Kőről kőre a Mátrában

Szeretem a Mátrát, itt túráztam a legtöbbet. Idén mégse voltam. Kimaradt a Bérc, a Mátra 115, a sok sok szeretett útvonal. A Mátra Trail -en a saját hülyeségem ütött vissza. Már temettem ezt a szezont, de aztán pár hét nyűglődés után a november úgy tűnik mégse veszett oda. Végre tudtam hétközben is edzeni és hétvégente is akadt egy kis könnyű terepezés. Így mikor szóba jött Imre Kőről kőre túrája nem kellett sokat győzködni. Azért, mert ő mindig tud valami újat beletenni az útvonalba. Az elmúlt 7 évben kb 15-20 túrán jártam Mátrakeresztesen és környékén. mégis biztos voltam benne lesz valami meglepetés. Így mikor kiderült, hogy Patrikék is jönnek már biztos volt, hogy megyek. Kicsit vaciláltunk az eső miatt, de megnyugtattam őket. Nem lesz sok eső és sár így is úgyis van, szóval neki vágtunk jó idő lesz tuti.

Csóka-kő:
Mátrakeresztesen kb a falu közepéről indulunk, az Óvár étterem melletti parkolóból. Az eső is elállt, max kis köd szitálás, biztos nemsokára kitisztul és akkor tök jó kilátás lesz Ágasvárról. Ezzel bíztatjuk magunkat a rajtnál. Közben volt kis változás az útvonalban az Óvár kimarad, helyette Csóka-kőn lesz az első kihelyezett kód. Na itt már agyalok Óvárra se visz fel turista út, a csapást is nehéz megtalálni a várkódért. Csóka-kő neve meg valamiért olyan ismerős. Aztán meglátom a szalagozást ami letérít minket a pirosról. És itt bevillan hova is megyünk Csóka-kő az egyik leghíresebb mászóiskola a hazai sziklamászók között. És természetesen nem egy egyszerű kis domboldal. Az eső közben újra elkezd szakadni, benne vagyunk a felhőben a látótávolság 10-15 méterre csökken, nesze neked szép kilátás. Persze úgyse lehet bámészkodni, minden lépésnél a lábunk elé kell nézni. Itt van Ricsi is akivel olyan sok túrán voltunk együtt régen, Bükk - Mátra kupák nem kispályás túrázó. Felfelé kétszer kiszakad belőlünk a mikor érünk már fel, de aztán csak elérjük a "pontot", egy fán laminált papír 1234 kóddal (erre lett volna egy fogadásom), fotó és irány lefelé. Na itt jön ki az, hogy mennyivel rutinosabb Ricsi mint én, próbálom tartani vele a lépést a nem létező ösvényen. De második esés után inkább úgy döntök jobb a békesség úgyhogy maradok Patrikékkal. Csatlakozik még hozzánk Sanyi Szomszéd és Zolika ők is régi Mátrai ismerősök, így együtt állunk be a sorba az Ágasvár felé araszolók után. Az Óvár előtti zöld kör jelzésen már sokszor jöttem lefelé nyáron, frankó kis single track, most mondjuk nem túl kényelmes de tudom, hogy csak 1-2 km az egész és utána az Ágasvári turistaházhoz már könnyebb lesz feljutni.
Ágasvár:

A turistaháznál a kéktúra pecséttel vacakolunk kicsit, majd jöhet a "csúcsmászás". Esetemben az araszolás a sárban, ez az emelkedő az én örök mumusom. Minden évben felmegyek itt és minden évben összetöröm magam lefelé. Na most szerencsére nem itt kell majd lejönni. Zolika fölfelé nagyon állva hagy minket, Sanyival ketten zihálunk felfelé. Próbálom megörökíteni a híres panorámát a víztározóra, csak épp szakad az eső és benne vagyunk a felhőben, de amúgy tényleg ott a tó a hátam mögött a képen. Felírjuk az Árpád kori várkódot, majd a bronzkorit is biztos ami biztos. Közben egy apuka mesél a 8-10 éves kisfiának. Láthatólag nem zavarja őket az eső, na az ilyenek miatt szeretem az ilyen túrákat! A Mátrabérc útvonalán haladunk visszafelé, így majd a Szamárkőnél kell lemennünk, kicsit tartottam ettől, de a lépcsőzetes sziklákon még esőben sárban is könnyebb haladni mint az Ágasvári emelkedőn. Mielőtt leérünk az OKT útvonalára lenne még egy kilátó pont, persze ez is felhőben.

Mátraszentistvánig egyedül maradok, Patrikék előttem, Sanyi mögöttem leállt valakivel beszélgetni. Jól esik kicsit saját tempóban menni, szinte végig egyedül. 2-3 futó előz csak le a pecsételő pontig. Szentistvánon se voltam jó 1,5 éve sok az új ház. Átvágunk a sípályán, az új libbencs ülőkék még  a földön vannak, de jó látni a fejlesztést. Majd irány a Csörgő-patak völgye. Ez az egyik kedvenc helyem a Mátrában. a rengeteg fadőlés miatt vízállástól függően 10-15x kell átkelni a patakon, ezért is neveztük el anno Csörgő-Pataki kalandparknak.  A hutahelynél lévő átkelést inkább kihagyjuk és a régi malom rom irányából kerülünk egyet. De aztán csak vissza kell ereszkednünk és jöhet a vizeskedés, végül is egy patakba csúszással megúszom a 12 átkelést. Nem is rossz arány. Anita és Jucus a Csörgő-lyuk előtt előz meg minket és robognak tovább. Vissztérünk a patak mellé, a piroson a Bérc útvonalán megyünk vissza Keresztesre. A útról a mászófalakra most jól rálátni, egy-két bent hagyott biztosítási pont is kivehető. Még két kanyar és újra Mátrakeresztesen vagyunk.
Ajándék kör:

Ez már csak egy rövid bónusz (Patrik szerint büntető) kör. A parkolóból újra a Bérc útvonalán indulunk tovább. Szerencsére nem kell a Muzsláig elmenni csak 2 km a fölfelé a Mocsár-bükki elágazásig, na ezt se tudtam, hogy van neve, nekem csak simán piros sáv piros kereszt elágazóként volt ez elmentve az agyamban, ez is tucatszor járt föl-le útvonal. Kezdésképpen az Erdész réten kattintunk egy képet, az eső után pipáló hegyekről.

Majd két technikás single track ereszkedés után jön tényleg az ajándék, Lyukas kő mellett eddig mindig elmentem pedig csak egy 100 méteres kitérő.
Lyukas-kő:

Az apró csobogóig egy omladékos kis ösvény visz be, de tényleg megéri ez a kitérő. A vulkanikus sziklában lévő lyuk tényleg érdekes geológiai jelenség. De valahogy olyan rejtett, hogy az elmúlt években nekem ez kimaradt. Ez után meggyőzöm Patrikot menjünk be a Vidróczki barlanghoz. Ezen filózunk is kicsit, hogy most barlang e vagy nem. Ő  a nemzeti parkos neki kéne tudnia, megfelel e az EU és a Magyar szabványnak? Bivakolni jó de tényleg barlang e, tudja fene. Minden esetre jó móka ezen agyalni amíg próbálunk leereszkedni a "vízeséshez". Kicsit olyan ez mint a magyar narancs a Tanuból. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb de a miénk. Én ennyi vizet még nem láttam benne, mert mindig csak júliusban jártam erre.

Még kb 500 méter a parkolóig és célban is vagyunk. Piszok jó túra volt ez! Nehezen indult de kell az ilyen is, volt benne kis flow és a végére sok vidámság. Főleg mikor a sárosnál sárosabb ruhákat húztuk le magunkról a parkolóban. Az elején a két vámpír fog mókás volt. De Imre ismét tökéletes útvonalat talált ki, remélem még lesz sok ilyen. Tetszett!

Ultra-Trail du Mont-Blanc® - OCC Az út Chamonix-ba

Az UTMB-ről először 2010-ben hallottam. De igazán 2011-ben a Mátra 115 babatávja (azóta már megszűnt a rövid táv) után kezdtem el álmodozni róla, hogy ide én egyszer ki akarok jutni. Bár akkor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy akárcsak a kvalifikációs pontokat is össze tudjam gyűjteni. Aztán a 2012-es első Dupla Élményen a szerencse úgy hozta, hogy Orsós Szabival pontőrködhettem a novemberi fagyban a Pisztrángos tónál. Ő akkor csinálta meg a TDS-t ( beszámolója itt ) és mindaz amit elmesélt még jobban elültette bennem, hogy ez nekem is kell.  Így elkezdtem még hosszabb Ttúrákra járni, apránként növelni a távokat és a begyűjtött szinteket. Majd 2013-ban a Piros 85-ön megszereztem az első kvalifikációs pontjaimat. 2014-ben az első 100-asom az első igazi ultrám a Mátra 115 lett (azóta se sikerült 100 fölöttit menni), még egy Piros 85 és hopp meg vannak a kvalifikációs pontjaim. A régi pont rendszerben ez még elég volt. 

