 |
Előzmények:
2010 szeptembere Lengyel - Tátra, az ezeréves határkövek mellett a határgerincen araszolva, a többiek már MedveDisznóEmbernek hívnak, Imaro pedig emleget nekem valami Bükki kilátások túrát, hogy ne hagyjam ki mert nekem való. 2011-ben mégis inkább Mátrakupáztam. 2012-ben már elmerészkedtem a Medial távra (egyszeri rendezés volt), 2013-ban a Classic-on indultam, 2014-ben sepertük a Classic-ot, 2015-ben a Mátrakupa ismét bezavart így csak a túra utolsó Völgyfőház-Cél szakaszát szalagoztam.
2016 fő fogadalma nincs több TT-s kupa, így januárban gondolkodás nélkül nevezek a FUN RUN-ra.
Felkészülés:
2010 szeptembere Lengyel - Tátra, az ezeréves határkövek mellett a határgerincen araszolva, a többiek már MedveDisznóEmbernek hívnak, Imaro pedig emleget nekem valami Bükki kilátások túrát, hogy ne hagyjam ki mert nekem való. 2011-ben mégis inkább Mátrakupáztam. 2012-ben már elmerészkedtem a Medial távra (egyszeri rendezés volt), 2013-ban a Classic-on indultam, 2014-ben sepertük a Classic-ot, 2015-ben a Mátrakupa ismét bezavart így csak a túra utolsó Völgyfőház-Cél szakaszát szalagoztam.
2016 fő fogadalma nincs több TT-s kupa, így januárban gondolkodás nélkül nevezek a FUN RUN-ra.
Felkészülés:
Az öt évnyi TT-zés adott egy jó alap állóképességet, de a tavalyi év bebizonyította, hogy ez kevés ahhoz, hogy a terep versenyeken szintidőn belül beérjek. Ezért a hétvégenkénti túrázás helyett elkezdtem hétköznap otthoni körözgetni a Hajdúhegyen heti 3-4 órát. Ami némi tudatosabb étkezéssel összekötve segített leadni a decemberi holtszezonban összeszedett extra túlsúlyt. Aztán persze az utolsó hetet sikerült túltolnom. Szombaton Magas - Tátrai szintezés volt, hétfő-kedd-szerda otthoni edzés (közte leggyorsabb és második leggyorsabb idők 10k-n) majd péntek délután 7,5 km szalagozás. A Vasbánya-nyereg- cél lefelé szakaszt meg is érezte a térdem. Ilyet még egyszer nem vállalok be mert a térdemnek kell a verseny előtti 2-3 nap pihenés.
A verseny:
 |
| Hogy is működik ez? |
A rajtnál beállok leghátulra véletlenül se kapjon el a lelkesedés, hogy én is tudok a sprinterekkel együtt futni. Halmival hátul ketten megállapítjuk, hogy ez nekünk házi verseny lesz mert csak mi ketten vagyunk nehézsúlyúak. Igazából a mezőnyben mindenki 80 kiló alatt lehet mi meg 100 fölött.
 |
| Rajt |
Az első pontig az aszfalton hátul kullogunk 50-100 méterrel lemaradva mindenkitől. Az erdőbe beérve az első emelkedőn sikerül az első futót megelőzni. Imaro és az El Presidente is azt mondta Őrkő-házig csak óvatosan, a szint felét kapjuk meg a táv első harmadán nem szabad kipukkadni. Ezért én úgy terveztem, ha célba akarok érni akkor 2 óra körüli menetidővel kell odáig elérnem. De az emelkedőn így is sikerül még 2 futót befognunk. A pont előtti hajtűkanyarban szembe jön a Light távról Gabika. Egy darab vasárnapi futó edzésre jött ki velünk Vöröskőhőz, majd be is nevezett élete első versenyére és rögtön első 5-ben van. Ő rohan lefelé én meg küzdök felfelé, nincs idő megállni. A Zöld-réti pontnál utólérjük Yoyo-káékat, bár ők végig látótávon belül voltak.
