Bükki Kilátások: Téli móka

Túl vagyunk az Oscar gálán (ezt reggel hallottam a rádióban...) és már mindenki könnyesre röhögte magát Chevy Hard kalandjain, lassan megérdemelne már egy szobor átadásnyi 1,5 percet Ő is (reklámblokkal együtt a 1,5 persze) a pódiumon. Láttuk mit küzdöttek a hosszútávon a mazohisták. Nekem meg lelkiismeret furdalással kéne küzdenem, mert megint ellazsáltam egy versenyt. Persze ha jobban belegondolok ez a Fun Run már októberben lazsálással kezdődött...
CoachOli régi őszi bulija a Dédes-Kékes, tavaly ebből lett a Dédes-Béla, aminek a nem létező Felsárkány-Béla útvonalán futás helyett szedtünk Pepivel 2 szatyor őzlábgombát. A fun akkor is fontosabb volt mint a run. De  Pepi kitalálta Ő tavasszal Fun Run-t akar futni, ok persze ez jó ötlet. Hiszen tök jó az útvonal, csomó látnivaló, gyönyörű panorámák. Pont ezek miatt megyünk terepre a büdös mocskos városi pályák helyett. Még a január végi pályabejárásban is volt némi fun, bár Tamáskút után a zöldön már csak szótlanul kullogtunk és mivel lámpánk nem volt Barátrétre kértünk egy medevac-ot. Intő előjel lehetett volna, de nem foglalkoztam vele. Hiszen a versenyen nem bokáig érő olvadt hólében kell majd kilométereket futni, sütni fog a nap, hóvirág szőnyeg, madárfütty...
Legalábbis az elmúlt 3-4 évben így volt. Arra meg már ki emlékszik, hogy mikor először indultam a Classic-on térdig érő hóban gázoltunk a Síház felé, pedig nem volt az olyan rég. Na de hát nem lehet mindig tavasz. Rajt után mondtam Pepinek menjen, általában mindig egy jó órával ér előttem célba szóval úgyis csak hátráltatnám. Anitával meg abban maradtunk, hogy Tamáskútig biztos eljön. Nála nagy kérdés volt a verseny mert az eddigi leghosszabb megtett távja egy félmaraton meg egy Kékes csúcsfutás volt. Szóval dupla szint majdnem dupla táv és a nagy hó jó kis kalandra vállalkozott. Egy hiba volt, hogy a kamáslit nem vette föl reggel. Így mire Őrkőházhoz értünk az átázott zoknija már kezdett is megfagyni. A házhoz már eleve csúszással értünk fel, hogy mikor azt nem tudom, mert a cetlimen 361 perc szerepel 2-es pontnak, szóval itt valami zavar történt az erőben. Amíg Anita öltözött én pacsiztam pár HARD-ossal, aztán ittunk gyorsan egy pálinkát a fagyott gumicumi és a jégkocka sajt mellé. Majd megkérdezte, hogy most mi lesz mennyi az idő? Mondtam neki, hogy az időt el kell engedni már teljesen lényegtelen. A kérdés az, hogy végig akar e menni. Azt mondta igen. Jó hát akkor menjünk, és innentől tényleg FUN volt. Csúszkáltunk, estünk keltünk. Tamáskúton pálinka, fagyott gumicuki, jégkásás kóla teával (Köszi Timi isteni volt!) még friss sült szalonnát is kaptunk. Tamáskút után a zöld úgy látszik örök mumus marad, mert azon a lelketlen szakaszon megint csak nehezebben haladtunk. De Barát-rét után már megint sokat röhögtünk, először azon, hogy melyikünk gyomra korog hangosabban (ja hogy pálinkával és 2 maréknyi jeges izével nem lehet 7 órát gyalogolni). Aztán, hogy kísérteteket lát, tuti hallucinál a kimerültségtől. Pedig nem, a két kísértet ott volt előttünk, kb egy fél tókörnyivel 2 perccel előttünk értek be. Szóval így futás nélkül ugyan de FUN volt. Na de mi is kellett ehhez?

Pénteken két hósöprés között négyszer gondoltam át milyen cuccban is kéne menni. Abban biztos voltam, hogy simán tempóval nem fogom tudni kifűteni magam, mert nem lesz tempó. 

Szóval nézzük alulról fölfelé.:
- 0 km-es Fellraiser, dobozból kivéve. Valaki szerint hülyeség új cipővel versenyezni, nekem tökéletesen bevált, nem törte sehol a lábam, nem nyomta a lábujjam, és a nagy méretű fogak elég jó tapadást adtak. A hómacskát nem vettem fel végig a zsákban maradt.  

- Coolmax liner +  merino téli zokni. A hártyavékony liner szárazon tartotta a talpam a merino meg vizesen is melegít, mert bizony a hosszú túra kamásli alá is bement a hó, de útközben ez egyáltalán nem volt zavaró, nem fázott a lábam.
- Alulra kompressziós heatgear gatyó + merinó alsó + futó alsó + egy rövidnadrág (ennek anyni haszna volt, hogy sok zsebe van.

- felül egy vékony thermo hosszúújjú arra egy polartec-es közepes felső magasított nyakkal + csősál (csősálból kellett volna még egy de valamiért hülye voltam kivenni a zsákból pedig ott volt). Igazából akkor kezdett el fájni a torkom, mikor Hereg-rétnél Tündi beelőzött minket a hosszú távról és megláttam, hogy sál nélkül fut. Már a gondolattól rosszul lettem, és éreztem, hogy kezd bedagadni a mandulám.
- Az ivótartályra ráraktam a thermo huzatot, aztán a csőre is. Az eredmény, hogy a csatlakozó szelepnél fagyott be. Annyira nem vicces a sárga kereszten felfelé Török-útra 5 percig fújkálni a levegőt a zsákba, mert mikor végre megindul (a kellemes szoba meleg ásványvíz) rögtön félre nyeltem és ott fuldokolhattunk. Én a víztől Anita a röhögéstől.

Szóval FUN volt tényleg. Sokszor leírtuk már, hogy a segítők, önkéntesek nélkül nem működne egyetlen verseny vagy rendezvény se. De ez itt most így télen tényleg hatványozottan igaz. Szóval köszi mindent. Jövőre találkozunk, csak előtte még tartunk pár nyári pályabejárást, ha netalán megint tél lenne a versenyen.

