2016. december 24., szombat

Villámposzt: Vigyázz csúszik!



Karácsony reggel hóesésre ébredni jó dolog. 7 óra után pár perccel már kint is voltam, hogy fussak pár kört a friss hóesésben. Semmi extra csak egy laza fél órás átmozgatás mielőtt beszippant a karácsonyi pörgés.
Elindulok a szokásos körbe-körbe útvonalon, nagy pelyhekben hullik a hó, szinte semmi mozgás az utcákon, az emberek még alszanak. Még a kutyák se ugatnak meg, egy-két autónyomon kívül sehol semmi, alszik még a város. Végig futok a Móricz Zsigmond utcán már kemény 800 métert haladtam
a mesevilágban, sehol egyetlen lábnyom ma reggel én vagyok az első aki itt végig megy. Jön a Garay 200 méteres lejtője, repülök lefelé, adja a flow. Az utca végén vagy egy éles fordító, kerítés vele szemben betonoszlop egy rohadt nagy fém elosztó szekrénnyel. Na pont eddig tartott a repülő fázis, ahogy kanyarodnék be akkorát vágódok, hogy dél-amerika teljes nyugati partvidékén is elrendelték a cunami riadót.
Milyen szerencse, hogy ez nem kint a hegyen történt, 150 méter és otthon lehetek. Nem gond, hogy nem hoztam telefont magammal, minek is az mikor, télen fut az ember. Persze 150 méter tud hosszú is lenni, hosszan tudja elemezni magát az ember. Fáj? Kicsit. Tudsz futni? Igen. Akkor futni kell! Most amíg az adrenalin löket elnyomja a fájdalmat, mert ha az kimegy sokkal rosszabb lesz. Az 5-ből 6 km lett, a vége kifejezetten jól esett. Aztán persze itthon megkapom a "letolást". Tetanuszt kérsz karácsonyra? Tudod, hogy néz ki mikor egy ilyen becsapódásnál szétrobban a csont, a térd (nem nem akarok karácsonykor is trancsírozós műtéti képeket nézegetni). Összefoglalva nagyjából 6 perce voltam kint mikor elestem, és rohadt nagy mázlim van, hogy a következő fél órát is futással tölthettem, nem pedig a földön fekve amíg valaki arra jár. Vigyázzatok magatokra! Az edzésnek csak akkor van értelme ha ésszel csinálja az ember.

Boldog Karácsonyt mindenkinek! 

2016. december 5., hétfő

I. Felsősárkányi hegyikocogó bajnokság #1 forduló

 I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság
Az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE a 2016/2017-es téli szezonra helyszínt változtatott. Nem Várkútról (ahol 23-szor rendezték meg) hanem Felsőtárkányból  indítja téli 3 fordulós hegyifutó bajnokság sorozatát. Szóval gyakorlatilag ez a 24 rendezés csak épp új pályán, hogy miért nem voltam még soha? Hát mert lusta vagyok. Amíg csak TT-ztem nem számított, hogy ellazsálom a téli hónapokat mondván a lényegi szezonnak októberben vége és úgyis csak január végén kezdődik az új. Nos a futásnál pont ez a 3 hónap adja meg az egész éves alapot, ezért most végig akarom csinálni a téli alapozást. Így talán nem sérülök majd le minden versenyen mint idén.
Szóval a Lemkowyna-s lesérülés után ideje volt végre kimozdulni valahova, mert ugyan lehet jókat edzeni az Egeden, meg körözgetni itthon a Hajdúhegyen, de ez piszok unalmas pár hét után mindig elegem lesz belőle és abba hagyom. Na ez ellen tökéletes ez a verseny sorozat. Három fordulós, mindig a hónap elején fix pálya. Hacsak nem esik le rengeteg hó, vagy ónos eső tökéletesen össze lehet hasonlítgatni az eredményeket.




Szóval ha gyakorlatilag nulláról kezdem az egészet, kezdjünk valami egyszerűvel.
Az útvonal elég gyors. A faluház - sportpálya -
sportbüfé Bermuda háromszögtől indul. Egy rövid aszfaltos szakasz után a régi kisvasút útvonal  helyén lévő dózer útra kell letérni. Majd ezen kanyarogva fel egészen a régi dolomit bányáig. Ez eddig 2,4 km és 140 méter szint. Innen szintén a régi kisvasút nyomvonalán kezdünk el ereszkedni. Majd mikor feltűnik a bicikli út bevesszük magunkat az erdőbe 2,5 km lefelé a végén egy kis hullámzás  és már ott is vagyunk újra a rajt / cél zónánál. Bár teljesen jelzetlen erdészeti utakon halad a verseny a jelölés végig tökéletes volt eltévedni nem lehet. A versenyen három táv van,  egy-kettő-négy kör közül lehet választani. Egy kör 4900 méter és 140 méter szintemelkedés. Négy korcsoport van, 14 év alattiak, 14-18 évesek, 18-35 közöttiek, valamint 35+ -os.
Úgy gondoltam nekem bőven elég lesz most a két kör és mivel a három fordulóból kettőn már 35+ leszek oda neveztem. Helló senior kategória :(


Hétközben volt 3*1 órányi futásom, ebből a pénteki 10k-n PB lett majd szombaton egy laza átmozgató 5 klikk. Hajnal négykor felébredtem, kibotorkáltam a mosdóba majd ha már ott vagyok gondoltam ránézek a napkollektor tető hőmérőjére, -9 fokot mutatott. Na mondom ez frankó lesz. Babik Jani 10 körül jött értem, felvettünk még egy sporttársat és fél 11 előtt már ott is voltunk a faluházban. Némi sorban állás után megkaptuk a dugókát, fene se gondolta, hogy ennyi ember lesz 70-80 ember van futó cuccban. Rengeteg az ismerős rendes bemelegítés helyett inkább a bandázást választom, mert "hideg" van kint. Szerencsére mivel a rajt 11-kor van  kisütött a nap szóval nincs hideg. Van aki rövidnadrág + póló kombóban indul neki. Tömeg rajt van, ami itt kicsit becsapós, hiszen nem tudni ki hány kört fog futni. Elnézve a mezőnyt itt aztán tényleg fölösleges vitézkedni, beállok leghátulra Imaroval, hogy majd dumálgatunk.
 Az eleje tényleg kilő. Mi szép lassan kocogunk fölfelé, majd Imaro mondja menjek ő most lassabb (mindig ezt mondja aztán persze lefelé állva hagy). Nagyjából 1,5 km után az emelkedő kezdi tizedelni a mezőnyt, végre tudok előzgetni, próbálok egyenletes tempót tartani nincs harcolás a helyezésért, aki sétára vált azt bedarálom de csak óvatosan. Mire felérünk a bányához már semmit se érezni abból, hogy ez téli verseny szakad rólam a víz. Indul az első lefelé, itt már lehetne előzgetni de nem ismerem a pályát és persze a végére jön a trükkös rész. Már látni a házakat de itt a legrosszabb az út. bevillan a Lemkowyna-s esések tömkelege így visszaveszek. Persze rögtön vissza előz egy srác.  Picit bosszankodok ezen mikor látom, hogy Ő balra fordul az aszfaltnál tehát csak 1 körös, na ez jó akkor Ő nem számít. Viszont a dugókával vacakolok így egy sporttárs visszaelőz a második kör elején. Viszont az aszfalton visszatudom venni a pozíciót, Ő fújtat én megyek tovább. Feltűnik előttem egy fehér pólós lány. Apránként sikerül felzárkóznom rá, a pólóján a felirat Egri Futócsillagok. Csakhogy én a MedveDisznóEmber vagyok és ez itt az erdő az én területem nem a művész sétány, az nem lehet hogy egy helyi csillagocska jobb legyen fölfelé. A bánya előtti utolsó emelkedőn érem be, próbálok nem zihálni mert még vérszemet kap és a csillagból üstökös lesz én meg éghetek. De nem kezd el meccselni. Közben feltűnik még egy lány és fiú, de messze vannak. Aztán kiderül van még egy emelkedő a fordítóig, erre nem is emlékeztem. A srác fent egy pillanatra megáll, na most kell megtolni, most vagy később már esélytelen. Leelőzöm a srácot, a pink pulcsis lány kb 100 méterrel van előttem de még őt is el lehet érni. Előzés közben persze bénázok, túlságosan az út szélére sodródok és valami szúrós bokor tüskéje beletörik a kezembe. Mérgemben csak kiharapni tudom de nem állok meg, csapatom tovább. Mindig a lefeléken előznek vissza nem engedhetem magamra őket. Szerencsére ők nem kapcsolnak rá, így előbb egy majd két kanyarnyira nő az előnyöm. Fokozatosan szakadnak le és egyedül maradok. Már csak 1,5 klikk van hátra picit érzem a combom de próbálom tartani az ütemet, itt ér utol Marczis Dávid. Ő már a harmadik körén van, teljesen hangtalanul ér be és majd összecsinálom magam mikor rám köszön. Hihetetlen tempóval suhan tovább (86:24-es idővel első lett a 4 körösök között). A bringa út keresztezésnél még hátra nézek, jönnek a többiek de már nem foghatnak be, egy kis föl-le hullámzás és bent vagyok.


Hülye fejek vágása 1. hely






A 35+ -os korcsoportban 66:40-nel 12. lettem a férfiak között összetettben 43/33, az első köröm 33:25, a második 33:15 lett. A pulzust sikerült egész jól tartanom, nincsenek nagy ingadozások, már csak a tempón kéne javítani.  Kezdésnek magamhoz képest jó, meglátjuk egy hónap múlva a köv fordulóban, hogy fog menni.

2016. november 12., szombat

Łemkowyna Ultra-Trail® 70

A Lemkowyna Ultra-Trail® Lengyelország egyik legnagyobb terepfutó versenye. A Besszádok vagy Keleti - Beszkidekben, ami európa leggyérebben lakott területe. Pár éve már voltam téli körülmények között a környéken, amikor is megmásztuk a hegység legmagasabb pontját az 1346 méter magas Tarnicát. Így az, hogy a környék gyönyörű nem volt kérdés. A versenyről pedig csupa jót hallottam az elmúlt években, hiszen mindig jelentős a magyar résztvevők száma. Jellemzően a lengyelek után a magyarok vannak a legnagyobb létszámban. Ezek alapján döntöttem úgy, hogy idén ez lesz a szezon záró fő verseny amit teljesíteni szeretnék. Január végén amint megnyílt a nevezési fül be is fizettem a részvételi díjat. Így ott volt a 10 hónapnyi ösztönzés, hogy komolyan vegyem a felkészülést.
A versenynek jó pár távja van, 150-80-70-48-30 km, mivel a 150 túl sok lenne a 80-as pedig szinte végig éjszaka halad ezért a 70-es távot választottam.


