II. Tárkányi Hegyifutó versenysorozat - 3. forduló

Lezajlott az utolsó harmadik forduló is, ezzel véget ért a II. Tárkányi Hegyifutó sorozat. Bár páran kritizálták az elnevezést , hogy egy ilyen egyszerű pálya miért is "hegyifutó". Én továbbra is úgy gondolom, hogy az Egri Spartacus SE tökéletes pályát jelölt ki, ahol akár a tíz év alatti gyerekek és a rutinos felnőttek is jót versenyezhetnek. És bár nem vagyok híve a körözős versenyeknek itt most mégis azt mondom jó ez így. A felkészülési időszakban pont az ilyen edző versenyek lehetnek az ideális jelzőtáblák. Persze a terep az terep, az időjárás mindig tud egy kis pluszt hozzáadni, plusz élvezetet vagy plusz kihívást. Hiszen mindenki máshogy reagál adott helyzetekre. December - január - február, futottunk havasesőben, szikrázó napsütésben, majd friss hóban és bokáig süppedő dagonyában. Nekem a napsütéses évkezdés volt a nehéz, mert túlöltöztem. Bizony "télen" is túl lehet öltözni. De erről is szól a téli alapozás, tanulni és fejlődni. Persze az utolsó forduló is tartogatott meglepetéseket.

Egész héten tavasz volt majd +10 fokokkal, majd péntek estétől megjött a felhőszakadás, ami csak szombat délután, este ment át havazásba. Fagyni viszont nem nagyon akart, így nagy kérdőjel volt, hogy "fent" Tárkányban mennyi hó esett és mennyire fogja a sarat elfedni. Persze igazából mindegy volt így is úgyis a leharcolt Fellraiser-ben akartam menni. Mivel sikerült időben érkezni, most végre nem lazsáltam el a bemelegítést sem, sikerült egy 20 percet kocogni kint, nem tudom mennyi haszna volt de ártani biztos nem ártott, lehet minden verseny előtt ez kéne. Na de lássuk mi is volt.

Eddig ugye mindig az volt a "taktika", hogy leghátulról indulok. Mert így biztos nem lódulok neki a tömeggel olyan tempóban amit úgyse bírnék meg nem is tartok fel senkit. Az aszfalt után meg úgyis tudok javítani a helyezésen az emelkedőkön. Ebbe "zavart" most bele Anita és a mi kis házi versenyünk. Ő eddig mindig kilőtt az elejével, hogy a második körre lassuljon és akkor utolérjem. Én eddig mindig tudtam gyorsulni a második körön így most is ezt terveztem. Csakhogy a rajtnál valahogy egymás mellé keveredtünk, így beszélgetve együtt rajtoltunk el. Az aszfaltról a dózerra fordulva úgy érzem, hogy ez most kicsit sok. De azért toljuk, majd a pihentető egyenesben előkerül a telefon is, fotózni kéne. Persze a trailfie-ken (is) mindig hülye fejet vágok így inkább egymást fotózzuk. Hát elég érdekesre sikerült ez is. Na de hát verseny van tolni kéne. A bánya előtti utolsó emelkedő ismét megtépi a mezőnyt, én elkezdek darálni de Anita lemarad. A fordítónál ránézek az órára, hát nem a legjobb ideje lenne megtolni. A dózer jó, nem túl havas nem túl saras lehet rajta csapatni kényelmesen. Persze miután kereszteztük a bringa utat jön a mocsár, az eddigi legnagyobb, de szerencsére a Fellraiser tökéletesen működik. Jöhet a második kör.

