VitalCity SkyRace 2016 SK

Picit fáj, de most nagyon jó!

Az UTH-s csalódás után lassan kezdtem helyre rázódni, Pálos Zsófi ugyan noszogatott kedden, szerdán, hogy menjek ki futni, mozgassam át magam. De fájt a combom, lépcsőn lefelé nem hajlott a térdem és legfőképpen kedvem nem volt. Persze az egész heti munkahelyi stressz csütörtökre már teljesen felőrölte ismét az idegeimet. Így elhatároztam pénteken, véglegesen és halál pontosan egyszerre 3 készülékkel felmérem a POLAR Kaptárkövek Trail új 15 és 30-as távját a hétvégén. Péntek délutánra még beütemeztünk egy szervezői megbeszélést ami után vagy kitudok még szaladni a rövidtávot letudni vagy marad szombatra. Épp az ötletelés fázisánál tartottunk amikor csörög a telefon, Szabi hív, hogy ugyan menjek már ki vele szombat reggel szlovákiába valami SkyRace-re. Mivel Zsófit berángatták dolgozni és így bukja a nevezést meg egyedül ő se akar utazni. Merthogy csak egy fél bérc meg családias hangulat stb. Elsőre nemet mondok, nem vagyok én olyan állapotban, hogy külföldön fussak. Folytatjuk a megbeszélést, persze az agyamban ott motoszkál a dolog, a vége az hogy Józsi a kezembe nyom egy V800-ast menjek teszteljem. Haza felé felhívom Szabit megbeszéljük, hogy reggel 6kor indulunk, majd ráírok Bigára küldjön már valami infót mert fogalmam sincs az egészről. Szerencsére küld egy linket egy térkép vázlatról amiből kiderül, hogy nem nagyon fogunk turista utakat látni mert hogy nincsenek is, viszont van GPX track. Azt sikerül is rátölteni az órára némi telefonos segítséggel meg a főbb dolgokat (magasság, testsúly, kor, nem) beállítgatni. Józsi még a lelkemre köti, hogy reggel csináljak meg az órával egy ébredési alap pulzus mérést, mert az fontos lenne a beállításokhoz. Egy éve mértem én már teljes éjszakát meg ébredésit is, sőt akkor még ténylegesen aludtam is nem csak forgolódtam mint most. a lényeg, hogy ébredésinek 54-es pulzust hoz ki, VO2max számnak meg 53-at, ami elvileg annyira nem rossz, de igazából ebbe jobban bele kéne ásnom magamat, meg kéne egy terheléses vizsgálat pontosan bemérni a zónáim.

Reggel fél 9 körül érünk Szomolnokra, a Gömör-Szepesi érchegység szívébe Rozsnyótól nagyjából 20 kmerre. A versenyközpont egy panzió. Itt  sikerül átvenni Zsófi nevezését így a rajtcsomagban kapok egy női S méretű pólót és egy Zsófi nevére szóló rajtszámot. Végül kapok egy név nélküli rajtszámot és megegyezünk a szervezőkkel, hogy a verseny végén ha marad akkor vehetek magamnak egy pólót. Majd átsétálunk a közeli kiskocsmába meginni egy kávét. A falakon a vitrinekben több tucat futó relikvia, érmek, kupák, rajtszámok szimpatikus hely. Eközben megérkezik egy rozsnyói pár a srác múlthéten szintén Szentendrén volt a Visegrád Trail-t futotta a lány az egyik frissítő ponton lesz. A verseny első rendezés igazából nem tudni mire számíthatunk velük nézegetjük a térképet segítenek pár dolgot azonosítani. Majd végig nézzük a rajtcsomagot mit is adnak külföldön a nevetséges 10 eurós nevdíjárt. Van benne egy La Sportiva tech póló Sky Race logóval, 1 alkohol mentes sör, 1 kóla, 1 csoki, 1 gél, 1 mini tusfürdő, hűtőmágnes és egy toll ez utóbbi a Kassa maraton promó csomagjával együtt van. Hát akad bőven szponzor az biztos. Közben befutnak Bigáék és már csak fél óra a rajtig, persze megy a poénkodás, kérdezik mi lesz? Hát mondom ez csak egy fél Bérc annyit csak kibírok, Biga rám néz és csak annyit mond ez nagyon nem a Bérc. Kösz ezzel megnyugtattál. A külföldieknek külön eligazítást tartanak egy teremben kivetítővel amit az emberek fele nem lát, elmondják, hogy nincsenek utak, kövesük a szalagokat és a piros nyilakat, hogy lesz 1-2 km aszfalt amiről egy hirtelen balos kanyarnál kell majd letérni meg hogy a rajtszámon van egy telefonszám Thomas-é, aki nem beszél angolul, de ez nem baj mert a pálya jó részén úgysincs térerő.