II. Tárkányi Hegyifutó versenysorozat - 3. forduló

Lezajlott az utolsó harmadik forduló is, ezzel véget ért a II. Tárkányi Hegyifutó sorozat. Bár páran kritizálták az elnevezést , hogy egy ilyen egyszerű pálya miért is "hegyifutó". Én továbbra is úgy gondolom, hogy az Egri Spartacus SE tökéletes pályát jelölt ki, ahol akár a tíz év alatti gyerekek és a rutinos felnőttek is jót versenyezhetnek. És bár nem vagyok híve a körözős versenyeknek itt most mégis azt mondom jó ez így. A felkészülési időszakban pont az ilyen edző versenyek lehetnek az ideális jelzőtáblák. Persze a terep az terep, az időjárás mindig tud egy kis pluszt hozzáadni, plusz élvezetet vagy plusz kihívást. Hiszen mindenki máshogy reagál adott helyzetekre. December - január - február, futottunk havasesőben, szikrázó napsütésben, majd friss hóban és bokáig süppedő dagonyában. Nekem a napsütéses évkezdés volt a nehéz, mert túlöltöztem. Bizony "télen" is túl lehet öltözni. De erről is szól a téli alapozás, tanulni és fejlődni. Persze az utolsó forduló is tartogatott meglepetéseket.

Egész héten tavasz volt majd +10 fokokkal, majd péntek estétől megjött a felhőszakadás, ami csak szombat délután, este ment át havazásba. Fagyni viszont nem nagyon akart, így nagy kérdőjel volt, hogy "fent" Tárkányban mennyi hó esett és mennyire fogja a sarat elfedni. Persze igazából mindegy volt így is úgyis a leharcolt Fellraiser-ben akartam menni. Mivel sikerült időben érkezni, most végre nem lazsáltam el a bemelegítést sem, sikerült egy 20 percet kocogni kint, nem tudom mennyi haszna volt de ártani biztos nem ártott, lehet minden verseny előtt ez kéne. Na de lássuk mi is volt.

Eddig ugye mindig az volt a "taktika", hogy leghátulról indulok. Mert így biztos nem lódulok neki a tömeggel olyan tempóban amit úgyse bírnék meg nem is tartok fel senkit. Az aszfalt után meg úgyis tudok javítani a helyezésen az emelkedőkön. Ebbe "zavart" most bele Anita és a mi kis házi versenyünk. Ő eddig mindig kilőtt az elejével, hogy a második körre lassuljon és akkor utolérjem. Én eddig mindig tudtam gyorsulni a második körön így most is ezt terveztem. Csakhogy a rajtnál valahogy egymás mellé keveredtünk, így beszélgetve együtt rajtoltunk el. Az aszfaltról a dózerra fordulva úgy érzem, hogy ez most kicsit sok. De azért toljuk, majd a pihentető egyenesben előkerül a telefon is, fotózni kéne. Persze a trailfie-ken (is) mindig hülye fejet vágok így inkább egymást fotózzuk. Hát elég érdekesre sikerült ez is. Na de hát verseny van tolni kéne. A bánya előtti utolsó emelkedő ismét megtépi a mezőnyt, én elkezdek darálni de Anita lemarad. A fordítónál ránézek az órára, hát nem a legjobb ideje lenne megtolni. A dózer jó, nem túl havas nem túl saras lehet rajta csapatni kényelmesen. Persze miután kereszteztük a bringa utat jön a mocsár, az eddigi legnagyobb, de szerencsére a Fellraiser tökéletesen működik. Jöhet a második kör.

Na és itt vagyok gondban, az előző fordulókban, mindig volt egy-egy ismerős akire fel lehetett zárkózni, akivel tudtam húzatni magam. Most viszont nem látok senkit, csak az óra marad támpontnak. A dózeren látom, hogy páran lassulnak előttem így gyorsan egy-két skalpot levadászok, nem mintha bármit is számítana de hát kell egy kis motiváció. Abból pedig már csak egy maradt, hogy ne vágjon hátba Németh Csabi. Persze ez jó nagy hülyeség, mert hát Ő teljesen más dimenzióban fut. Én meg csak itt bohóckodok de hát akkor is jó lenne egyszer hamarabb beérni a két körről mint Ő háromról. Csabi 20 perc alatt fut egy kört, nekem 30-on belül kell lennie, hogy ne vágjon hátba. És bármekkora hülyeség is most valahogy ez hat, elkap a flow pörögnek a lábaim, nem érdekel pocsolya, sár, mocsár. Még egy utolsó hullámzás a Lemkowyna tesztpályán, már nem merek hátra nézni, a Pro Combat sappi itt adja fel a küzdelmet az izzadság ellen és engedi a szemembe, hogy csak úgy marja de nem érdekel már. Előttem a cél, végre nem vágtak hátba...

Na most jön az unalmas elemzése a versenyeknek. Hogy ne kelljen végig olvasnotok, röviden a  férfi szenior 1 kategóriában a 13. utolsó helyen végeztem az összetettben. Ezt a remek "középszarnak is gyenge"eredményt a következőképpen sikerült elérnem:

I. forduló 2 körösök között  50 indulóból 39. hely hivatalos idő 64:52. A Mátra trail-es sérülés után, totál edzetlenül, keményen megszenvedtem. A végén kicsit szédelegve estem be a célba.

II. forduló 2 körösök között 67 indulóból 49. hely hivatalos idő 60:50. A Budai Trail után döntöttem el, hogy sokkal jobban fogok a pulzusra figyelni, de persze 2-3 hét alatt még nem volt változás. Itt inkább a flow vitt.

III. forduló 2 körösök között 69 indulóból 47. hely hivatalos idő 59:26. Időben minimális az eltérés, viszont itt már érzésre sokkal könnyebben ment, hiába volt a legtechnikásabb a pálya állapota. A januárt sikerült jól végig csinálni az alacsony pulzusos csoszogásnak hála az eddigi legtöbbet tudtam edzeni, sérülés és fáradtság nélkül. A súlycsökkenésem még minimális (kb 2-3 kiló) de ahhoz elég volt, hogy a legtöbb flow-val fussam végig ezt a nem egészen 10 kilométert. Jó érzéssel értem célba, majd gondolkodás nélkül mentem vissza a sárba bohóckodni, drukkolni a kint lévőknek és videózni a cuppogó sárba. 

Az ilyen gyors "sík" pályák nagyon nem nekem valók. Az én kocogó tempóm kevés a 4-5 percesekkel hasító futókhoz. Mégis valahogy megszerettem ezt a versenyt, jó a hangulat sok az ismerős. Sokkal inkább egy közös edzés ez mint verseny. Szóval nagyjából ennyi volt a téli alapozás. Még két hétvége van hátra de azokat már pályabejárásokra szánom, a BükkiKi Fun Run-ra Aztán a Tátrában fogok hangolódni a versenyre. Utána pedig jöhetnek az ultra távok. Persze az alacsony pulzusos edzéseket folytatom. Hiszen még nagyon messze vagyok attól, hogy elmondhassam egy egy hosszú verseny után "...nem fáj, csak máshogy jó..."