 Persze szerencsére közben sikerült pár olyan emberrel megismerkedni akikre nyugodt szívvel tudok hallgatni, Ők mondták, hogy nem kéne kapkodni. Főleg, hogy folyamatosan túlterheléses sérülésekkel küszködök. Tökéletesen igazuk volt, az összekapart pontok még nem jelentik azt, hogy egy magashegyi ultrán bármi esélyem is lenne. 2015 - 2016 a kudarcokról szólt, két elbukott UTH , két elbukott Mátra 115, Lemkowyna dettó. A türelmem viszont elfogyott. Szerencsére közben az UTMB-n is lett egy babatáv, az OCC. Mivel a kvalifikációs pontok 2 évig érvényesek úgy döntöttem jelentkezek a sorsolásra, illetve akkor még úgy volt oda sorsolás nélkül is be lehet jutni. (Mivel ez a világ legnagyobb/legjelentősebb/stb terep versenye ezért óriási a túljelentkezés, ha nem vagy elit státuszú futó az ITRA-nál, akkor a sokszoros túljelentkezés miatt sorsolással tudsz bekerülni) Persze közben változtak az arányok, az eredetileg meghirdetett 1200 helyre 3500-an jelentkeztünk. Na akkor nekem itt semmi esélyem, gondoltam. Ezért gyorsan jelentkeztem a Cortina Trail -re, mint B terv. Fortuna istennő mindig is kedvelte a hülyéket, így akkora szerencsém volt, hogy mindkét versenyre elsőre bejutottam. Hát ez tök jó, most már tényleg csak edzeni kéne és lehetőleg ésszel. Nem úgy mint eddig, hogy megyek amíg össze nem töröm magam. Kihagyok egy hónapot, edzek egyet, újra összetöröm magam és újra és újra. A Ttúrás kupák hajszolásába 2015-ben fáradtam bele, már nem végig szenvedni akartam a távokat, hogy meglegyen még egy pipa. Hanem simán élvezni azt, hogy nem az irodában ülök, hogy kint vagyok a természetben. Élményeket akarok gyűjteni. A minőség fontosabb lett mint a mennyiség.

 A szilveszteri tájfutós közösségi futás után beszéltem Bigával, hogy segítsen. Mert egyedül nem megy, nem fejlődök semmit csak küszködök helyben topogok. A válasz egyszerű volt, több edzés de ésszel. Persze az elejét túltoltam de tavasz végére már úgy éreztem kezd valami változni. Néha rohadtul untam és utáltam az Egedre huszadszor is felmenni, de a haszna megmutatkozott. Bár a Cortina elég nagy küszködés volt, de sikerült, épphogy de csak megcsináltam. A július inkább a lazításról szólt és gyorsan elrepült. Augusztus pedig az óvatos terheléssel telt, egy Bükk 900 , majd egy hét Tátra. Aztán már indulhattunk is a versenyre. Sok minden kavargott a fejemben, túl sok pénzzel nem fogadtam volna magamra, hogy sikerülni fog e, hogy egyáltalán célba érek e majd. A fő cél, hogy élvezzem a versenyt teljesül e...

Folyt köv...

A Bükk 900-as csúcsai

Magyarország száz legmagasabb hegycsúcsa közül 59 a Bükk területén található. A Bükk 900-as csúcsai túramozgalom és teljesítmény túra teljesítéséhez ezek közül 20-at kell felkeresni és az oszlopokon található pecsét lenyomatot / "kódot" rögzíteni. Az útvonal igazi kihívása az, hogy a legtöbb csúcsra nem vezet turista út, némelyikre még vadcsapás se. Valamint, hogy a teljesítménytúrát hagyományosan augusztus első hetében szervezik meg, amikor is legtöbbször ahogy idén is hőségriasztás van (bár volt már egész napos szakadó eső is). Ezt tovább nehezíti még az is, hogy a rendezvény teljesen önellátó. Frissítés nincs, valamint a Bükk-fennsík ezen részén nincsenek működő források. Nekem a hőség az egyik legnagyobb ellenségem, de mivel az OCC-n a várható hőmérsék -5 és +35 fok között lehet ezért kellett egy ilyen extrém "edzés" is, hogy szokjam a hőséget.
Mivel a korábbi években már háromszor megcsináltam, ezért a tervezést nem bonyolítottam túl. A haldokló Garmin túra GPS-emen a pontok megvoltak, csak épp a térképet és utakat nem hajlandó megjeleníteni ezért a V800-ra rátöltöttem a 2014-es útvonalunkat, tudván, hogy menet közben úgyis improvizálnunk kell majd a növényzet állapotától függően. Röviden az óra navigál hogy merre mentünk előzőleg a GPS pedig mutatja az irányt mikor le kell térnünk, kerülnünk kell a korábbi útvonalról. Péntek este kicsit megkésve  fél 11 körül értünk Bánkútra, ahol meglepve konstatáltuk, hogy a "turista ház" a nyári szezon közepén péntek este 8-kor bezár. Kis tanakodás után úgy gondoltuk, hogy akkor a ház mellett táborozunk, amúgy is kint akartunk aludni a szabadban ahol egy picit hűvösebb van mint a házban és jóval elviselhetőbb mint otthon lett volna a 30 fokos szobában. Már pont kényelembe helyeztük volna magunkat amikor kirontott egy manusz, hogy mit képzelünk mi, hogy ilyenkor érkezünk. Közölte, hogy a házhoz közel nem lehet táborozni menjünk arrébb a "lekaszált" sátorverő részre. Ez egy remekül karbantartott rész a sípálya mellett, egy hatalmas tüske át is szúrta a sátram és a dupla vastag hővédős polifoam-ot is! Ezen kicsit bosszankodtunk, de hát nincs mit tenni ilyen az ha egy "turista háznak" csak üzemeltetője és nem gazdája van, vendéglátósnak meg semmiképpen se nevezzük... Az éjszaka roppant "pihentető" volt, először is a remélt kellemes időnek nyoma se volt, ugyanaz a döglesztő 30 fok körüli hőmérséklet. Aztán először két halálmadár vijjogott felettünk, hogy egymással vitáztak vagy a mi felkoncolásunkat tervezték nem derült ki, mert jött pár szarvas akik Bunny feje fölött ugrottak át, majd egy róka próbált haverkodni vele. Szóval sikerült 3 részletben kb 2 órát aludnunk. De legalább vicces volt. Reggel felmentünk a parkolóba becuccolni az autóba, majd reggelizni kezdtünk. Erre megjelent a helyi csövi macska, aki szemtelen nyávogással elkunyerálta az összes paprikás kolbászt a szendvicsemből. Bunny szerint a hegy szellem küldte és jó karma, hogy adtunk neki kaját. Pacsi pár ismerőssel a parkolóban aztán gyors regisztráció után elrajtoltunk.