Fel az érchegység legmagasabb csúcsára.

Lesétálunk a falun átszaladó patak partjára, mert onnan van a rajt, még nincs 10 óra de már éget a nap, naptejünk nincs így egyértelmű hogy itt ma le fogunk égni ez nem lehet kérdés. Majd 10 órakor elrajtolunk fel az ismeretlenbe, szokás szerint leghátulról indulok és az első egy km aszfalton ott is maradunk Szabival, majd mikor dózerre vált és az emberek elkezdenek sétálni a botokkal haladva már tudok apránként előzgetni. Egy darabig cikázunk az út jobb  és bal oldala között, épp hol van árnyék de rájövünk ez csak erőpocsékolás. És kezdem megérteni miért is hívják ezt Sky Race-nek 150-es pulzust terveztem magamnak a felfeléken, erre sima gyaloglással is alig bírom 160 alatt tartani. az első etap a Vtáčí vrch 1045 méteres csúcsáig csupán 2,8 km de már itt kapunk rögtön 478 méter szintet 17%-os az emelkedő és ez még csak a pálya bemelegítő része! Annyi előnyöm van, hogy bottal megyek, előbb egy cseh triót előzök le majd még egy embert. előttem 20-30 méterrel van egy nagydarab srác egy zsebkutyával meg egy lány szép lassan elkezdek felzárkózni rájuk. Hirtelen jobboldalról hihetetlen dübörgéssel tőlem egy max 5 méterre 2 szarvas tör ki a bozótból, az út felett átrepülnek és robognak tovább. A zsebkutya ettől fellelkesül és utánuk szaladna, ami azért vicces mert a szarvasok feje nagyobb mint az egész kutya. Azért sikerül meggyőzni, hogy inkább a gazdáját kövesse. Az utolsó kanyarnál végül a lányt és a fiút is leelőzöm a kutyus is kezd lassulni így előttük érek az első etap végét jelző tábláig. Tavaly a Salomon Vertikal 500-on 36:56-ot mentem fölfelé itt most ez sikerült 35:19 alatt picit hosszabb, picit több szint, picit kevesebb idő. 3 km volt fel most jön 3 le. Előbb Szabi, majd egy szlovák sporttárs húz el mellettem az összegyűjtött szint felét eldobjuk 760 méterre ereszkedünk le, hogy leérjünk a műúthoz ahol az első frissítő pont van. Egy pohár víz a fejemre meg egy amit megiszok és már indulok is tovább. Így visszaelőzve az előbbi srácot aki megállt a ponton.
A pontról kifelé látom Szabit max 100 méterrel van előttem, próbálok felzárkózni de már megint emelkedünk, kell egy kis pihi séta az aszfalton, addig elkezdek játszani az órával, 7 vagy 8 funkció ablak van ablakonként 4 kategóriával és én ebből csak 1-et állítottam be magamnak, azon a pulzus, megtett táv, sebesség és a pillanatnyi magasság van, találok egy gyári beállítású fület az jelzi a pillanatnyi magasságot, az eltelt időt és az eddigi össz szintet, a következő pulzust és időket ír ki. Hopp itt egy éles bal kanyar, biztos erről beszéltek az eligazításon így letérek az aszfaltról és futni kezdek. Szerencsére nem sokat csak 100-200 métert megrezeg az óra, megállok gondolkozok miért. elkezdek a menüben ugrálni. Ott ahol a tracknek kéne lennie egy hatalmas nyíl mutatja forduljak vissza. Kell legalább egy perc míg leesik, hogy azt jelzi letértem az előre megadott útvonalról.  körülnézek sehol egy szalag, na akkor vissza az aszfaltra, ott meg is találom a szalagot a szél felcsavarta egy ágra. Ez a kis elbambulás és nem koncentráció legalább 5 percet elvett, de hát ez van a lényegre kéne figyelni. Megyek tovább felfelé soknak tűnik az aszfalt de legalább lehet haladni. Újra csörtetés most balról fentről érkezik a szarvas, Az aszfalt út két oldalán vízelvezető árok van a baloldalit átugorja. Az út közepére érkezne de a patája megcsúszik az aszfalton és fenékre ül, én egy ilyen esés után tuti percekig úgy maradnék, ő tizedmásodperc alatt felpattan és megy is tovább, egy olyan meredek részen ahol nekem percekig tartana ereszkedni ő másodpercek alatt eltűnik. Az ilyen pillanatok adják meg a sport szépségeit, mikor csak nézel és rácsodálkozol a természetre. A következő kanyar az úton már tényleg az éles bal ahol le kell térni, hatalmas piros felfújt nyilak is jelzik. A jelölések amúgy első rangúak, végig profin van jelezve minden ösvény váltás, tényleg nagyon bambán lehet csak eltévedni. Itt újabb sirató fal kezdődik a következő hegycsúcs az 1271 méter magas Kobyliar. 

