A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #vöröskőforrás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #vöröskőforrás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 29., szombat

Útvonalajánló : Vöröskő - időszakosforrás


Egyik kedvenc edzőútvonalunk a Vöröskő - időszakos forráshoz vezet, idén is már tucatszor voltunk
2017 április 29
arra. De sajnos a száraz csapadék mentes tél és tavasz miatt eddig száraz volt. A bükki időszakos források működése ugyanis a lehullott csapadéktól függ. 
A Vöröskőről ezt írja a Bükki Nemzeti Park: "A mészkőből álló területeken a csapadék kb. 20-36%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. közülök különösen ismertek a dél-bükki időszakos karsztforrások (Imó-kői, Fekete-leni, Vöröskő-alsó és Vöröskő-felső forrás), melyek aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben, így általában a hóolvadást követően, kora tavasszal aktívak. Csapadékos években előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet, bár az utóbbi évekre inkább az volt a jellemző, hogy be sem indultak. A Vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson."

Az április végén lehullott jelentős mennyiségű hó után egyértelmű volt, hogy a forrás be fog indulni, a kérdés csak az volt el lehet e jutni hozzá. Hiszen a környéken jelentős kár szenvedett az erdő. Erről magunk is meggyőződtünk egy hete.


Aztán csütörtök este jött az infó, hogy már működik a forrás, és az Egererdő is járhatóvá tette az utat a forrásig, így nem volt kérdés, hogy megyünk. Szombat reggel kimentünk Felsőtárkányba A Varróháztól, a muflonoktól indultunk, de most nem foglalkoztak velünk. még az almát se kérték. hát otthagytuk őket és a kisvasút sínein elrobogtunk Stimecz házig. Innentől volt kérdéses az útvonal, de az erdészet tényleg minden kidőlt fát, eltakarított, átfűrészelt, hogy az út kényelmesen járható legyen. Így jó pár másik futóval és kirándulóval is találkozunk. a múltheti hóból semmi nem maradt, a patakban hömpölyög a víz. a feltörő vízoszlop mellig ér jó másfél méteres. A forrás vize még mindig a legjobb, friss hólé amit egy egész hegy szűrt át. Egy bő éve erre vártam. itt az igazi tavasz és az élet vizéből ihatok (még ha a hó pusztítása is kellett ahhoz, hogy feltörhessen). Bár a vize csak pár fokos mégis hihetetlen jól esik, előbb a fejem dugom bele, majd a kulacsot töltöm meg.
 Eddig kicsit több mit 6 klikket mentünk, most felturbózva gondolkozunk azon milyen útvonalon menjünk vissza Egerbe. Gyorsan jön az ötlet, a tanösvényen visszamegyünk Stimecz házig aztán a dózeren megkeressük az átkötést a Fun Run útvonalára. ami elsőre nem megy olyan könnyen, mivel kb 6 éve jártam utoljára a  piros keresztnek ezen az ágán. Azért választottuk ezt mert így nem kell aszfaltozni Felsősárkányban.
De végül megtaláljuk, a jelek szerint más se nagyon jár erre, van pár kidőlt fa, friss és régebbi is, de végül minimális mászással felérünk a gerincre. Innen már ismerős az útvonal. Leereszkedünk a Bujdosó szikla mellett a Barátrétre. Itt a kiáradt patak némi akadályt képez de szerencsére találunk kidőlt fát amin át lehet kelni. jöhet a sárga kereszt fel a Törökútra. Most se adja könnyen magát, de hát ezt tudtuk és innentől kezdve már kényelmesen hullámzik az út Vasbánya nyeregig. Innentől a POLAR Kaptárkövek Trail útvonalát követjük. Az utolsó komolyabb emelkedő visz fel  a Kövesdi kilátóhoz. Onnan leereszkedünk a Várkúti-turistaházhoz. Majd jöhet a Bikk-bérc és a Nagy-Eged. Meg persze a közte lévő hullámzó gerinc út. Mivel csak egy energia szeletet és két fél csokit ettem és már több mint 20 klikket jöttünk, magam is meglepődök, hogy az utolsó szakasz korgó gyomorral is PR lett strava szerint. Az Eged panorámáját nem lehet megunni. Velünk szembe a Kékes tetején felhő ül ugyan, de így is impozáns a látvány. Alattunk Eger már karnyújtásnyira van. Persze még le kell ereszkedni  a downhill pályán, de mivel ezt minden héten eljátszuk már egész jól megy. Persze a végén a városban az aszfalt már nem esik jól, éhes és fáradt vagyok, de mégis megérte, jó kis nap volt. 



