2017. augusztus 7., hétfő

A Bükk 900-as csúcsai

Magyarország száz legmagasabb hegycsúcsa közül 59 a Bükk területén található. A Bükk 900-as csúcsai túramozgalom és teljesítmény túra teljesítéséhez ezek közül 20-at kell felkeresni és az oszlopokon található pecsét lenyomatot / "kódot" rögzíteni. Az útvonal igazi kihívása az, hogy a legtöbb csúcsra nem vezet turista út, némelyikre még vadcsapás se. Valamint, hogy a teljesítménytúrát hagyományosan augusztus első hetében szervezik meg, amikor is legtöbbször ahogy idén is hőségriasztás van (bár volt már egész napos szakadó eső is). Ezt tovább nehezíti még az is, hogy a rendezvény teljesen önellátó. Frissítés nincs, valamint a Bükk-fennsík ezen részén nincsenek működő források. Nekem a hőség az egyik legnagyobb ellenségem, de mivel az OCC-n a várható hőmérsék -5 és +35 fok között lehet ezért kellett egy ilyen extrém "edzés" is, hogy szokjam a hőséget.
Mivel a korábbi években már háromszor megcsináltam, ezért a tervezést nem bonyolítottam túl. A haldokló Garmin túra GPS-emen a pontok megvoltak, csak épp a térképet és utakat nem hajlandó megjeleníteni ezért a V800-ra rátöltöttem a 2014-es útvonalunkat, tudván, hogy menet közben úgyis improvizálnunk kell majd a növényzet állapotától függően. Röviden az óra navigál hogy merre mentünk előzőleg a GPS pedig mutatja az irányt mikor le kell térnünk, kerülnünk kell a korábbi útvonalról. Péntek este kicsit megkésve  fél 11 körül értünk Bánkútra, ahol meglepve konstatáltuk, hogy a "turista ház" a nyári szezon közepén péntek este 8-kor bezár. Kis tanakodás után úgy gondoltuk, hogy akkor a ház mellett táborozunk, amúgy is kint akartunk aludni a szabadban ahol egy picit hűvösebb van mint a házban és jóval elviselhetőbb mint otthon lett volna a 30 fokos szobában. Már pont kényelembe helyeztük volna magunkat amikor kirontott egy manusz, hogy mit képzelünk mi, hogy ilyenkor érkezünk. Közölte, hogy a házhoz közel nem lehet táborozni menjünk arrébb a "lekaszált" sátorverő részre. Ez egy remekül karbantartott rész a sípálya mellett, egy hatalmas tüske át is szúrta a sátram és a dupla vastag hővédős polifoam-ot is! Ezen kicsit bosszankodtunk, de hát nincs mit tenni ilyen az ha egy "turista háznak" csak üzemeltetője és nem gazdája van, vendéglátósnak meg semmiképpen se nevezzük... Az éjszaka roppant "pihentető" volt, először is a remélt kellemes időnek nyoma se volt, ugyanaz a döglesztő 30 fok körüli hőmérséklet. Aztán először két halálmadár vijjogott felettünk, hogy egymással vitáztak vagy a mi felkoncolásunkat tervezték nem derült ki, mert jött pár szarvas akik Bunny feje fölött ugrottak át, majd egy róka próbált haverkodni vele. Szóval sikerült 3 részletben kb 2 órát aludnunk. De legalább vicces volt. Reggel felmentünk a parkolóba becuccolni az autóba, majd reggelizni kezdtünk. Erre megjelent a helyi csövi macska, aki szemtelen nyávogással elkunyerálta az összes paprikás kolbászt a szendvicsemből. Bunny szerint a hegy szellem küldte és jó karma, hogy adtunk neki kaját. Pacsi pár ismerőssel a parkolóban aztán gyors regisztráció után elrajtoltunk.

