Szeretem a Mátrát, itt túráztam a legtöbbet. Idén mégse voltam. Kimaradt a Bérc, a Mátra 115, a sok sok szeretett útvonal. A Mátra Trail -en a saját hülyeségem ütött vissza. Már temettem ezt a szezont, de aztán pár hét nyűglődés után a november úgy tűnik mégse veszett oda. Végre tudtam hétközben is edzeni és hétvégente is akadt egy kis könnyű terepezés. Így mikor szóba jött Imre Kőről kőre túrája nem kellett sokat győzködni. Azért, mert ő mindig tud valami újat beletenni az útvonalba. Az elmúlt 7 évben kb 15-20 túrán jártam Mátrakeresztesen és környékén. mégis biztos voltam benne lesz valami meglepetés. Így mikor kiderült, hogy Patrikék is jönnek már biztos volt, hogy megyek. Kicsit vaciláltunk az eső miatt, de megnyugtattam őket. Nem lesz sok eső és sár így is úgyis van, szóval neki vágtunk jó idő lesz tuti.
Csóka-kő:
Mátrakeresztesen kb a falu közepéről indulunk, az Óvár étterem melletti parkolóból. Az eső is elállt, max kis köd szitálás, biztos nemsokára kitisztul és akkor tök jó kilátás lesz Ágasvárról. Ezzel bíztatjuk magunkat a rajtnál. Közben volt kis változás az útvonalban az Óvár kimarad, helyette Csóka-kőn lesz az első kihelyezett kód. Na itt már agyalok Óvárra se visz fel turista út, a csapást is nehéz megtalálni a várkódért. Csóka-kő neve meg valamiért olyan ismerős. Aztán meglátom a szalagozást ami letérít minket a pirosról. És itt bevillan hova is megyünk Csóka-kő az egyik leghíresebb mászóiskola a hazai sziklamászók között. És természetesen nem egy egyszerű kis domboldal. Az eső közben újra elkezd szakadni, benne vagyunk a felhőben a látótávolság 10-15 méterre csökken, nesze neked szép kilátás. Persze úgyse lehet bámészkodni, minden lépésnél a lábunk elé kell nézni. Itt van Ricsi is akivel olyan sok túrán voltunk együtt régen, Bükk - Mátra kupák nem kispályás túrázó. Felfelé kétszer kiszakad belőlünk a mikor érünk már fel, de aztán csak elérjük a "pontot", egy fán laminált papír 1234 kóddal (erre lett volna egy fogadásom), fotó és irány lefelé. Na itt jön ki az, hogy mennyivel rutinosabb Ricsi mint én, próbálom tartani vele a lépést a nem létező ösvényen. De második esés után inkább úgy döntök jobb a békesség úgyhogy maradok Patrikékkal. Csatlakozik még hozzánk Sanyi Szomszéd és Zolika ők is régi Mátrai ismerősök, így együtt állunk be a sorba az Ágasvár felé araszolók után. Az Óvár előtti zöld kör jelzésen már sokszor jöttem lefelé nyáron, frankó kis single track, most mondjuk nem túl kényelmes de tudom, hogy csak 1-2 km az egész és utána az Ágasvári turistaházhoz már könnyebb lesz feljutni.
Ágasvár:
Csóka-kő:
Mátrakeresztesen kb a falu közepéről indulunk, az Óvár étterem melletti parkolóból. Az eső is elállt, max kis köd szitálás, biztos nemsokára kitisztul és akkor tök jó kilátás lesz Ágasvárról. Ezzel bíztatjuk magunkat a rajtnál. Közben volt kis változás az útvonalban az Óvár kimarad, helyette Csóka-kőn lesz az első kihelyezett kód. Na itt már agyalok Óvárra se visz fel turista út, a csapást is nehéz megtalálni a várkódért. Csóka-kő neve meg valamiért olyan ismerős. Aztán meglátom a szalagozást ami letérít minket a pirosról. És itt bevillan hova is megyünk Csóka-kő az egyik leghíresebb mászóiskola a hazai sziklamászók között. És természetesen nem egy egyszerű kis domboldal. Az eső közben újra elkezd szakadni, benne vagyunk a felhőben a látótávolság 10-15 méterre csökken, nesze neked szép kilátás. Persze úgyse lehet bámészkodni, minden lépésnél a lábunk elé kell nézni. Itt van Ricsi is akivel olyan sok túrán voltunk együtt régen, Bükk - Mátra kupák nem kispályás túrázó. Felfelé kétszer kiszakad belőlünk a mikor érünk már fel, de aztán csak elérjük a "pontot", egy fán laminált papír 1234 kóddal (erre lett volna egy fogadásom), fotó és irány lefelé. Na itt jön ki az, hogy mennyivel rutinosabb Ricsi mint én, próbálom tartani vele a lépést a nem létező ösvényen. De második esés után inkább úgy döntök jobb a békesség úgyhogy maradok Patrikékkal. Csatlakozik még hozzánk Sanyi Szomszéd és Zolika ők is régi Mátrai ismerősök, így együtt állunk be a sorba az Ágasvár felé araszolók után. Az Óvár előtti zöld kör jelzésen már sokszor jöttem lefelé nyáron, frankó kis single track, most mondjuk nem túl kényelmes de tudom, hogy csak 1-2 km az egész és utána az Ágasvári turistaházhoz már könnyebb lesz feljutni.
Ágasvár:
A turistaháznál a kéktúra pecséttel vacakolunk kicsit, majd jöhet a "csúcsmászás". Esetemben az araszolás a sárban, ez az emelkedő az én örök mumusom. Minden évben felmegyek itt és minden évben összetöröm magam lefelé. Na most szerencsére nem itt kell majd lejönni. Zolika fölfelé nagyon állva hagy minket, Sanyival ketten zihálunk felfelé. Próbálom megörökíteni a híres panorámát a víztározóra, csak épp szakad az eső és benne vagyunk a felhőben, de amúgy tényleg ott a tó a hátam mögött a képen. Felírjuk az Árpád kori várkódot, majd a bronzkorit is biztos ami biztos. Közben egy apuka mesél a 8-10 éves kisfiának. Láthatólag nem zavarja őket az eső, na az ilyenek miatt szeretem az ilyen túrákat! A Mátrabérc útvonalán haladunk visszafelé, így majd a Szamárkőnél kell lemennünk, kicsit tartottam ettől, de a lépcsőzetes sziklákon még esőben sárban is könnyebb haladni mint az Ágasvári emelkedőn. Mielőtt leérünk az OKT útvonalára lenne még egy kilátó pont, persze ez is felhőben.
Mátraszentistvánig egyedül maradok, Patrikék előttem, Sanyi mögöttem leállt valakivel beszélgetni. Jól esik kicsit saját tempóban menni, szinte végig egyedül. 2-3 futó előz csak le a pecsételő pontig. Szentistvánon se voltam jó 1,5 éve sok az új ház. Átvágunk a sípályán, az új libbencs ülőkék még a földön vannak, de jó látni a fejlesztést. Majd irány a Csörgő-patak völgye. Ez az egyik kedvenc helyem a Mátrában. a rengeteg fadőlés miatt vízállástól függően 10-15x kell átkelni a patakon, ezért is neveztük el anno Csörgő-Pataki kalandparknak. A hutahelynél lévő átkelést inkább kihagyjuk és a régi malom rom irányából kerülünk egyet. De aztán csak vissza kell ereszkednünk és jöhet a vizeskedés, végül is egy patakba csúszással megúszom a 12 átkelést. Nem is rossz arány. Anita és Jucus a Csörgő-lyuk előtt előz meg minket és robognak tovább. Vissztérünk a patak mellé, a piroson a Bérc útvonalán megyünk vissza Keresztesre. A útról a mászófalakra most jól rálátni, egy-két bent hagyott biztosítási pont is kivehető. Még két kanyar és újra Mátrakeresztesen vagyunk.
Ajándék kör:
Ajándék kör:
Ez már csak egy rövid bónusz (Patrik szerint büntető) kör. A parkolóból újra a Bérc útvonalán indulunk tovább. Szerencsére nem kell a Muzsláig elmenni csak 2 km a fölfelé a Mocsár-bükki elágazásig, na ezt se tudtam, hogy van neve, nekem csak simán piros sáv piros kereszt elágazóként volt ez elmentve az agyamban, ez is tucatszor járt föl-le útvonal. Kezdésképpen az Erdész réten kattintunk egy képet, az eső után pipáló hegyekről.
Majd két technikás single track ereszkedés után jön tényleg az ajándék, Lyukas kő mellett eddig mindig elmentem pedig csak egy 100 méteres kitérő.
Lyukas-kő:
Lyukas-kő:
Az apró csobogóig egy omladékos kis ösvény visz be, de tényleg megéri ez a kitérő. A vulkanikus sziklában lévő lyuk tényleg érdekes geológiai jelenség. De valahogy olyan rejtett, hogy az elmúlt években nekem ez kimaradt. Ez után meggyőzöm Patrikot menjünk be a Vidróczki barlanghoz. Ezen filózunk is kicsit, hogy most barlang e vagy nem. Ő a nemzeti parkos neki kéne tudnia, megfelel e az EU és a Magyar szabványnak? Bivakolni jó de tényleg barlang e, tudja fene. Minden esetre jó móka ezen agyalni amíg próbálunk leereszkedni a "vízeséshez". Kicsit olyan ez mint a magyar narancs a Tanuból. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb de a miénk. Én ennyi vizet még nem láttam benne, mert mindig csak júliusban jártam erre.
Még kb 500 méter a parkolóig és célban is vagyunk. Piszok jó túra volt ez! Nehezen indult de kell az ilyen is, volt benne kis flow és a végére sok vidámság. Főleg mikor a sárosnál sárosabb ruhákat húztuk le magunkról a parkolóban. Az elején a két vámpír fog mókás volt. De Imre ismét tökéletes útvonalat talált ki, remélem még lesz sok ilyen. Tetszett!