A pecsét gyűjtő kartonon a 20 csúcs rublikája nem a leglogikusabb, ideálisabb útvonalat mutatja és mivel térképet nem adnak, nem árt előre gondolkozni. Ezért mi rögtön a sípályán felfelé az utolsó 20-as számú Felső-Borovnyákra (#1. csúcs) mentünk a NATO fagyi/radar lábához. Innen a parkolót érintve mentünk a Bálványra (#2. csúcs) itt a kód a Petőfi kilátó korlátján is rajta van nagyban valamint a régi pecsételő oszlop is meg van. Innen a régi szánkó pályán keresztül lementünk a sárga/kék turista útra, majd a csurgói erdészház után elkezdtük az emelkedést a Pipis-hegyre (#3. csúcs).  Sajna fotózni nem sikerült de nagy valószínűség szerint egy nyuszttal találkoztunk, bár ezt csak arra alapozom, hogy a nyest éjszakai állat ez meg nappal ténykedett előttünk, egy kidőlt fán mászkált dörgölte magát hozzá, talán a területét jelölte ki. Innen kisebb bozóttúrás árán értünk át a Fodor-hegyre (#4. csúcs). Eddig 5 kilométert mentünk, Bunny machete után vágyakozik, én pedig azon gondolkozok miért is jöttem rövidnadrágban a legkisebb boka zoknimmal, mondjuk a hosszú kompressziós zoknit már letépte volna rólam a bozót, a túra kamáslihoz meg meleg van. És így legalább rögtön meglátom a lábamon a 3 piros hátú kullancsot. Átvágunk egy kis "réten" már amennyiben rétnek nevezhető egy mellig érő bozótos, Bunny kiszúrja, hogy málna is van a sok gaz között és megáll legelni. Így utólag visszagondolva máskor is itt vágtunk át és akkor is voltak hatalmas térdig / derékig érő hangyabolyok itt. De most először keltettük fel a kíváncsiságukat, nem támadtak csíptek, de 2 perc után 4-5 nagy 2 centis hangya futkározott a mellkasomon, így a gyümölcs szüretet félbeszakítottuk. Mindenesetre jó tudni ha valami történik veled a természet gyorsan eltünteti a nyomaidat. Vagy csak a hülye filmekben rágnak le a hangyák egy embert percek alatt? A következő pont a Nagy István erőse (#5. csúcs). Ide meredek de szép tiszta erdőn keresztül értünk fel. Majd lefelé kicsit kerülnünk kellett  a nyakig érő csalános miatt. Elhaladtunk a Hármaskúti ház előtt, régen ezt ki lehetett bérelni, most nem tudom ki adja e az erdészet, de aki teheti próbálja ki egyszer roppant hangulatos szállás az erdő szívében. Innen valahogy a régi már nemlétező kisvasút nyomvonalán lenne célszerű megközelíteni a Huta-bércet (#6. csúcs). Sajnos a régi szép fenyvest az elmúlt évek viharai nagyon megtépázták így ide mindig küzdelmes feljutni, vagy csak rossz irányból próbálkozunk ismét. Ez a hupli mindig nehezen adja magát. Szerencsére a következő két csúcs a legkönnyebbek közé tartozik, a Kis / Mély-sár - bérc (#7. csúcs) és a Fekete-sár - bérc (#8. csúcs) csak pár száz méterre van egymástól. Innen némi szintet spórolva nem a Körös-bércre megyünk, hanem egy jobb kanyarral a Vörös-sár - hegyre (#9. csúcs).  Majd onnan a Kukocsó - hegyre (#10. csúcs).  Kicsit több mint két óra alatt sikerült az első tíz csúcsot elérnünk, de még csak 10 kilométert tettünk meg. Az idő egyre melegebb az első üveg vizem már majdnem teljesen kifogyott. Reggel 7 decivel indítottam, az útra pedig 3 liter vízzel és 1,5 liter izóval készültem, bízva abban hogy elég lesz. Bunny keményebb Ő csak 2,5 liter vízzel akar végig menni.
Na tehát a fele meg van, innentől már nagyobb ugrások lesznek a csúcsok között, de kevesebb bozóttúrás kell, lesznek ösvények. A következő pont az Ispán-hegy (#11. csúcs), 2010-ben mikor először csináltam a túrát itt találtunk egy picuri kölyök kutyát. Nem tudjuk, hogy kerülhetett oda szegényke járni se tudott annyira le volt gyengülve. Lehet elszökött valaki után és úgy tévedt a csúcsra, nem tudjuk. Mikor felértünk csak nyüszített, de járni nem tudott. Racionális esetben az ember ilyenkor fog egy követ, hogy ne szenvedjen szegény állat. Mi mégis inkább megetettük, adtunk neki egy kis vizet, mire pár perc után megpróbált felállni és jönni akart velünk. De tudtuk, hogy nem tudna végig jönni velünk, vinni pedig nem tudjuk magunkkal. A blöki szerencséjére pont utol ért minket egy másik kutyás túrázó csapat, ők gyors döntés hoztak a legnagyobb zsákból szétpakolták a cuccaikat egymás között. Így a kutyus a zsákban utazott tovább velük. Mint utólag kiderült, kis állatorvosi segítséggel megmenekült és Bükki Ispán-hegyi Ispán néven profi túra kutya lett belőle.
Innen Istállós-kőre mentünk (#12. csúcs) ahol úja összetalálkoztunk két régi túrás ismerőssel akikkel reggel majdnem egyszerre indultunk, csak épp más sorrendben haladva. Itt kordult meg először a gyomrom, de úgy gondoltuk Tarkőig kihúzzuk majd eszünk ott. Az egyik túratárs azt javasolja menjünk tovább a gerincen és kis downhill után térjünk vissza a turista útra, de mi inkább a már ismert hosszabb útvonalat választjuk. Végül is egyszerre érünk a Nagy-Kopaszra (#13. csúcs). Ez a legtávolabbi kitérő Bánkúttól féltávnál vagyunk, innen elvileg már visszafelé tartunk a célhoz, bár lesz még pár kanyar azért. Innen először a Virágos-sár - hegyre megyünk (#14 csúcs), Majd elválunk alkalmi társainktól és a Kőrös-bérc (#15. csúcs) felé vesszük az irányt. Előzőleg azért hagytuk ki mert a déli oldalról könnyebb a szintezés, Erre Fülöp Zoli hívta fel a figyelmemet 2014-ben, addig mindig a másik oldalát koptattuk a hegynek. Valamint így elhaladunk a Kőrös-barlang mellett. A Kőrös-barlang Magyarország legmagasabban található barlangja, egy kiszáradt forrás barlang. Sok egyéb mellett a különlegessége, hogy az ásatások folyamán cápa és barlangi medve fogat is találtak benne. Az egykori pannon tenger üledékei a hegykiemelkedés majd a karsztosodás után váltak látható felszíni alakzattá. Innen megint jól járható erdészeti úton indulunk tovább, egy szív szorító tarvágás mellett. Legalábbis szerintem a a szálaló fakitermelés nem ilyen nyomot hagy maga után:

Nemzeti park???

A Büszkés-hegyre (#16. csúcs) vezető ösvényt megint benézem, pedig elvileg van valahol, így ide megint kis küzdelemmel érünk fel, a csúcs északi oldala amúgy is a Muzslára emlékeztet, mikor azt hiszed, hogy felértél mindig van még mindig feljebb. Valamikor egy óra körül érünk ki Tar-kőre (#17. csúcs) itt kis pózolás, gyors ebéd, majd a vízkészletem beosztása következik, 18 kilométert jöttünk és már csak egy liter folyadékom van, okosan kell beosztani a célig.

A következő kilátó pont a Három-kő (#18. csúcs), Bunny szerint 3 kavics, a csúcsra vezető ösvény előtt itt is megállunk málnát legelni, valint a turista úton megtaláljuk minden idők leglaposabb borzát, bizarr de tanulságos szemléltetése ként hogy is hasznosít mindent újra a természet.

Borz csont és szőr, más nem maradt belőle

Innen már tényleg a cél felé haladunk, csak kell még előtte két csúcsot érinteni. Közben újra összetalálkoztunk a két ismerős túratárssal ők, azt javasolják előbb Nagy-kő - hátra (#19. csúcs) menjünk. Ez is trükkös csúcs emlékeim szerint bozótos és kerítés mászós, nos a kerítést megtaláltuk, majd kerestünk rajta egy könnyen mászható részt, hogy aztán lefelé 10-15 méterrel megtaláljuk sz új erdészeti feltáró utat, ahol 5 méter széles kényelmes traktor nyom vezet lefelé és persze kerítés sincs. Az utolsó pecsétet Kis-kő - háton (#20. csúcs) ütjük be az igazoló füzetbe. Itt az ismerősök egy számomra ismeretlen útvonalat javasolnak ami átvezet a kék sávra. Majd elválunk mert nekik még hiányzik egy pecsét. Az óra persze 5 percenként berezeg, hogy letértem a megadott track-ről de így a leglogikusabb visszatérni Bánkútra és mivel már csak fél liter vizem maradt nem mindegy mikor érünk vissza. Bunny a telefonos applikációval navigál át minket a jelöletlen ösvényekről Faktor rétig majd innen már ismerős így hamar Bánkúton vagyunk.

2010-ben ez a túra volt a "célversenyem" és nem véletlenül. Mai napig a kedvenc bükki útvonalam, rendezvényem. Nincs semmi felhajtás, semmi cukor máz. Csak az érintetlen természet ami hétről hétre változik így mindig újat mutat. A teljesítéshez kell némi helyismeret, vagy nagyon jó tájékozódási, térkép olvasási készség és persze némi logika. Mikor először csináltuk valami 34 km-ert mentünk, majd 30-at, 28-at, most 26 és felet. A rekordot a tájfutók tartják 25 körül, szóval van még mit faragni. Lehet legközelebb akkor indulok majd ha eső lesz mint 2011-ben mikor reggel héttől délután 5-ig áztunk , vagy egyszerűen csak több vizet cipelek magammal. De az biztos, hogy ide még visszatérek mert ez a kalandozás megunhatatlan!

Mátra 40 2016

Félidő!

Június vége a POLAR Kaptárkövek Trail-ről szólt. Július eleje pedig mindig a Mátráról. Parádi Laciék a Pásztói Szabadidő Sportegyesülettel az itthoni legnehezebb 60-as túrát rakták össze, egy gyönyörű útvonallal. Szóval egy tökéletes félévzárót lehet itt tartani, lemérheti az ember mit is fejlődött az előző hónapokban. Nekem is ez volt a tervem, hogy negyedszer is teljesítem a 60-as távot. Elkezdtem újra kijárni a szőlőbe edzeni, hogy szokjam a hőséget, az egyik este fél7kor még 34 fokot mért az óra. Szenvedés de csinálni kell, persze túl egyszerű lenne ha csak ennyi kellene a sikeres teljesítéshez. Egy bögöly csípésem ráment a könyökömre, az egész izület begyulladt az alkarom teljesen feldagadt úgy nézett ki mint Popeye-nek a mesében. Ehhez jött még hogy az év legmelegebb hétvégéjét jósolták. De mivel 2010 óta egyszer  sem maradt ki ez a túra, igaz akkor még csak a Muzsikál az erdő volt semmiképpen nem akartam kihagyni. Így némi hezitálás után úgy döntöttem a 60-as helyett elég lesz a 40-es táv is azon már úgyis régen 4 éve voltam utoljára. Hétközben elindultam magnéziumot venni és kiderült van számomra új ismeretlen cseresznyés gélje az Ethic-nek hát gyorsan vettem abból is egyet. Face-n feltettem a kérdést ki használta már, amire jött egy-két pozitív megerősítés no és persze szokás szerint tucatnyi troll hozzászólás, így jött az ötlet, hogy akkor csináljunk extrém gél tesztet. Hogy miért extrém? Nos mindig azt mondják ne versenyen, ne éles helyzetben próbálj ki ilyen dolgokat (ezt eddig se tartottam be). Én biztosra mentem és három gyártó három ismeretlen géljét készítettem be (+1 tartalék). 