Kobyliar

Meglátom a srácot akit az itató ponton előztem, hát ennyit buktam a letérésemmel, de sokkal lassabb nálam felfelé, majd megáll mert az előtte haladó rózsaszín pólós lány lerogy a földre. Oda érek én is, kérdezzük segíthetünk e, de mondja nincs semmi baja egyszerűen csak nem bírja. Mivel úgy tűnik tényleg csak pihennie kell tovább indulunk és a köv kanyarnál látjuk hogy ha lassan is de jön utánunk. A csúcs előtt meglátom Szabit, pár száz méterrel lehet előttem, ő előtte meg 100 méteren belül legalább 3 embert látok mozogni.

Iszonyatosan tűz  a nap, meg kell állnom egy pillanatra inni, enni egy csokit. A panoráma valami csodálatos, felmászok egy kivágott fenyő rönkjére és onnan bámulok körbe. Szemben az első hegy ahonnan jöttünk takarja a falut körbe pedig legalább 10-15 db ezer méter fölötti csúcs. A hegyek méltósága egy perc alatt elfújja az elmúlt hónapok minden gondját, február óta nem voltam a Tátrában, nem voltam igazi hegyek között most bepótolok mindent. 

Vtáčí vrch

A Következő frissítő pontig megkegyelmeznek a szervezők így 1,5 km-en csak 200 szintet veszítünk el. Banán, narancs, tuc keksz meg még egy két apróság vár a pontont, én kólát kekszet és banánt választok, majd jöhet a következő durvulás. 

Maklári Gábor fényképe

 A versenyen három  az Inov8 által szponzorált szegmens van az első az első csúcsig tartott, most jön a második ez csak 600 méter viszont 170 méter a szint emelkedés benne 27%-os az emelkedő, a leggyorsabb férfi 8:37 alatt tette ezt meg, a leggyorsabb nő pedig 13:02 alatt, nekem 14:03 lett itt az időm, ki is döglöttem tőle rendesen. Ahogy elindultam a pontról még láttam magam előtt embereket, de mire felküzdöm magam a sík futható szakaszra már látótávon kívül vannak. Szerencsére a szervezők megkegyelmeztek nekünk így az Aranyasztalra (Zlaty Stol) az érchegység legmagasabb  1322 méter magas csúcsára nem kell felmennünk. Persze ez csak azért van, hogy véletlenül se menjünk túl sokat, erdészeti gépek által felsebzett dózer utakon, az túl könnyű, gyorsan kerestek nekünk egy vadcsapást ami toronyiránt ereszkedik le a patak völgybe. Közben átkelünk egy áfonya mezőn, és ezt vegyétek szó szerint egy kis tisztás amin százméteres látótávon belül csak áfonya volt, egy-két hónap múlva ideális helyszín lehet medve fotózáshoz.