Közel 70 km, 2500 méter szintemelkedés, a limit 13 óra
Az útvonal nem körtúra így némi logisztikát igényel, de Fülöp Zoli zseniális szervezése ezt tökéletesen megoldotta. A szállásunk Duklában volt közel Chyrowa-hoz ahol a rajt volt. Zoli párja előbb kirakott minket a 70-es rajtjában, majd a 48-as indulókat a  rajthelyükre vitte és onnan kísért minket a kisbusszal egész nap a Komancza-i célig. A versenyt megelőző napokban aztán sorban jöttek a felhőszakadások, pénteken utazás közben is végig szakadt és Krosno-ban ahol a versenyközpont volt is sikerült szétáznunk mire megkaptuk a rajtcsomagokat. Az összes kötelező felszerelést be kellett mutatni, tényleg komolyan vették. Ezek a következőek voltak:

- hátizsák / övtáska
- minimum 1 literes víztartály, vagy kulacsok
- saját pohár
- fejlámpa
- életmentő / izolációs fólia minimum 140*200 cm
- medve síp (itt nem volt tiszta, hogy medve hívó vagy riasztóra gondoltak)
- steril fásli (én nem vacakoltam behajítottam a full medic csomagot érfogóstól mindenestül, ha tényleg jönne egy mackó)
- érvfényes igazolvány / útlevél
- 50 zloty készpénz (a sírásónak, ha a mackó feldühödne a síp hangjára)
- feltöltött mobil telefon, roaminggal és elmentve a hegyimentők telefonszámával
- útvonal térkép (a rajtcsomag része)
- rajtszám, végig látható helyen viselve (ezen volt az időmérő chip is)
- kesztyű
- sapka / csősál (csősálat kaptunk)
- hosszúszárú nadrág, 3/4-es csak hosszú zoknival, szárral együtt elfogadott, teljes lábat fedő felszerelés kellett
- hosszú ujjú felső
- vízhatlan kapucnis kabát
- megfelelő cipő
- piros lámpa az éjszakai szakaszokra

Miután ezzel megvoltunk, gyorsan visszapattanunk a kisbuszba és visszarobogtunk Duklába, hogy még tudjunk vacsorázni, versenycuccot összekészíteni és esetleg kicsit aludni is a reggel 7 órás rajt előtt. Szerencsére a panzió étterme még nyitva volt. Én megörültem, hogy van Zurek az étlapon mert ez a kedvenc lengyel levesem. A többiek nem tudták mi az de mikor elmondtam milyen végül mind azt választottuk. A zurek egy  kovász alapú kissé savanykás leves főtt tojással és füstölt hússal / kolbásszal, ehhez még pirogot ettünk, amit szintén jól készítenek lengyel testvéreink. Mivel a Captain Morgen rum is nevetségesen akciós árú volt a bárpultból így az sem maradhatott ki. Átnéztük a hatalmas rajtcsomagot, ami egyben depós zsák is volt amivel a száraz ruhákat lehetett a célba küldeni. A zsákban volt egy csősál, némi szóróanyag, egy energia szelet, kis verseny ismertető füzet, és egy full extrás laminált térkép a környékről rajta az útvonalak, ez egyben kötelező felszerelés is volt. Pihenni nem sokat sikerült kb 4 órát. Kis kapkodással el is értünk a rajthoz kb háromnegyed 7-re. Ahol már újra esett az eső és mindenhol állt a víz, jöttek is az első poénok, hogy búvár cuccot kellett volna inkább hozni.

A rajtnál a többi magyar indulóval bohóckodnánk, pózolnánk, de kiderül az egyik botom megint összeszorult akár csak az UTH-n így nem lehet kinyitni, próbálkozik vele mindenki de az esőben vizes kézzel lehetetlen kinyitni így kénytelen vagyok egy bottal neki indulni, rossz előjel. Aztán 7 előtt valamivel kilő a tömeg (a chip szerint én 6:59:18,7-kor indultam el :) ). Neki indulok a többiekkel, de ők sokkal keményebb tempót mennek így leszakadok. Yoyo-ka mondta, hogy lesz egy kis patak rögtön az elején, nos 5 napi eső után a kis patak kb 3,5 méter széles. Szerencsére a szervezők raklapokat raktak be, amin az előttem haladó lengyel srác 2 ugrással simán át is ér. Ó hát ez így könnyű akkor megyek utána, Persze az eszembe se jut, hogy a srác lehet úgy 50-60 kiló, én a sok cuccal meg pakolva bőven 100 fölött vagyok így természetesen a raklapok azonnal elsüllyednek és mind két cipőmből tocsog rögtön a víz. de legalább ezen gyorsan túlestem. Óriási a tömeg több mint 400-an indultunk útnak, persze az első emelkedő rögtön szétszórja a mezőnyt mint mindig. Még egy bottal rásegítve is jobban tudok haladni pár embernél így felfelé előzgetem az embereket, főleg lengyeleket, de elmegyek egy nagy szakállú mexikói srác mellett is. Látszik rajta, hogy kissé le van döbbenve a pályaviszonyoktól. ilyen esőt és ködöt lehet még sose látott. Az első 3 km-en majd 200 méter szintet kapunk felfelé eddig jó, aztán elkezd hullámzani a pálya és a lefeléken sorban visszaelőznek jó páran mint mindig. De itt még tűrhető a pálya, előzök, előznek így megy el az első óra.

Utolér Harcsa Barna így van kivel dumálni, együtt haladunk egy jó darabig UTH-ról és egyéb versenyekről, beszélgetünk. A 10. km környékén egy szép kis kápolna mellett haladunk el, majd jön a fekete leves. Az eddig összegyűjtött szintet kell eldobni, csakhogy az előttünk elhaladó pár száz ember már teljesen legyalulta a felázott ösvényt. Úgyhogy az egyik megcsúszásnál sikerül úgy elesnem, hogy fejjel előre a hátamon csúszok lefelé a domboldalon. Így egy jó testhosszal megelőzök egy Luxemburgi lányt aki halálra rémülve kapaszkodik egy fába. Megkérdi holland vagyok e, mondom nem magyar. Erre ő: "Ohh Katinka Hosszú 200 m back..." Ezen jót röhögünk, majd feltápászkodok és kicsit óvatosabban haladok tovább. Átkelünk a Dukla-i fűúton, majd egy kis település szélén jön a következő hegy. Ez piszok meredek, piszok csúszós és roppant keskeny nagyon nehéz előzni. Páran aszfaltos slick cipőben szenvednek előttem, így van időm megenni egy gélt, a 70 km-en összesen 3 frissítő pont van így nagyon figyelnem kell a kajára, ne csak cipeljem egyem is. 

Ez a hegy végleg szétszórja a tömeget, Barna is leszakad tőlem, már csak 2-3 emberrel kerülgetjük egymást ahogy éppen hullámzik az ösvény. Valami miatt mégis tetszik ez az ocsmány csúszós nyálkás ködös erdő. Végre tudok a saját tempómban haladni ami még mindig nem túl gyors, de legalább nem az a vánszorgás ami a szűk ösvényen volt, még egy kis flow is akad, tényleg élvezem. Egészen a következő esésig ami rögtön visszaráz a valóságba. 300 szint le az erdőben, majd pici fel egy mezőn át, aztán az aszfalton újra le. Itt utolér Yoyo-ka, mondja csapassuk, de valami nem frankó, egyszerűen nem megy az aszfalton lefelé se. Így hamar leszakadok tőle. A flow sehol, szakad az eső és süvít a szél, elkezdek fázni. Kell ez nekem? A kis ördög elkezd a fülembe suttogni, hogy szálljak ki, nincs semmi értelme. Elhaladunk pár gazdaság mellet majd át egy falun az emberek döbbenten néznek ránk. Kik ezek a fülig sáros idióták? Ez jó, rögtön jobb kedvem lesz, így mikor a pont előtt meglátom a kisbuszt Dórival csak egy gyors köszönés és már megyek is be a frissítőhöz. Feladni? Én? Soha!

A ponton 10 méter hosszú frissítő asztal, halmokban áll a lengyel minikolbász, füstölt sajtok, gyümölcs, csoki, mogyoró. A pontőrök forró teát, kávét kínálnak, de nekem elég egy kis kóla. 45 perccel vagyok szintidőn belül, megvárom még Barnát. Azt mondja rendben van, jön utánam így elindulok. A pont után kis aszfalt majd újabb emelkedő, itt megint tudok haladni. Az eső is kezd alább hagyni. Kezdem újra élvezni a dolgot. Kezd kialakulni egy kb 10 fős boly, folyamatosan látótávolságon belül haladunk így nincs annyira elveszve az ember. Van pár patak átkelés az egyiknél megcsúszok de szerencsére csak a lábam lesz vizes, meg picit a bokám csapom oda, de nem vészes. Újabb és újabb huplik jönnek a talaj pedig egyre gyalázatosabb, itt sokkal több eső esett és ráadásul a 48-asok hordája is előttünk jár már. Néhol már nincs út, vagy egy patakban gázolunk föl - le, vagy a sík részeken a bokáig érő iszapban gázolunk. Így megy km-eken át, oda - vissza. Egy lengyel lánnyal beszélgetünk kicsit, mondom neki azért az erdő így is szép, de annyira nem hatja meg. Talán mos tő van mélyponton. Eltelik 2 óra a gyomrom megkordul. Így előhalászok egy Mars Protein szeletet, mondták a szponzornál, hogy ez tömény cucc de nem hittem el hogy ennyire. Az egy darab csokit majd 10 perc alatt sikerül megennem.  Viszont simán felvisz a következő vámpírfog hegyre. Ez után jön az útvonal talán  leggusztustalanabb lejtője, 2 km lefelé végig sárlében és iszapban nincs egyetlen stabil lépés se, persze hogy elcsúszok megint. Megváltás kiérni az aszfaltra. Betolok még egy gélt egy kis izóval és próbálom tartani a lépést a többiekkel.
Kocogunk, sétálunk majd megint kocogunk kicsit, de igazából senkinek nem megy a futás. Így érjük el a 40 kmes pontot.



Berzsó vár a ponton, jó egy kicsit beszélgetni valakivel. Nagyjából 30 perccel vagyok a limit időn belül, így van idő kajálni. Csanya a lelkemre kötötte hogy egyek a gyömbéres sütőtök levesből. A pultnál picit mogorva szakács áll, kérdezi milyen levest kérek, mert, hogy van zurek is. Hohó akkor a tököt passzoljuk. Mondom neki, hogy én csak a zurek miatt jöttem ide az a kedvencem. Erre hatalmas vigyorral szó szerint csurig tölti a poharat  levessel, alig bírom az asztalig elvinni. Berzsó segít újra tölteni a zsákot vízzel, mert az teljesen kifogyott. Izó a kulacsba, kis banán, sajt és indulok is tovább. Már nincs sok hátra, egyetlen mászás, kis hullámzás ez már sima ügy. 



