Kezdőknek és sprintereknek ideális, az útvonal 80%-ban széles jól futható dózer út. Az Almagyar Érseki Szőlőbirtokról indul, a Nyerges- Mészhegyi kaptárkövek után a Via ad Szomolyán keresztül visz a Királyrétre. A Királyréti EP a visszafordító, innen egy végig futható emelkedő fordít vissza a cél felé. A Királyrét fölé törő útvonalról végig gyönyörű kilátásunk van a Bükkaljára, valamint a távolban a Török-útra Ódor-vár csúcsától az Egedig.

Vöröskő-forrás

Aztán volt egy közösséginek induló, fejlámpás futás a Vöröskő-forráshoz péntek este. Igazából a közösségi futás 4 embert jelentett, akiknek a tempóját  csak az első 500 méteren tudtam tartani így én egyedül futottam. Ez a Varróház - Vöröskő-forrás - Varróház szakasz nagy kedvenc minden időszakban, de így hogy működik az időszakos forrás még különlegesebb. A többieket a forrásnál értem újra utol, illetve vártak be. Ők egy hosszabb számomra ismeretlen útvonalon indultak tovább a Peskő völgy felé. Amit én nem vállaltam be, mert nem volt kedvem leszakadni az ismeretlen terepen.

 

Utólag ez jó döntésnek bizonyult mert amíg a többiek eltévedtek nekem sikerült majdnem karambolozni egy szarvassal. Az egyik nagy kanyarhoz egyszerre értünk egymással szembe haladva, mire a szarvas nagyjából öt méterrel előttem végül úgy döntött, hogy ő tud egy rövidebb utat a hegytető felé. Hát nem tudom melyikünk ijedt meg jobban. De az tuti, hogy igazi vérszarvas volt 2x akkora mint én. Egy hétig ehettük volna a húsát. A parkolóba visszaérve még elmentem lefotózni a békésebb és jóval kisebb testvéreit akikkel már az előző futásokon összehaverkodtam. 

Vasárnap rendezték 23. alkalommal az Eged-hegyi Futóversenyt, ideje volt végre elmenni rá. A részvételt nehezíti, hogy a versenyről péntek este szóltak a többiek, mert hogy hirdetve csak olyan helyeken volt amiket nem nézek, nem is tudok róluk. Jövőre érdemes lesz jobban figyelni mert nagyon jó kis hangulatos verseny, ajánlom mindenkinek! Az útvonal egyszerűnek tűnik de azért nem kell lebecsülni, Érsekkert - Eged - Érsekkert 12,7 km 500 méter szintemelkedéssel ami azért nem rossz. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, hogy jó legyen a hangulat. A várost elhagyva az első emelkedőn négy tagú kecske család biztosította az útvonalat és megadva a hegyifelfutás hangulatát. Az Egedre felfelé természetesen a legmeredekebb egykori tanösvényen mentünk, amit ma már csak a helyiek és az illegális DH-sok használnak hiszen a turista jelzés átköltözött a szőlők közé. Itt még sikerült pár embert megelőznöm. A csúcskeresztnél  30-40 paplanernyős gyülekezett, hogy versenyük volt vagy csak a jó idő csalogatta ki őket nem tudni. A lefelé nagyon nem ment, azok akiket  fölfelé megelőztem azok lefelé mind visszadaráltak. Esélyem nem volt a tempójukat tartani.

 A dobogóért a fiatalok elképesztő időket futottak: 1. Judák Endre 00:59:18 2. Szabó Attila 00:59:54 3. Erdős Péter 01:01:04.
Nekem ez 01:42:25 lett amivel sikerült utolsó előttiként célba érnem ismét bizonyítva, hogy nem nekem valók az ilyen gyors rövid távok. Azért a szép befutó érmet így is megkaptam, remélem a VTM-en is sikerül majd szintidőn belül beérnem.