Innen nagyjából 1250 méterről visszaereszkedünk ismét 900 alá ahol a következő pont van. Közben szembe jön egy szervező, persze egy szavát sem értem. Angolul kérdezi, hogy vagyok mondom, hogy tök jól élvezem a dolgot, kérdezi, hogy honnan jöttem mondom neki hogy magyar vagyok. Ok akkor tuti nem engem keres és fut fölfelé ott ahol alig bírtam lejönni. Innen csak pár száz méter a következő itató pont, ahol a reggel megismert rozsnyói lány kínál izóval, vízzel. Elmondja hogy a szervezők egy futót keresnek aki segítséget kért, mert görcsöl. ezen mondjuk nem csodálkozok iszonyatos a hőség én az eltelt 3 és fél órában már több mint 3 litert ittam meg. De láttam embereket akik 1 darab 0,5-ös kulaccsal indultak el. Majd a pontról azzal indulok el, hogy a lány azt mondja itt csak egy kicsit kell felfelé menni. Nos ez a kicsit is majd 200 méter szintet jelentett, tanulság a helyieknek mások a mértékek. Innen újra a patak völgyig kellett leereszkedni, majd a patakon átkelés után jött egy kényelmes 100-150 méternyi szintemelkedés egy vízfolyásban amiben természetesen folyt szembe végig a víz. Milyen szerencse, hogy előző héten az UTH-n ehhez már hozzászoktam. Még az előző gerinc útról láttam a többieket, Szabit és még 2-3 embert, ahogy egy dózer úton gyalogolnak felfelé. Így mikor végre felértem én is a dózerra nagyon megörültem. Eddig 2 csokit ettem meg, gondoltam a dózeren megeszem a karamelles energia szeletem ami az UTH-ról megmaradt. Csakhogy a dózerről nagyjából 20-30 méter után újabb toronyiránti vadcsapáson kell tovább mászni. A csúcsról indul a következő Inov8 szegmens, de most lefelé 1,1 km 267 méter ereszkedés -23%-os meredély, itt akár csak az előző versenyeken az IT-m bejelez, hogy ez nem tetszik neki, egy technikai szünetre is meg kell állnom így gyalázatos 14:32-vel érek le, ugyanez a szakasz az elsőnek 4:45 volt. Azt mondják a terep versenyeket az emelkedőkön nyerik meg és a  lefeléken veszítik el az emberek. Na de végre itt az utolsó frissítő pont. A menü ugyanaz minek változtassak a beválton, tuc keksz és sós banán, vizem van, izós kulacsom újratöltik indulok tovább.

Maklári Gábor fényképe

A pont 820 méteren van a csúcs pedig 1089 méter magas mindezt pedig 1,5 kmes szakaszon küzdjük le. Hatalmas segítség a V800-as óra, rengeteget segít beosztani az erőmet. Van ahol vadcsapáson van ahol fakitermelés nyomvonalán haladunk. Gyakorlatilag a szervezők megkeresték a legmeredekebb ösvényeket és oda jelölték ki a pályát. A ponttól alig pár száz méter után dózerút rajta szervezői pickup, két idősebb emberrel, hátul egy lesérült lány, kérdezik kérek e vizet de mondom hogy rendben vagyok. Mivel ők nem beszélnek angolul én pedig a szlovákból a voda szón kívül semmit nem értettem meg így elköszönünk egymástól. A következő kanyarnál meglátok egy rég eltűnt versenyzőt, elégég rossz állapotban lehet. Mivel a képen látható emelkedőn ő háttal próbál felfelé lépkedni. Beérem megállok, mondja hogy a combja durván görcsöl, de kapott már rá magnéziumot, láthatólag tényleg komolyan fáj neki, de végig akar menni. A Malá Hekerová -t  az utolsó komoly csúcsot a 22. km-nél 4:40-es összidővel érem el. A fák között lefelé kanyargó úton meglátok egy fehér foltot. Ez csak versenyző lehet és itt van előttem 50 méteren belül. hirtelen feltámad a vadász ösztön utol kéne érni. A srác legalább 15 kilóval könnyebb nálam, de a mozgása ritmusa alapján már nagyon nem 100%-os szóval nem reménytelen a dolog. Elkezdek felzárkózni. Úgy emlékszem lesz még egy emelkedő ott meg lehet fogni. Folyamatosan közelítek már jön a hupli, de sokkal kisebb mint amire számítottam. Lehet nem pontos a track, vagy az óra téved? Még csak 1900 szintet mentünk és 2000-et adtak meg a szervezők.  Mindegy nyomni kell! De hibázok, megcsúszik a bot és nagyot koppan egy kövön erre megfordul a srác és ahogy meglát rögtön kocogni kezd. hát ez nem igaz legalább 10 perce követem egyszer se nézett hátra erre most lebuktattam magam. Ahogy az útvonal ereszkedni kezd egy kanyar után szem elől tévesztem. Ez megint komoly szakasz 2 km-en majd 300 szintet ereszkedünk. amikor a harmadik pont előtt látott szervező / seprő srác olyan könnyedén ugrál el mellettem mint aki minden reggel zerge tejet iszik. Lent egy vízmosásnál bevár,  megkérdi újra hogy vagyok, mondom hogy jól, mondja már nincs sok hátra közben csörög a telefonja. Így elköszönünk. 