Valamivel 3 előtt  jókedvűen vágok neki a következő szakasznak.   Erről a pontról indultak a 30-as távon indulók. Így már majd 1000 ember ment el előttünk, szóval utakról fölösleges is lenne álmodozni. már fölfelé is esek, majd a sík könnyű hullámzó szakaszokon is. Valószínűleg itt zúztam le a combjaimat is, bár a véres horzsolásokat csak otthon a zuhany alatt vettem észre. Egy lengyel sráccal, húzzuk egymást az elvileg könnyű gerinc úton, de nagyon nem megy. Elmajszolok még egy protein szeletet, itt egészen jól futható gerinc út következik.  
Az útvonal legmagasabb pontja előtt egy fotós integet, hogy tegyünk úgy mintha futóversenyen lennénk. Próbálok 5 métert kocogni, de valószínűleg nem volt elégedett mert a képet azóta se láttam kirakva. Közben Jakub leszakad és többet nem látom, valószínűleg fejben feladta, ahogy a kis csoportunk többi tagja is, mert sorban elmaradnak. Én próbálnék haladni, de igazából már csak vergődök, benézek egy pocsolyát, mármint én pocsolyának néztem egy gödröt. Ahogy belelépek fordul a boka én meg be egy szögesdrótba, ami kitépi a kabátom. Hát ilyen nincs gondolom magamban. Ezek után a rémálom folytatódik, le kéne ereszkednünk egy völgybe az 55 kmes ponthoz. 


Csakhogy az előttünk haladó mezőny teljességgel elpusztította az utat. A fák letördelve, a bozótos széle kitaposva, kerülni nem lehet, mert áthatolhatatlanul sűrű. Képtelen vagyok esés nélkül leereszkedni. 20 perc alatt teszek meg 1 km-ert és ereszkedek 200 szintet, végem van.
Szerencsére ez után egy nagy mező következik, persze ez is lejt, ami azt jelenti, hogy a füvön ha nem is áll a víz, de azért tocsog minden lépés. De legalább a cipőt lemossa kicsit. Beérek a pontra, de nem kell semmi, csak a lámpát veszem elő. A pontról kivezető út olyan mint Csanya legédesebb álma. A 10 ezer fős  szimultán iszapbirkózási világbajnokság levezetésére is alkalmas. Nagyjából 300 méter hosszú 10 méter széles egybefüggő mocsár. Nem tudom, hogy telepítették ki a pontot, de hogy a kimentéshez helikopter kell az biztos. 

Átkelek egy megáradt patakon, majd jön az utolsó hegy. Egy széles mezőn kelünk át. Besötétedik és leereszkedik a köd, már nem látom a fényvisszaverő szalagokat se. Szerencsére az előttem elhaladó 1000 ember olyan utat taposott mint egy marha csorda így nem lehet eltévedni. Lassan visszaérek az erdőbe itt már sűrűbbek a szalagok. Közben az óra lemerül, nincs több mérés nincs több navigáció. Szerencsére eltévedni nem lehet a jelölés és a horda csapása összetéveszthetetlen. Kiérek az erdőből metsző hideg szél fúj, de feltűnik egy 2 méteres tábortűz. A pontőrök biztatnak innen már könnyű csak 5 km. Elkezdek kocogni, de persze megint technikás csúszkálós szakasz következik. Betolok egy koffeines gélt, hátha kicsit felpörget. Az izó elfogyott és a tartályból se akar víz jönni, tölteni kellett volna. Újabb gödör, újabb esés. Itt a vége. Ezt így nem bírom tovább. A látótávolság max 10-15 méter, a pontőrt leszámítva  kb 2 órája senkivel nem találkoztam. Nincs értelme megkockáztatnom egy újabb esést, mert ha teljesen összetöröm magam kitudja meddig fekhetek itt egy pocsolyában.  A pontőr azt mondta 5 km abból legalább 2-őt megtehettem már, akkor már csak egy kicsit kell sétálni. Szépen besétálok, hogy rohadna meg az összes saras verseny...
Ahogy sántikálok lefelé, mintha villanna mögöttem valami. Na frankó már csak egy újabb vihar hiányzik. De nem vihar jön, egy futó ér utol. Köszönök neki de nem válaszol csak suhan tovább, más dimenzióban utazik, egy villanással teret vált és eltűnik a sötétségben. Később kiderül, hogy a hosszútáv második helyezettje volt. Viszont ha így tolja már biztos nem lehet sok hátra hát én is neki indulok, és mintha hallanám a versenyközpont hangjait. Picit gyorsítok, már látom a falu fényeit. Már csak egy utolsó lefelé és ez már aszfaltos, üdülők mellett ereszkedek le. Éles kanyar fejlámpás emberek jeleznek hogy arra. Már csak pár méter lehet! Hát nem, tovább irányítanak, le a főúthoz. hol a francba vagyok itt nincs semmi? Elindulok a falu irányába, pár száz méter után a földön egy letépett szalag, hát akkor biztos erre kell. még 5 perc sehol semmi és senki, majd végre kolompolást hallok. De még ez se a cél, csak pár spicces lengyel sörösüveggel és kolomppal? Talán drukkerek, a fene se érti megyek tovább.   Buszmegálló, még több ember, lengyelül magyaráznak, sörrel kínálnak 1 perc mire leesik nekik, hogy nem értem. Angolul végre elmondják még 500 méter menjek a templomig majd balra. Mintha a versenyközpont is egy mocsárra épült volna, a befutónak kikordonozott utolsó 50 méter egy merő sártenger, pedig a vizes fű elég jól lepucolta a cipőm, hát ennyit erről.  Beértem. Két lány oda ugrik a nyakamba akasztanak egy kolompot (szóval ezért kolompolt annyi ember). Mondom nekik, hogy kiestem a szintidőből. Mire ők az nem számít, gratulálnak. A sátorban éppen vége az eredmény hirdetésnek. A többiek ott várnak. Yoyo-nak és Zolinak sikerült bő egy órával értek be előttem. Kapok még egy isteni paradicsom levest majd haza indulunk.

A panzióban keresztelőt, vagy születésnapot ünnepel 20-30 helyi. Elég furcsán néznek kik ezek a sáros menekültek. Egy fiatal srác megkérdi mit keresünk ott, mondom futottunk a versenyen. Ebben az esőben? Igen. Mennyit? 70 km-ert. Magyarok vagytok? Igen. Ezt meghalva a családfő már tölti is kifelé a vodkát, hogy erre inni kell. Végül lemegy még két rum is, majd felmegyünk végre zuhanyozni. Éjfélig szöszmötölünk, nézzük az eredmény listákat, elvileg bent vagyok. Lehet kitolták a szintidőt? Egyelőre úgy tűnik igen, még mögöttem is vannak célba érők. Lassan aludni kéne, de lent még kitart a buli hajnal 4-ig. Ennek megfelelően fáradtan indulunk vasárnap haza.



 A kolompot én is megkaptam mint minden marha aki végig ment ezen a tortúrán. De mivel 44 perccel kicsúsztam a szintidőből így a kvalifikációs ITRA pontokat végül nem. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott hiszen, az utolsó szakaszig jól haladtam, fizikálisan nem volt gond, de a technikás pálya a sok eséssel fejben teljesen felőrölt.A frissítés jó volt, a pontokon a választék bőséges, azon kívül 4 db gélt és 2 protein szeletet ettem meg útközben, köszönet érte a Proteinfutar.hu -nak. Egy nagyon jól szervezett, tökéletesen jelölt és ellátott versenyen voltam. Ahova biztos, hogy még visszatérek. Mert ide vissza kell jönni!


UPDATE : A szervezők a borzalmas terepviszonyok miatt kitolták a szintidőket, így megkaptam az ITRA pontokat.



2016. augusztus 12., péntek

Dupla / Szimpla élmény szurkolói menet + LEKI bot teszt


A Dupla élmény egy roppant különleges verseny. A Duplán két körrel 4-szer, a Szimpla egy körében 2-szer kell megmászni a Kékest. Ez így alapból elég beteg gondolat, klasszikus példája miért is mondják azt, hogy a terep versenyeket szadisták szervezik mazochistáknak. Mindannyiunk szeretett El Presidente-je persze trükkös furmányos szervező, ezért csavar még egyet a dolgon, legyen páros verseny. Ahol a párban induló futóknak minden ellenőrző ponton maximum két perces időlimiten belül kell együtt áthaladniuk. Elsőre roppant viccesen hangzik, ez a csöpögő cukormáz ami eladja, hogy mekkora móka ez, nos valójában ez teszi igazán nehézzé és egyben különlegessé ezt a rendezvényt! Ugyanis 5 - 10 vagy még több  órán át (a Dupla 73 km-én 12 óra a szintidő) együtt haladni a másikkal roppant nehéz. Nagyon nagy összhang kell mind edzettségben mint fejben a sikeres teljesítéshez. Ez az a verseny amire mindenki úgy jön el, hogy tuti szívás lesz. Mégis végig mindenhol csupa mosolygós emberrel találkozni, nyugodt szívvel kijelentem, hogy az év legjobb hangulatú versenye volt amin ott lehettem.

Az indulás tervét szerencsére a sérüléseim gyorsan áthúzták, így megkíméltem magam egy újabb kudarctól. Viszont mindenképpen ott akartam lenni, mert tudtam, hogy nagy buli lesz. 2012-ben mikor először rendezték ezen a rendezvényen csöppentem be a Terepfutás.hu versenyeibe. Tudtam, hogy Zsófi és Szabi indulni fog, így meg volt a terv ők versenyeznek én meg önkénteskedem, hordom a vizet vagy amit épp rám osztanak közben meg egy jót bandázok. De mikor Csanya kiírta, hogy lehetőség lesz LEKI botokat tesztelni jött egy hirtelen ötlet. Mivel súlyos motiváció hiánnyal küzdök (magyarul semmi kedvem itthon egyedül edzeni), önkénteskedés helyett inkább edzek egyet a Kékesen és közben bandázok egy jót és kipróbálom a híres Leki botokat.

Csipi szerint így nyomtuk :)


Utazás közben felidézzük Szabival, mit össze fagyoskodtunk az első rendezésen. 2012-ben novemberben volt a verseny, még csak dupla táv volt és mi a Kékesen majd a Pisztrángos tónál frissítettük és irányítottuk a futókat. Kékesen reggel jóval fagy pont alatt volt a hőmérséklet és folyamatosan fújt a szél, a Pisztrángos-tónál meg már délután 3-kor tüzet raktunk máshogy nem nagyon bírtuk volna a 3-4 órás etapunkat, amíg az utolsó futó is át nem haladt.
Még pont oda érünk a Mátrafüredi suli elé a Duplatávosok 7 órás rajtja előtt, aztán 8-kor elrajtolnak a Szimplások is.

