Nem
fáj...csak máshogy jó!
Nehéz
az átlagembernek leírni, elmondani, hogy miért kezd valaki 50 - 100 km-es
távokon indulni terepen. Azt, hogy én miért kezdtem el célirányosan túrázni,
teljesítménytúrázni kicsit könnyebb. Dacból kezdtem el. Az első egy-két
alkalommal kíváncsiságból, szórakozásként indultam. Majd jött a 2010-es Téli
Mátra mindenféle felkészülés és tájékozódás nélkül, nem
tudtam, hogy mi is az. Előtte soha nem voltam sem a Mátrában, sem télen
túrázni. Soha nem mentem 500-600 méter szintnél többet egyszerre. Aznap leesett
20 centi friss hó, természetesen kicsúsztam a szintidőből és nem sikerült. De
jött a dac, hogy csak azért is megcsinálom! Egy hónap múlva visszamentem a
Mátrahegy TT-re és ha nem is túl könnyedén, de teljesítettem. Ezzel vége is lehetne
a történetnek, viszont akkor és ott valami megváltozott.
2010 és 2015 között egyre több és hosszabb teljesítménytúrákon indultam, szépen lassan növelve a távokat, szinteket. Talán kicsit túl óvatosan is, de folyamatosan fejlődve, gondosan mérlegelve, mi az, ami biztosan sikerül!? Persze akadt egy-két szenvedős-küzdős túra, de mindig időben beértem.
2010 és 2015 között egyre több és hosszabb teljesítménytúrákon indultam, szépen lassan növelve a távokat, szinteket. Talán kicsit túl óvatosan is, de folyamatosan fejlődve, gondosan mérlegelve, mi az, ami biztosan sikerül!? Persze akadt egy-két szenvedős-küzdős túra, de mindig időben beértem.
A
teljesítménytúrázás és a terepfutás számomra egy sport. Itthon persze ebben is
megoszlanak a vélemények. Szerintem viszont csupán a rendezvények minőségében
és az ellátás színvonalában különbözik a két dolog.
Így
adta magát, hogy tavaly kipróbáljam magam a Salomon
Ultra-Trail® Hungary 50-es távján,
hiszen előtte már tucatnyi ultra távot teljesítettem. Legalábbis így gondoltam...
Csakhogy egy futóversenyen azért illik futni, vagy legalább a sík részeket
végig kocogni, amit én nem bírtam végig. Így nagyjából 150 sikeres
teljesítménytúra után a 2010-es januári kudarc óta először 2015 májusában újra
kicsúsztam a szintidőből. Az azt követő héten a Mátra115-re nem sikerült
összekaparni magam sem fizikálisan, sem fejben. Úgy gondolom ez utóbbi volt a
fő oka annak, hogy végül csak a "rövidebb" 97 km-es távon mentem
végig. Az idei év fő célja ezt a kettőt teljesíteni,
de már nem dacból, hanem mert tudom, hogy jó lesz!