Őrkő-házhoz 1:45 alatt érünk, aminek meg is van az ára a vádlim görcsöl, a gyomrom émelyeg. Szóltak ugyan a többiek, hogy igyak de csak 2 korty vizet és 1 korty izót ittam a felfelé szakaszon, miközben úgy szakadt rólam a víz mintha augusztus lenne. A háznál a pontőrök közlik, hogy szarul nézek ki. Majd csülökpörkölttel kínálgatnak. Nekem jó lesz mert nekik túl sós lett, azt azért inkább nem. Végül egy fél sóba mártott banánnal küzdök meg 2 korty izóval lekísérve. Innen már hullámzik Cserepeskőig lehetne csapatni, ha a vállam nem emlékeztetne, hogy 3 éve itt estem el az Őrkőről lefelé és ment ki. Szóval csak óvatosan, Peskőnél egy kis FUN mutatom Yoyo-nak a lassan összeomló Bear Grylls pecót, ami már legalább 6 éve ott van. Cserepeskő-i pontnál választhatunk egy alma vagy egy almányi pálinka, az pont egy nyelet. Gyomromat így vagy úgy rendbe teszi az biztos, szóval jöhet a nyelet pálinka. Épp indulnék mikor feltűnik sárga Minyon jelmezében Csipi a Hard távról, gyors pacsi egy - két szó és már suhan is tovább, a Szépkilátás nyílt szakasza után már csak a célban találkozunk. Őserdő kaptatója előtt megeszem az egyik gélemet egy kis vízzel, gyomrom nem háborog érte, úgy tűnik így jó lesz. Gyorsan adja is a koffeines energia löketet. Őserdőig újra utolérem Yoyo-ékat, de a lefelé előtt kell egy rövid fánál megállós szünetet tartanom. De még így is látótávon belül maradnak, bár a lefelé-ken sokkal gyorsabbak. Kuklya-nyeregi EP-nél még látom őket, aztán a kanyar után eltűnnek. Toldi kapunál lefelé próbálom utolérni őket de nincsenek látótávban, Hereg rétig se látom őket.
Tamáskúton 3:19-es idővel csippantok kérdezem a ponton oda értek e, mire azt a választ kapom hogy most indultak el még utolérhetem őket. Viszont nekem kell egy kis szünet valamit ennem kell.
Sajt, oliva, banán, kis ropi, víz, kóla amit a szemem megkíván az izós kulacsom közben kiürült azt újra töltetem, pár szem denevéres gumicukor a FUN kedvéért és már robogok is utánuk, felfelé talán befogom őket. A patak átkelés kicsit lassít és kívülről biztos vicces is de száraz lábbal átjutok és már megyek is felfelé a jelzés váltáshoz.
A jelzés váltásnál lyukasztós EP, itt iszok az izóból, jéghideg és fura ízű így rögtön vissza is jön. Na ez így annyira nem jó akkor. Rázogatom a hátamon a zsákot mennyi víz lehet benne, nem mintha számítana, annyi amennyi ki kell bírni Barátrétig. A zöldnek ezt a szakaszát Lök-bércig párszor már bejártam mégse tudom soha mikor is jön be a Piros + , pörgetni kéne, hogy utolérjem a többieket de nem esik jól. Ekkor hangokat hallok egy fiú és egy lány fog be, egyikük se tűnik boldognak 2 szó és tovább robognak, egy kanyar után a futó lányt mégis utolérem mert egy pillanatra megállt. El mondja, hogy a srác 65-ről a gyomra miatt szállt ki, ő meg féltávig vezetett a FUN-on de aztán Őserdőnél más távon indulókat kezdett el követni így meg se állt a Síházig. Számolgatjuk hogy még kb 3 km a Barátrét , és onnan még 6 km a cél. Ő tempót vált és gyorsan eltűnik, én minimálisan gyorsulok. Majd Bujdosó kőnél végre feltűnik valaki. A le felét kihasználva leelőzöm és rohanok egészen a patakig, a vízszint péntek délután óta nem süllyedt, de Rékáék ügyesen szalagoztak egy kidőlt fáig így sima ügy az átkelés. Hihetetlen sok a víz a patakban talán a 2010-es árvizes tavasszal volt csak nagyobb. A hömpölygő víz mindkét partján hóvirág szőnyeg, rengeteg van belőlük. Egy pillanatra felvillannak a gyermekkori emlékek. Régen minden tavasszal ide jöttünk a családdal, az évindító hóvirág szedő túránkra. Persze ma már nem jár ki a család és a hóvirág is védett, úgyhogy ültettünk otthon a bejárathoz inkább. Így anélkül hogy leszednénk is csodálhatjuk őket.