Én kapok Csanyától egy pár botot, majd felvázoljuk a haditervet. Mivel a versenyzők idén a piroson mennek le nekem ott kell felmennem a Kékesre, persze ők addigra már kb 30 km-ert futnak amíg én csak 10-et ezért csak az élbollyal fogok találkozni. Őket bíztassam, aztán ha felérek első dolgom venni egy jégkrémet és irány a Sötétlápa nyereg sziklái, hogy a lemaradókkal érzékeltessem mennyire a szívünkön viseljük a sorsukat (képzeljétek ide Csanya ördögi kacaját)


Fizan Trek vs. LEKI Micro Trail Pro
A faluban a verseny jelzéseit követem, amíg eljutok a kék és a piros elágazásáig, átmegyek a hídon majd a verseny szalagjait követve már a piroson elkezdem a mászást. Tavasszal voltam erre utoljára a Decathlon túranapon, de erről a szakaszról mégis mindig egy régebbi túra jut eszembe, 4 éve a hírhedt "üljön át a szomszéd autójába" hóvihar másnapján is itt mentünk felfelé Kékesre, elsők között indultunk így keményen meg kellett dolgoznunk, hogy kitapossuk az ösvényt a néhol combig érő hóban. Nos most nincs hó csak a júliusi hőség, reggel fél 9 és már 35 fok van az árnyék nélküli irtásos részeken. A korai időpont miatt is teljesen más az erdő, tavasszal itt a tömegeket kellett kerülgetni alig lehetett előzni, most az első 5 km-en 2 túrázóval és egy szalagozást ellenőrző crew taggal találkozok. Majd a Kiskő előtti elágazónál 2 időmérő lánnyal, akik a lelkemre kötik hozzak nekik fagyit visszafelé.

LEKI Micro Trail Pro teszt:

LEKI Micro Trail Pro
Na de hát nem csak bandázni, hanem botot tesztelni is jöttem, hát nézzük mit is kaptam. Az elmúlt években egy Fizan compactot nyúztam, ami a maga csavarós rögzítésével teljesen más stílus, így érdekes váltás volt. A LEKI botnál a részek nem egymásba csúsznak, hanem egymás mellé csukhatók, pont mint a sátrak tartó oszlopai. Ebből kifolyólag a rögzítésük is sokkal stabilabb így. Amíg a sima teleszkópos botok nagyobb terhelésnél könnyen egymásba csúszhatnak (főleg ha már sokat voltak használva és nem tökéletes a záró rendszer) addig ezek a botok biztos hogy nem fognak összecsukódni, max eltörni. Bár ehhez úgy gondolom tényleg extra terhelés kell, jelenleg kb 96-97 kiló vagyok, de a botokon lefelé se éreztem, hogy túlterhelném. A Fizan alumínium ötvözet és 158 gramm, a LEKI carbon és 179 gramm, ezt elsőre nem hittem el. Annyira tökéletes a súlyozása, hogy azokon a szakaszokon ahol csak sétálni tudtam felfelé azzal szórakoztattam magam, hogy egy ujjamon egyensúlyoztam a botot, pihe könnyűek. Ezen felül, a már említett rögzítési mód különbség miatt sokkal kisebbre csukhatók össze, szállításnál jóval kevesebb helyet foglalnak. Mivel viszonylag könnyű terepen mentem, sokszor csak kézben fogva vittem a botokat. Így a csukló pántokat levettem a markolatról. Ez is egy jó funkció, mert ha tényleg nem kell és nem valószínű hogy egy szakadékba ejtjük akkor én nem szoktam a csuklómra akasztani a botokat. A markolata kicsit lehetne talán vaskosabb, nincs nagy kezem, de ez mintha női / gyerek kézre lenne méretezve. Ezt leszámítva a markolat kialakítása a műanyag és a parafa összedolgozása roppant kényelmes.A bot végén fix mini hórózsa található, de csak egy jelképes méretű, sarazni jó, nagyobb, porhóban kevés lenne. Összeségében egy nagyon jó botot próbálhattam ki, melynek fő előnyei a kis méretre való összecsukhatóság valamint az ultra könnyű súly. Tetszet!

Sas-kőnél pár kidőlt fa így megállok bambulni, majd 900 méteres csúcs a felrobbant vulkán kráter látványos maradványa, de itt a hatalmas bükkök mellett mégis elvesznek a sziklák. Ráadásul jól is futható szakasz így 10-ből 9-szer  én is csak elmegyek mellette. A kidőlt fák viszont jó támaszt adnak a teszt bot lefotózásához. Még egy kaptató jön, majd egyre lankásabb  és szélesebb a turista út. Itt még egy pillanatra megállok beszélgetni, a verseny egyik fotósával, ő fázik, rólam szakad az izzadság, hiába na az élet kegyetlen. Pár száz méter múlva már látom a szanatórium régi nővér szállójának épületét és szokás szerint kezdenék magamban morogni, micsoda pazarlás otthagyni az enyészetnek azt az épületet amikor is a kontroll futóba botlok. Na ha Ő itt van akkor lassan már biztos jön az élmezőny. Pár szó után elválunk Ő robog lefelé én az utolsó aszfaltos szakaszon folytatom az emelkedést. Ahogy felérek Kékes-tetőre irány a Tető étterem megveszem a fagyit (értem én, hogy ez kiemelt turisztikai pont és az emberek úgyis mindent megvesznek, de azért az elgondolkoztató, hogy 2,5 drágább volt mint lent Mátrafüreden ami szintén turisztikai központ, és azért a Kékesre nem helikopterrel viszik fel a cuccokat mint mondjuk Svájcban). Beköszönök a frissítő pontra és közben már érkeznek is az elsők, majd nem sokkal lemaradva a második páros is. Az első 5 páros talán 10 percen belüli különbségekkel haladt át. Mire leérek a kövekhez kihelyezett fotócsapdákhoz a fagyi persze elfogy, ahogy a futók is. Jön egy kis szünet a bolyban. Remek hely ez, itt egy fotós egy csillagvizsgáló mérető objektívvel, egy pedig körbe bástyázva több állványon pihenő vakuval, hogy tökéletesen meglehessen örökíteni a Kékesre felérők szenvedését. És persze mindenkinek szól a taps, a kolomp, kereplő, a bíztatás. Ha az ember már a szemgólyóin is levegő után kapkod itt akkor is bele kell még futni azt az 5 méter a kép kedvéért. 




Mivel a fagyim elfogyott így kapok én is egy szép nagy csengőt, és picit még lejjebb ereszkedek. Aki itt van az már másodszor mássza meg a Kékest aznap, jár mindenkinek a pacsi. A csengőre érdekes reakciók jönnek, az első "Azt hittem már az angyalok csilingelnek, de látom csak te vagy" majd egy hölgy versenyző "Mise lesz az elhullottakért?" de persze az ismerősöktől jön a legjobb komment "Gondolkoztunk ki az a hülye aki ide lejön csilingelni gondolhattuk volna, hogy Te vagy." Lassan felér minden Duplás és a Szimplások is elfogynak, már csak az Alien vs Predator team-et várom. Végre felérnek ők is de Zoli eléggé kész van, a hőség és a Kékes eléggé megviselte, picit lassítunk, elkezdünk magashegyi tervekről beszélgetni. Illetve kezdenénk, de hát Tücsi mellett nincs lazsálás. Úgyhogy az utolsó 100 métert is meg kell futni a frissítő pontig. Bár a hármas csoportképünk alapján Zoli ennek annyira nem örült. Ők gyorsan tovább robognak a pontról, én még vacakolok a kulacs töltéssel, mondjuk nekem nem is kell annyira sietni. Illetve gondolom én, hogy nem kell sietni, csakhogy közben Zsófi és Szabi már elhúzott, illene nekem is visszaérni a célba. Mert nem tudom mennyire sietnek haza. Most nagyon jól esik a lefelé (jó 1 órát voltam fennt Kékesen, persze hogy kipihentem a felmenetelt) így a fotós azt hiszi én is versenyző vagyok, így rólam is készül futós kép, úgy hogy nem is versenyzek. Az elágazónál lévő időmérő pont előtt már 100 méterről hallom a kereplést, aztán meglátják a lányok, hogy csak én vagyok. Hol a fagyi? hát mondom megolvadt megettem a tiétek is. Mire "- Nincs fagyi, nincs kereplés"



A versenyközpontban remek a hangulat és szerencsére a többiek se sietnek haza, így marad idő még bandázni. Zuhany után jut még nekem is az isteni paradicsom levesből, az eddigi legjobb célkaja amit bárhol is kaptam. Zsófiék elszaladnak fagyizni, mi meg fröccsözni. Aztán újra vissza az erdészeti suliba, közben lement az eredmény hirdetés mégse siet senki haza, a Duplások még kint vannak a Szimplások közül is még most érnek be páran. De mégis inkább a piknik hangulat az ami dominál, ez az előnye, hogy nincs sok száz induló, sokkal családiasabb marad így a hangulat. Úgyhogy simán elrepül még pár óra mire elindulunk haza.

Hát így alakult a félévzáró terepfutós rendezvényem, felkocogtam a kékesre, hogy bandázzak egy jót. Kellett már egy lazázós menet, ami kicsit feltölt. A nyár a hegyi túrákról szól majd, így októberig nincs verseny tervezve. Addig marad az edzés és persze az igazi hegyek varázsa.
Köszönet a Terepfutás.hu -nak a szervezésért és frissítésért, valamint a tandtsport Kft.-nek a LEKI botok tesztelési lehetőségért.

2016. július 3., vasárnap

Mátra 40 2016

Félidő!

Június vége a POLAR Kaptárkövek Trail-ről szólt. Július eleje pedig mindig a Mátráról. Parádi Laciék a Pásztói Szabadidő Sportegyesülettel az itthoni legnehezebb 60-as túrát rakták össze, egy gyönyörű útvonallal. Szóval egy tökéletes félévzárót lehet itt tartani, lemérheti az ember mit is fejlődött az előző hónapokban. Nekem is ez volt a tervem, hogy negyedszer is teljesítem a 60-as távot. Elkezdtem újra kijárni a szőlőbe edzeni, hogy szokjam a hőséget, az egyik este fél7kor még 34 fokot mért az óra. Szenvedés de csinálni kell, persze túl egyszerű lenne ha csak ennyi kellene a sikeres teljesítéshez. Egy bögöly csípésem ráment a könyökömre, az egész izület begyulladt az alkarom teljesen feldagadt úgy nézett ki mint Popeye-nek a mesében. Ehhez jött még hogy az év legmelegebb hétvégéjét jósolták. De mivel 2010 óta egyszer  sem maradt ki ez a túra, igaz akkor még csak a Muzsikál az erdő volt semmiképpen nem akartam kihagyni. Így némi hezitálás után úgy döntöttem a 60-as helyett elég lesz a 40-es táv is azon már úgyis régen 4 éve voltam utoljára. Hétközben elindultam magnéziumot venni és kiderült van számomra új ismeretlen cseresznyés gélje az Ethic-nek hát gyorsan vettem abból is egyet. Face-n feltettem a kérdést ki használta már, amire jött egy-két pozitív megerősítés no és persze szokás szerint tucatnyi troll hozzászólás, így jött az ötlet, hogy akkor csináljunk extrém gél tesztet. Hogy miért extrém? Nos mindig azt mondják ne versenyen, ne éles helyzetben próbálj ki ilyen dolgokat (ezt eddig se tartottam be). Én biztosra mentem és három gyártó három ismeretlen géljét készítettem be (+1 tartalék). 