Űrkaják

Bemelegítés

Péntek délután utaztam Pásztóra, így lesz idő néhány fröccs mellett bandázni a többi indulóval no meg akklimatizálódni a versenyre hiszen a kolesz a 70-es évek épülete így hőszigetelés nem létezik a szobákban bőven 30 fok felett volt. Az aulában lehetett volna meccset is nézni de Jónás Ricsivel inkább kiköltöztünk az utcára ott hűvösebb volt, az első pohár bornál tartottunk amikor becsatlakozott hozzánk az első két ember aztán sorban még páran, ismerősök ismeretlenek vegyesen. Szóval a meccsből semmit nem láttunk de a bor elfogyott úgyhogy 11 körül végül is felmentünk, hogy legalább 4-5 órát aludjunk. 

Rajt

Ez elég jól is sikerült 5 előtt picivel ébredtem, majd a következő óra gyorsan el is repült és hirtelen az tűnt fel, hogy a rajtolók első sorában találom magam és kilövök a 60-as futókkal. A lelkesedés vitt is vagy 200 métert, majd beláttam, ha 4 perces ezrekkel próbálom tartani velük a lépést nem hogy a Muzsláig de még a városból se jutok ki. Úgyhogy inkább bevártam Fülöp Zolit az eredeti terv is az volt úgyis , hogy Muzsláig együtt haladunk amíg nem válik szét a két táv. Az első 2 km sík majd elkezdjük az emelkedést Muzsla-nyeregig. A kilátás pazar, a Nyikom és a Muzsla között gerincről apróbb bércek nyúlnak le, Zoli mondja, hogy ez a szakasz a Hétvezér sírja. Hetedszer mászok itt föl és ezt mégse tudtam, már megérte eljönni és még csak most kezdődik. Az üdülőknél  utol ér Ricsi pedig jóval később rajtolt. Elköszönünk, hogy ma már nem találkozunk, de aztán Ő nem figyel a szalagra és az eredeti piros háromszög nyakig érő csalán tengerében találja magát, mi a szalagozást követjük de persze gyorsan újra befog és végleg elköszönünk. Más tempót tervez és be is jön neki 6:23-as idővel ér célba. Mi Zolival kényelmesebbre vesszük, dumálgatunk felfelé hiszen 3 km-en majd 400 szintet emelkedünk nem itt kell kapkodni. A V800 figyelmeztet is hogy 156 a pulzusom (sétálva), pedig 140 körülit terveztem limitnek a hőség miatt. Ekkor ér be JAAT a Jeti (Lefagysz túrák főszervezője). Na akkor még egy tradíció letudva vele minden évben itt a táv elején találkozunk és tudunk dumálni kicsit, ismét megállapítjuk, hogy a 60-as a legkeményebb túra itthon, nehezebb mint az M115 első fele. Hiszen az eleje és a vége sík ezért gyakorlatilag 50 km-en kap az ember 3200 szintet, nem egyszerű hegyekkel és még ezt tetézi a hőség és tényleg visszagondolva hetedszer vagyok itt ebből 6 túra esett hőség riasztásra egyszer meg olyan felhőszakadás volt, hogy a gerincen menekülni kellett a villámok elől. De hát ezért jöttünk a kihívásért, így érünk fel Muzsla nyeregig ahol szokás szerint Utassy  Gabi vár a pecséttel. 7,8 km 630 szinttel 1 óra 28 perc pont ahogy terveztük. A többiek mennek tovább a hosszún így elköszönünk.

Űrkaja teszt 1

Na de hát én gélt tesztelni is jöttem szóval teszteljünk. Az első gél az EthicSport Malto Shot Endurance gélje cseresznyés ízben. A csomagolása könnyen nyílik, állaga igazából nem is zselé szerű sokkal folyékonyabb, és valóban elég hozzá 1-2 korty víz, az íze is jó nem túl édes, könnyen lefolyik az ember torkán, egy 50 ml-es tasakban 440 kJ energia van. Alapvetően tetszik, ilyet még venni fogok, könnyebben csúszik mint a sűrű erdei gyümölcsös püréje az tényleg beszilárdult lekvárra emlékeztet.

Az Entek erdeje

Muzsla-nyereregtől a Nyikom-nyeregig az útvonal megegyezik a Bérc útvonalával csak éppen visszafelé, na és persze az ember sokkal pihentebb is itt a táv elején. Lefelé könnyebb is így van idő gyönyörködni az erdőben. Van is miben a Hétvezér sírját ősi fák őrzik sorban. Hatalmas száz éves bükkök végig az út mentén, érdekes az elmúlt években a bérc közben sose fogtam fel milyen csodálatos helyen is megyünk végig. Mindig csak a hegy ledózerolását tervezgettem és hogy ide soha többet. De ezt már leírtam a Bérc beszámolóban. Most nagyon tetszik hol kocogok, hol fényképezek, egyedül vagyok az erdőben egyetlen sporttárs tűnik fel néha, de ő is hasonlóan tördelt tempóval megy néha 100 méterrel néha 20-szal van előttem. Az előző esti esőtől a 32 fokban gőzölög az erdő, Nyikom-nyereg alatt a kis dagonya / tavacska hatalmasnak tűnik az áprilisi állapothoz képest. A piros sávról áttérek a piros keresztre, ez is egy olyan szakasz ahol 2-3 éve nem jártam már várom, mert szép kilátó pontokat érint. Csakhogy ez egy roppant ritkán járt ösvény, így bizonyos részeken a cserjés olyannyira benőtte a turista utat, hogy még vadcsapásnak is túlzás nevezni, illetve max vaddisznóknak ajánlott mert 1,5 méteres magasság fölött letép az emberről a ruhát zsákot. Szerencsére nem hosszú szakasz talán kétszer 50 méter ilyen nehezen járható. Ha itt sikerül átverekedni magunkat már jön az igazi single track ösvény az omladékos kőfolyásban lefelé és, hogy még jobban meglegyen a Gyűrűk Ura feeling ezt az ösvényt is egy Ent őrzi.

Innen már nincs messze Mátrakeresztes, a Vidrócki barlanghoz most nem kell lemenni, bár az útról a vízesés hangja csábító volt, hogy jólesne beállni a víz alá picit.

Mátrakeresztes először

Az első frissítőpont Mátrakeresztesen a volt Zöld sas kocsma kertjében van, bár  a kocsma már rég nem üzemel. Itt a pecsét mellé kapunk sajtot,  sós paradicsomot és 2 féle sütit is valamint lekváros és zsíros kenyerekkel is kínálnának de azt menet közben sose eszek. Iszok két pohár házi gyömbér szörpöt majd teszek egy kis kitérőt a sárga sávról a sárga keresztre. A házak között van egy kék kút, legalábbis egy ami biztos üzemel a háromból itt nagy pancsolás rendezek mert már most gyilkos meleg van és jön a következő emelkedés Ágasvárig. 

Űrkaja teszt 2

Itt iszom meg az első EthicSport Magnesio Liquido -t, na ez nettó csalódás eddig is az Ethic-es magnézium shot-okat vittem magammal a komolyabb szintezésekre de a régi fiolás kivitelt. Ez az új fajta csomagolás tipikus marketing bullshit a régit lecsavartam beöntöttem és kész 250 mg letudva jöhet a következő hegy. Ez az új fajta valami béna beépített szívószálas dolog, de rohadtul nem működik, túl pici nehezen bontható és idő igényes, ja és persze már nem 250 csak 225 mg benne a magnézium, pont mint a gyümölcs joghurtoknál...

Fallóskút - Ágasvár 

Visszakanyarodok a sárga sávra, hogy elkezdjem az emelkedést, ez is ismerős szakasz a M115-ről, csak akkor lefelé jövünk és éjjel a sötétben, hát most sokkal nehezebb. Szerencsére itt becsatlakozik Attila egy ritkán látott túratárs, Ő se először van itt 15 éve TT-zik, szóval seggemen a tojáshéj. Kényelmesen elbeszélgetünk felfelé, felszerelésekről rendezvényekről, hogy az elmúlt 2-3 évben milyen drasztikusan megváltozott a teljesítménytúrázás és a terepfutás világa, az emberek és a versenyek, versenyszervezők hozzáállása és hogy milyen jó, hogy Parádi Laciék foggal körömmel ragaszkodnak a minőséghez. Nem a darabszámra mennek hanem hogy amit szerveznek az tényleg első osztályú legyen. Fallóskúton a pecsét mellé kapunk 1-2 finom sárgabarackot, majd a kútnál újra lehűtöm magam kicsit. Még csak fél 10 de locsolni kell az embernek a fejét. Innen leereszkedünk a  Csörgő-patakhoz és most végre van időm megkeresni az átfaragott forrás jelző táblát, amit az M115-ön a sötétben nem tudtam lefotózni.