Barátrét I: 4:40 tényleg nagyon sok időt veszítettem az előző szakaszon, de itt közlik, hogy 10-11 futó van mögöttem, márpedig ennyi embert nem előztem meg az biztos, lehet Halmiék is eltévedtek?
Na lássuk mi van az asztalon, egy kis sós az mindig jöhet, aztán a második koffein gél majd kóla, víz, fájni fog az a sárga + felfelé.
Barátrét II: 4:44 4 éve innen kényelmesen besétáltunk a réten át a célba, 2 km semmi szint igazi FUN RUN. De a spartacusosok jó tájfutókhoz méltóan mindig ismernek egy "rövidebb" utat a hegyen át. Így elhagyva a régi szánkó dombot amit a hóhiány miatt lassan visszahódít az erdő felflél indulok. Én egyszer jöttem lefelé azon az úton akkor azt mondtam soha többet, hát most kipróbálhatom felfelé. kb 250 szint amíg a Törökúthoz csatlakozik, ráadásul az út két oldala végig bozótos. Nulla tájékozódási lehetőség, kb mint egy alagútban. Egyszerűen fejben már nem bírtam ezt, Ódorvárra felmászni tuti könnyebb lett volna.
Törökút: 5:09 Kipurcantam az utolsó korty víz is elfogyott a zsákból, de legalább a szalagok még megvannak amiket pénteken raktam ki. Na akkor sétáljunk be a célba, a futásból elég volt. A térdemnek is jobb lesz minek erőltetni, tegnap is gyalázatos volt a lefelé a piros + -on. Azért itt ott kocogok ahol nem túl meredek ott nem fáj a térdem. A szám kiszáradt, a vesém összerázódott meg kell állni egy fánál. Meg kellene, de persze hogy most ér utol valaki. Na ne, már látni az üdülő épületeit. Nehogy már itt verjen valaki hátba. Fáj nem fáj futni kell lefelé. A kerítésnél hátra pillantok, egy lány fut mögöttem ránézésre kb 50 kilóval könnyebb nálam. Az aszfaltra kiérve kiengedem a féket majd a gravitáció gyorsít ha már az izmaim nem tudnak. Ez jó, tetszik, haladok a távolság nő közöttünk. A célkapunál a srácok még rám szólnak, hogy kell egy tókör, legyen a szervezőknek is valami FUN. Félkörnél kinézek a futó lány nem jött ki tókörre. Classic távon van. Akkor fölöslegesen csaptam volna szét magam lefelé? A tó végénél lévő befolyónál három kisgyerek játszik, az egyik kisfiú vizeskedik az anyukája épp rászólna ne csinálja, majd meglát engem ahogy sárosan izzadtan és eléggé darabos mozgással futok. A döbbenet ami kiül az arcára mindennél többet ér. Az ilyen pillanatok miatt éri meg az egész, ettől FUN RUN.
Sajt, oliva, banán, kis ropi, víz, kóla amit a szemem megkíván az izós kulacsom közben kiürült azt újra töltetem, pár szem denevéres gumicukor a FUN kedvéért és már robogok is utánuk, felfelé talán befogom őket. A patak átkelés kicsit lassít és kívülről biztos vicces is de száraz lábbal átjutok és már megyek is felfelé a jelzés váltáshoz.