Űrkaják
Bemelegítés

Péntek délután utaztam Pásztóra, így lesz idő néhány fröccs mellett bandázni a többi indulóval no meg akklimatizálódni a versenyre hiszen a kolesz a 70-es évek épülete így hőszigetelés nem létezik a szobákban bőven 30 fok felett volt. Az aulában lehetett volna meccset is nézni de Jónás Ricsivel inkább kiköltöztünk az utcára ott hűvösebb volt, az első pohár bornál tartottunk amikor becsatlakozott hozzánk az első két ember aztán sorban még páran, ismerősök ismeretlenek vegyesen. Szóval a meccsből semmit nem láttunk de a bor elfogyott úgyhogy 11 körül végül is felmentünk, hogy legalább 4-5 órát aludjunk. 

Rajt

Ez elég jól is sikerült 5 előtt picivel ébredtem, majd a következő óra gyorsan el is repült és hirtelen az tűnt fel, hogy a rajtolók első sorában találom magam és kilövök a 60-as futókkal. A lelkesedés vitt is vagy 200 métert, majd beláttam, ha 4 perces ezrekkel próbálom tartani velük a lépést nem hogy a Muzsláig de még a városból se jutok ki. Úgyhogy inkább bevártam Fülöp Zolit az eredeti terv is az volt úgyis , hogy Muzsláig együtt haladunk amíg nem válik szét a két táv. Az első 2 km sík majd elkezdjük az emelkedést Muzsla-nyeregig. A kilátás pazar, a Nyikom és a Muzsla között gerincről apróbb bércek nyúlnak le, Zoli mondja, hogy ez a szakasz a Hétvezér sírja. Hetedszer mászok itt föl és ezt mégse tudtam, már megérte eljönni és még csak most kezdődik. Az üdülőknél  utol ér Ricsi pedig jóval később rajtolt. Elköszönünk, hogy ma már nem találkozunk, de aztán Ő nem figyel a szalagra és az eredeti piros háromszög nyakig érő csalán tengerében találja magát, mi a szalagozást követjük de persze gyorsan újra befog és végleg elköszönünk. Más tempót tervez és be is jön neki 6:23-as idővel ér célba. Mi Zolival kényelmesebbre vesszük, dumálgatunk felfelé hiszen 3 km-en majd 400 szintet emelkedünk nem itt kell kapkodni. A V800 figyelmeztet is hogy 156 a pulzusom (sétálva), pedig 140 körülit terveztem limitnek a hőség miatt. Ekkor ér be JAAT a Jeti (Lefagysz túrák főszervezője). Na akkor még egy tradíció letudva vele minden évben itt a táv elején találkozunk és tudunk dumálni kicsit, ismét megállapítjuk, hogy a 60-as a legkeményebb túra itthon, nehezebb mint az M115 első fele. Hiszen az eleje és a vége sík ezért gyakorlatilag 50 km-en kap az ember 3200 szintet, nem egyszerű hegyekkel és még ezt tetézi a hőség és tényleg visszagondolva hetedszer vagyok itt ebből 6 túra esett hőség riasztásra egyszer meg olyan felhőszakadás volt, hogy a gerincen menekülni kellett a villámok elől. De hát ezért jöttünk a kihívásért, így érünk fel Muzsla nyeregig ahol szokás szerint Utassy  Gabi vár a pecséttel. 7,8 km 630 szinttel 1 óra 28 perc pont ahogy terveztük. A többiek mennek tovább a hosszún így elköszönünk.

Űrkaja teszt 1

Na de hát én gélt tesztelni is jöttem szóval teszteljünk. Az első gél az EthicSport Malto Shot Endurance gélje cseresznyés ízben. A csomagolása könnyen nyílik, állaga igazából nem is zselé szerű sokkal folyékonyabb, és valóban elég hozzá 1-2 korty víz, az íze is jó nem túl édes, könnyen lefolyik az ember torkán, egy 50 ml-es tasakban 440 kJ energia van. Alapvetően tetszik, ilyet még venni fogok, könnyebben csúszik mint a sűrű erdei gyümölcsös püréje az tényleg beszilárdult lekvárra emlékeztet.

Az Entek erdeje

Muzsla-nyereregtől a Nyikom-nyeregig az útvonal megegyezik a Bérc útvonalával csak éppen visszafelé, na és persze az ember sokkal pihentebb is itt a táv elején. Lefelé könnyebb is így van idő gyönyörködni az erdőben. Van is miben a Hétvezér sírját ősi fák őrzik sorban. Hatalmas száz éves bükkök végig az út mentén, érdekes az elmúlt években a bérc közben sose fogtam fel milyen csodálatos helyen is megyünk végig. Mindig csak a hegy ledózerolását tervezgettem és hogy ide soha többet. De ezt már leírtam a Bérc beszámolóban. Most nagyon tetszik hol kocogok, hol fényképezek, egyedül vagyok az erdőben egyetlen sporttárs tűnik fel néha, de ő is hasonlóan tördelt tempóval megy néha 100 méterrel néha 20-szal van előttem. Az előző esti esőtől a 32 fokban gőzölög az erdő, Nyikom-nyereg alatt a kis dagonya / tavacska hatalmasnak tűnik az áprilisi állapothoz képest. A piros sávról áttérek a piros keresztre, ez is egy olyan szakasz ahol 2-3 éve nem jártam már várom, mert szép kilátó pontokat érint. Csakhogy ez egy roppant ritkán járt ösvény, így bizonyos részeken a cserjés olyannyira benőtte a turista utat, hogy még vadcsapásnak is túlzás nevezni, illetve max vaddisznóknak ajánlott mert 1,5 méteres magasság fölött letép az emberről a ruhát zsákot. Szerencsére nem hosszú szakasz talán kétszer 50 méter ilyen nehezen járható. Ha itt sikerül átverekedni magunkat már jön az igazi single track ösvény az omladékos kőfolyásban lefelé és, hogy még jobban meglegyen a Gyűrűk Ura feeling ezt az ösvényt is egy Ent őrzi.


Innen már nincs messze Mátrakeresztes, a Vidrócki barlanghoz most nem kell lemenni, bár az útról a vízesés hangja csábító volt, hogy jólesne beállni a víz alá picit.

Mátrakeresztes először

Az első frissítőpont Mátrakeresztesen a volt Zöld sas kocsma kertjében van, bár  a kocsma már rég nem üzemel. Itt a pecsét mellé kapunk sajtot,  sós paradicsomot és 2 féle sütit is valamint lekváros és zsíros kenyerekkel is kínálnának de azt menet közben sose eszek. Iszok két pohár házi gyömbér szörpöt majd teszek egy kis kitérőt a sárga sávról a sárga keresztre. A házak között van egy kék kút, legalábbis egy ami biztos üzemel a háromból itt nagy pancsolás rendezek mert már most gyilkos meleg van és jön a következő emelkedés Ágasvárig. 

Űrkaja teszt 2

Itt iszom meg az első EthicSport Magnesio Liquido -t, na ez nettó csalódás eddig is az Ethic-es magnézium shot-okat vittem magammal a komolyabb szintezésekre de a régi fiolás kivitelt. Ez az új fajta csomagolás tipikus marketing bullshit a régit lecsavartam beöntöttem és kész 250 mg letudva jöhet a következő hegy. Ez az új fajta valami béna beépített szívószálas dolog, de rohadtul nem működik, túl pici nehezen bontható és idő igényes, ja és persze már nem 250 csak 225 mg benne a magnézium, pont mint a gyümölcs joghurtoknál...

Fallóskút - Ágasvár 

Visszakanyarodok a sárga sávra, hogy elkezdjem az emelkedést, ez is ismerős szakasz a M115-ről, csak akkor lefelé jövünk és éjjel a sötétben, hát most sokkal nehezebb. Szerencsére itt becsatlakozik Attila egy ritkán látott túratárs, Ő se először van itt 15 éve TT-zik, szóval seggemen a tojáshéj. Kényelmesen elbeszélgetünk felfelé, felszerelésekről rendezvényekről, hogy az elmúlt 2-3 évben milyen drasztikusan megváltozott a teljesítménytúrázás és a terepfutás világa, az emberek és a versenyek, versenyszervezők hozzáállása és hogy milyen jó, hogy Parádi Laciék foggal körömmel ragaszkodnak a minőséghez. Nem a darabszámra mennek hanem hogy amit szerveznek az tényleg első osztályú legyen. Fallóskúton a pecsét mellé kapunk 1-2 finom sárgabarackot, majd a kútnál újra lehűtöm magam kicsit. Még csak fél 10 de locsolni kell az embernek a fejét. Innen leereszkedünk a  Csörgő-patakhoz és most végre van időm megkeresni az átfaragott forrás jelző táblát, amit az M115-ön a sötétben nem tudtam lefotózni.

Ez a kis vicces tábla is egy olyan pont ahol 7 éve mindig megállok, 2010 júliusában ugyanígy voltam itt először akkor is Laciék rendezése volt, az útvonal is ugyanaz szóval nosztalgia. Szerencse, hogy ennyi év alatt se vette a fáradtságot a fenntartó hogy javítsa a táblát. Féltávnál vagyunk és a szint fele is meg van. Innen pedig már nincs messze Ágasvár ami a következő nagy ütés lesz, hiszen a forrástól a csúcs nincs 2 km de kapunk 300 szintet. Ágasvár nekem nagy mumus mindig itt töröm össze magam, a júniusi  M115 teljesítésem is itt ment el mikor lefelé megcsúsztam a poros részen. Óvatosan megyünk fel a csúcsra ahol meglepetésre nem a megszokott pontőr van, ami elsőre meglepetés majd másodjára is hiszen Józsa Gábor helyettesíti aki nálunk is az Egeden volt pontőr, hát most is a legszebb kilátó pontot kapta. Gyors pecsét és már ereszkedünk is vissza a turistaházhoz, itt mindenki megelőz, de nem tudok mit csinálni, tudom, hogy van aki 5 perc alatt lerohan itt de nekem ez most is vagy 20 perc volt, egyszerűen nem merek neki indulni annyiszor sérültem már itt le az elmúlt években, nem kockáztatok. Egyébként így eső után kicsit nedvesen jobb mint csontszárazon.