A pecsét gyűjtő kartonon a 20 csúcs rublikája nem a leglogikusabb, ideálisabb útvonalat mutatja és mivel térképet nem adnak, nem árt előre gondolkozni. Ezért mi rögtön a sípályán felfelé az utolsó 20-as számú Felső-Borovnyákra (#1. csúcs) mentünk a NATO fagyi/radar lábához. Innen a parkolót érintve mentünk a Bálványra (#2. csúcs) itt a kód a Petőfi kilátó korlátján is rajta van nagyban valamint a régi pecsételő oszlop is meg van. Innen a régi szánkó pályán keresztül lementünk a sárga/kék turista útra, majd a csurgói erdészház után elkezdtük az emelkedést a Pipis-hegyre (#3. csúcs).  Sajna fotózni nem sikerült de nagy valószínűség szerint egy nyuszttal találkoztunk, bár ezt csak arra alapozom, hogy a nyest éjszakai állat ez meg nappal ténykedett előttünk, egy kidőlt fán mászkált dörgölte magát hozzá, talán a területét jelölte ki. Innen kisebb bozóttúrás árán értünk át a Fodor-hegyre (#4. csúcs). Eddig 5 kilométert mentünk, Bunny machete után vágyakozik, én pedig azon gondolkozok miért is jöttem rövidnadrágban a legkisebb boka zoknimmal, mondjuk a hosszú kompressziós zoknit már letépte volna rólam a bozót, a túra kamáslihoz meg meleg van. És így legalább rögtön meglátom a lábamon a 3 piros hátú kullancsot. Átvágunk egy kis "réten" már amennyiben rétnek nevezhető egy mellig érő bozótos, Bunny kiszúrja, hogy málna is van a sok gaz között és megáll legelni. Így utólag visszagondolva máskor is itt vágtunk át és akkor is voltak hatalmas térdig / derékig érő hangyabolyok itt. De most először keltettük fel a kíváncsiságukat, nem támadtak csíptek, de 2 perc után 4-5 nagy 2 centis hangya futkározott a mellkasomon, így a gyümölcs szüretet félbeszakítottuk. Mindenesetre jó tudni ha valami történik veled a természet gyorsan eltünteti a nyomaidat. Vagy csak a hülye filmekben rágnak le a hangyák egy embert percek alatt? A következő pont a Nagy István erőse (#5. csúcs). Ide meredek de szép tiszta erdőn keresztül értünk fel. Majd lefelé kicsit kerülnünk kellett  a nyakig érő csalános miatt. Elhaladtunk a Hármaskúti ház előtt, régen ezt ki lehetett bérelni, most nem tudom ki adja e az erdészet, de aki teheti próbálja ki egyszer roppant hangulatos szállás az erdő szívében. Innen valahogy a régi már nemlétező kisvasút nyomvonalán lenne célszerű megközelíteni a Huta-bércet (#6. csúcs). Sajnos a régi szép fenyvest az elmúlt évek viharai nagyon megtépázták így ide mindig küzdelmes feljutni, vagy csak rossz irányból próbálkozunk ismét. Ez a hupli mindig nehezen adja magát. Szerencsére a következő két csúcs a legkönnyebbek közé tartozik, a Kis / Mély-sár - bérc (#7. csúcs) és a Fekete-sár - bérc (#8. csúcs) csak pár száz méterre van egymástól. Innen némi szintet spórolva nem a Körös-bércre megyünk, hanem egy jobb kanyarral a Vörös-sár - hegyre (#9. csúcs).  Majd onnan a Kukocsó - hegyre (#10. csúcs).  Kicsit több mint két óra alatt sikerült az első tíz csúcsot elérnünk, de még csak 10 kilométert tettünk meg. Az idő egyre melegebb az első üveg vizem már majdnem teljesen kifogyott. Reggel 7 decivel indítottam, az útra pedig 3 liter vízzel és 1,5 liter izóval készültem, bízva abban hogy elég lesz. Bunny keményebb Ő csak 2,5 liter vízzel akar végig menni.
Na tehát a fele meg van, innentől már nagyobb ugrások lesznek a csúcsok között, de kevesebb bozóttúrás kell, lesznek ösvények. A következő pont az Ispán-hegy (#11. csúcs), 2010-ben mikor először csináltam a túrát itt találtunk egy picuri kölyök kutyát. Nem tudjuk, hogy kerülhetett oda szegényke járni se tudott annyira le volt gyengülve. Lehet elszökött valaki után és úgy tévedt a csúcsra, nem tudjuk. Mikor felértünk csak nyüszített, de járni nem tudott. Racionális esetben az ember ilyenkor fog egy követ, hogy ne szenvedjen szegény állat. Mi mégis inkább megetettük, adtunk neki egy kis vizet, mire pár perc után megpróbált felállni és jönni akart velünk. De tudtuk, hogy nem tudna végig jönni velünk, vinni pedig nem tudjuk magunkkal. A blöki szerencséjére pont utol ért minket egy másik kutyás túrázó csapat, ők gyors döntés hoztak a legnagyobb zsákból szétpakolták a cuccaikat egymás között. Így a kutyus a zsákban utazott tovább velük. Mint utólag kiderült, kis állatorvosi segítséggel megmenekült és Bükki Ispán-hegyi Ispán néven profi túra kutya lett belőle.
