Versenyajánló: Bükki Kilátások Sprint

A Bükki Kilátások teljesítménytúrát 2002 óta rendezi az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE, 2012 pedig nem a világvégét hozta el hanem a Bükk és az ország egyik legjobb terep versenyét. Ezt nem azért mondom, hogy a hazai pályát dicsérjem, hanem mert valóban ez a legjobb évindító rendezvény itthon. A Hard táv a maga 65 kilométerével és 2500 méternyi szintemelkedésével valóban, csak a felkészülést komolyan vevő embereknek teljesíthető a 11 órás szintidőn belül. A classic táv 44 kilométere is komoly kihívást jelenthet, ha az ember belefut a félméteres hóba a fennsíkon. Valamint a Fun Run is meg tudja tréfálni az embert, ha túl lazán veszi. Idén a Light távot váltja a Sprint, így már ez is körverseny, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát a versenyzőknek. Lássuk hát a Sprint pályát, mire is számíthatunk.

A tó lassan kiolvad a jég alól

Rajt után a felsőtárkányi tavat futjuk körbe kis bemelegítésként. Majd kezdődhet is a szintgyűjtés. A tanösvényen megkerüljük a Bambara Hotel-t. Rövid aszfaltos lejtőzés után, irány az erdő. A régi kisvasút nyomvonalán haladó dózer úton indulunk el. Egy nagy hajtűkanyarnál letérünk a dózerről és egy rövid átkötéssel már a kék sávon folytatjuk az utunkat. A kék és a zöld sáv találkozásánál egy pad mellett elhaladva a  Keringő - úton a zöld jelzésre váltunk és célba vesszük a Vár-hegyet. 

Elhaladunk a régi kőbánya mellett, ahonnan tiszta időben láthatjuk a bükki kövek vonulatát és integethetünk a többi táv indulóinak. Itt kezdődik az első komolyabb szintgyűjtés  a csúcsra ugyan nem megyünk fel, hanem egy kis kanyarral Várkútra érkezünk. 4,5 kilométernél tartunk és a szint fele már meg van. Másodpercnyi szusszanás után végre jöhet egy kis lefelé.

A patak még jég alatt

 Innen a zöld négyzet jelzésen egy kezdetben meredek majd megszelídülő ereszkedés következik Síkfőkútra. Talán az útvonal egyik legszebb szakasza ez, források és egy patakocska mellett haladunk lefelé. Előbb az Attila-kút kisebb tavacskáját érjük el de itt még nem állunk meg. A Síkfőkúti tónál lesz az EP.  Ahol túl vagyunk a féltávon, gyors frissítés után roboghatunk is tovább. Egy rövid átkötéssel a sárga sáv jelzésre váltunk. Rövid aszfaltos szakaszon az üdülőtelepen keresztül érünk vissza az erdőbe. Jöhet a maradék szint begyűjtése, Cseres-tetőt megkerülve érjük el a Novaji kunyhó négyes elágazását, ahonnan a piros kereszt jelzésen balra indulunk tovább a Vasbánya - nyeregig. Persze azért még akad egy kis mászás de már jóval szelídebb mint az eddigiek. Vasbánya - nyeregnél keresztezzük a Török-utat a 11. kilométernél. Innen már nincs több szint hátra. Utunkat továbbra is a piros + jelzésen folytatjuk. Itt csatlakozunk vissza a másik három táv útvonalához és már kevesebb mint 3 kilométert kell csak ereszkedünk  a célhoz Felsőtárkányba.

 A pályát még egy levezető tókörrel zárjuk a szurkolók és a fotósok nagy örömére.

A szervezők nem garantálják a sár mentes cipőben való célbaérést

A Bükki Kilátások Sprint távja, méltó bevezetés a hosszabb távokhoz. Gyönyörű és látványos az útvonal, ami persze nem adja könnyen magát. De bátran ajánlom mindenkinek. Nem tudni előre, hogy tél vagy tavasz, de mindenképpen felejthetetlen látványra számíthatunk. A táv nincs 14 km, ehhez társul nem egészen 650 méter szintemelkedés, a 3 órás szintidő bőséges elég még a fotózás is bele fér.