Űrkaja teszt 3

Attila bemegy a turistaházba inni egy sört én a falikútnál eszem meg a második gélt. Egy epres-banános Sponser Liquid Energy-t. A gél "BCAA-t és taurint is tartalmaz a glukóz és fruktóz mellett. Az elágazóláncú-aminosavak (BCAA) leucin, valin és izoleucin az izmokban elsődleges “üzemanyagként” szolgálnak. A BCAA célzott bevitele megóvhatja a test saját BCAA raktárát és támogathatja az izomszintézist, ezáltal a felépülést is edzések után. Friss tanulmányok rámutatnak arra is, hogy a BCAA-k képesek csökkenteni a központi kimerülést és ennek következményeit. Nátriummal és káliummal dúsítva." Na ebből én semmit se értek :) De kezdjük az elején, a csomagolás fogkrémes tubus tipusú egy extra záró fóliával a kupakon. Ez azért jó mert ha az ember nem akarja az egészet egyszerre megenni visszazárható. A megadott epres-banános ízből én egyik összetevőt se ismertem fel, inkább a gyermek koromban rágcsált kóla szirupos rágókra emlékeztetett. sűrű gél sok víz kell hozzá bár alapból szomjas is voltam de itt legalább 4 deci vizet ittam meg egyszerre. Nem tudom már kitől kaptam ezt a gélt tavasszal de a mostani webshop ár 850 forint / tubus szóval nem az olcsó fajta. De az biztos hogy elég hatékony, a 70 grammos tubusban 735 kJ energia van.

Mátrakeresztes másodszor

Vígan ereszkedünk a Bérc útvonalán le a Csörgő patak völgyébe, most nem látjuk az útról, hogy  a mászó falakon gyakorolnának, de hát érhető a nyári szezonban a hegymászók inkább külföldön a komoly hegyek között sportolnak. Elérjük a második keresztesi pontot itt mentaszörpöt kapunk sajttal sós paradicsommal és persze a házi sportszelet sütivel. Majd a szalagozást követve átkelünk a patakon és rátérünk az erdészeti utakra. Ez egy becsapós szakasz mert könnyűnek tűnik de a hullámzással 300 szintet szedünk össze 4 km-en. Itt találkozunk össze Feuerstahler Évával Ő  a 30-as távon van, a párja a babával a 15-ösön köv héten cserélnek, még hogy nem lehet pici gyerekkel sportolni. Jójárt kútig együtt haladunk, a én lekapcsoltam a hangot az órán az Ő telefonja minden km-nél mondja hol járunk, ezért tűnik fel milyen jól haladunk. Beszélgetve fel se tűnne de a gép mindig közbe szól én meg nem hiszem el hogy ennyit mentünk már. Pedig a V800 is ezt mutatja, meg hogy a szint háromnegyede is meg van már.Az egyik tarvágásról rálátunk a hasznosi víztárózra, elgondolkozunk nem is lenne most rossz a vízparton. De hát mi a hegyek miatt jöttünk és még vár a Nyikom.

Űrkaja teszt 4 / Jójárt-kút

 A forrásnál lévő pont az utolsó vízvételi lehetőség és ezt ki is kell használni! Az egyik évben csak egy kulacsot töltöttem itt fel ami a csúcsig el is fogyott aztán a célig majd megpusztultam. Most kezdésnek megeszem a High5 IsoGel-emet amit  Fun run-on kaptam. Ez is profi cucc több év terméke címet is kapott már. A 60 ml-es tubus 385 kj energiát tartalmaz, víz nélkül is bevehető. Nekem erdei gyümölcsös ízű volt, ami nem túl édes, de mivel reggel óta a zsák hátsó zsebében utazott a napon már eléggé felmelegedett így nem volt tökéletes, bár ez nem a termék hibája. Plusz ugye eredetileg itt a forrásnál a sűrű Ethic-et terveztem megenni amihez sok víz kell de azt már ismertem hát maradt a zsákban. Ez a High5 állagban tényleg a legkönnyebben lenyelhető. Ajánlom mindenkinek akik nem szeretik a géleket azoknak is!

Nyikom - Cél

A forrásnál még tele töltöm az ivótartályt (pont kiürült reggel óta), a víz nagyon jó hideg de alig csordogál így sokáig tart Éva nem is várj aki megy tovább a saját tempójában így már csak a célban találkozunk. Viszont Attila újra utolér és együtt kezdünk neki az utolsó erőpróbának, 1,5 km-en 330 szintet kell emelkednünk a csúcsig. Nem véletlenül mondják, hogy a Nyikom a Muzsla eltitkolt gonosz ikertestvére. Az óra szerint 35 fok van Attila le is lassul, nekem annyi előnyöm van, hogy a friss max 15 fokos vízzel teli tartály kellemesen hűti végig a gerincemet. Felérek a csúcsra pecsét a kilátóban, de idén se érzek erőt magamban, hogy felmásszak talán majd jövőre. Megkezdem az ereszkedést már csak 7,5 km a cél. A zöld kereszt eleje egy alagútszerűen benőtt kőfolyás, az egyik évben tele volt mindenféle csípős bogárral de most szerencsére nincsenek, a kövek maradtak nagyon kell figyelni ne itt menjen ki az ember bokája. A kőfolyás végén egy kerékpár ez is itt pihen már kitudja mióta, az elmúlt 7 évben mindig itt volt. Valaki féltávig felhozta majd itt hagyta elporladni.






Majd kiérek a nyílt szakaszra, a pásztói túrák extra nehézsége, hogy a város bár a Mátra és a Cserhát találkozásánál fekszik a bevezető szakaszok a termőföldeken, szőlőkön keresztül érik el a várost így semmi árnyék nincs. Normál esetben kényelmesen lehetne kocogni, de a délutáni tűző napon ez a legnehezebb szakasz.
Elérek az erdő sáv szélére, tavaly itt egy tüske ment a cipőmbe, ahogy ki akartam venni Benny Hill filmbe illő esést sikerült produkálnom. Ugyanis ahogy felemeltem a lábam hogy kivegyem a másik vádlim begörcsölt és úgy dőltem el mint egy darab fa egyenesen be egy szúrós bokorba. most csak nézem a bokrot és röhögök magamon. Itt valamit változott  a táj és a szalagozás is a siklóernyős leszálló hely melletti bozótot elkerüljük szerencsére, és hamarabb a szőlők közé érünk. Futni kéne de nem esik jól (bár azért az óra szerint itt volt a leggyorsabb megtett km-em). Iszonyatosan meleg van, beérek 10-15 rövidtávos résztvevőt. Nézem az órát 38 fok. Örülök, hogy már csak 15 percet kell kint lennem és nem még 4-5 órát mint a hosszútávosoknak. Még a szőlők között vagyunk de már aszfaltra vált a dózer út, érzem ahogy alulról is fűt, megint átváltok az órán visszaszámolásról 39,5 fok, szerencse hogy már alig 2 km van hátra. Beérünk a városba, már nem állok meg a nyomós kútnál fürdeni, már csak 200 méter a cél de ott a fagyizó nagyon csábító, de majd inkább hazafelé. Beérek az aulába 8:18 a vége és itt végre hűvös van. Amíg az oklevélre várok Edit szól, hogy nem fél 4kor hanem 3kor indul a buszom, így rohanok is fel a zuhanyzóba. 10 percet állok a víz alatt igazi újjászületés, gyorsan átöltözök és megyek is vissza le. Ez alatt Parádi Laci felesége kerített nekem egy arany jelvényt a háromszoros teljesítésért (eredetileg ugye 60-ra neveztem így egy 60-as gyémánt jelvény volt nekem kikészítve) majd mikor mondom, hogy nincs időm leülni megenni a befutó gulyást, gyorsan összepakol nekem egy zacskóba 8-10 sütit mert hogy kaja nélkül nem mehetek el. Na az ilyen apró figyelmességek miatt ez az ország egyik legjobb túrája, itt mindenkire figyelnek, nem csak egy szám egy pénz forrás a résztvevő. Remélem még évekig visszatérhetek erre a remek rendezvényre.

Arany jelvény a háromszoros teljesítésért



Konklúzió:

Örülök, hogy a józan észre és pár ember tanácsára hallgatva csak a rövidebb távon indultam. Így mindenféle szenvedés nélkül zárhattam a félévet, teljesen feltöltődtem. 106 indulóból idő alapján a 17. lettem, ami nem is olyan rossz, persze ez vegyes mezőny, de a sok utolsó meg utolsó előtti hely után jó érzés, ha kicsit komolyan veszem, nem fotózgatok első 10-ben lehettem volna, de lehet nem élvezem ennyire. A szervezők ismét az év egyik legjobb rendezvényét hozták össze, tökéletes útvonal jelölés, gyönyörű pályavezetés és remek kihívás profi ellátás mellett. A csupa ismeretlen gél tesztelése is jól működött, bár a frissítő pontokon kapott szilárd kaja is kellett, nem is energetikailag hanem hogy ne korogjon a gyomrom, kell azért némi szilárd tápanyag is. Végül a 4ből 3 gélt ettem meg, a 2 magnéziumból pedig 1-et vettem be, valamint a 2 izó porból is csak 1-et kevertem be menet közben.  A nagy hőségben a V800-as óra segített a pulzust tartani és az erőt beosztani így a táv végén se voltam elcsigázott köszönet érte a POLAR Hungary-nak

 

2016. június 12., vasárnap

Mátra 115 2016

Mikor elfogy a medve ereje
 és megroppannak a disznó lábai
 már csak az emberi makacsság marad.



 Mátra 115 Közösségi Teljesítménytúra, kicsit talán fura a név, hiszen talán sose volt 115 km egyik táv se. A teljesítménytúra is nagyon szerény megfogalmazás, hiszen ha minden rendezvény ilyen lenne egy szebb és boldogabb világban élnénk ahol a jegesmedvék hógolyózni vinnék a bébifókákat és nem simán csak megennék őket. A közösségi jelző ami találó, hiszen az a rengeteg  (150-200) ember akik a rendezvény két napján és az előtte lévő hónapokban dolgoznak rajta teszik az ország legjobb, legminőségibb eseményévé. Számomra pedig 2011-ben  az akkori 55-ös (58 km) babatávval kezdődött az egész őrület, az volt az első tényleg komoly túrám. Előtte a legtöbb amit egyben mentem 36-37 km volt. Medveczky Gyuri még győzködött is, hogy talán valami könnyebbel kéne kezdenem, de hát kellett a pecsét a Mátra Kupához. Aztán persze mikor felzúgtak a dobok a rajtban az egész hangulata beszippantott és azóta se enged. Itt sikerült az első és eddigi egyetlen 100+ kilométeres menetelésem 2014-ben, akkor még csak 124 kilométert és 6300 szintet kellett megtenni a 115-ös útvonalon. Akkor mindenki azt kérdezgette tőlem miért az M115? Hiszen annyi 100-as van miért a legszintesebbel kezdek? A válasz egyszerű volt én nem a legszintesebbel hanem a legjobbal akarok kezdeni, ahol tudom, hogy minden rendben lesz és ezt meg is kaptam. Egyszerűen tökéletes volt minden a szervezésben. 2015-ben a hőség felőrölt és csak a 88-as táv 97 kilométerét sikerült megtennem. Így egyetlen percig se volt kérdés, hogy az idei évben is az M115 lesz számomra az év fő versenye, jobb semmi más nem lehet. Idén változtak a távok, már csak a versenyre kell jelentkezni és menteközben döntheted el mennyi is bírsz, két "menekülési" útvonalat is biztosítanak a szervezők. A három választható táv 92, 107 és 128 km hosszúak, viszont cél követ csak a két száz fölötti távért  a "Muzsla meghódításáért" lehet kapni. Fischer Kriszti a verseny előtti hetekben a gyönyörű festett kövekkel olyan fanatizálást hajtott végre, hogy nem volt kérdés én kő nélkül onnan haza nem jövök.

Az útvonal szintmetszete 128 km 6500 méter szinttel
Vidámság

Reggel 4 előtt keltem és 4:45-kor vett fel Kerékgyártó Peti, hogy eljussak a rajtba a Kisnánai várhoz. Így elsők között érkeztem. Gyorsan felvettem a rajtcsomagot, a chip-et majd átsétáltam a Baritanyára, de a többiek még aludtak, vagy legalábbis nem jöttek még reggelizni. Így csak a pörköltnek való bambi jött  üdvözölni, de őt meg elkergette Dezső a malac így visszamentem a várba ahol kezdett gyülekezni a tömeg. Reggel hat után rákezdtek a dobosok és a számomra ismeretlen nevű fúvós valamivel ébreszteni a sátrazókat. Közben befutottak a szervezői buszok és a vár udvara megtelt percek alatt. Hirtelen olyan sokan lettünk nem is jutott idő mindenkinek köszönni, csak egy-két gyors pacsira volt idő, aztán szerelék igazítások, pólókat még gyorsan bezacskózni és kitalálni melyik pontokra érdemes előre küldeni. Végül féltávhoz küldöm előre a powerbank-ot, éjszakára a lámpákat, egy hosszú ujjú pólót és a koffeines géleket, Fajzatpusztára pedig még egy váltás technikai pólót, gélt, izót. A kapkodásban sikerül megszívatnom magam és kikapcsolom a GPS-t az órában, vagy legalábbis valamit nagyon nem jól állítottam be, mert olyan energia takarékos üzemmódra váltott, hogy nem rögzített mindent. Még egy gyors pózolós rajtfotó és 7 órakor el is indulunk.

A Bérc után a hármasfogat újra összeáll A terv egyszerű 150-155 közötti pulzust tartani kell féltávig (utána már úgyse érdemes visszafordulni) és akkor nem lesz gond. SzíjZoli megy elől, középen Petra az ő dolga, hogy minden ponton vigyorgós szelfiket készítsen rólunk, én zárom a sort és nem engedem eltévedni őket. Ami azért vicces mert mindhármunkon van óra track-kel de az enyém a kikapcsolt GPS miatt nem irányít, a térképet és a túra GPS-t meg kiraktam, hogy holt súly minek cipelni. Szerencsére csak a szorospataki bermuda háromszög az ami gondot okozhat. Ott az elmúlt 5 évben mindig eltévedtem teljesen mindegy hogy nappal vagy éjjel megyünk ha a kezemben van a GPS a piros akkor is meg tud viccelni, de hát az még nagyon messze van. A nap már így korán reggel is nagyon haragos tűz, ami az erdőben olyan párát okoz, hogy az első ponton Oroszlán várnál már megkérdik mennyi vizet öntöttem magamra. Mondom hogy semmit egyszerűen ennyire izzadok.
Előttünk a Kékes a párában
Vidáman nem szétcsapva haladunk tovább a pontról, én megkóstolok egy-két csokis sütit azért biztos ami biztos. Aztán a hármashatári OKT pecsételő pontnál azzal borzolom a többiek idegeit, hogy előveszem a SkyRace-n kapott szlovák csokis gélt. A többiek persze már vizionálják milyen kínok között fogok meghalni az ismeretlen sose próbált géltől. De hát gyáva népnek nincs hazája és inkább most az elején kell az ilyet kipróbálni mikor még semmi gond az ember gyomrával. Igazából nem is gél inkább nagyon sűrű csokipuding, vagy mint a megolvadt lengyel feketecsokis karamell. Az első finom gél, de tényleg finom ilyet még szerezni kell. A Kékesre vezető utat végig storyzgatjuk így lazán és könnyedén érünk fel Kékesre.
Kékes az első csapda, 20-30 féle kaja van nem szabad elcsábulni, olivát eszek sajttal meg sós paradicsommal + aszalt gyümölcs és megyünk is tovább. A síház előtt összetalálkozunk  Wehner Gézával és a fiaival. 2014-ben ők segítettek a végén, hogy végig tudjak menni, jó hogy itt vannak. Így gyorsan a terv szerint haladunk tovább, le Sombokornál majd a piroson Parádsasvár felé.
A sasvári ponton is túlságosan bőséges a kínálat, itt kis kólát is iszok meg párszelet szalámi és túrós süti a szokásos sajt-oliva-paradicsom szentháromságon túl. Majd neki indulunk a Lipótoknak és Galyatetőnek. Az erdőben fullasztó a pára, majd a nyílt részeken gyilkosan tűz a nap. Egy pillanatra meg is szédülök nézem a pulzust de csak 145-öt mutat, érthetetlen. Szerencsére 1-2 perc alatt rendbe jövök és gond nélkül megyek tovább felfelé. A második lipót mászásnál csipog az óra, azt mondja lemerült a pulzus szenzor. Na tessék mondták a POLAR-nál, hogy cseréljek elemet, de úgy voltam vele hogy nem használtam annyit az elmúlt egy évben, hogy cserélni kéne hát tévedtem. Szerencsére onnan már nincs messze Galyatető a Turistacentrum a pont, leolvassák a chipet, kis folyadék és aszalt gyümi a lemerült pánt a zsákba és irány Mátraalmás.
nincs dinnye :(
A kilátóhoz felfelé összetalálkozunk Tücsivel ő már túl van a 7 kilométeres betét körön, hihetetlen időt megy, így csak egy pacsira tartjuk fel, majd elkezdünk ereszkedni. Az erdő egy részét tarravágták így a déli nap gyilkosan tűz ránk, de a jókedv töretlen a kilátás is meseszép és amúgy is a mátraalmási a kedvenc pontunk, ahol tavaly hűtött dinnyét kaptunk. megbeszéljük, hogy ez a kis betétkör  igazából csak a dinnye miatt van. Úgyhogy nagy lelkesen belehúzunk és irány a falu. Sajnos dinnye pont nincs, de minden más földi jó igen, diós sütit eszek meg ami mellette van és banánt aszalt sárgabarackkal a szokás sós cuccok mellé, kis pancsi a kútban és mehetünk is fel Galyavárra. Túl vagyunk 2000 méteren a szint harmadán és a táv negyedén. Eddig minden tökéletes. A galyavári romoknál "meglepetés" EP vár minket, a fekete felsője alól ismerős kék szín köszön vissza. Mondom neki, van a célban egy fröccsöm rá, hogy a Bükki Éjszakai Kihívás pólója van rajta. Persze az van rajta, ahogy tavaly az akkori  fehér volt rajta. Megegyezünk, hogy jövőre piros lesz és elköszönünk. Irály Galya másodszor és a megérdemelt minestrone leves. Eszünk pakolászunk általános a jókedv, Petra kitalálja, hogy a parkolóban haza telefonál. Mondom neki, hogy ez tavaly se volt jó ötlet, de nem hallgat rám...

Kezdődnek a gondok

Elhagyjuk Galyacsurgót, Zoli erősebb tempóra kapcsol lefelé, de Petra nem gyorsít elkezdünk leszakadni. Kitalálja, hogy Ő most egy darabig fülessel jön kell neki a zene. Érzem, hogy gond van tavaly ugyanitt az ereszkedés közben volt a holtpontja, de nem tudok mit tenni és tavaly sikerült feltámadnia. Megelőzöm de az elágazásoknál mindig lassítok lássa hol vagyok, ösztönözze, hogy felzárkózzon. De nem jön, amúgy se szeretem ezt a szakaszt az erdészház után a a víztározó kerítése mellett de így egyedül még unalmasabb gyorsan túl kéne esni rajta. Kiérek az aszfaltos szakaszra, megvárom, de újra lemarad. Hatökör ura előtt megállok egy percre egy farakásnál ott végre vissza előz. Az EP után jön a Mátraháza előtti emelkedő ami a fagyis ponthoz vezet, reggel megállapodtunk, hogy mindhárman fagyival frissítünk majd ott. Az arcára van írva, hogy valami nincs rendben és hogy tudja haladni kéne nagyon belassultunk. Majd kimondja azt ami az elmúlt egy órában végig ott lebegett a fejünk fölött Ő kiszáll nem bírja a térde, nem akar lesérülni. Elköszönünk és ütemet váltok valahogy be kell érnem Zolit. A Mátraházai ponton a lépcsőn ül, már lassan 15 perce vár kérdi mi történt. Elmondom mi van, eszek beszélek pár szót Kiss Attilával még 10 perc. Ezen a szakaszon rengeteg időt veszítettünk. Közben felér Petra Zolitól is elköszön. Elindulunk Lajosházára Heincz Sanyi is csatlakozik hozzánk, valamint a Wehner klán. Persze ők sokkal gyorsabbak lefelé mint én.
Próbálok gyorsítani, ledolgozni az időveszteséget, de a kőfolyás nem a legalkalmasabb terep erre. Egy rossz lépésnél megbillenek és a bal térdem túlterhelem, megbicsaklik. Próbálok nem tudomást venni és rongyolok a házhoz a többiek után. A ponton utolérem Zoliékat. Itt van dinnye meg még rengeteg cucc, megbeszéljük Szentimréig féltávig nyomni kell. Mert az Ő cuccai lámpa stb Szorospatakra lett előre küldve (én Szentimrére kértem a lámpát mert még sose értem le világosban Szorospatakra). Fölfelé semmi gond, de a sík szakaszon képtelen vagyok tempózni, minden lépésnél jelez a térdem. Nem bírom beérni őket, megeszek egy áfonyás energia szeletet, ez kicsit segít, de nem vagyok teljesen ok. Minden kanyarnál azt hiszem már ott lesz a kulcsos ház, onnan már csak kb 1 km a falu, oda kell érni 8 előtt. Elérem a frissítő állomást, Zoli sehol, Sanyi mondja nem rég indult el, le akar érni világosban a lámpáért, nekem viszont itt az esti cuccom, most kell átszerelkezni. Átcserélem a pólót, eszek egy levest, töltök az órán és együtt indulunk tovább. A faluk között hullámzik az útvonal, majd ereszkedni kezd, közben ránk esteledik, itt is alattomos görgeteg kövek lapulnak az avar alatt, kell a lámpa. 2014-ben 21:33-kor 2015-ben 21:32-kor idén 21:45-kor értem el Szorospatakot 10 percet adunk magunknak és indulunk is Ágasvárnak. Most sikerül elkavarás nélkül eljutni a turistaházhoz.
Zoli már megjárta a csúcsot, mondom neki, hogy sehol ne várjon rám, végem van nem fogok végig menni. Azért ledobom a cuccot a házban, az órát töltőre rakom és indulok fel a többiek után. A portól csúszik végig minden rémálom. A csúcs alatti szikláknál érem utol őket ez jó nincs gond, a házban bevárjuk egymást. A pontot szokás szerint Utassy Gabi és a felesége viszi, mondom neki utoljára találkozunk itt, én még egyszer nem jövök fel ide éjjel, mert előbb utóbb tuti itt fogok meghalni. Majd indulok is vissza a többiek után, ez az a szakasz ami sose esik jól, bármikor vagyok itt mindig történik valami baj, 2013-ban a bércen ezt nem bírta a térdem, 2014-ben dettó, majd 14-ben a 115-ön ugyanígy éjjel az esőben megcsúsztam és a sziklákhoz csaptam a gerincem. 15-ben is alig vergődtem le. Egyszerűen béna vagyok és egy mumus nekem ez  az 500 méteres szakasz. Elhagyom a köves részt jön az utolsó poros jégpálya és persze, hogy megcsúszok,  a bal térdem megroppan. Ilyen nincs, miért nem tudok simán elesni? Csak seggre ülni ami után leporolod magad és mész tovább, nem nekem mindig sikerül a rossz térdemet olyan szögben megterhelni amit nem bírhat ki. Beesek a házba, sehol senki mindenki tovább ment. Nézem az órát ez az 1 km-es szakasz fél óráig tartott. Kajálásról szó se lehet, menni kell utánuk akárhogy is fáj.