Innen Istállós-kőre mentünk (#12. csúcs) ahol úja összetalálkoztunk két régi túrás ismerőssel akikkel reggel majdnem egyszerre indultunk, csak épp más sorrendben haladva. Itt kordult meg először a gyomrom, de úgy gondoltuk Tarkőig kihúzzuk majd eszünk ott. Az egyik túratárs azt javasolja menjünk tovább a gerincen és kis downhill után térjünk vissza a turista útra, de mi inkább a már ismert hosszabb útvonalat választjuk. Végül is egyszerre érünk a Nagy-Kopaszra (#13. csúcs). Ez a legtávolabbi kitérő Bánkúttól féltávnál vagyunk, innen elvileg már visszafelé tartunk a célhoz, bár lesz még pár kanyar azért. Innen először a Virágos-sár - hegyre megyünk (#14 csúcs), Majd elválunk alkalmi társainktól és a Kőrös-bérc (#15. csúcs) felé vesszük az irányt. Előzőleg azért hagytuk ki mert a déli oldalról könnyebb a szintezés, Erre Fülöp Zoli hívta fel a figyelmemet 2014-ben, addig mindig a másik oldalát koptattuk a hegynek. Valamint így elhaladunk a Kőrös-barlang mellett. A Kőrös-barlang Magyarország legmagasabban található barlangja, egy kiszáradt forrás barlang. Sok egyéb mellett a különlegessége, hogy az ásatások folyamán cápa és barlangi medve fogat is találtak benne. Az egykori pannon tenger üledékei a hegykiemelkedés majd a karsztosodás után váltak látható felszíni alakzattá. Innen megint jól járható erdészeti úton indulunk tovább, egy szív szorító tarvágás mellett. Legalábbis szerintem a a szálaló fakitermelés nem ilyen nyomot hagy maga után:
Nemzeti park???
A Büszkés-hegyre (#16. csúcs) vezető ösvényt megint benézem, pedig elvileg van valahol, így ide megint kis küzdelemmel érünk fel, a csúcs északi oldala amúgy is a Muzslára emlékeztet, mikor azt hiszed, hogy felértél mindig van még mindig feljebb. Valamikor egy óra körül érünk ki Tar-kőre (#17. csúcs) itt kis pózolás, gyors ebéd, majd a vízkészletem beosztása következik, 18 kilométert jöttünk és már csak egy liter folyadékom van, okosan kell beosztani a célig.
A következő kilátó pont a Három-kő (#18. csúcs), Bunny szerint 3 kavics, a csúcsra vezető ösvény előtt itt is megállunk málnát legelni, valint a turista úton megtaláljuk minden idők leglaposabb borzát, bizarr de tanulságos szemléltetése ként hogy is hasznosít mindent újra a természet.
Borz csont és szőr, más nem maradt belőle
Innen már tényleg a cél felé haladunk, csak kell még előtte két csúcsot érinteni. Közben újra összetalálkoztunk a két ismerős túratárssal ők, azt javasolják előbb Nagy-kő - hátra (#19. csúcs) menjünk. Ez is trükkös csúcs emlékeim szerint bozótos és kerítés mászós, nos a kerítést megtaláltuk, majd kerestünk rajta egy könnyen mászható részt, hogy aztán lefelé 10-15 méterrel megtaláljuk sz új erdészeti feltáró utat, ahol 5 méter széles kényelmes traktor nyom vezet lefelé és persze kerítés sincs. Az utolsó pecsétet Kis-kő - háton (#20. csúcs) ütjük be az igazoló füzetbe. Itt az ismerősök egy számomra ismeretlen útvonalat javasolnak ami átvezet a kék sávra. Majd elválunk mert nekik még hiányzik egy pecsét. Az óra persze 5 percenként berezeg, hogy letértem a megadott track-ről de így a leglogikusabb visszatérni Bánkútra és mivel már csak fél liter vizem maradt nem mindegy mikor érünk vissza. Bunny a telefonos applikációval navigál át minket a jelöletlen ösvényekről Faktor rétig majd innen már ismerős így hamar Bánkúton vagyunk.



2010-ben ez a túra volt a "célversenyem" és nem véletlenül. Mai napig a kedvenc bükki útvonalam, rendezvényem. Nincs semmi felhajtás, semmi cukor máz. Csak az érintetlen természet ami hétről hétre változik így mindig újat mutat. A teljesítéshez kell némi helyismeret, vagy nagyon jó tájékozódási, térkép olvasási készség és persze némi logika. Mikor először csináltuk valami 34 km-ert mentünk, majd 30-at, 28-at, most 26 és felet. A rekordot a tájfutók tartják 25 körül, szóval van még mit faragni. Lehet legközelebb akkor indulok majd ha eső lesz mint 2011-ben mikor reggel héttől délután 5-ig áztunk , vagy egyszerűen csak több vizet cipelek magammal. De az biztos, hogy ide még visszatérek mert ez a kalandozás megunhatatlan!

1 megjegyzés:

  1. Szia! Gratula, jó kis beszámoló,a túra meg... igen, másképp lesz jó ;) Mi idén tervezzük teljesíteni a túramozgalom keretein belül. Ha esetleg megoldható, a fenti leírás track-jét elkérhetem? hecsa01@gmail.com Üdv, Hegyi Csaba

    VálaszTörlés