Ekkor a kanyarból kilépve meglátom a várt utolsó emelkedőn előttem 30 méterrel vánszorgó srácot. Nem egészen 150 szint van előttünk egy 800 méteres szakaszon. Mégse tévedett az óra! Az utolsó pár méteren előzöm meg a srácot, légzése figyelve véletlenül se hallja meg hogy mennyire zihálok én is, felérek és rögtön kocogásra váltok, persze csak annyira hogy ezt lássa. Hogy lelkileg megtörje amiért "könnyedén" megelőztem és eszébe se jusson üldözőbe venni. Mert innentől én vagyok a vad és ő a vadász. Három kilométeres ereszkedés van hátra a célig ez alatt kell eldobnunk 460  méter szintet. Ez bizony kemény lesz próbálok tempózni, a kanyarokban belső íven menni, a széles dózernek is a szélén futni  farkasfogban ahogy a MILSIM-eken tanultuk, véletlenül se lásson a srác nem tudhatja mennyi köztünk a távolság. De ahogy közelítünk a faluhoz és elérnék az aszfaltot meglátom magam mögött. a 27. km-en 150 szintet ereszkedek 7 perc alatt, a 28.-on még 100-at 5:30 alatt. Ebből óriási pofára esés lesz. De nem engedem, hogy beérjen tolom neki. Ma nem fogok összeomlani a cél előtt.  A célkapu a verseny központban van fent, hol máshol. Még 300 méter és 30 szint, ráfordulok a kis hídra, az utat egy szlovák család állja el a 2 pici gyerek csodálkozva néz rám, a szülök kapcsolnak és hopp-hopp kiáltással buzdítanak tovább. A reggeli sport kocsmánál vagyok innen végig emelkedik de tolni kell. A pulzusom  már 180-ra megy fel.  Az emberek félreugrálnak ahogy futok fel, át a parkolón és be a célkapun. A vége 05:32:29,7 ez 28.6 másodperccel jobb mint a srác eredménye, nekem ez a fél percnyi előny  most mégis határtalan boldogság. Küzdöttem és győztem, a legnagyobb ellenfél önmagam ellen. Nyakamba akasztják a Skyrace medált én meg betámolygok az étterembe ahol a többiek várnak. 

Elvonszolom magam a zuhanyzóba, miután végzek  is hallok még beérkezőknek szóló üdvrivalgást. Majd találkozok az utolsó etapon elhagyott görcsölő sráccal ő is végig ment.Az étteremben próbálom angolul megbeszélem egy pultossal, hogy vega menüt kérek, majd a végén megállapítjuk, hogy egyszerűbb lenne magyarul beszélgetni. Kaptunk még egy sör / kóla kupont is, sört elvből nem iszok így marad a Kofola, most először még ez is ízlik, talán azért mert csapolt, jobb az íze?   Közben  előkerül a pályán megismert szervező srác és kerít nekem is egy ajándék pólót a méretemben.

A Bükki Műhely futói remekeltek a versenyen. Tamara győzött a nők között, ami a júniusi hegyifutó VB előtt nagyon jó jel,  Eördögh Ákos 4. lett a férfiak között.   

Tinta Tamara a dobogó csúcsán

 Örök hála Zsófinak és Szabinak, hogy meggyőztek elinduljak, életem egyik legjobb versenyén vehettem így részt. Az elmúlt hónapok munkája most végre értelmet nyert, hogy nem csak szenvedés lehet egy ilyen. Hanem igazi öröm futás is. Rég nem éreztem ilyen jól magam. 5:32-es idővel értem be és 2070 métert mértem össz szintnek, mindezt 25 km alatt szedtük össze, az össz táv kicsivel több mint 28 km lett. Nem véletlenül mondta Biga, hogy ez nagyon nem a Bérc ez egy hihetetlen kemény pálya. Köszönet neki is a tanácsokért. Valamint külön köszönet a POLAR Hungary -nak a tesztelésre bocsátott V800-as óráért, hatalmas segítség volt, hogy nem vakon kellett egy teljesen ismeretlen terepen versenyeznem. A feltöltött track alapján gond nélkül végig navigált. Az órából nyert szintadatokat utólag összevetettem egy szlovák domborzati térképpel, az eltérések maximum 1-2 métert tettek ki, a patak völgyekben. Számomra most ez volt a leghasznosabb funkció hiszen az útvonal nem sok sík szakaszt tartalmazott.

A szintek és elosztásuk.

 “Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)