Ez a kis vicces tábla is egy olyan pont ahol 7 éve mindig megállok, 2010 júliusában ugyanígy voltam itt először akkor is Laciék rendezése volt, az útvonal is ugyanaz szóval nosztalgia. Szerencse, hogy ennyi év alatt se vette a fáradtságot a fenntartó hogy javítsa a táblát. Féltávnál vagyunk és a szint fele is meg van. Innen pedig már nincs messze Ágasvár ami a következő nagy ütés lesz, hiszen a forrástól a csúcs nincs 2 km de kapunk 300 szintet. Ágasvár nekem nagy mumus mindig itt töröm össze magam, a júniusi  M115 teljesítésem is itt ment el mikor lefelé megcsúsztam a poros részen. Óvatosan megyünk fel a csúcsra ahol meglepetésre nem a megszokott pontőr van, ami elsőre meglepetés majd másodjára is hiszen Józsa Gábor helyettesíti aki nálunk is az Egeden volt pontőr, hát most is a legszebb kilátó pontot kapta. Gyors pecsét és már ereszkedünk is vissza a turistaházhoz, itt mindenki megelőz, de nem tudok mit csinálni, tudom, hogy van aki 5 perc alatt lerohan itt de nekem ez most is vagy 20 perc volt, egyszerűen nem merek neki indulni annyiszor sérültem már itt le az elmúlt években, nem kockáztatok. Egyébként így eső után kicsit nedvesen jobb mint csontszárazon.

Űrkaja teszt 3

Attila bemegy a turistaházba inni egy sört én a falikútnál eszem meg a második gélt. Egy epres-banános Sponser Liquid Energy-t. A gél "BCAA-t és taurint is tartalmaz a glukóz és fruktóz mellett. Az elágazóláncú-aminosavak (BCAA) leucin, valin és izoleucin az izmokban elsődleges “üzemanyagként” szolgálnak. A BCAA célzott bevitele megóvhatja a test saját BCAA raktárát és támogathatja az izomszintézist, ezáltal a felépülést is edzések után. Friss tanulmányok rámutatnak arra is, hogy a BCAA-k képesek csökkenteni a központi kimerülést és ennek következményeit. Nátriummal és káliummal dúsítva." Na ebből én semmit se értek :) De kezdjük az elején, a csomagolás fogkrémes tubus tipusú egy extra záró fóliával a kupakon. Ez azért jó mert ha az ember nem akarja az egészet egyszerre megenni visszazárható. A megadott epres-banános ízből én egyik összetevőt se ismertem fel, inkább a gyermek koromban rágcsált kóla szirupos rágókra emlékeztetett. sűrű gél sok víz kell hozzá bár alapból szomjas is voltam de itt legalább 4 deci vizet ittam meg egyszerre. Nem tudom már kitől kaptam ezt a gélt tavasszal de a mostani webshop ár 850 forint / tubus szóval nem az olcsó fajta. De az biztos hogy elég hatékony, a 70 grammos tubusban 735 kJ energia van.

Mátrakeresztes másodszor

Vígan ereszkedünk a Bérc útvonalán le a Csörgő patak völgyébe, most nem látjuk az útról, hogy  a mászó falakon gyakorolnának, de hát érhető a nyári szezonban a hegymászók inkább külföldön a komoly hegyek között sportolnak. Elérjük a második keresztesi pontot itt mentaszörpöt kapunk sajttal sós paradicsommal és persze a házi sportszelet sütivel. Majd a szalagozást követve átkelünk a patakon és rátérünk az erdészeti utakra. Ez egy becsapós szakasz mert könnyűnek tűnik de a hullámzással 300 szintet szedünk össze 4 km-en. Itt találkozunk össze Feuerstahler Évával Ő  a 30-as távon van, a párja a babával a 15-ösön köv héten cserélnek, még hogy nem lehet pici gyerekkel sportolni. Jójárt kútig együtt haladunk, a én lekapcsoltam a hangot az órán az Ő telefonja minden km-nél mondja hol járunk, ezért tűnik fel milyen jól haladunk. Beszélgetve fel se tűnne de a gép mindig közbe szól én meg nem hiszem el hogy ennyit mentünk már. Pedig a V800 is ezt mutatja, meg hogy a szint háromnegyede is meg van már.Az egyik tarvágásról rálátunk a hasznosi víztárózra, elgondolkozunk nem is lenne most rossz a vízparton. De hát mi a hegyek miatt jöttünk és még vár a Nyikom.

Űrkaja teszt 4 / Jójárt-kút

 A forrásnál lévő pont az utolsó vízvételi lehetőség és ezt ki is kell használni! Az egyik évben csak egy kulacsot töltöttem itt fel ami a csúcsig el is fogyott aztán a célig majd megpusztultam. Most kezdésnek megeszem a High5 IsoGel-emet amit  Fun run-on kaptam. Ez is profi cucc több év terméke címet is kapott már. A 60 ml-es tubus 385 kj energiát tartalmaz, víz nélkül is bevehető. Nekem erdei gyümölcsös ízű volt, ami nem túl édes, de mivel reggel óta a zsák hátsó zsebében utazott a napon már eléggé felmelegedett így nem volt tökéletes, bár ez nem a termék hibája. Plusz ugye eredetileg itt a forrásnál a sűrű Ethic-et terveztem megenni amihez sok víz kell de azt már ismertem hát maradt a zsákban. Ez a High5 állagban tényleg a legkönnyebben lenyelhető. Ajánlom mindenkinek akik nem szeretik a géleket azoknak is!

Nyikom - Cél

A forrásnál még tele töltöm az ivótartályt (pont kiürült reggel óta), a víz nagyon jó hideg de alig csordogál így sokáig tart Éva nem is várj aki megy tovább a saját tempójában így már csak a célban találkozunk. Viszont Attila újra utolér és együtt kezdünk neki az utolsó erőpróbának, 1,5 km-en 330 szintet kell emelkednünk a csúcsig. Nem véletlenül mondják, hogy a Nyikom a Muzsla eltitkolt gonosz ikertestvére. Az óra szerint 35 fok van Attila le is lassul, nekem annyi előnyöm van, hogy a friss max 15 fokos vízzel teli tartály kellemesen hűti végig a gerincemet. Felérek a csúcsra pecsét a kilátóban, de idén se érzek erőt magamban, hogy felmásszak talán majd jövőre. Megkezdem az ereszkedést már csak 7,5 km a cél. A zöld kereszt eleje egy alagútszerűen benőtt kőfolyás, az egyik évben tele volt mindenféle csípős bogárral de most szerencsére nincsenek, a kövek maradtak nagyon kell figyelni ne itt menjen ki az ember bokája. A kőfolyás végén egy kerékpár ez is itt pihen már kitudja mióta, az elmúlt 7 évben mindig itt volt. Valaki féltávig felhozta majd itt hagyta elporladni.

Majd kiérek a nyílt szakaszra, a pásztói túrák extra nehézsége, hogy a város bár a Mátra és a Cserhát találkozásánál fekszik a bevezető szakaszok a termőföldeken, szőlőkön keresztül érik el a várost így semmi árnyék nincs. Normál esetben kényelmesen lehetne kocogni, de a délutáni tűző napon ez a legnehezebb szakasz.

Elérek az erdő sáv szélére, tavaly itt egy tüske ment a cipőmbe, ahogy ki akartam venni Benny Hill filmbe illő esést sikerült produkálnom. Ugyanis ahogy felemeltem a lábam hogy kivegyem a másik vádlim begörcsölt és úgy dőltem el mint egy darab fa egyenesen be egy szúrós bokorba. most csak nézem a bokrot és röhögök magamon. Itt valamit változott  a táj és a szalagozás is a siklóernyős leszálló hely melletti bozótot elkerüljük szerencsére, és hamarabb a szőlők közé érünk. Futni kéne de nem esik jól (bár azért az óra szerint itt volt a leggyorsabb megtett km-em). Iszonyatosan meleg van, beérek 10-15 rövidtávos résztvevőt. Nézem az órát 38 fok. Örülök, hogy már csak 15 percet kell kint lennem és nem még 4-5 órát mint a hosszútávosoknak. Még a szőlők között vagyunk de már aszfaltra vált a dózer út, érzem ahogy alulról is fűt, megint átváltok az órán visszaszámolásról 39,5 fok, szerencse hogy már alig 2 km van hátra. Beérünk a városba, már nem állok meg a nyomós kútnál fürdeni, már csak 200 méter a cél de ott a fagyizó nagyon csábító, de majd inkább hazafelé. Beérek az aulába 8:18 a vége és itt végre hűvös van. Amíg az oklevélre várok Edit szól, hogy nem fél 4kor hanem 3kor indul a buszom, így rohanok is fel a zuhanyzóba. 10 percet állok a víz alatt igazi újjászületés, gyorsan átöltözök és megyek is vissza le. Ez alatt Parádi Laci felesége kerített nekem egy arany jelvényt a háromszoros teljesítésért (eredetileg ugye 60-ra neveztem így egy 60-as gyémánt jelvény volt nekem kikészítve) majd mikor mondom, hogy nincs időm leülni megenni a befutó gulyást, gyorsan összepakol nekem egy zacskóba 8-10 sütit mert hogy kaja nélkül nem mehetek el. Na az ilyen apró figyelmességek miatt ez az ország egyik legjobb túrája, itt mindenkire figyelnek, nem csak egy szám egy pénz forrás a résztvevő. Remélem még évekig visszatérhetek erre a remek rendezvényre.