 Pár napig még biztos működik a forrás, a hosszú hétvégén jár a kisvasút így családdal, gyerekkel is kényelmesen (stimeczházi végállomástól kb 4 km oda vissza az út) meg lehet látogatni a természet ezen csodáját. a gyerekek még  a muflonokat is megetethetik útközben:


2016. március 21., hétfő

Kaptárkövek, szarvasok, kecskék és az Eged

Húsvét vasárnap lesz a VTM, így a Fun Run utáni szabad hétvégéket kihasználva akadt pár terepes kocogás is az elmúlt két hétben.

Via ad Szomolya
Először a POLAR Kaptárkövek Trail új 15-ös távját jártuk be, jó kis panoráma út lesz. Kezdőknek és sprintereknek ideális, az útvonal 80%-ban széles jól futható dózer út. Az Almagyar Érseki Szőlőbirtokról indul, a Nyerges- Mészhegyi kaptárkövek után a Via ad Szomolyán keresztül visz a Királyrétre. A Királyréti EP a visszafordító, innen egy végig futható emelkedő fordít vissza a cél felé. A Királyrét fölé törő útvonalról végig gyönyörű kilátásunk van a Bükkaljára, valamint a távolban a Török-útra Ódor-vár csúcsától az Egedig.

Vöröskő-forrás
Aztán volt egy közösséginek induló, fejlámpás futás a Vöröskő-forráshoz péntek este. Igazából a közösségi futás 4 embert jelentett, akiknek a tempóját  csak az első 500 méteren tudtam tartani így én egyedül futottam. Ez a Varróház - Vöröskő-forrás - Varróház szakasz nagy kedvenc minden időszakban, de így hogy működik az időszakos forrás még különlegesebb. A többieket a forrásnál értem újra utol, illetve vártak be. Ők egy hosszabb számomra ismeretlen útvonalon indultak tovább a Peskő völgy felé. Amit én nem vállaltam be, mert nem volt kedvem leszakadni az ismeretlen terepen.
 
Utólag ez jó döntésnek bizonyult mert amíg a többiek eltévedtek nekem sikerült majdnem karambolozni egy szarvassal. Az egyik nagy kanyarhoz egyszerre értünk egymással szembe haladva, mire a szarvas nagyjából öt méterrel előttem végül úgy döntött, hogy ő tud egy rövidebb utat a hegytető felé. Hát nem tudom melyikünk ijedt meg jobban. De az tuti, hogy igazi vérszarvas volt 2x akkora mint én. Egy hétig ehettük volna a húsát. A parkolóba visszaérve még elmentem lefotózni a békésebb és jóval kisebb testvéreit akikkel már az előző futásokon összehaverkodtam. 

Vasárnap rendezték 23. alkalommal az Eged-hegyi Futóversenyt, ideje volt végre elmenni rá. A részvételt nehezíti, hogy a versenyről péntek este szóltak a többiek, mert hogy hirdetve csak olyan helyeken volt amiket nem nézek, nem is tudok róluk. Jövőre érdemes lesz jobban figyelni mert nagyon jó kis hangulatos verseny, ajánlom mindenkinek! Az útvonal egyszerűnek tűnik de azért nem kell lebecsülni, Érsekkert - Eged - Érsekkert 12,7 km 500 méter szintemelkedéssel ami azért nem rossz. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, hogy jó legyen a hangulat. A várost elhagyva az első emelkedőn négy tagú kecske család biztosította az útvonalat és megadva a hegyifelfutás hangulatát. Az Egedre felfelé természetesen a legmeredekebb egykori tanösvényen mentünk, amit ma már csak a helyiek és az illegális DH-sok használnak hiszen a turista jelzés átköltözött a szőlők közé. Itt még sikerült pár embert megelőznöm. A csúcskeresztnél  30-40 paplanernyős gyülekezett, hogy versenyük volt vagy csak a jó idő csalogatta ki őket nem tudni. A lefelé nagyon nem ment, azok akiket  fölfelé megelőztem azok lefelé mind visszadaráltak. Esélyem nem volt a tempójukat tartani.


 A dobogóért a fiatalok elképesztő időket futottak: 1. Judák Endre 00:59:18 2. Szabó Attila 00:59:54 3. Erdős Péter 01:01:04.
Nekem ez 01:42:25 lett amivel sikerült utolsó előttiként célba érnem ismét bizonyítva, hogy nem nekem valók az ilyen gyors rövid távok. Azért a szép befutó érmet így is megkaptam, remélem a VTM-en is sikerül majd szintidőn belül beérnem.