A jelzés váltásnál lyukasztós EP, itt iszok az izóból, jéghideg és fura ízű így rögtön vissza is jön. Na ez így annyira nem jó akkor. Rázogatom a hátamon a zsákot mennyi víz lehet benne, nem mintha számítana, annyi amennyi ki kell bírni Barátrétig. A zöldnek ezt a szakaszát Lök-bércig párszor már bejártam mégse tudom soha mikor is jön be a Piros + , pörgetni kéne, hogy utolérjem a többieket de nem esik jól. Ekkor hangokat hallok egy fiú és egy lány fog be, egyikük se tűnik boldognak 2 szó és tovább robognak, egy kanyar után a futó lányt mégis utolérem mert egy pillanatra megállt. El mondja, hogy a srác 65-ről a gyomra miatt szállt ki, ő meg féltávig vezetett a FUN-on de aztán Őserdőnél más távon indulókat kezdett el követni így meg se állt a Síházig. Számolgatjuk hogy még kb 3 km a Barátrét , és onnan még 6 km a cél. Ő tempót vált és gyorsan eltűnik, én minimálisan gyorsulok. Majd Bujdosó kőnél végre feltűnik valaki. A le felét kihasználva leelőzöm és rohanok egészen a patakig, a vízszint péntek délután óta nem süllyedt, de Rékáék ügyesen szalagoztak egy kidőlt fáig így sima ügy az átkelés. Hihetetlen sok a víz a patakban talán a 2010-es árvizes tavasszal volt csak nagyobb. A hömpölygő víz mindkét partján hóvirág szőnyeg, rengeteg van belőlük. Egy pillanatra felvillannak a gyermekkori emlékek. Régen minden tavasszal ide jöttünk a családdal, az évindító hóvirág szedő túránkra. Persze ma már nem jár ki a család és a hóvirág is védett, úgyhogy ültettünk otthon a bejárathoz inkább. Így anélkül hogy leszednénk is csodálhatjuk őket.
Barátrét I: 4:40 tényleg nagyon sok időt veszítettem az előző szakaszon, de itt közlik, hogy 10-11 futó van mögöttem, márpedig ennyi embert nem előztem meg az biztos, lehet Halmiék is eltévedtek?
Na lássuk mi van az asztalon, egy kis sós az mindig jöhet, aztán a második koffein gél majd kóla, víz, fájni fog az a sárga + felfelé.
Barátrét II: 4:44 4 éve innen kényelmesen besétáltunk a réten át a célba, 2 km semmi szint igazi FUN RUN. De a spartacusosok jó tájfutókhoz méltóan mindig ismernek egy "rövidebb" utat a hegyen át. Így elhagyva a régi szánkó dombot amit a hóhiány miatt lassan visszahódít az erdő felflél indulok. Én egyszer jöttem lefelé azon az úton akkor azt mondtam soha többet, hát most kipróbálhatom felfelé. kb 250 szint amíg a Törökúthoz csatlakozik, ráadásul az út két oldala végig bozótos. Nulla tájékozódási lehetőség, kb mint egy alagútban. Egyszerűen fejben már nem bírtam ezt, Ódorvárra felmászni tuti könnyebb lett volna.
Törökút: 5:09 Kipurcantam az utolsó korty víz is elfogyott a zsákból, de legalább a szalagok még megvannak amiket pénteken raktam ki. Na akkor sétáljunk be a célba, a futásból elég volt. A térdemnek is jobb lesz minek erőltetni, tegnap is gyalázatos volt a lefelé a piros + -on. Azért itt ott kocogok ahol nem túl meredek ott nem fáj a térdem. A szám kiszáradt, a vesém összerázódott meg kell állni egy fánál. Meg kellene, de persze hogy most ér utol valaki. Na ne, már látni az üdülő épületeit. Nehogy már itt verjen valaki hátba. Fáj nem fáj futni kell lefelé. A kerítésnél hátra pillantok, egy lány fut mögöttem ránézésre kb 50 kilóval könnyebb nálam. Az aszfaltra kiérve kiengedem a féket majd a gravitáció gyorsít ha már az izmaim nem tudnak. Ez jó, tetszik, haladok a távolság nő közöttünk. A célkapunál a srácok még rám szólnak, hogy kell egy tókör, legyen a szervezőknek is valami FUN. Félkörnél kinézek a futó lány nem jött ki tókörre. Classic távon van. Akkor fölöslegesen csaptam volna szét magam lefelé? A tó végénél lévő befolyónál három kisgyerek játszik, az egyik kisfiú vizeskedik az anyukája épp rászólna ne csinálja, majd meglát engem ahogy sárosan izzadtan és eléggé darabos mozgással futok. A döbbenet ami kiül az arcára mindennél többet ér. Az ilyen pillanatok miatt éri meg az egész, ettől FUN RUN.