Arany jelvény a háromszoros teljesítésért

Konklúzió:

Örülök, hogy a józan észre és pár ember tanácsára hallgatva csak a rövidebb távon indultam. Így mindenféle szenvedés nélkül zárhattam a félévet, teljesen feltöltődtem. 106 indulóból idő alapján a 17. lettem, ami nem is olyan rossz, persze ez vegyes mezőny, de a sok utolsó meg utolsó előtti hely után jó érzés, ha kicsit komolyan veszem, nem fotózgatok első 10-ben lehettem volna, de lehet nem élvezem ennyire. A szervezők ismét az év egyik legjobb rendezvényét hozták össze, tökéletes útvonal jelölés, gyönyörű pályavezetés és remek kihívás profi ellátás mellett. A csupa ismeretlen gél tesztelése is jól működött, bár a frissítő pontokon kapott szilárd kaja is kellett, nem is energetikailag hanem hogy ne korogjon a gyomrom, kell azért némi szilárd tápanyag is. Végül a 4ből 3 gélt ettem meg, a 2 magnéziumból pedig 1-et vettem be, valamint a 2 izó porból is csak 1-et kevertem be menet közben.  A nagy hőségben a V800-as óra segített a pulzust tartani és az erőt beosztani így a táv végén se voltam elcsigázott köszönet érte a POLAR Hungary-nak

 

Mátra 115 2016

Mikor elfogy a medve ereje

 és megroppannak a disznó lábai

 már csak az emberi makacsság marad.

 Mátra 115 Közösségi Teljesítménytúra, kicsit talán fura a név, hiszen talán sose volt 115 km egyik táv se. A teljesítménytúra is nagyon szerény megfogalmazás, hiszen ha minden rendezvény ilyen lenne egy szebb és boldogabb világban élnénk ahol a jegesmedvék hógolyózni vinnék a bébifókákat és nem simán csak megennék őket. A közösségi jelző ami találó, hiszen az a rengeteg  (150-200) ember akik a rendezvény két napján és az előtte lévő hónapokban dolgoznak rajta teszik az ország legjobb, legminőségibb eseményévé. Számomra pedig 2011-ben  az akkori 55-ös (58 km) babatávval kezdődött az egész őrület, az volt az első tényleg komoly túrám. Előtte a legtöbb amit egyben mentem 36-37 km volt. Medveczky Gyuri még győzködött is, hogy talán valami könnyebbel kéne kezdenem, de hát kellett a pecsét a Mátra Kupához. Aztán persze mikor felzúgtak a dobok a rajtban az egész hangulata beszippantott és azóta se enged. Itt sikerült az első és eddigi egyetlen 100+ kilométeres menetelésem 2014-ben, akkor még csak 124 kilométert és 6300 szintet kellett megtenni a 115-ös útvonalon. Akkor mindenki azt kérdezgette tőlem miért az M115? Hiszen annyi 100-as van miért a legszintesebbel kezdek? A válasz egyszerű volt én nem a legszintesebbel hanem a legjobbal akarok kezdeni, ahol tudom, hogy minden rendben lesz és ezt meg is kaptam. Egyszerűen tökéletes volt minden a szervezésben. 2015-ben a hőség felőrölt és csak a 88-as táv 97 kilométerét sikerült megtennem. Így egyetlen percig se volt kérdés, hogy az idei évben is az M115 lesz számomra az év fő versenye, jobb semmi más nem lehet. Idén változtak a távok, már csak a versenyre kell jelentkezni és menteközben döntheted el mennyi is bírsz, két "menekülési" útvonalat is biztosítanak a szervezők. A három választható táv 92, 107 és 128 km hosszúak, viszont cél követ csak a két száz fölötti távért  a "Muzsla meghódításáért" lehet kapni. Fischer Kriszti a verseny előtti hetekben a gyönyörű festett kövekkel olyan fanatizálást hajtott végre, hogy nem volt kérdés én kő nélkül onnan haza nem jövök.

Az útvonal szintmetszete 128 km 6500 méter szinttel

Vidámság

Reggel 4 előtt keltem és 4:45-kor vett fel Kerékgyártó Peti, hogy eljussak a rajtba a Kisnánai várhoz. Így elsők között érkeztem. Gyorsan felvettem a rajtcsomagot, a chip-et majd átsétáltam a Baritanyára, de a többiek még aludtak, vagy legalábbis nem jöttek még reggelizni. Így csak a pörköltnek való bambi jött  üdvözölni, de őt meg elkergette Dezső a malac így visszamentem a várba ahol kezdett gyülekezni a tömeg. Reggel hat után rákezdtek a dobosok és a számomra ismeretlen nevű fúvós valamivel ébreszteni a sátrazókat. Közben befutottak a szervezői buszok és a vár udvara megtelt percek alatt. Hirtelen olyan sokan lettünk nem is jutott idő mindenkinek köszönni, csak egy-két gyors pacsira volt idő, aztán szerelék igazítások, pólókat még gyorsan bezacskózni és kitalálni melyik pontokra érdemes előre küldeni. Végül féltávhoz küldöm előre a powerbank-ot, éjszakára a lámpákat, egy hosszú ujjú pólót és a koffeines géleket, Fajzatpusztára pedig még egy váltás technikai pólót, gélt, izót. A kapkodásban sikerül megszívatnom magam és kikapcsolom a GPS-t az órában, vagy legalábbis valamit nagyon nem jól állítottam be, mert olyan energia takarékos üzemmódra váltott, hogy nem rögzített mindent. Még egy gyors pózolós rajtfotó és 7 órakor el is indulunk.

A Bérc után a hármasfogat újra összeáll A terv egyszerű 150-155 közötti pulzust tartani kell féltávig (utána már úgyse érdemes visszafordulni) és akkor nem lesz gond. SzíjZoli megy elől, középen Petra az ő dolga, hogy minden ponton vigyorgós szelfiket készítsen rólunk, én zárom a sort és nem engedem eltévedni őket. Ami azért vicces mert mindhármunkon van óra track-kel de az enyém a kikapcsolt GPS miatt nem irányít, a térképet és a túra GPS-t meg kiraktam, hogy holt súly minek cipelni. Szerencsére csak a szorospataki bermuda háromszög az ami gondot okozhat. Ott az elmúlt 5 évben mindig eltévedtem teljesen mindegy hogy nappal vagy éjjel megyünk ha a kezemben van a GPS a piros akkor is meg tud viccelni, de hát az még nagyon messze van. A nap már így korán reggel is nagyon haragos tűz, ami az erdőben olyan párát okoz, hogy az első ponton Oroszlán várnál már megkérdik mennyi vizet öntöttem magamra. Mondom hogy semmit egyszerűen ennyire izzadok.

Előttünk a Kékes a párában

Vidáman nem szétcsapva haladunk tovább a pontról, én megkóstolok egy-két csokis sütit azért biztos ami biztos. Aztán a hármashatári OKT pecsételő pontnál azzal borzolom a többiek idegeit, hogy előveszem a SkyRace-n kapott szlovák csokis gélt. A többiek persze már vizionálják milyen kínok között fogok meghalni az ismeretlen sose próbált géltől. De hát gyáva népnek nincs hazája és inkább most az elején kell az ilyet kipróbálni mikor még semmi gond az ember gyomrával. Igazából nem is gél inkább nagyon sűrű csokipuding, vagy mint a megolvadt lengyel feketecsokis karamell. Az első finom gél, de tényleg finom ilyet még szerezni kell. A Kékesre vezető utat végig storyzgatjuk így lazán és könnyedén érünk fel Kékesre.
Kékes az első csapda, 20-30 féle kaja van nem szabad elcsábulni, olivát eszek sajttal meg sós paradicsommal + aszalt gyümölcs és megyünk is tovább. A síház előtt összetalálkozunk  Wehner Gézával és a fiaival. 2014-ben ők segítettek a végén, hogy végig tudjak menni, jó hogy itt vannak. Így gyorsan a terv szerint haladunk tovább, le Sombokornál majd a piroson Parádsasvár felé.
A sasvári ponton is túlságosan bőséges a kínálat, itt kis kólát is iszok meg párszelet szalámi és túrós süti a szokásos sajt-oliva-paradicsom szentháromságon túl. Majd neki indulunk a Lipótoknak és Galyatetőnek. Az erdőben fullasztó a pára, majd a nyílt részeken gyilkosan tűz a nap. Egy pillanatra meg is szédülök nézem a pulzust de csak 145-öt mutat, érthetetlen. Szerencsére 1-2 perc alatt rendbe jövök és gond nélkül megyek tovább felfelé. A második lipót mászásnál csipog az óra, azt mondja lemerült a pulzus szenzor. Na tessék mondták a POLAR-nál, hogy cseréljek elemet, de úgy voltam vele hogy nem használtam annyit az elmúlt egy évben, hogy cserélni kéne hát tévedtem. Szerencsére onnan már nincs messze Galyatető a Turistacentrum a pont, leolvassák a chipet, kis folyadék és aszalt gyümi a lemerült pánt a zsákba és irány Mátraalmás.

nincs dinnye :(

A kilátóhoz felfelé összetalálkozunk Tücsivel ő már túl van a 7 kilométeres betét körön, hihetetlen időt megy, így csak egy pacsira tartjuk fel, majd elkezdünk ereszkedni. Az erdő egy részét tarravágták így a déli nap gyilkosan tűz ránk, de a jókedv töretlen a kilátás is meseszép és amúgy is a mátraalmási a kedvenc pontunk, ahol tavaly hűtött dinnyét kaptunk. megbeszéljük, hogy ez a kis betétkör  igazából csak a dinnye miatt van. Úgyhogy nagy lelkesen belehúzunk és irány a falu. Sajnos dinnye pont nincs, de minden más földi jó igen, diós sütit eszek meg ami mellette van és banánt aszalt sárgabarackkal a szokás sós cuccok mellé, kis pancsi a kútban és mehetünk is fel Galyavárra. Túl vagyunk 2000 méteren a szint harmadán és a táv negyedén. Eddig minden tökéletes. A galyavári romoknál "meglepetés" EP vár minket, a fekete felsője alól ismerős kék szín köszön vissza. Mondom neki, van a célban egy fröccsöm rá, hogy a Bükki Éjszakai Kihívás pólója van rajta. Persze az van rajta, ahogy tavaly az akkori  fehér volt rajta. Megegyezünk, hogy jövőre piros lesz és elköszönünk. Irály Galya másodszor és a megérdemelt minestrone leves. Eszünk pakolászunk általános a jókedv, Petra kitalálja, hogy a parkolóban haza telefonál. Mondom neki, hogy ez tavaly se volt jó ötlet, de nem hallgat rám...