A versenyt az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE rendezi. A verseny hagyományosan március első hétvégéjén, szombaton (4-én) lesz Nevezni itt tudtok február 24-ig.
A győztesek idén is Golden Ticket-et nyernek az V. POLAR Kaptárkövek Trail-re

Tátrai Zerge - kör

Útvonal ajánló 1.0 - Magas-Tátra, Zerge-kör

Összefoglaló

• Táv: kb 19 km
• Szintemelkedés: 1900 méter
• GPS track
• Terep jellege: sziklás, törmelékes, rövid láncos részekkel, a végén opcionálisan 4 km aszfaltúttal
• Mikor futható: július 1 - október 31 között
• Vízvételi lehetőségek:
• Sziléziai ház - Sliezsky Dom (kb 5 km)
• Hosszú-tavat követő csurgó (kb 7 km)
• Rabló ház - Zbojnicka chata (kb 11 km)
• Szükséges felszerelés: merev talpú futócipő, hátizsák, időjárásnak megfelelő ruházat, izofólia
• Amit ne felejts el indulás előtt: megfelelő sportbiztosítás, időjárásjelentés, futótárs, a kijelölt turistaútról tilos letérni!

Szintmetszet

Itthon nincsenek magashegyek. Ha komolyabb terepre akarunk készülni, vagy egyszerűen csak magukért a hegyekért akarunk futni, akkor az egyik legideálisabb célpont a Magas-Tátra. Jól megközelíthető futóterep (mindössze 4-5 órányi autóútra Budapesttől), ahol szerte ágazó és jól kiépített útvonalak várnak minket.

A Zerge-kört minimális lépésbiztonsággal bíró kezdők is gond nélkül teljesíthetik. Egy kellően merev talpú futócipő és egy hátizsák elegendő hozzá. Az időjárást viszont nem szabad félvállról venni, 1600 méter fölött már nincsen más, csak a sziklák, amik esőben nagyon csúsznak, valamint a hágóknál a láncok erősen vonzzák a villámokat - ezért ha vihar közeleg, az egyetlen észszerű döntés az azonnali visszafordulás valamelyik menedékházhoz, szerencsére az útvonal mindkét ágán akad egy-egy. Fontos, hogy a magashegyi körülmények nagyon gyorsan tudnak változni, ezt komolyan kell venni,   és semmilyen körülmények között se induljunk útnak egyedül a Tátrában!  

Indulás - Tátraszéplak

A kör, ami igazából nem is kör, Tátraszéplakról idul (Tatranská Polianka). A cél Ótátrafüred (Stary Smokovec), a Tátra egyik legrégebbi üdülőtelepülése. Az autót érdemes Ótátrafüreden a fő parkolóban hagyni, ahonnan mindössze 20 méter az elektricska állomás, ami egy euróért elvisz minket Tátraszéplakra. Illetve Ótátrafüredről is visz közvetlen turistaút (sárga sáv) a Sziléziai házhoz, de Tátraszéplakról indulva szebb az útvonal, így én inkább ezt ajánlom. 
Tátraszéplakon az állomástól a zöld jelzésen vágunk neki az útnak, nagyjából egy kilométernyi aszfaltos bemelegítés után meredeken elindulunk felfelé a Felkai-völgyön. Tátraszéplak nagyjából 1000 méteren van, így azonnal comb és tüdőgyilkos kaptatókkal kezdünk a Nagyszalóki-csúcs déli lejtője mellett. Szerencsére hamar beérünk a hűs erdőbe egy kis patakocska mellé.

Útjelzők a Virágoskert fölött

Tátrai romantika - menedékház, vízesés, zergék, mormoták

Az első 5 kilométeren majd 700 méter szintet kapunk, amikor is elérjük a Sziléziai "menedékházat", ami mára lassan luxus szállóvá vált (itt után tudjuk tölteni kulacsainkat ha szükséges). Innentől már a törpefenyves is elfogy, az elkövetkező pár órára az árnyékot el kell felejteni, 2000 méter fölött pedig már csak a kősivatag marad. Rövid szusszanás után utunkat a Felkai-tó jobb partja mentén folytatjuk, tovább a Lengyel-nyereghez (Poľský hrebeň) vezető úton. Rövid szerpentin után az Örökös-eső nevű vízesés alá érünk, majd alatta/mellette átbújva (szemfülesek láthatják a sziklafalból kilógó biztosításokat, amiket télen a jégmászók használnak), kis mászással elérjük a Virágoskertet. Ez a kis alpesi rét egy botanikai csoda. Rendszerint itt pillantjuk meg az első zergéket, ezért kapta az útvonal is a Zerge-kör nevet.  A Virágoskertet elhagyva egy éles kanyarral elérjük a Hosszú-tó katlanját (1953 méter tengerszint fölötti magasságban). Továbbra is a tó jobb partján haladunk tovább, itt a tó után nem sokkal van még egy vízvételi lehetőség - a Kerek-domb sziklafalán lecsöpögő csurgóból többször is töltöttem már kulacsot, így nyugodtan kijelenthetem, hogy iható a vize, maximum zerge pisi kerülhet bele. Ugyanis ez az a pont, ahol az elmúlt 6 évben mindig voltak zergék, valamint ahol a kellően éles szeműek akár még mormotát is kiszúrhatnak, de jellegzetes füttyögésüket szinte biztosan hallhatjuk.

Háttérben a Lengyel-nyereg

Durvulás - láncok, mászás és a csúcspanoráma

Innen még meredekebb szerpentin vár ránk  felfelé, az első láncos szakaszig, de a lényeg a nyugalom - a valóban mászós rész csupán 10-15 méter. Innen már csak pár lépés, és el is értük utunk elágazását, a Lengyel-nyerget, tengerszint felett 2200 méteren.. A táv nagyjából felénél tartunk ekkor, eddig 8 – 8,5 km  bő 1200 szinttel, érdemes egy pillanatra megállni, frissíteni, jól jöhet pár korty izó és egy gél, főleg, ha a csúcsra is fel akarunk menni. A Lengyel-nyeregben mindig nagy a forgalom, a tömeg, ettől függetlenül én már többször is gond nélkül otthagytam a cuccaimat és anélkül mentem fel a csúcsra. A Kis-Viszóka (2428,6 méter)  a nyeregtől még bő 250 szint néhány lánccal, némi négykézlábazással a törmelékhalmokon, nagyjából 15-20 perces kitérő. De nyugodt szívvel mondhatom, megéri, a Tátra egyik legkülönlegesebb csúcsa. Bent vagyunk a hegység szívében, csodálatos körpanorámában gyönyörködhetünk, rálátunk a Poprádi katlanra, a Nagyszalóki csúcsra, mellettünk magasodik a Gerlach lenyűgöző tömbje, háttérben a Tátra csúcs, a Rysy és a Lomnic, valamint átlátunk a Rablóházra, ahol majd leereszkedünk. Ugyanazon az útvonalon, ahol felmásztunk a csúcsra, visszatérünk a Lengyel-nyeregbe és célba vesszük a Rovátka-hágót. Meredek „lépcső” soron ereszkedünk a Fagyott-tó felé, itt az északi oldalon mindig van még egy kis hó augusztus végén is. Ezután egy szerpentin vezet át minket a törmelékes lejtőn egészen a Rovátka-hágó láncos részéhez. Talán ez a legnehezebb része az útvonalnak, láncokon és acél fogásokon kell felkapaszkodni, bő 50 méter szintet. Majd innen egy valóban omladékos törmelék lejtőn át érünk a Nagy-Tarpataki völgybe.

A kép közepén hátul a Rovátka ahol átereszkedtünk

A megváltás - innen már csak lefelé

Innentől már végig könnyű, tátrai viszonylatban jól futható utak következnek. Szóval lehetne csapatni, csak hát tele a völgy mormotával és zergével, ezért néha muszáj megállni fotózni. Az ösvény mellett békésen legelésző zergéket egyáltalán nem zavarják az emberek, augusztusban 10 percig álltunk és fotóztuk ahogy a kis zerge gida egy kő alól eszeget. A 11. kilométernél érjük el 1960 méteren a Rabló menedékházat. A panoráma, vagy a híres káposztaleves  miatt itt is érdemes lehet megállni egy pillanatra, illetve a kulacsokat is újra tölthetjük. Vagy dönthetünk úgy is, hogy a maradék 6 (vagy 10) kilométert egyben letoljuk, itt érdemes figyelni, arra, hogy a völgyben a nyári és a téli út nem ugyanaz, én bizony jól meglepődtem nyáron, mikor a semmiből tavak tűntek fel az út mellett, aztán leesett, hogy ott voltak azok télen is, csak éppen bő 2 méteres hó alatt. Augusztus végén az ösvény két oldalán végig friss áfonyát is szedhetünk. Ahogy ereszkedünk a Nagy-Tarpataki völgybe, úgy lesz egyre nagyobb a tömeg. A Tátra egyik legsűrűbben látogatott részére érünk le, a Tarajkán található sikló állomásnál dönthetünk, hogy kihasználjuk a lanovkát, vagy mellette a bicikli/gyalog úton ereszkedünk még 4 km-t Ótátrafüredig.

Hát ez lenne a „Zerge-kör”, az én kedvenc tátrai útvonalam. Nehéz, de nem túl technikás, rengeteg látnivalóval és a kezdők számára könnyítést jelentő menedékházakkal, a tökéletes edző pálya alpesi versenyek előtt.

A MedveDisznóEmber

Le Garage de Runnabe

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #3. forduló:

Ezzel győzködtem magam miért is kell elmenni a harmadik utolsó fordulóra. Az #1. forduló az ismerkedés volt. A #2. fordulót pedig feladtam, a tüdőpestisem miatt, ami aztán 3 hétre teljesen ki is ütött. Aztán szerencsére a Tátra meggyógyított. Egy hónap kihagyás után teljesen edzetlenül nincs értelme versenyezni. Viszont ennél kellemetlenebb terepviszonyokat csak a Lemkowyna esetleg Csanya egy kiadós kántálás után tud produkálni, ezért már megéri elmenni. Hiszen nem az a kérdés, hogy mennyire lesz borzalmas a 10 centis latyak, hólé és jég között futni, hanem, hogy mennyire tudok alkalmazkodni hozzá. Aztán péntek reggel a Runnabe-sek megleptek egy szponzor csomaggal, így eldőlt, hogy a "Garázs" színeiben indulok. Most úgyis ez a divat, mindenki műhelyben, sufniban készül. Akkor én a garázsból indulok.
Az első kérdés az volt, melyik cipőben induljak. GTX-es XA Pro + hómacska, vagy a veterán Fellraiser. A GTX-et gyorsan elvetettem, hiszen itt úgyis boka fölött fogok ázni és bíztam benne, hogy az olvadás és az éjszakai eső a jég nagy részét is elmosta, mert azt viszont a Fellraiser nem szereti. Rajt előtt kimentünk terepszemlére és kicsit melegíteni is (eddig ezt mindig ellazsáltam és inkább bandáztam). Szerencsére a saras latyak volt a több így a nagy fogú sárfutó modell tökéletes választás volt. Így a három futamon három különböző talajon három cipőben futottam XA Pro, Wings Pro2 és Fellraiser mert, hogy "a futás a legolcsóbb sport csak egy cipő kell és más semmi".