UPDATE: hiányoltátok a verseny utáni frissítésem történetét.
Na szóval a célba érkezés után betoccsantam a patakba lemosni a cipőm, majd okosan újra visszamentem a mocsárba bohóckodni, videózni, majd újra be a patakba. Ezután megittam bent egy forraltbort (bárki is csinálta remek munkát végzett a naracsos sangria ízesítéssel) Miután átöltöztem szerettem volna még egy pohárral inni de addigra elfogyott. A borral átitatott narancs karikákat az influenza járvány elleni védekezésképpen halásztam ki és ettem meg, nem azért mert alkoholista vagyok :D

II. Tárkányi Hegyifutó versenysorozat - 1. forduló

Az Egri Spartacus Sportegyesület idén is megrendezi a három fordulós Tárkányi hegyifutó bajnokságot. Eltelt egy év. Ideje ismét elkezdeni a téli alapozást, újrakezdést, vagy legalább is folytatnom a rehabot ha már ilyen hülye vagyok. Tavaly ugyanekkor ugyanezt mondtam. De visszatekintve az évre, mindent elrontottam. Főleg az alapozást. Tavaly a verseny előtti héten még PB-t futottam 10k-n, most pénteken elkezdett ismét kattogni a térdem. Szombaton pedig kemény két km után már csak sétálgatni tudtam. Szóval az előjelek jók voltak az idei első fordulóra. Na de hát kihagyni nem lehet, ha már neveztem menni kell. Most legalább nem lesz hideg, ezzel biztattam magam.

Nos hideg tényleg nem volt, de csak mert reggel 9 óra körül elkezdett hatalmas pelyhekben hullani a hó. Az Echo Force-os / Spartan-os cimbik 10 körül vesznek fel. Fél 11 előtt már sorban állunk a dugókáért. A faluház szinte tele van, jó sokan eljöttek, még rég látott debreceni ismerősök is itt vannak. Kis bandázás után kimegyünk "akklimatizálódni" kicsit melegíteni, a térdem próbálgatom. Hát volt már jobb is. 

Beszélgetős, óvatos tempóval indulunk Tündével. Azt mondja rég nem volt sehol, meg Ő csak egy kört megy. Nem akarja pörgetni. Ok hát pörgetni tuti nem fogom én se. Kényelmes 7 perces ezrekkel lekocogjuk. Ahogy véget ér az aszfalt és jön a dózer hátra pillantok és konstatálom, hogy egyetlen lány van csak mögöttünk. Na ez így nem jó, nem pörgetjük ok, de tök utolsó se akarok lenni. Mert az egy dolog, hogy a tömeg rajtnál nem tudni ki hány körre nevezett, de ha nincs mögöttem senki az elég biztosan jelzi, hogy szarul állok. Az arcomba vág a hó, pont csak annyira zavaró, hogy ne tudjon az agyam kikapcsolni. Az elhagyott bányáig végig emelkedik az út, 2,5 kilométer 140 szinttel. Pár embert sikerül a fordítóig utolérni, de lényegében nem változik a pozícióm. 145-ös átlag pulzussal érek fel a tetőre, hogy ez most jó vagy nem jó a fene se tudja. Tényleg be kéne méretni. Lefelé talán 2 embert érek utol, de mivel nem tudni ki hány körön megy ez igazából lényegtelen. Átvágunk a bringa úton kis hullámzás és már vége is az első körnek, gyors csippantás. Tavaly az SI szerint 33:25, óra szerint 33:21 volt. Most a rajtnál kicsit vacakoltam a V800-zal így SI szerint 34:01, az óra szerint 33:08. Vagyis érdemben nincs változás, még ha akkor száraz is volt a pálya. Jöhet a második kör.
Az aszfalton sikerül egy lányt befognom, majd meglátom a Kaptárkő Trail-en  megismert Anitát de Ő még jó 50 méterrel van előttem. Buborékban vagyok, a hó már csak szállingózik, szép az erdő. Jó most itt kint lenni. Az első havas futás a télen mindig jó buli. Örülök, hogy itt lehetek. Na de ébresztő versenyen vagyok, még jó hogy fotózgatni nem állok meg. A térdem, OK, a combom is tűrhető, akkor nyomjuk. A dózer második vagy harmadik kanyarja után előzök meg egy másik futót. Ő az akit az Eged futáson fölfelé mindig beérek, hogy aztán a downhill szakaszon úgy húzzon el mellettem mint a gyorsvonat. Ez alapján teljesen fölösleges nyomni neki, de most valahogy jólesik. Jön a bánya előtti utolsó "komoly" kaptató. Lépteket hallok magam mögött. Meg se lepődök mikor Németh Csabi hátba ver, tavaly ugyanez volt. Pontosan ugyan itt körözött le akkor is. Hiába na tényleg semmit nem fejlődtem. Jöhet az ereszkedő, Feri még mindig mögöttem. Úgy döntök elég volt a térd kímélő üzemmódból ezt az ereszkedést most "megpörgetem". Anitát utol érve csak két szó, Két kör? Igen kettő. Majd elmarad mögöttem Ő és még egy lány, majd még egy. A bringa út utáni single track rész hullámain feltűnik egy kék hátizsák, próbálom nyomatni,  Ezen a pár száz méteren már nem számít a pulzus, de már nem tudom befogni a srácot, pár másodperccel előttem csippant. Bent vagyok.

SI szerint 31:41 az óra szerint 31:45 ugyanez tavaly 33:12 volt. Az a 1,5 perc különbség pont semmi. Vagy semmi se lenne, de most mégis úgy érzem jobban ment. Vagy egyszerűen csak jobban éreztem magam ezen a kis buli edzésen. ÉS most ez volt a lényeg. Hóesés, forraltbor, érem helyett befutó mikulás és persze a sok ismerős. Szóval jó móka volt, januárban folyt köv...

Útvonalajánló : Vöröskő - időszakosforrás

Egyik kedvenc edzőútvonalunk a Vöröskő - időszakos forráshoz vezet, idén is már tucatszor voltunk

2017 április 29

arra. De sajnos a száraz csapadék mentes tél és tavasz miatt eddig száraz volt. A bükki időszakos források működése ugyanis a lehullott csapadéktól függ. 