Kezdődnek a gondok

Elhagyjuk Galyacsurgót, Zoli erősebb tempóra kapcsol lefelé, de Petra nem gyorsít elkezdünk leszakadni. Kitalálja, hogy Ő most egy darabig fülessel jön kell neki a zene. Érzem, hogy gond van tavaly ugyanitt az ereszkedés közben volt a holtpontja, de nem tudok mit tenni és tavaly sikerült feltámadnia. Megelőzöm de az elágazásoknál mindig lassítok lássa hol vagyok, ösztönözze, hogy felzárkózzon. De nem jön, amúgy se szeretem ezt a szakaszt az erdészház után a a víztározó kerítése mellett de így egyedül még unalmasabb gyorsan túl kéne esni rajta. Kiérek az aszfaltos szakaszra, megvárom, de újra lemarad. Hatökör ura előtt megállok egy percre egy farakásnál ott végre vissza előz. Az EP után jön a Mátraháza előtti emelkedő ami a fagyis ponthoz vezet, reggel megállapodtunk, hogy mindhárman fagyival frissítünk majd ott. Az arcára van írva, hogy valami nincs rendben és hogy tudja haladni kéne nagyon belassultunk. Majd kimondja azt ami az elmúlt egy órában végig ott lebegett a fejünk fölött Ő kiszáll nem bírja a térde, nem akar lesérülni. Elköszönünk és ütemet váltok valahogy be kell érnem Zolit. A Mátraházai ponton a lépcsőn ül, már lassan 15 perce vár kérdi mi történt. Elmondom mi van, eszek beszélek pár szót Kiss Attilával még 10 perc. Ezen a szakaszon rengeteg időt veszítettünk. Közben felér Petra Zolitól is elköszön. Elindulunk Lajosházára Heincz Sanyi is csatlakozik hozzánk, valamint a Wehner klán. Persze ők sokkal gyorsabbak lefelé mint én.

Próbálok gyorsítani, ledolgozni az időveszteséget, de a kőfolyás nem a legalkalmasabb terep erre. Egy rossz lépésnél megbillenek és a bal térdem túlterhelem, megbicsaklik. Próbálok nem tudomást venni és rongyolok a házhoz a többiek után. A ponton utolérem Zoliékat. Itt van dinnye meg még rengeteg cucc, megbeszéljük Szentimréig féltávig nyomni kell. Mert az Ő cuccai lámpa stb Szorospatakra lett előre küldve (én Szentimrére kértem a lámpát mert még sose értem le világosban Szorospatakra). Fölfelé semmi gond, de a sík szakaszon képtelen vagyok tempózni, minden lépésnél jelez a térdem. Nem bírom beérni őket, megeszek egy áfonyás energia szeletet, ez kicsit segít, de nem vagyok teljesen ok. Minden kanyarnál azt hiszem már ott lesz a kulcsos ház, onnan már csak kb 1 km a falu, oda kell érni 8 előtt. Elérem a frissítő állomást, Zoli sehol, Sanyi mondja nem rég indult el, le akar érni világosban a lámpáért, nekem viszont itt az esti cuccom, most kell átszerelkezni. Átcserélem a pólót, eszek egy levest, töltök az órán és együtt indulunk tovább. A faluk között hullámzik az útvonal, majd ereszkedni kezd, közben ránk esteledik, itt is alattomos görgeteg kövek lapulnak az avar alatt, kell a lámpa. 2014-ben 21:33-kor 2015-ben 21:32-kor idén 21:45-kor értem el Szorospatakot 10 percet adunk magunknak és indulunk is Ágasvárnak. Most sikerül elkavarás nélkül eljutni a turistaházhoz.
Zoli már megjárta a csúcsot, mondom neki, hogy sehol ne várjon rám, végem van nem fogok végig menni. Azért ledobom a cuccot a házban, az órát töltőre rakom és indulok fel a többiek után. A portól csúszik végig minden rémálom. A csúcs alatti szikláknál érem utol őket ez jó nincs gond, a házban bevárjuk egymást. A pontot szokás szerint Utassy Gabi és a felesége viszi, mondom neki utoljára találkozunk itt, én még egyszer nem jövök fel ide éjjel, mert előbb utóbb tuti itt fogok meghalni. Majd indulok is vissza a többiek után, ez az a szakasz ami sose esik jól, bármikor vagyok itt mindig történik valami baj, 2013-ban a bércen ezt nem bírta a térdem, 2014-ben dettó, majd 14-ben a 115-ön ugyanígy éjjel az esőben megcsúsztam és a sziklákhoz csaptam a gerincem. 15-ben is alig vergődtem le. Egyszerűen béna vagyok és egy mumus nekem ez  az 500 méteres szakasz. Elhagyom a köves részt jön az utolsó poros jégpálya és persze, hogy megcsúszok,  a bal térdem megroppan. Ilyen nincs, miért nem tudok simán elesni? Csak seggre ülni ami után leporolod magad és mész tovább, nem nekem mindig sikerül a rossz térdemet olyan szögben megterhelni amit nem bírhat ki. Beesek a házba, sehol senki mindenki tovább ment. Nézem az órát ez az 1 km-es szakasz fél óráig tartott. Kajálásról szó se lehet, menni kell utánuk akárhogy is fáj.

Mikor elfogy az erő 

Fallóskútig senkivel nem találkozok. Ez elvileg nem nehéz szakasz de most sokat ki vesz belőlem, a gyomrom kezd kikészülni, feszül fáj,  a combom kezd kidörzsölődni hiszen egész nap vizes rövidnadrágban voltam, semmi se jó. Elvergődök az EP-ig, itt érnek utol Erdős Imiék, velük indulok tovább, de Keresztes után feladom, nem bírom a tempóját tartani. Tavaly 1,5 órával jobbat mentem nála a Patai Mátrán, most meg az aszfalton való ereszkedést se bírom. A falu után irány Hidegkút régen itt vált szét a 88 és a 115 útvonala. 2014-ben 01:58-kor 2015-ben 01:53-kor idén 02:00-kor értem el a pontot. Viszont most nagyon kész vagyok Fülöp Zoli fogad próbál mindenben segíteni. De csak vacakolok, a combom áttörlöm,  próbálok feléledni. Kérdem mennyi a 107 szintideje azt mondja  26 óra. Ezt nem hiszem el, tavaly a 98 km-ere volt 26 óra! Azt mondja a 115-ösé biztos, hogy maradt 30 óra nem hiszi hogy a másik változott. Hát akkor itt se pihen hetünk tovább. Irány Nagyparlag csak a kulacsot és az ivózsákot töltetem meg. Megeszek egy koffeines gélt és elindulok. Nagyparlagig jópáran megelőznek, de legalább nem vagyok egyedül. Elérjük a pontot, jópáran gondolkodás nélkül indulnak a cél felé, hogy ők már nem próbálkoznak a Muzslával. Itt találkozok össze egy látásból ismert túratárssal aki 2014-ben Fajzaton túl a 108. km-nél a következő mondattal biztatott: "Ha fele olyan rosszul vagy mint ahogy kinézel, akkor nagy a baj." Aztán valahogy mégis beértem. Nos a sors úgy hozta hogy ismét ugyanott a Muzsla előtt találkozunk. Matekozunk mit lehet még kihozni ebből, a 115-ön biztos, hogy nem tudok végig menni és a Muzsla se túl hívogató. De a pontőr megerősíti, hogy a 92-es távért nem jár festett kő. Márpedig én kő nélkül haza nem megyek az biztos!
Tovább indulunk, átvergődünk a Sóbánya patak völgyén tizenkétszer vagy tizennégyszer kelünk át a patakon bugdácsolva a kövek között, már nem emlékszem. Jöhet a Muzsla, betolok még egy koffein gélt, már csak ezekben az űrhajós kajákban bízhatok.

A híres muzslai banánfa

Csivitelnek a madarak, pont ránk virrad mikor a lámpám feladja és lemerül. Csippantunak ponton, a fáról  eszek egy banánt. Nézem az órát és látjuk, hogy már a matematikai esélyünk is csak elvi. Kirázom a köveket a cipőmből emlékezve a Bércen milyen krátert vájt a talpamba egy bent hagyott apró kavics. 2014-ben 03:13-kor voltam a csúcson most 04:30-kor, 04:40-kor elsőként indulok el lefelé.