Na és itt vagyok gondban, az előző fordulókban, mindig volt egy-egy ismerős akire fel lehetett zárkózni, akivel tudtam húzatni magam. Most viszont nem látok senkit, csak az óra marad támpontnak. A dózeren látom, hogy páran lassulnak előttem így gyorsan egy-két skalpot levadászok, nem mintha bármit is számítana de hát kell egy kis motiváció. Abból pedig már csak egy maradt, hogy ne vágjon hátba Németh Csabi. Persze ez jó nagy hülyeség, mert hát Ő teljesen más dimenzióban fut. Én meg csak itt bohóckodok de hát akkor is jó lenne egyszer hamarabb beérni a két körről mint Ő háromról. Csabi 20 perc alatt fut egy kört, nekem 30-on belül kell lennie, hogy ne vágjon hátba. És bármekkora hülyeség is most valahogy ez hat, elkap a flow pörögnek a lábaim, nem érdekel pocsolya, sár, mocsár. Még egy utolsó hullámzás a Lemkowyna tesztpályán, már nem merek hátra nézni, a Pro Combat sappi itt adja fel a küzdelmet az izzadság ellen és engedi a szemembe, hogy csak úgy marja de nem érdekel már. Előttem a cél, végre nem vágtak hátba...

Na most jön az unalmas elemzése a versenyeknek. Hogy ne kelljen végig olvasnotok, röviden a  férfi szenior 1 kategóriában a 13. utolsó helyen végeztem az összetettben. Ezt a remek "középszarnak is gyenge"eredményt a következőképpen sikerült elérnem:

I. forduló 2 körösök között  50 indulóból 39. hely hivatalos idő 64:52. A Mátra trail-es sérülés után, totál edzetlenül, keményen megszenvedtem. A végén kicsit szédelegve estem be a célba.

II. forduló 2 körösök között 67 indulóból 49. hely hivatalos idő 60:50. A Budai Trail után döntöttem el, hogy sokkal jobban fogok a pulzusra figyelni, de persze 2-3 hét alatt még nem volt változás. Itt inkább a flow vitt.

III. forduló 2 körösök között 69 indulóból 47. hely hivatalos idő 59:26. Időben minimális az eltérés, viszont itt már érzésre sokkal könnyebben ment, hiába volt a legtechnikásabb a pálya állapota. A januárt sikerült jól végig csinálni az alacsony pulzusos csoszogásnak hála az eddigi legtöbbet tudtam edzeni, sérülés és fáradtság nélkül. A súlycsökkenésem még minimális (kb 2-3 kiló) de ahhoz elég volt, hogy a legtöbb flow-val fussam végig ezt a nem egészen 10 kilométert. Jó érzéssel értem célba, majd gondolkodás nélkül mentem vissza a sárba bohóckodni, drukkolni a kint lévőknek és videózni a cuppogó sárba. 

Az ilyen gyors "sík" pályák nagyon nem nekem valók. Az én kocogó tempóm kevés a 4-5 percesekkel hasító futókhoz. Mégis valahogy megszerettem ezt a versenyt, jó a hangulat sok az ismerős. Sokkal inkább egy közös edzés ez mint verseny. Szóval nagyjából ennyi volt a téli alapozás. Még két hétvége van hátra de azokat már pályabejárásokra szánom, a BükkiKi Fun Run-ra Aztán a Tátrában fogok hangolódni a versenyre. Utána pedig jöhetnek az ultra távok. Persze az alacsony pulzusos edzéseket folytatom. Hiszen még nagyon messze vagyok attól, hogy elmondhassam egy egy hosszú verseny után "...nem fáj, csak máshogy jó..."

UPDATE: hiányoltátok a verseny utáni frissítésem történetét.
Na szóval a célba érkezés után betoccsantam a patakba lemosni a cipőm, majd okosan újra visszamentem a mocsárba bohóckodni, videózni, majd újra be a patakba. Ezután megittam bent egy forraltbort (bárki is csinálta remek munkát végzett a naracsos sangria ízesítéssel) Miután átöltöztem szerettem volna még egy pohárral inni de addigra elfogyott. A borral átitatott narancs karikákat az influenza járvány elleni védekezésképpen halásztam ki és ettem meg, nem azért mert alkoholista vagyok :D