Rajtnál beálltam szokás szerint leghátulra, ne tartsam fel a valódi futókat. Az élboly szokás szerint kilő. Középen, hátul viszont nagy a kavarodás, eddig mindig leghátul voltam végig az aszfaltos bevezetőn most viszont 10 méter után már előznöm kell, torlódunk. Sok az ismeretlen és persze nem tudni ki hány körön indul. A pár száz méter aszfalt gyorsan elfogy és kezdődik a küzdelem, bokáig, boka fölé érő latyak és olvadt hó lé alatta pedig jég. Mindenki megtorpan, próbáljuk a jeget kikerülni, előttem egy kis srác 5 méteren kétszer térdel le, mellette az édesanyja próbálja meggyőzni inkább a vízben menjen, ne a jégen. Egész jó kis vonat alakul ki, oda-vissza előzzük és húzzuk egymást föl egészen a dolomit bányáig. Majd onnan kezdődik az ereszkedés, ezen a szakaszon a legnagyobb a jeges víz. De a széle sok helyen jeges, akkor már inkább a víz mint a csúszkálás. Sikerül 4-5 embert megelőznöm az időmérő pont előtt.

Jöhet a második kör. Sajna a megelőzött emberek közül hárman csak egy körösek voltak. Az aszfalton még tartom a helyem, de ahogy megint jön a jég és a fölfelé fogy az erő. Próbálom tartani a pozícióm, de egy srác szép lassan bedarál. Az első körben még én voltam erősebb fölfelé, de Ő okosabban osztotta be az erejét. A dolomit bánya előtti utolsó kaptatón még látom a hátát, de már nem tudom újra befogni. Két kis srác viszont nincs messze, őket beérem. Ahogy elérjük a fordítót vág hátba Németh Csabi. Hát igen, Ő más dimenzió mozog. Az első fordulóban is lekörözött az négy körösök győztese Marczis Dávid de ő akkor sokkal később ért utol. Vonatozok a kis srácokkal. Egy toccsanásnál a jeges víztől beleüt a hideg a lábujjamba. Épp szitkozódni kezdenék. De előttem a kölykök úgy döntöttek ők bulifutáson vannak, csúszkálnak és egymást fröcskölik a vízzel, közben hangosan kacagnak. Ettől nekem is rögtön jobb kedvem lesz. Lehet ezt így is csinálni, érezzük jól magunkat ha már fizettünk érte. Ránézek a V800-ra még bő két kilométer van hátra. Oda szólok nekik, hogy toljuk meg a végét már nincs sok hátra. Na ettől persze vérszemet kapnak és a bringaút keresztezésnél szépen állva hagynak. Nem mintha számítana, hiszen három korcsoporttal fölöttük vagyok, hogy a franc essen az öregségbe. Viszont hirtelen fújtatást hallok magam mögött. Megfordulok és egy még az első körben rég elhagyott futót látok. Az arcán látszik, hogy bizony Ő a helyezésért hajt. Hát ennyit a kényelmes célba érkezésről. Itt most nyomni kell. A pulzus 160-ról 175-re megy fel, még egy bucka és jön a befutó, mély latyak után tükörjég. Visszaveszek, mert jó lenne nem arcon becsúszni a célba. A különbség 4 másodperc, és még azt mondják az emberek a dobogóért küzdenek.

Az első fordulóban 66:40-et mentem, a másodikban egy kör (35:36) után kiszálltam. A harmadik forduló 69:30 lett. Ez volt a legnehezebb a három közül, mégis ezt élveztem a legjobban. A teljes leállás után kellett már egy ilyen motiváló nap. Köszönet az Egri Spartacus SE -nek a tökéletes szervezésért, egy nagyon jó pályát raktak össze és remek hangulatban ment le mind három forduló. Valamint köszönet szponzoraimnak a támogatásért a POLAR Hungary-nak, a Protein Futár Webáruház-nak és a Runnabe-nek. Megyünk tovább jöhet a Bükki Kilátások FUN Run