Mikor a térdem feladja

Szép sorban mindenki megelőz lefelé. A Koncsúroknál olyan emberek futnak el mellettem akiket egész nap nem is láttam. Minden lépés maga a pokol a térdem egyszerűen nem hajlik, Még ki se érek az erdő sávból mikor hangokat hallok. Megfordulok Koppány és István a seprűk azok. Kicsit beszélgetek Istvánnal, mondja ad gyógyszert, de nem kell. Elvből nem veszek be fájdalom csillapítót, csak mégjobban rásérülnék ha nem érezném a fájdalmat és tovább terhelném. Mondom neki menjenek én csak a 107-est csinálom valahogy bekúszok majd a célig.  Ahogy a patakból mászok fel az útra Bubu jön velem szembe, pontőrködik és csodálkozik, hogy ki lettem seperve.  06:13-kor csippantok, a Muzsla és a Dióspataki pont között nagyjából 5 km van és több mint 1,5 óráig tartott az ereszkedés. Mondák üljek le, de tudom ha most leülök, megállok akkor nem fogok tudni tovább indulni, ezért nem kérek semmit elindulok Jánosvára irányába.

Mikor már csak a makacsság marad

Talán ha 100 métert haladok, mikor Fischer Kriszti utánam szalad. Hogy szarul nézek ki látja, hogy szédelgek elfogok ájulni, beborulok az árokba, vagy csak simán legurulok majd Jánosváráról. Mikor ettem utóljára? Hát normálisan Szentimrén. De nem kell semmi,  van vizem, izóm, gélem, csokim (bár nem tudom hol töltötték talán Hidegkúton) nincs étvágyam nem bírnám úgyse lenyelni. Kezembe nyom 2 sótablettát, hogy ezt akkor is be kell vennem. Beveszem és elköszönünk zárják a pontot én voltam az utolsó kint lévő ember. A sótabik meglehetősen gyorsan hatnak, pár perc múlva beveszem az utolsó poromat 500 mg magnézium és 400 mg kálium van benne és megeszek egy csokit, hozzá kis víz. Ahogy haladok egy zacskó van az úton, nézem cseresznye van benne, de nem elejtették. Szépen le van rakva középre, a szája kinyitva, hogy kényelmesen lehessen venni belőle. Bárki is rakta oda örök hála érte! Újra utolérnek a seprűk, beszélgetünk a távokról, díjazásról. Kiderül a tavalyi kövemet Koppány festette. Megnyugtatnak, hogy aki ő előttük ér be annak elfogadják a teljesítését. Aztán tovább haladnak nekik még egy 20-assal többet kell menniük. Utoljára  Jánosváránál hangom a hangjukat a 100. km-rnél és túl az 5000. szinten. Innen már csak egy ugrás a Puskaporos forrás. Ahol Parai "Aszu" Istvánék várnak, ők is zárnák már a pontot.  07:52 ezt a szakaszt se tettem meg túl gyorsan. A maradék izót felöntöm egy kis friss kénesforrási vízzel. Még 5 km az iskola ez tavaly nyáron nagyjából 35 percig tartott, végig a patak mellett, majd a Tehéntánc legelőnél, a pincéknél át a kishídon és ott is vagyok, még félálomban csukott szemmel is. A legelőnél beérek egy fiatal srácot, előző reggel még Oroszlán vár előtt előzött meg, most meg egy fa árnyéka alá ül le éppen. Mondom gyere már csak 2 km, de ő inkább egy zacskó chipset vesz elő. nofene lehet nem leszek utolsó. Persze kell még egy utolsó pofon, a pincéknél nem a hídhoz vezetnek a szalagok, hanem fel a várhegy irányába. Ilyen nincs! Az elmúlt 8 óra minden fájdalma kiszakad belőlem, átkozom az összes szervezőt. Szerencsére nem kell teljesen felmenni csak kis szakaszon, majd át a templom mellett és már az iskolában is vagyok.

Volt már jobb célfotóm is.

A vége 25:58 csak sikerült 26 órán belül, ha már úgy rám ijesztett  Fülöp Zoli Hidegkúton. Megkapom az oklevelet. Jöhet az ásványbörze, az jár az eszembe jó lenne egy baglyos kő. Bár azok ilyenkorra már elszoktak fogyni. Hirtelen meglátom a tökéletes díjazást, a követ ami mindennél jobban leírja ezt a hosszú napot. Menő manó van rajta ahogy a tavalyin is, és vidáman fütyörészik ahogy mi is a táv elején, vagy éppen kisípolják a szentségelésést, jelképezve a táv második felét. ennél jobban semmi nem emlékeztethet majd erre az egészre. Valahogy feljutok az emeleti zuhanyzóba és legalább 10 percet állok a víz alatt, aztán persze már állni is fáj. A bal térdem 3x akkorára dagadt mint a jobb. Átöltözök felhúzok egy kompressziós zoknit, bár sejtem ez itt most nem fog segíteni. Így át kell küzdenem magam az egész iskola udvaron a masszőrhöz. Ránéz  a térdemre és rögtön előre vesz a sorban. A könnyem kicsordul amíg próbálja a szalagokat ellazítani, ez akár vicces is lehetne hiszen pont  a túl gyenge laza szalagjaim nem tartják meg rendesen a patellát. Nem tudom hogy 20 vagy 30 percig tartott de a végén látta a srác, hogy tényleg nem bírom tovább a fájdalmat, így kaptam még rá hűsítő kenőcsöt, elmondja hogy mivel folyamatosan a jobb térdemre terhelek át ettől rossz túlfeszített a csípő tartásom, ettől ugrik ki mikor hirtelen vissza terhelek a bal térdre.  Amúgy mehetek vissza bandázni várni a hosszútáv befutóit.
Medveczky Gyuri pálinkával kínál, kapásból vágom rá az elmúlt 5 hónap szövegét "bocs de én nem ihatok alkoholt ebben az országban a Mátra 115-ig". Várjunk csak hiszen itt vagyok a célban, ez volt a második 100-as túrám. Erre tényleg jöhet egy áldomás! Persze csak óvatosan enni még mindig nem bírok dél körül sikerül egy miniszendvicset letuszkolni magamba. Várjuk a még kint lévőket SzíjZoli és a többiek még kint küzdenek az utolsó 2 heggyel. Egy felhőszakadás bezavar a tornaterembe. Örülök, hogy nem kell kint lennem Világoshegyen, vagy alatta a szőlőkben. Páran a medencében lazítanak, de én már mennék haza. Próbálok fuvart keríteni magamnak Gyöngyösig, hogy a fél 2-es busszal haza tudjak menni. Panyor Krisztiékhez pont beférek így elvisznek, csak éppen vasárnap nem jár a fél 2-es busz, hát ezt jól megnéztem a menetrendben. Mindegy fél órát kell csak várni. Persze az a fél óra is sok hiszen már 34 órája ébren vagyok. Végre megjön a busz, felszállok, még hallom, hogy a sofőr valamin vitázik egy utassal majd elájulok. A következő kép hogy Kerecsenden vagyunk, de fel se fogom újra elalszok, hogy arra ébredjek megérkeztünk Egerbe. Elég jó teleport pálinkája van Gyurinak :) Innen már csak 1 km és 30 szint, 20 perc alatt sikerül is megtenni. Fél órát fekszek a kádban félálomban, aztán leküzdöm magam az étkezőbe ahol egy csülök vár pékné módra, kezdődhet az izületek regenerációja.

A legjobb finisher kő :)

Konklúzió

Ahogy a verseny honlapján hasonlítom össze a részidőket, értem meg mennyivel könnyebb is volt 2014-ben a borongós hűvös idővel, jó az a kis esős sáros szakasz és az esés ott is lassított de nem annyit, hogy gond legyen. Tavaly hülyék voltunk és a hőségben az elején kicsináltuk magunkat. Idén a taktika az óvatos kezdéssel szerencsére bevált. Féltávhoz hasonló idővel mégis sokkal pihentebben érkeztünk. Persze egy-két sérülés mindig közbeszólhat. Ezért  nem tudom elégszer megköszönni az ellenőrző pontok személyzetének a segítséget, hogy végig segítettek még így is befejezni. Itt tényleg minden azért van hogy segítsék az indulókat, nevezéskor nincsenek távok, de a szervezők 2 egérutat is biztosítanak (már amennyiben a Muzslát egérútnak tekinthetjük), hogy az emberek sikeresen boldogan érjenek be. Nem véletlenül ez az ország egyik legjobb terep rendezvénye.
Vasárnap este nincs mit tenni a térdemmel fater ad rá valami hűsítő zsibbasztó kenőcsöt, majd másnap meglátjuk. Hétfőre úgyis szabit kértem. Elmegyek tesómhoz hogy ő is megvizsgáljon (milyen jó hogy egy egy verseny után rögtön baleseti és ortopéd sebész is meg tud nézni, valamint édesanyám aki belgyógyász rémisztgethet a túlterhelés miatti hirtelen keringés összeomlással) átmozgatja végül is minden irányba működik csak kb duplája a másiknak. Nem szakadt semmi, csak izületi folyadékkal van tele és fáj, de mivel az elmúlt 18 évben többször fáj mint nem így ezt már megszoktam. Szóval nincs nagy gond, kell egy-két hét pihi. Júliusban majd a most kimaradó Havas - Káva - Tóthegyes - Világoshegy csúcsokat pedig  be tudom pótolni a Mátra 60-on.

"...a fájdalom, csak fáj..."

Scott Jurek