A Vöröskőről ezt írja a Bükki Nemzeti Park: "A mészkőből álló területeken a csapadék kb. 20-36%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. közülök különösen ismertek a dél-bükki időszakos karsztforrások (Imó-kői, Fekete-leni, Vöröskő-alsó és Vöröskő-felső forrás), melyek aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben, így általában a hóolvadást követően, kora tavasszal aktívak. Csapadékos években előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet, bár az utóbbi évekre inkább az volt a jellemző, hogy be sem indultak. A Vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson."

Az április végén lehullott jelentős mennyiségű hó után egyértelmű volt, hogy a forrás be fog indulni, a kérdés csak az volt el lehet e jutni hozzá. Hiszen a környéken jelentős kár szenvedett az erdő. Erről magunk is meggyőződtünk egy hete.

Aztán csütörtök este jött az infó, hogy már működik a forrás, és az Egererdő is járhatóvá tette az utat a forrásig, így nem volt kérdés, hogy megyünk. Szombat reggel kimentünk Felsőtárkányba A Varróháztól, a muflonoktól indultunk, de most nem foglalkoztak velünk. még az almát se kérték. hát otthagytuk őket és a kisvasút sínein elrobogtunk Stimecz házig. Innentől volt kérdéses az útvonal, de az erdészet tényleg minden kidőlt fát, eltakarított, átfűrészelt, hogy az út kényelmesen járható legyen. Így jó pár másik futóval és kirándulóval is találkozunk. a múltheti hóból semmi nem maradt, a patakban hömpölyög a víz. a feltörő vízoszlop mellig ér jó másfél méteres. A forrás vize még mindig a legjobb, friss hólé amit egy egész hegy szűrt át. Egy bő éve erre vártam. itt az igazi tavasz és az élet vizéből ihatok (még ha a hó pusztítása is kellett ahhoz, hogy feltörhessen). Bár a vize csak pár fokos mégis hihetetlen jól esik, előbb a fejem dugom bele, majd a kulacsot töltöm meg.

 Eddig kicsit több mit 6 klikket mentünk, most felturbózva gondolkozunk azon milyen útvonalon menjünk vissza Egerbe. Gyorsan jön az ötlet, a tanösvényen visszamegyünk Stimecz házig aztán a dózeren megkeressük az átkötést a Fun Run útvonalára. ami elsőre nem megy olyan könnyen, mivel kb 6 éve jártam utoljára a  piros keresztnek ezen az ágán. Azért választottuk ezt mert így nem kell aszfaltozni Felsősárkányban.

De végül megtaláljuk, a jelek szerint más se nagyon jár erre, van pár kidőlt fa, friss és régebbi is, de végül minimális mászással felérünk a gerincre. Innen már ismerős az útvonal. Leereszkedünk a Bujdosó szikla mellett a Barátrétre. Itt a kiáradt patak némi akadályt képez de szerencsére találunk kidőlt fát amin át lehet kelni. jöhet a sárga kereszt fel a Törökútra. Most se adja könnyen magát, de hát ezt tudtuk és innentől kezdve már kényelmesen hullámzik az út Vasbánya nyeregig. Innentől a POLAR Kaptárkövek Trail útvonalát követjük. Az utolsó komolyabb emelkedő visz fel  a Kövesdi kilátóhoz. Onnan leereszkedünk a Várkúti-turistaházhoz. Majd jöhet a Bikk-bérc és a Nagy-Eged. Meg persze a közte lévő hullámzó gerinc út. Mivel csak egy energia szeletet és két fél csokit ettem és már több mint 20 klikket jöttünk, magam is meglepődök, hogy az utolsó szakasz korgó gyomorral is PR lett strava szerint. Az Eged panorámáját nem lehet megunni. Velünk szembe a Kékes tetején felhő ül ugyan, de így is impozáns a látvány. Alattunk Eger már karnyújtásnyira van. Persze még le kell ereszkedni  a downhill pályán, de mivel ezt minden héten eljátszuk már egész jól megy. Persze a végén a városban az aszfalt már nem esik jól, éhes és fáradt vagyok, de mégis megérte, jó kis nap volt. 

 Pár napig még biztos működik a forrás, a hosszú hétvégén jár a kisvasút így családdal, gyerekkel is kényelmesen (stimeczházi végállomástól kb 4 km oda vissza az út) meg lehet látogatni a természet ezen csodáját. a gyerekek még  a muflonokat is megetethetik útközben:

Bükki Kilátások Fun Run 2017

FUN RUN 2017
"Mindegy, hogy mennyit és mit futsz, a lényeg hogy érezd jól magad!"

A Bükki Ki Fun Run az év első igazi versenye, tavaly nagyon jó volt ezért nem volt kérdés, hogy idén is indulok. Az év eleji nagy fogadalmakat sikerült lenullázni egy elhúzódó betegséggel, majd a betegség után nagy lelkesedéssel a bokámat is túlerőltettem. Ideje lenne már megtanulni ésszel edzeni, de ugye az túl könnyű lenne. Aztán megígértem Imaro-nak, hogy felmérem a Sprint távot, így érdekesebb mint simán csak edzeni. Persze sikerült olyan ködben neki indulni, hogy 1,5 km után eltévedtem, így adott volt a köv hétvégi edzés is :) Verseny előtti hétvégén  megcéloztuk a Vöröskő "gejzír"-hez vezető tájfutó útvonalat, de a forrás még nem indult be, így maradt a Felsősárkányi bambik megetetése. Másnap elvileg pihi lett volna, de szokás szerint gyalázatos volt a hétfő reggeli káosz az irodában, így meló után rögtön futócipőt húztam. Gondoltam egy lazázós átmozgatás nem árt meg és kipucolja az agyam. Na ebből sikerült 10k-n PB-t futni ami mellé járt egy bónusz torokgyulladás majd csütörtök-péntekre frankón átcsapott takonykórba. Normális ember nem indul el betegen versenyen, de mivel sose akartam normális lenni ezt különösebben nem zavart, Attól, hogy nem kapok levegőt én még jól fogom érezni magam és kész, hiszen FUN Run! Eligazítás előtt még gyorsan átadtam a Proteinfutar tippjáték győztesének az ajándék csomagot, szerelék igazítás, egy gyors trailfie Ancsúrral és már rajtolunk is.

4-es suli '88-as évfolyam :)

Rajtnál próbálok az ismerősök mellett maradni, csak most éppen mindenki sokkal gyorsabb nálam egy km után elkezdek leszakadni tőlük, vagy inkább ők hagynak állva. Bárhogy fújom az orrom mégis folyamatosan törölgetni kell és csak a számon tudok levegőt venni, amiből most az átlagnál több kellene amíg felvonszolom magam az Őrkőig. Első csippantási pontnál 25:28 (tavaly 24:35 volt) Tamáskáék poénkodnak, hogy nyomni kéne de nagyon nem megy.  Megkezdődik a zöld jelzés hullámzása, igazából folyamatosan sunyin emel, ha sétálok lemegy a pulzus 130-ra, ha 150 fölé viszem akkor meg csak kapkodom a levegőt és zihálok. A zöld rét előtti szerpentin teljesen agyon vág, marad a séta. De itt legalább utolérek pár embert akikkel aztán majdnem végig húzatni tudom magam.

Őrkőház  1:44:33 (tavaly 1:44:37 volt) Norbiék várnak a háznál és a szokásos "szarul nézel ki" szöveggel fogadnak. Mit kérek? Pálinkát! Komolyan? Hozzad már... Amíg berohan a házba tolok egy sósbanánt egy pohár kólával. Pálinka le, indulás tovább. Takács Zsolti érkezik szemből a Hard távon, Ő nincs szét esve jókedvűen dob egy MedveDisznós poént én meg baktatok tovább, pár száz méter után úgyis utolér, pont az ördög szántásos résznél. A pálinka ha nem is tüntette el a torkomból a gombócot de valahogy könnyebben tudok levegőt venni így picit kocogok utána, persze nem sokat hiszen ő más dimenzióban fut. Elmegyünk a Peskői Bear Grylls pecó mellett, 2011-ben a többiek azt mondták ne menjek be mert rám dől, nos még mindig áll a tákolmány. Viszont ez a pálesz most tényleg gyógyszer volt (vagy egyszerűen már nincs annyi szint) úgyhogy próbálok a pulzust 145-ön tartva kocogni a Cserepes kői barlangig, hiszen ott is mindig van pálinka!
Cserepes-kő 2:11:42 (tavaly 2:08:07 volt) ez egy jó pont, itt is mindig fix társaság van és kérdés nélkül öntik a kupica pálinkát. Gyors köszönés a túrázóknak és már indulok is lefelé, ez itt az utolsó sziklás, ördög szántásos szakasz innentől kezdve már könnyű a pálya. A hosszú egyenesben utolérem Bogyó kutyát aki a gazdájával már több száz túrát teljesített, gyors köszönés és robogok tovább. Tavaly az őserdő előtt ettem meg a koffeines gélemet és jó volt, így most is az emelkedő előtti síkon bontom ki. Itt jön velem szembe Györgyi aki azt mondja visszafordul mert rossz a gyomra. Engem a gél ha nem is felturbóz, de gond nélkül felvisz az Őserdei pontra, a lyukasztónál ér utol egy Hard-os versenyző kérdi van e nálam pálinka :) Hát most pont nincs saját ellátmány, de ígérem az évzáró futásra idén is viszek. A tarkői elágazásnál annyi tábla van mint egy sztráda lehajtónál innen most könnyű szakasz jön. Úgy tűnik sikerül befogni egy párost akiket a Zöld-rét óta követek. Pont jókor érem utol őket így nem mennek le a kék+ jelzésen Stimecz házhoz, így a következő frissítő pontig együtt haladunk.

Tamáskút 3:23:41 (3:18:54 volt tavaly) A ponton ismét Tamáskáék mérik az időt, ők most a mozgópontőrök. De van egy kis gond azt mondja nincs pálinka. Mire én "Tamáska Tamáskúton vagyunk, mögötted a spec mentők, mellettük Gyula bá terepjárója, olyan nincs, hogy itt ne legyen pálinka" erre elrohan. Eszek egy kis sonkát dinós gumicumival meg kólával, a kulacsom teli töltik izóval, mire ezzel meg vagyok, jön is egy bontatlan üveg pálinka (örök hála érte Gyula!). Beszélek még két szót Bobek-kel a tátrai hegyivezetőnkkel akitől rengeteget tanultam az elmúlt években és már indulok is tovább. Kellett most ez a kis szusszanás, tavaly itt eléggé ki voltam készülve, most minden jó. Egyben vagyok semmi nem fáj tényleg Fun Run.
Jöhet a Lök-bérc végtelen gerinc útja, előtte még lesz egy patak átkelés a Imó-kőhöz vezető tanösvény elágazásnál illetve lenne, nyoma sincs a tavalyi kiáradt pataknak, sehol egy csepp víz csak millió hóvirág.

Mielőtt áttérnék a zöld jelzésre van még egy sirató fal a kopjafa előtt, de most ez is könnyen megy. Az utolsó pálinka teljesen helyre tett, eltűnt a gombóc a torkomból. Az izót is gond nélkül veszi be a gyomrom, nincs a tavalyi tiltakozás. A gerinc út nem tartozik a kedvenceim közé, mert bár gyönyörű a kilátás mégis egyhangúan hosszúnak tűnik. Szerencsére a többiek látótávon belül vannak és ez ösztönöz, hogy csak utol kéne érni őket. A hullámzó szakaszon az emelkedőknél mindig közelebb érek, hogy aztán a lefeléken újra elhúzzanak, de azért folyamatosan csökken a távolság. A gyomrom finoman jelzi, hogy valamit enni is kéne, mert a 2 szem gumicumi pálinkával, nem tesz ki egy ebédet. Betolok egy energia szeletet a maradék izóval, és már jön is az ereszkedés a Bujdosó-kő mellett. A mű út előtt nézem a szalagokat, hogy tavaly nem így voltak, aztán leesik, tavaly itt is áradt a patak, most meg a csontszáraz mederben kell haladni. Átmegyek a műúton és már ott is az utolsó frissítő pont.

Barát rét 4:40:18 (4:40:38 volt tavaly) a ponton beérem a többieket. Ropi, oliva, sajt jöhet minden ami sós innen jön a pálya legszívatósabb része. Szokás szerint előadom a hisztit miért nem volt jó a régi Mediál táv vége (egyszeri rész táv volt talán 2013-ban), amikor is a réten keresztül szépen besétálhattunk a célba. Persze erre mindig az a válasz, hogy mert a tájfutók tudnak egy rövidebb utat az erdőn át, csak ugye közben van még egy hegy. Persze ez csak megszokás, de a többieket kicsit elkedvetleníti ahogy felvázolom a ránk váró borzalmas "alagutat", elnézést érte. Valószínű ezért lehet, hogy a számomra legkellemetlenebb szakaszon sikerül mind a 4 szem előtt lévő embert megelőznöm a gerincig. Hozzáteszem nem adták olcsón magukat, néhol a szememen kapkodtam a levegőt.

Török-út 5:10:01 (5:09:52 volt tavaly) Na innen már csak egy km a Vasbánya-nyereg és onnan már csak le kell csorogni a célba. A Török-út mindig sáros még a júliusi-augusztusi kánikulában is, ehhez képest most szinte csont száraz. Az elágazásnál beérek egy Classic távos indulót , akivel aztán oda-vissza előzzük egymást lefelé, de ő valahogy a bakancsaiban bátrabb így állva hagy. Az üdülő kerítésénél újabb Classis távos lány fut el mellettem, mondja, hogy csapassuk már nincs sok. Nehéz lenne elmondani neki, hogy hanyadszor jövök le ezen a szakaszon. Így csak legyintek, menjen csak én már csak kocogok.

Már csak egy tó kör van hátra

Cél 5:39:56 (5:42:28 volt tavaly) a kapunál várnak a többiek Ancsúr és a Le Garage de Runnabe, beszélni ugyan nem nagyon tudok a rekedtségtől de mégis azt mondom hogy megérte, tényleg Fun Run volt. Ancsúr a terezett 5 órás idő helyett futott egy 4:24-et ami a nők között 4. helyet ért. Én gyakorlatilag ugyanazt tudtam amit tavaly, hogy mennyivel lett volna jobb egészségesen, talán 10 perccel, de mindegy is. A lényeg hogy jó buli volt. A szervezés, a pálya jelölés, az ellátás tökéletes köszönet érte az Egri Spartacus SE -nek! A verseny utáni hangulat is nagyon jó. Még bandázunk 1-2 órát a tóparton, megvárjuk a Hard táv eredmény hirdetését és csak utána indulunk haza. Nem mondom, hogy ezentúl végig iszom a versenyeket, de be kell látni a pálinka tényleg orvosság. A köv versenyre pedig megpróbálok beszerezni pár ilyen pocket shot-ot vésztartaléknak.

Zacskós karibi frissítő, garantált Fun RuM

A pályabejárásokra és a versenyre az alkohol mentes frissítőket a Protein Futár biztosította, köszönet a támogatásért.

Versenyajánló: Bükki Kilátások Sprint

A Bükki Kilátások teljesítménytúrát 2002 óta rendezi az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE, 2012 pedig nem a világvégét hozta el hanem a Bükk és az ország egyik legjobb terep versenyét. Ezt nem azért mondom, hogy a hazai pályát dicsérjem, hanem mert valóban ez a legjobb évindító rendezvény itthon. A Hard táv a maga 65 kilométerével és 2500 méternyi szintemelkedésével valóban, csak a felkészülést komolyan vevő embereknek teljesíthető a 11 órás szintidőn belül. A classic táv 44 kilométere is komoly kihívást jelenthet, ha az ember belefut a félméteres hóba a fennsíkon. Valamint a Fun Run is meg tudja tréfálni az embert, ha túl lazán veszi. Idén a Light távot váltja a Sprint, így már ez is körverseny, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát a versenyzőknek. Lássuk hát a Sprint pályát, mire is számíthatunk.

A tó lassan kiolvad a jég alól

Rajt után a felsőtárkányi tavat futjuk körbe kis bemelegítésként. Majd kezdődhet is a szintgyűjtés. A tanösvényen megkerüljük a Bambara Hotel-t. Rövid aszfaltos lejtőzés után, irány az erdő. A régi kisvasút nyomvonalán haladó dózer úton indulunk el. Egy nagy hajtűkanyarnál letérünk a dózerről és egy rövid átkötéssel már a kék sávon folytatjuk az utunkat. A kék és a zöld sáv találkozásánál egy pad mellett elhaladva a  Keringő - úton a zöld jelzésre váltunk és célba vesszük a Vár-hegyet. 

Elhaladunk a régi kőbánya mellett, ahonnan tiszta időben láthatjuk a bükki kövek vonulatát és integethetünk a többi táv indulóinak. Itt kezdődik az első komolyabb szintgyűjtés  a csúcsra ugyan nem megyünk fel, hanem egy kis kanyarral Várkútra érkezünk. 4,5 kilométernél tartunk és a szint fele már meg van. Másodpercnyi szusszanás után végre jöhet egy kis lefelé.

A patak még jég alatt

 Innen a zöld négyzet jelzésen egy kezdetben meredek majd megszelídülő ereszkedés következik Síkfőkútra. Talán az útvonal egyik legszebb szakasza ez, források és egy patakocska mellett haladunk lefelé. Előbb az Attila-kút kisebb tavacskáját érjük el de itt még nem állunk meg. A Síkfőkúti tónál lesz az EP.  Ahol túl vagyunk a féltávon, gyors frissítés után roboghatunk is tovább. Egy rövid átkötéssel a sárga sáv jelzésre váltunk. Rövid aszfaltos szakaszon az üdülőtelepen keresztül érünk vissza az erdőbe. Jöhet a maradék szint begyűjtése, Cseres-tetőt megkerülve érjük el a Novaji kunyhó négyes elágazását, ahonnan a piros kereszt jelzésen balra indulunk tovább a Vasbánya - nyeregig. Persze azért még akad egy kis mászás de már jóval szelídebb mint az eddigiek. Vasbánya - nyeregnél keresztezzük a Török-utat a 11. kilométernél. Innen már nincs több szint hátra. Utunkat továbbra is a piros + jelzésen folytatjuk. Itt csatlakozunk vissza a másik három táv útvonalához és már kevesebb mint 3 kilométert kell csak ereszkedünk  a célhoz Felsőtárkányba.

 A pályát még egy levezető tókörrel zárjuk a szurkolók és a fotósok nagy örömére.

A szervezők nem garantálják a sár mentes cipőben való célbaérést

A Bükki Kilátások Sprint távja, méltó bevezetés a hosszabb távokhoz. Gyönyörű és látványos az útvonal, ami persze nem adja könnyen magát. De bátran ajánlom mindenkinek. Nem tudni előre, hogy tél vagy tavasz, de mindenképpen felejthetetlen látványra számíthatunk. A táv nincs 14 km, ehhez társul nem egészen 650 méter szintemelkedés, a 3 órás szintidő bőséges elég még a fotózás is bele fér.

A versenyt az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE rendezi. A verseny hagyományosan március első hétvégéjén, szombaton (4-én) lesz Nevezni itt tudtok február 24-ig.
A győztesek idén is Golden Ticket-et nyernek az V. POLAR Kaptárkövek Trail-re

Fagyott Sárkány vs MedveDisznó 1:0

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #2. forduló:


Az #1 forduló nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy újra ott leszek. Bő 1 hónap van a két forduló között lehet szépen apránként előre haladni. Ehhez még Strava-n ráklikkeltem a két ünnep közötti New Balance "Fuss is ne csak zabálj" kihívásra. Ennek a lényege annyi volt, hogy dec 24 és dec 31 között minimum 50 km-ert kellett futni és akkor kaptál egy virtuális plecsnit. Na én ezt nagy lelkesen el is kezdtem 24-én reggel a hóesésben de erről már írtam. Majd folytattam apránként minden nap. 28-án a legnagyobb szélviharban felmentem az Egedre, látszott a Tátra, tök szép volt minden, csak éppen teljesen átfújt a szél, főleg már lefelé éreztem, hogy ebből gond lehet. Másnap a Borszalonon már majd beszakadt a hátam minden köhintésnél. 

A 31-ei közösségi évzáró futáson már csak döglődtem. Estére kicsit belázasodtam, de nem annyira, hogy otthon maradjak. Előbb az elsejei, majd a szülinapi, majd az egész heti edzést töröltem. Normál esetben ilyenkor 2 napig lázasan fetrengek aztán 4. napra semmi bajom. Hát most nem tudom milyen istentelen tüdőpestist szedtem össze, vagy valami H8N5 almutációt de az istennek nem akar elmúlni. Napközben csak hörgök fuldoklok, délutánonként kis hőemelkedés egy-két éjjel ébredtem arra, hogy még a párnát is átizzadtam nem csak a huzatot. Méz, pálinka, C-vitamin nem segít semmi, jóanyám szerint a tüdőm tiszta nem szörcsög, röntgent végig várni az évkezdési melós káoszban nincs idő, nem segít itt már csak a piócás ember! Biztos ami biztos péntek / szombat este a pálinka helyett már a 60-as TátraTeával kúráltam magam és úgy tűnt használ is. Hangsúly a tűntön.

A Kékes tömbje az Egedről

 Hétvégére megjött az elmúlt évek leghidegebb időjárása, szombat reggel -17 fokot, vasárnap reggel -20 fokot mutatott a tetőn a napkollektor érzékelője. Anyám erre annyit mondott, hogy mikor hazahoztak a kórházból is ilyen -20 fokok voltak 82 januárjában. Meg szokás szerint, hogy nem vagyok normális, de hát ezt már sok ezerszer elmondta.
Persze, ez nem túlzottan hatotta meg a környék futóit, így a #2. fordulóra még többen jöttek mint az elsőre! Rengeteg ismerős és még több ismeretlen arc. Az ECHO Force Spartan Groupja, rengeteg ifi tájfutó szülőkkel, még Németh Csabi is feltűnik a lányával, majd 100 ember. Mivel körözős verseny mindenkinek van teljesíthető táv. Bunny a Spartan-os srácoknak minden körvégére 30 burpee-t is előírt, őrültek ezek tényleg. 

Betegek, nyomorékok, haldoklók, kiképzők hátra.

Rajtnál az eleje őrült tempóval indul neki, mi maradunk hátul. Reninek a dereka van beakadva, Én fuldoklok, Bunny meg jó hajcsárként hátulról noszogatja a bandát, bár nagyon nem kell. Én viszont érzem, hogy gáz lesz, már az aszfaltos felvezetőn is nehezen kapok levegőt. Mondom is Reninek menjen ne várjon majd utolérem. Hát végül is tényleg utolértem az emelkedő végén, de addig 2x kellett megállnom, olyan köhögő rohamot kaptam. Hiába a maszk, nem a hideg levegővel van a gond, hanem egyszerűen fulladok, még séta tempóval is. Az utolsó emelkedőn érem utol, mondom próbáljuk meg hogy megy a lefelé, de ez így nem lesz jó. Ahogy megindulunk lefelé kicsit könnyebb, sőt igazából jól megy lefelé, jól is esik, elhúzok Renitől. Persze nem tart soká, a pálya  utolsó hullámjánál megint jön a köhögő roham. Le kell tépnem magamaról a maszkot, mert egyszerűen megfulladok. Vége. Itt döntöm el, hogy nem megyek ki a köv körre, ezzel csak kinyírom magam amit nem kéne. Megvárom Renit, hogy menjen tovább én megyek átöltözni.

Kettős érzések kavarognak bennem, mert nagy hülyeség volt betegen elindulni. Viszont a fuldoklást leszámítva jó volt, jólesett végre kint lenni az erdőben, az egész heti irodai őrültek háza után. Sütött a nap ropogott az kis hó, kellett már nagyon. A felszerelést jól lőttem be, a Polartec thermo frankón működött, egyáltalán nem fáztam, szemben a szilveszteri futással, ahol végig vacogtam kicsit. Érdekes módon a térdem se fázott, sőt futómű tekintetében rég nem voltam ennyire egyben, nem hülyeség a hengerezés + nyújtás tényleg. A versenyközpontban most csak a kis termet használhatjuk így elég szűkös, de csak sikerül egy sarokban gyorsan átöltözni, a forraltbor is jól esik. Előkerül Tamáska, bejött neki, hogy Németh Csabival húzatta magát így 39 perccel (nekem 35 volt az egy kör) abszolút első a két körösök között, Csabi is lazán nyert a 4 körösök között. Kicsit dumálunk még aztán kimegyek szurkolni.
 Egy hónap múlva jön az utolsó forduló. Megbeszéljük Renivel, hogy jó lenne egy 30 perc körüli kört csinálni. Előtte még lesz  Téli-Tátra tábor is, szóval tényleg össze kell kaparnom magamat. Folyt köv.

Le Garage de Runnabe

I. Felsősárkányi hegyikocogó bajnokság #1 forduló

 I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság

Az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE a 2016/2017-es téli szezonra helyszínt változtatott. Nem Várkútról (ahol 23-szor rendezték meg) hanem Felsőtárkányból  indítja téli 3 fordulós hegyifutó bajnokság sorozatát. Szóval gyakorlatilag ez a 24 rendezés csak épp új pályán, hogy miért nem voltam még soha? Hát mert lusta vagyok. Amíg csak TT-ztem nem számított, hogy ellazsálom a téli hónapokat mondván a lényegi szezonnak októberben vége és úgyis csak január végén kezdődik az új. Nos a futásnál pont ez a 3 hónap adja meg az egész éves alapot, ezért most végig akarom csinálni a téli alapozást. Így talán nem sérülök majd le minden versenyen mint idén.