Cél: 5:42:28 Persze egy versenynek nincs vége az utolsó csippantással, a futás csak egy átkötés a verseny előtti és utáni bandázáshoz. Ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni és nem csak futásról. Bár most a borús hűvös idő nem volt a legideálisabb hozzá, mégis 10-15 ember ült kint folyamatosan várva a még kint lévőkre. Gyors zuhany, átöltözés egy leves, közben sorba érnek be a hosszabb távosok, valaki felháborodik, hogy lehet tiszta a cipőm. Ha már FUN RUN feltuszkolom a terasz tetejére (hátha nem szintezett még eleget) megmutatom neki a felismerhetetlenségig sáros Fellraiser-t, hogy megnyugodjon. Előkerülnek Yoyo-káék, majd Halmi is, tényleg eltévedtek így nehéz lett volna utolérnem őket. Közben díjátadók, majd újabb ismerősök érnek be, gyorsan elröppen 1-2 óra, de úgy gondolom mindig megéri kicsit tovább maradni és nem rögtön haza rohanni egy-egy verseny után. Hiszen így lesz igazi FUN RUN.
Konklúzió:
Az elsődleges cél a teljesítés volt (volt pár pillanat a verseny előtt és közben is amikor úgy éreztem nem fogok beérni). A 6 óra körüli teljesítés se tűnt lehetetlennek. Ehhez képest az 5:43 magamhoz mérve nagyon jó, 61 indulóból 51. lettem. A szervezés, az ellátás, a hangulat, az útvonal szépsége és nehézsége is 5/5! Úgy gondolom a Classic táv bár hosszabb mégis könnyebb.
A következő verseny az Icebug VTM lesz ami csak kicsit hosszabb de jóval kevesebb benne a szint, ott is valami hasonló időt szeretnék menni majd. Amire sokkal jobban figyelnem kell az a frissítés, menet közben többet kell innom, ennem. A pontokon pedig sokkal kevesebbet vacakolni, több mint 45 perc volt az állási időm 36 km-en ami túl sok. A strava szerint a max pulzusom 161 volt ami már előre lépés a tavalyi 170-180hoz képest, az átlag 140 lett ami nem csoda hiszen az utolsó 2 órából elég sokat gyalogoltam. Így sikerült elégetnem 5413 kalóriát kevesebb mint 6 óra alatt. A célban majd otthon is ettem, és az elvesztett folyadék egy részét is tudtam pótolni. Vasárnap reggel mégis csak 99,7 kg-ot mutatott a mérleg. Még pár ilyen Fun Run és a Mátra 115-re tényleg lemegyek 90-re.
Folyt köv húsvétkor a VTM után
Konklúzió:
Az elsődleges cél a teljesítés volt (volt pár pillanat a verseny előtt és közben is amikor úgy éreztem nem fogok beérni). A 6 óra körüli teljesítés se tűnt lehetetlennek. Ehhez képest az 5:43 magamhoz mérve nagyon jó, 61 indulóból 51. lettem. A szervezés, az ellátás, a hangulat, az útvonal szépsége és nehézsége is 5/5! Úgy gondolom a Classic táv bár hosszabb mégis könnyebb.
A következő verseny az Icebug VTM lesz ami csak kicsit hosszabb de jóval kevesebb benne a szint, ott is valami hasonló időt szeretnék menni majd. Amire sokkal jobban figyelnem kell az a frissítés, menet közben többet kell innom, ennem. A pontokon pedig sokkal kevesebbet vacakolni, több mint 45 perc volt az állási időm 36 km-en ami túl sok. A strava szerint a max pulzusom 161 volt ami már előre lépés a tavalyi 170-180hoz képest, az átlag 140 lett ami nem csoda hiszen az utolsó 2 órából elég sokat gyalogoltam. Így sikerült elégetnem 5413 kalóriát kevesebb mint 6 óra alatt. A célban majd otthon is ettem, és az elvesztett folyadék egy részét is tudtam pótolni. Vasárnap reggel mégis csak 99,7 kg-ot mutatott a mérleg. Még pár ilyen Fun Run és a Mátra 115-re tényleg lemegyek 90-re.
Folyt köv húsvétkor a VTM után
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése