A januári versenynaptár összeírásakor a FUN RUN utáni második versenynek néztem ki a VTM félmaratont, de az El Presidente nagyjából fél perc alatt lebeszélt róla. Mert szerinte nekem a maraton kell, a másik túl rövid, túl lapos. Igazából persze én vagyok lassú, nagyon lassú. Egyetlen erősségem, hogy hegynek felfelé elég sokat tudok stabilan gyalogolni. Kár hogy a VTM útvonalán nincsenek hegyek, persze ezt az információt rutinosan nem árulja el. Én meg megszokásból meg se nézem az útvonalat, hogy merre is kell majd menni. Egerből négyen megyünk a versenyre Anita, Reni, KPeti és én így egy kocsiban kényelmesen elférünk. Az óra átállítás miatti 5 órai indulás igazából 4 óra, így kellően kómásan (a társaságból én aludtam a legtöbbet nagyjából 5 órát), vakargatjuk a jeget az autóról indulás előtt. Szerencsére a vasárnap hajnal nem a csúcsforgalom időszakai így 7 után nem sokkal már be is gördülünk a versenyközpontba.
Versenyközpont Szár
Így bőven van idő pakolászni, majd nevezni. KPeti felállítja a Wannarunnabe standot az expo területen, majd el is indul a terepre ő ma dolgozni jött nem futni. Annyi az ismerős arc nincs is idő mindenkivel pacsizni. Az utolsó 10 percre már kimegyünk az udvarra, ahol még Belus Tomiékkal sikerül pár percet beszélgetni, amikor is jön Ulrik kötelező felszerelést ellenőrizni. Tomi kezdésnek előkap egy citromsárga műanyag zacsit, ezt Ulrik külön sorba tünteti fel, nem tudom járt e érte bónusz pont. A kötelező felszerelések (Mobiltelefon, bekapcsolt állapotban. Fényképes igazolvány. Minimum fél literes víztartály és pohár, vagy minimum fél literes kulacs.) ellenőrzése szerintem jobban volt megoldva tavaly az UTH-n, ahol a rajtszámot se kaptuk meg addig amíg mindent be nem mutattunk. Az előzetes ellenőrzés előnye, hogy a rajt előtt még tudod pótolni ha valami hiányzik, utána már nem. Nagyjából 40 ember nem vette ezt komolyan és csodálkoztak mikor a célvonalnál kizárták őket.
A mezőny legvégén akartam rajtolni, de alábecsültem a létszámot és az emberi kígyó tekergését, így inkább a közép mezőny végéről indultam. Természetesen így még a faluban az első 1-2 km-en megelőzött vagy 100 ember ami sokkal demoralizálóbb mint leghátulról indulni. Renit egy darabig látom magam előtt de szép lassan leszakadok. Így, hogy sodor a tömeg nem a saját kényelmes lassan beinduló tempómmal indulok neki. Első hiba. Még a faluból se érünk ki de már egyértelmű, hogy a reggeli fagynak nyoma sincs és nagyon túlöltöztem. Második hiba. Hátra nézek és feltűnik Halmi, ő sokkal okosabb volt leghátulról indult. Laza tempóval hagy állva és még egyszer megemlíti, hogy hamarabb fog beérni az ultráról mint én a maratonról. Erre nem tudok mit mondani mivel épp sétára váltok és hagyom elhúzni, a térdemnek nagyon nem tetszik az egész történet. Utólag összerakva a gond az lehetett, hogy az XA Pro idén most volt először a lábamon így érthető, hogy a térdemnek nem tetszett az aszfalton trappolás. Harmadik hiba.
egy emelkedő legálisan lehet sétálni. Itt picit elhúzok, sikerül két másik embert is megelőzni az első időmérő pontig. Itt a pontőr picit téved és azt mondja még csak 4 km-nél járunk, így lazán indulok tovább a síkon, persze rögtön visszaelőz az egyik 50-es futó. Marcsit és a másik ismeretlen futót még nem látom magam mögött. Eközben gondolkozva előveszem a telefont mit mért eddig, mert ez a 4 km nem tetszik nekem. Strava szerint 6,5 és már majd egy órája úton vagyok. Na bumm kb százszor elmondta mindenki, hogy figyeljek magamra félóránként egyek-igyak ha nem akarom hogy a gyomrom megint kikészüljön. Negyedik hiba. Gyorsan betolom az első gélemet, hozzá 3-4 nagy korty vízzel. A következő ellenőrző pontig sima az út. Majd a csippantás után elindul az útvonal lefelé Körtvélyespusztára. Még az épületek előtt visszaelőz a futó akit az első pont előtt értem be, fölfelé én lefelé ő a gyorsabb. De tartom magam nem tud elszakadni nagyon. A betét körön sorba jönnek szembe az ismerősök, majd az elágazónál Boszi kerepel nekünk. Az utolsó kis huplinál én vagyok jobban képben így nekem feltűnik, hogy a pontra a szalagok lefelé vezetnek, és még pont tudok kiabálni a futótársnak hogy ne menjen tovább fölfelé.
Csákányospuszta Az első frissítő pont, El Presidente azt mondta a pontokon a szememmel egyek. De a választék így is túl nagy. Hát jöjjön egy kis sajt, olivával és kólával, majd sajt ropival és vízzel. A kulacs újra tölt izóval egy pár szem gumimaci és már mehetünk is tovább, Marcsi pont utólért. A pontról fölfelé a Mária-szurdokban visz az út. Igaza volt az El Presidente-nek hogy a maraton útvonala nagyon szép. Közben csatlakozik hozzánk Zsuzsi is akinek sikerült az előző kereszteződésben túlfutnia úgyhogy úgy dönt marad inkább velük. Marcsi már volt máskor is a versenyen ismeri az útvonalat így ő lesz a navigátor, direkt kiemeli, hogy a kék- / kék+ szétválásnál figyelni kell majd. Vele már több rendezvényen találkoztam rendezőként és versenyzőként is így van közös téma, majd pár perc után összerakjuk, hogy Zsuzsival is ismerjük egymást. A közös pont hogy mind 3-an kiestünk tavaly az UTH-n a szintidőből, és mindhármunknak a felkészülés része most a VTM. Ezen meg még pár dolgon olyan jól elbeszélgetünk a Vitányvár pontig,hogy fel se tűnik a felfelé. Majd leereszkedünk, hogy pontosan ott tévedjünk el a kék jelzések szétválásánál amiről előre megbeszéltünk hogy majd nagyon figyelni kell. Ötödik hiba. 
Annyi szerencsénk volt, hogy pár favágónak (bár lehet húsvét vasárnap inkább csak a fatolvajok ténykednek?) feltűnt, hogy mi vagyunk az elsők akik arra tévednek. Azért így is beletettünk egy 5-10 perces kanyart. De szerencsére nem vészes. Ezután egy pillanatra megállunk a Rockenbauer Pál emlékfánál fotózni. A következő pontig így vidáman tervezgetve, storyzgatva haladunk, nem túl gyorsan de folyamatos tempóval haladva. Közben megeszem a második gélemet és iszok is valamint és egy gyors technikai kiállás is belefér.
Várgesztes
A második frissítő pont ami valahol a faluban van. Ez azért fontos mert Zsuzsi rögtön a tóparton már más irányba menne, de 2 perc séta után elérjük a pontot. Mivel nagyjából a legvége vagyunk elég buli hangulattal fogadnak minket. Az asztal kínálata itt is túl bőséges. Ilyen az amikor első osztályon utazik az ember. A különbség az, hogy amíg a ruszki újgazdagokat szállító repülők személyzetét felkészítik a hülye utasokra, addig rám nem készítették fel a pont személyzetét. A frissen bontott kólából öntöttek volna a kulacsomba, aminek aránya 2 korty kóla 10 korty hab formába sikerült. Gondoltam egy pillanat alatt felrázom kiszisszentem a szénsavat majd jöhet a rátöltés. Legalábbis ez volt a terv. Nos a kivitelezésre talán még Mr. Bean is megadná a 10-ből 8 pontot, mert a kulacs kupakot ugyan rácsavartam, csak épp a szívószálat nem dugóztam be, így egyetlen mozdulattal sikerült leöntenem a teljes személyzetet kólával. Mégegyszer elnézést mindenkitől. Szerencsére a crew itt is full profi egy béna résztvevő nem zökkenti ki őket, így javasolják, hogy a pezsgőzést inkább majd a célban. Azért második körre már csak izót merek kérni a kulacsba, és indulunk is tovább.
A falu után a lányok egy pillanatra kiállnak, hogy majd utolérnek. Itt jön az utolsó értékelhető emelkedő a pályán, így amikor meglátom hogy valaki van előttem gyorsan ki is használom az előzésre. Igazából semmi komoly de azért biztos ami biztos mikor felérek megeszek még egy gélt némi vízzel. Hamarosan elérem a következő EP-t itt csatlakoznak vissza a betétkörről az ultrások. Majd nem sokkal később KPeti kerül elő egy úttorlasz mögül fotózva. Ez persze jó indok megállni pofázni mintha nem is futóversenyen lennék. Közben sorra futnak el mellettünk az ultrások így megemlíti, hogy esetleg nekem is mennem kéne a következő pont nincs egy km-erre se. A felsőm amit a második km-nél vettem le, hogy majd rábízok persze elfelejtem odaadni neki, vagy legalább a saját zsákomba berakatni, de végül is ha eddig bírta kézben hozni akkor már kibírom a célig. Utólag ez nem volt akkora hülyeség mint aminek tűnik, a bal kezem ujjai eléggé feldagadtak, amíg a jobb amiben vittem mivel folyamatosan mozgatva volt az átfogásokkal hogy ne csússzon ki egyáltalán nem dagadt meg.
Kapberek-puszta
A frissítő ponton csupa ismerős arc és a szokásos hangulat. László Szilvi gyorsan frissít és már el is tűnik, lenne mit tanulni tőle. Valamilyen sós kekszet eszek uborkával sajttal és gumicukorral, hogy iszok e arra egyáltalán nem emlékszek. A pont mögött egy hegyet látok, ami még ha csak domb is nem tűnik barátságosnak. Persze a crew is van annyira humoros, hogy nem mondják meg hogy azt nem kell megmászni :) Bár lehet jobb lett volna megmászni, az ilyen könnyű hosszú egyeneseken jön ki mennyire nem jól futok, ezen a szakaszon nagyon sok ultrás előz meg. Igazából nincs semmi bajom, jó a gyomrom, nem vagyok se éhes se szomjas, se fáradt, egyszerűen csak lassú vagyok bele bele sétálok. Az utolsó lejtőn lefelé megelőz három ultrás srác, bíztatnak hogy már nincs sok hátra, az egyik megkérdi jól vagyok e. Megbeszéljük, hogy ez csak taktikai pihenés minek is sietnék. Aztán persze csak behúz magával a következő pontig.
Hallgató-völgy
Az utolsó frissítő pontnál Csipiék várnak az időmérő dobozzal, egy gyors csippantás után elzavar frissíteni (tényleg ennyire szarul néztem ki?).
A választék itt is bőséges, az egyik srác kólát kínál, hát elmondom neki mi történt Várgesztesen. Mire a pontőrök: - Nevét írd fel! Fotózd le! Soha sehol nem kaphat többet kólát! :) Így végül 3 szál ropit kapok fel és indulok tovább az aszfalton. Ez itt pont nem volt jó választás. Még a következő kanyarnál is azt a 3 szál ropit rágom és próbálom lenyelni, az utolsó korty izómmal végül is sikerül. Innen már csak pár km a falu de az aszfalton valahogy nagyon nem megy. Persze a faluba beérve csak nem sétálgathatok túl sok ember dudál az autóból, vagy tapsol drukkol a kocsmából, hogy nincs már sok hátra. Végül 5:39:07-es idővel csippantok a célban.
Versenyközpont Szár
Így bőven van idő pakolászni, majd nevezni. KPeti felállítja a Wannarunnabe standot az expo területen, majd el is indul a terepre ő ma dolgozni jött nem futni. Annyi az ismerős arc nincs is idő mindenkivel pacsizni. Az utolsó 10 percre már kimegyünk az udvarra, ahol még Belus Tomiékkal sikerül pár percet beszélgetni, amikor is jön Ulrik kötelező felszerelést ellenőrizni. Tomi kezdésnek előkap egy citromsárga műanyag zacsit, ezt Ulrik külön sorba tünteti fel, nem tudom járt e érte bónusz pont. A kötelező felszerelések (Mobiltelefon, bekapcsolt állapotban. Fényképes igazolvány. Minimum fél literes víztartály és pohár, vagy minimum fél literes kulacs.) ellenőrzése szerintem jobban volt megoldva tavaly az UTH-n, ahol a rajtszámot se kaptuk meg addig amíg mindent be nem mutattunk. Az előzetes ellenőrzés előnye, hogy a rajt előtt még tudod pótolni ha valami hiányzik, utána már nem. Nagyjából 40 ember nem vette ezt komolyan és csodálkoztak mikor a célvonalnál kizárták őket.
A mezőny legvégén akartam rajtolni, de alábecsültem a létszámot és az emberi kígyó tekergését, így inkább a közép mezőny végéről indultam. Természetesen így még a faluban az első 1-2 km-en megelőzött vagy 100 ember ami sokkal demoralizálóbb mint leghátulról indulni. Renit egy darabig látom magam előtt de szép lassan leszakadok. Így, hogy sodor a tömeg nem a saját kényelmes lassan beinduló tempómmal indulok neki. Első hiba. Még a faluból se érünk ki de már egyértelmű, hogy a reggeli fagynak nyoma sincs és nagyon túlöltöztem. Második hiba. Hátra nézek és feltűnik Halmi, ő sokkal okosabb volt leghátulról indult. Laza tempóval hagy állva és még egyszer megemlíti, hogy hamarabb fog beérni az ultráról mint én a maratonról. Erre nem tudok mit mondani mivel épp sétára váltok és hagyom elhúzni, a térdemnek nagyon nem tetszik az egész történet. Utólag összerakva a gond az lehetett, hogy az XA Pro idén most volt először a lábamon így érthető, hogy a térdemnek nem tetszett az aszfalton trappolás. Harmadik hiba.
Hát ez elég gyalázatos kezdés, úgyhogy kell gyorsan valami B terv. Megállok és leveszek egy réteget, táskába nem teszem el. Majd, ha majd eljutok KPetiig akkor rásózom, meg majd leveszem a hosszú nadrágot, ez a terv. Így egy folyamatos de nem meghalós tempóval megyek tovább kezemben a felsővel. Közben még 1-2 ember leelőz, majd utolér Marcsi. Végre van kivel beszélgetni, és jön
Annyi szerencsénk volt, hogy pár favágónak (bár lehet húsvét vasárnap inkább csak a fatolvajok ténykednek?) feltűnt, hogy mi vagyunk az elsők akik arra tévednek. Azért így is beletettünk egy 5-10 perces kanyart. De szerencsére nem vészes. Ezután egy pillanatra megállunk a Rockenbauer Pál emlékfánál fotózni. A következő pontig így vidáman tervezgetve, storyzgatva haladunk, nem túl gyorsan de folyamatos tempóval haladva. Közben megeszem a második gélemet és iszok is valamint és egy gyors technikai kiállás is belefér.
Várgesztes
A második frissítő pont ami valahol a faluban van. Ez azért fontos mert Zsuzsi rögtön a tóparton már más irányba menne, de 2 perc séta után elérjük a pontot. Mivel nagyjából a legvége vagyunk elég buli hangulattal fogadnak minket. Az asztal kínálata itt is túl bőséges. Ilyen az amikor első osztályon utazik az ember. A különbség az, hogy amíg a ruszki újgazdagokat szállító repülők személyzetét felkészítik a hülye utasokra, addig rám nem készítették fel a pont személyzetét. A frissen bontott kólából öntöttek volna a kulacsomba, aminek aránya 2 korty kóla 10 korty hab formába sikerült. Gondoltam egy pillanat alatt felrázom kiszisszentem a szénsavat majd jöhet a rátöltés. Legalábbis ez volt a terv. Nos a kivitelezésre talán még Mr. Bean is megadná a 10-ből 8 pontot, mert a kulacs kupakot ugyan rácsavartam, csak épp a szívószálat nem dugóztam be, így egyetlen mozdulattal sikerült leöntenem a teljes személyzetet kólával. Mégegyszer elnézést mindenkitől. Szerencsére a crew itt is full profi egy béna résztvevő nem zökkenti ki őket, így javasolják, hogy a pezsgőzést inkább majd a célban. Azért második körre már csak izót merek kérni a kulacsba, és indulunk is tovább.
A falu után a lányok egy pillanatra kiállnak, hogy majd utolérnek. Itt jön az utolsó értékelhető emelkedő a pályán, így amikor meglátom hogy valaki van előttem gyorsan ki is használom az előzésre. Igazából semmi komoly de azért biztos ami biztos mikor felérek megeszek még egy gélt némi vízzel. Hamarosan elérem a következő EP-t itt csatlakoznak vissza a betétkörről az ultrások. Majd nem sokkal később KPeti kerül elő egy úttorlasz mögül fotózva. Ez persze jó indok megállni pofázni mintha nem is futóversenyen lennék. Közben sorra futnak el mellettünk az ultrások így megemlíti, hogy esetleg nekem is mennem kéne a következő pont nincs egy km-erre se. A felsőm amit a második km-nél vettem le, hogy majd rábízok persze elfelejtem odaadni neki, vagy legalább a saját zsákomba berakatni, de végül is ha eddig bírta kézben hozni akkor már kibírom a célig. Utólag ez nem volt akkora hülyeség mint aminek tűnik, a bal kezem ujjai eléggé feldagadtak, amíg a jobb amiben vittem mivel folyamatosan mozgatva volt az átfogásokkal hogy ne csússzon ki egyáltalán nem dagadt meg.
A frissítő ponton csupa ismerős arc és a szokásos hangulat. László Szilvi gyorsan frissít és már el is tűnik, lenne mit tanulni tőle. Valamilyen sós kekszet eszek uborkával sajttal és gumicukorral, hogy iszok e arra egyáltalán nem emlékszek. A pont mögött egy hegyet látok, ami még ha csak domb is nem tűnik barátságosnak. Persze a crew is van annyira humoros, hogy nem mondják meg hogy azt nem kell megmászni :) Bár lehet jobb lett volna megmászni, az ilyen könnyű hosszú egyeneseken jön ki mennyire nem jól futok, ezen a szakaszon nagyon sok ultrás előz meg. Igazából nincs semmi bajom, jó a gyomrom, nem vagyok se éhes se szomjas, se fáradt, egyszerűen csak lassú vagyok bele bele sétálok. Az utolsó lejtőn lefelé megelőz három ultrás srác, bíztatnak hogy már nincs sok hátra, az egyik megkérdi jól vagyok e. Megbeszéljük, hogy ez csak taktikai pihenés minek is sietnék. Aztán persze csak behúz magával a következő pontig.
Hallgató-völgy
Az utolsó frissítő pontnál Csipiék várnak az időmérő dobozzal, egy gyors csippantás után elzavar frissíteni (tényleg ennyire szarul néztem ki?).
Talán furcsán hangzik elsőre, de örülök annak hogy a verseny elejét elrontottam. Azzal hogy már a rajt utáni első kilométereken nem ment, gyorsan kellett változtatnom a fejben eltervezetthez képest. Ebből pedig többet tanulok magamról és a futásról. Sokkal jobban kell figyelnem a folyadék pótlásra. Rajtnál a hátiban 1,5 liter vízzel + fél liter izóval a kulacsban indultam. A vízből nagyjából 2-3 deci megmaradt, azon egyszerű okból hogy mindig csak a csőben lévő adagot ittam ki, mert a többi túlságosan felmelegedett a hátamon. Ezt a problémát remélhetőleg a célban vett thermo huzat majd valamilyen szinten megoldja. A kajára jobban figyeltem így a gyomrommal semmi gond nem volt, pedig most aztán tényleg amit a szemem megkívánt azt ettem a pontokon. A saját bekészített 4 gél + 4 csokiból 3 gél fogyott el, de ehhez a tempóhoz ez nekem bőven elég volt. A Fun Run-hoz képest sikerült kevesebbet állnom a pontokon is. A ruha választást totál elrontottam, bőven elég lett volna a rövidnadrág + póló.
Mivel nem helyezésekért, csupán magammal és magamért versenyzek úgy gondolom ez egy jó előre lépés volt. Ha a mostani hibákból tanultam akkor a következő versenyeken se fogok kiesni a szintidőből. A strava adatai alapján önmagamhoz képest bizony elég jót mentem.
Végül mégegyszer köszönet a szervezőknek, a rengeteg önkéntesnek akik miatt olyan egyedi ez a rendezvény. Itt tényleg minden ponton olyan érzése van az embernek mintha F1-ben lenne, beállsz a depóba és kész, a crew tudja mi a dolga, tölti a kulacsot, adja a kaját, fogja a kezed ha nem találod el elsőre a dobozkát. Ha látja, hogy meg vagy borulva tudja, hogy mivel tud segíteni, hogy mire lehet szükséged. A versenyközpont tényleg versenyközpont, és nem csak egy tornaterem. Már máskor is írtam hogy egy verseny nem csak a futásról szól, az ilyen rendezvényeken lehet igazán közösséget építeni. Célba érkezés után zuhany, masszás, majd az ebéd mellett lehet a legjobbakat beszélgetni, vagy csak kiállni a célkapuhoz és várni a még kint lévőket. Úgyhogy a terv jövőre is VTM. Mert ez a verseny mindenképpen a legjobbak között van az országban. Persze előtte még lesz egy két dolog a következő a:
MÁTRABÉRC TRAIL 2016