Szóval a Lemkowyna-s lesérülés után ideje volt végre kimozdulni valahova, mert ugyan lehet jókat edzeni az Egeden, meg körözgetni itthon a Hajdúhegyen, de ez piszok unalmas pár hét után mindig elegem lesz belőle és abba hagyom. Na ez ellen tökéletes ez a verseny sorozat. Három fordulós, mindig a hónap elején fix pálya. Hacsak nem esik le rengeteg hó, vagy ónos eső tökéletesen össze lehet hasonlítgatni az eredményeket.

Szóval ha gyakorlatilag nulláról kezdem az egészet, kezdjünk valami egyszerűvel.

Az útvonal elég gyors. A faluház - sportpálya -

sportbüfé Bermuda háromszögtől indul. Egy rövid aszfaltos szakasz után a régi kisvasút útvonal  helyén lévő dózer útra kell letérni. Majd ezen kanyarogva fel egészen a régi dolomit bányáig. Ez eddig 2,4 km és 140 méter szint. Innen szintén a régi kisvasút nyomvonalán kezdünk el ereszkedni. Majd mikor feltűnik a bicikli út bevesszük magunkat az erdőbe 2,5 km lefelé a végén egy kis hullámzás  és már ott is vagyunk újra a rajt / cél zónánál. Bár teljesen jelzetlen erdészeti utakon halad a verseny a jelölés végig tökéletes volt eltévedni nem lehet. A versenyen három táv van,  egy-kettő-négy kör közül lehet választani. Egy kör 4900 méter és 140 méter szintemelkedés. Négy korcsoport van, 14 év alattiak, 14-18 évesek, 18-35 közöttiek, valamint 35+ -os.

Úgy gondoltam nekem bőven elég lesz most a két kör és mivel a három fordulóból kettőn már 35+ leszek oda neveztem. Helló senior kategória :(

Hétközben volt 3*1 órányi futásom, ebből a pénteki 10k-n PB lett majd szombaton egy laza átmozgató 5 klikk. Hajnal négykor felébredtem, kibotorkáltam a mosdóba majd ha már ott vagyok gondoltam ránézek a napkollektor tető hőmérőjére, -9 fokot mutatott. Na mondom ez frankó lesz. Babik Jani 10 körül jött értem, felvettünk még egy sporttársat és fél 11 előtt már ott is voltunk a faluházban. Némi sorban állás után megkaptuk a dugókát, fene se gondolta, hogy ennyi ember lesz 70-80 ember van futó cuccban. Rengeteg az ismerős rendes bemelegítés helyett inkább a bandázást választom, mert "hideg" van kint. Szerencsére mivel a rajt 11-kor van  kisütött a nap szóval nincs hideg. Van aki rövidnadrág + póló kombóban indul neki. Tömeg rajt van, ami itt kicsit becsapós, hiszen nem tudni ki hány kört fog futni. Elnézve a mezőnyt itt aztán tényleg fölösleges vitézkedni, beállok leghátulra Imaroval, hogy majd dumálgatunk.
 Az eleje tényleg kilő. Mi szép lassan kocogunk fölfelé, majd Imaro mondja menjek ő most lassabb (mindig ezt mondja aztán persze lefelé állva hagy). Nagyjából 1,5 km után az emelkedő kezdi tizedelni a mezőnyt, végre tudok előzgetni, próbálok egyenletes tempót tartani nincs harcolás a helyezésért, aki sétára vált azt bedarálom de csak óvatosan. Mire felérünk a bányához már semmit se érezni abból, hogy ez téli verseny szakad rólam a víz. Indul az első lefelé, itt már lehetne előzgetni de nem ismerem a pályát és persze a végére jön a trükkös rész. Már látni a házakat de itt a legrosszabb az út. bevillan a Lemkowyna-s esések tömkelege így visszaveszek. Persze rögtön vissza előz egy srác.  Picit bosszankodok ezen mikor látom, hogy Ő balra fordul az aszfaltnál tehát csak 1 körös, na ez jó akkor Ő nem számít. Viszont a dugókával vacakolok így egy sporttárs visszaelőz a második kör elején. Viszont az aszfalton visszatudom venni a pozíciót, Ő fújtat én megyek tovább. Feltűnik előttem egy fehér pólós lány. Apránként sikerül felzárkóznom rá, a pólóján a felirat Egri Futócsillagok. Csakhogy én a MedveDisznóEmber vagyok és ez itt az erdő az én területem nem a művész sétány, az nem lehet hogy egy helyi csillagocska jobb legyen fölfelé. A bánya előtti utolsó emelkedőn érem be, próbálok nem zihálni mert még vérszemet kap és a csillagból üstökös lesz én meg éghetek. De nem kezd el meccselni. Közben feltűnik még egy lány és fiú, de messze vannak. Aztán kiderül van még egy emelkedő a fordítóig, erre nem is emlékeztem. A srác fent egy pillanatra megáll, na most kell megtolni, most vagy később már esélytelen. Leelőzöm a srácot, a pink pulcsis lány kb 100 méterrel van előttem de még őt is el lehet érni. Előzés közben persze bénázok, túlságosan az út szélére sodródok és valami szúrós bokor tüskéje beletörik a kezembe. Mérgemben csak kiharapni tudom de nem állok meg, csapatom tovább. Mindig a lefeléken előznek vissza nem engedhetem magamra őket. Szerencsére ők nem kapcsolnak rá, így előbb egy majd két kanyarnyira nő az előnyöm. Fokozatosan szakadnak le és egyedül maradok. Már csak 1,5 klikk van hátra picit érzem a combom de próbálom tartani az ütemet, itt ér utol Marczis Dávid. Ő már a harmadik körén van, teljesen hangtalanul ér be és majd összecsinálom magam mikor rám köszön. Hihetetlen tempóval suhan tovább (86:24-es idővel első lett a 4 körösök között). A bringa út keresztezésnél még hátra nézek, jönnek a többiek de már nem foghatnak be, egy kis föl-le hullámzás és bent vagyok.

Hülye fejek vágása 1. hely

A 35+ -os korcsoportban 66:40-nel 12. lettem a férfiak között összetettben 43/33, az első köröm 33:25, a második 33:15 lett. A pulzust sikerült egész jól tartanom, nincsenek nagy ingadozások, már csak a tempón kéne javítani.  Kezdésnek magamhoz képest jó, meglátjuk egy hónap múlva a köv fordulóban, hogy fog menni.