Mikor elfogy az erő 

Fallóskútig senkivel nem találkozok. Ez elvileg nem nehéz szakasz de most sokat ki vesz belőlem, a gyomrom kezd kikészülni, feszül fáj,  a combom kezd kidörzsölődni hiszen egész nap vizes rövidnadrágban voltam, semmi se jó. Elvergődök az EP-ig, itt érnek utol Erdős Imiék, velük indulok tovább, de Keresztes után feladom, nem bírom a tempóját tartani. Tavaly 1,5 órával jobbat mentem nála a Patai Mátrán, most meg az aszfalton való ereszkedést se bírom. A falu után irány Hidegkút régen itt vált szét a 88 és a 115 útvonala. 2014-ben 01:58-kor 2015-ben 01:53-kor idén 02:00-kor értem el a pontot. Viszont most nagyon kész vagyok Fülöp Zoli fogad próbál mindenben segíteni. De csak vacakolok, a combom áttörlöm,  próbálok feléledni. Kérdem mennyi a 107 szintideje azt mondja  26 óra. Ezt nem hiszem el, tavaly a 98 km-ere volt 26 óra! Azt mondja a 115-ösé biztos, hogy maradt 30 óra nem hiszi hogy a másik változott. Hát akkor itt se pihen hetünk tovább. Irány Nagyparlag csak a kulacsot és az ivózsákot töltetem meg. Megeszek egy koffeines gélt és elindulok. Nagyparlagig jópáran megelőznek, de legalább nem vagyok egyedül. Elérjük a pontot, jópáran gondolkodás nélkül indulnak a cél felé, hogy ők már nem próbálkoznak a Muzslával. Itt találkozok össze egy látásból ismert túratárssal aki 2014-ben Fajzaton túl a 108. km-nél a következő mondattal biztatott: "Ha fele olyan rosszul vagy mint ahogy kinézel, akkor nagy a baj." Aztán valahogy mégis beértem. Nos a sors úgy hozta hogy ismét ugyanott a Muzsla előtt találkozunk. Matekozunk mit lehet még kihozni ebből, a 115-ön biztos, hogy nem tudok végig menni és a Muzsla se túl hívogató. De a pontőr megerősíti, hogy a 92-es távért nem jár festett kő. Márpedig én kő nélkül haza nem megyek az biztos!
Tovább indulunk, átvergődünk a Sóbánya patak völgyén tizenkétszer vagy tizennégyszer kelünk át a patakon bugdácsolva a kövek között, már nem emlékszem. Jöhet a Muzsla, betolok még egy koffein gélt, már csak ezekben az űrhajós kajákban bízhatok.
A híres muzslai banánfa
Csivitelnek a madarak, pont ránk virrad mikor a lámpám feladja és lemerül. Csippantunak ponton, a fáról  eszek egy banánt. Nézem az órát és látjuk, hogy már a matematikai esélyünk is csak elvi. Kirázom a köveket a cipőmből emlékezve a Bércen milyen krátert vájt a talpamba egy bent hagyott apró kavics. 2014-ben 03:13-kor voltam a csúcson most 04:30-kor, 04:40-kor elsőként indulok el lefelé.

Mikor a térdem feladja

Szép sorban mindenki megelőz lefelé. A Koncsúroknál olyan emberek futnak el mellettem akiket egész nap nem is láttam. Minden lépés maga a pokol a térdem egyszerűen nem hajlik, Még ki se érek az erdő sávból mikor hangokat hallok. Megfordulok Koppány és István a seprűk azok. Kicsit beszélgetek Istvánnal, mondja ad gyógyszert, de nem kell. Elvből nem veszek be fájdalom csillapítót, csak mégjobban rásérülnék ha nem érezném a fájdalmat és tovább terhelném. Mondom neki menjenek én csak a 107-est csinálom valahogy bekúszok majd a célig.  Ahogy a patakból mászok fel az útra Bubu jön velem szembe, pontőrködik és csodálkozik, hogy ki lettem seperve.  06:13-kor csippantok, a Muzsla és a Dióspataki pont között nagyjából 5 km van és több mint 1,5 óráig tartott az ereszkedés. Mondák üljek le, de tudom ha most leülök, megállok akkor nem fogok tudni tovább indulni, ezért nem kérek semmit elindulok Jánosvára irányába.

Mikor már csak a makacsság marad

Talán ha 100 métert haladok, mikor Fischer Kriszti utánam szalad. Hogy szarul nézek ki látja, hogy szédelgek elfogok ájulni, beborulok az árokba, vagy csak simán legurulok majd Jánosváráról. Mikor ettem utóljára? Hát normálisan Szentimrén. De nem kell semmi,  van vizem, izóm, gélem, csokim (bár nem tudom hol töltötték talán Hidegkúton) nincs étvágyam nem bírnám úgyse lenyelni. Kezembe nyom 2 sótablettát, hogy ezt akkor is be kell vennem. Beveszem és elköszönünk zárják a pontot én voltam az utolsó kint lévő ember. A sótabik meglehetősen gyorsan hatnak, pár perc múlva beveszem az utolsó poromat 500 mg magnézium és 400 mg kálium van benne és megeszek egy csokit, hozzá kis víz. Ahogy haladok egy zacskó van az úton, nézem cseresznye van benne, de nem elejtették. Szépen le van rakva középre, a szája kinyitva, hogy kényelmesen lehessen venni belőle. Bárki is rakta oda örök hála érte! Újra utolérnek a seprűk, beszélgetünk a távokról, díjazásról. Kiderül a tavalyi kövemet Koppány festette. Megnyugtatnak, hogy aki ő előttük ér be annak elfogadják a teljesítését. Aztán tovább haladnak nekik még egy 20-assal többet kell menniük. Utoljára  Jánosváránál hangom a hangjukat a 100. km-rnél és túl az 5000. szinten. Innen már csak egy ugrás a Puskaporos forrás. Ahol Parai "Aszu" Istvánék várnak, ők is zárnák már a pontot.  07:52 ezt a szakaszt se tettem meg túl gyorsan. A maradék izót felöntöm egy kis friss kénesforrási vízzel. Még 5 km az iskola ez tavaly nyáron nagyjából 35 percig tartott, végig a patak mellett, majd a Tehéntánc legelőnél, a pincéknél át a kishídon és ott is vagyok, még félálomban csukott szemmel is. A legelőnél beérek egy fiatal srácot, előző reggel még Oroszlán vár előtt előzött meg, most meg egy fa árnyéka alá ül le éppen. Mondom gyere már csak 2 km, de ő inkább egy zacskó chipset vesz elő. nofene lehet nem leszek utolsó. Persze kell még egy utolsó pofon, a pincéknél nem a hídhoz vezetnek a szalagok, hanem fel a várhegy irányába. Ilyen nincs! Az elmúlt 8 óra minden fájdalma kiszakad belőlem, átkozom az összes szervezőt. Szerencsére nem kell teljesen felmenni csak kis szakaszon, majd át a templom mellett és már az iskolában is vagyok.
Volt már jobb célfotóm is.

A vége 25:58 csak sikerült 26 órán belül, ha már úgy rám ijesztett  Fülöp Zoli Hidegkúton. Megkapom az oklevelet. Jöhet az ásványbörze, az jár az eszembe jó lenne egy baglyos kő. Bár azok ilyenkorra már elszoktak fogyni. Hirtelen meglátom a tökéletes díjazást, a követ ami mindennél jobban leírja ezt a hosszú napot. Menő manó van rajta ahogy a tavalyin is, és vidáman fütyörészik ahogy mi is a táv elején, vagy éppen kisípolják a szentségelésést, jelképezve a táv második felét. ennél jobban semmi nem emlékeztethet majd erre az egészre. Valahogy feljutok az emeleti zuhanyzóba és legalább 10 percet állok a víz alatt, aztán persze már állni is fáj. A bal térdem 3x akkorára dagadt mint a jobb. Átöltözök felhúzok egy kompressziós zoknit, bár sejtem ez itt most nem fog segíteni. Így át kell küzdenem magam az egész iskola udvaron a masszőrhöz. Ránéz  a térdemre és rögtön előre vesz a sorban. A könnyem kicsordul amíg próbálja a szalagokat ellazítani, ez akár vicces is lehetne hiszen pont  a túl gyenge laza szalagjaim nem tartják meg rendesen a patellát. Nem tudom hogy 20 vagy 30 percig tartott de a végén látta a srác, hogy tényleg nem bírom tovább a fájdalmat, így kaptam még rá hűsítő kenőcsöt, elmondja hogy mivel folyamatosan a jobb térdemre terhelek át ettől rossz túlfeszített a csípő tartásom, ettől ugrik ki mikor hirtelen vissza terhelek a bal térdre.  Amúgy mehetek vissza bandázni várni a hosszútáv befutóit.
Medveczky Gyuri pálinkával kínál, kapásból vágom rá az elmúlt 5 hónap szövegét "bocs de én nem ihatok alkoholt ebben az országban a Mátra 115-ig". Várjunk csak hiszen itt vagyok a célban, ez volt a második 100-as túrám. Erre tényleg jöhet egy áldomás! Persze csak óvatosan enni még mindig nem bírok dél körül sikerül egy miniszendvicset letuszkolni magamba. Várjuk a még kint lévőket SzíjZoli és a többiek még kint küzdenek az utolsó 2 heggyel. Egy felhőszakadás bezavar a tornaterembe. Örülök, hogy nem kell kint lennem Világoshegyen, vagy alatta a szőlőkben. Páran a medencében lazítanak, de én már mennék haza. Próbálok fuvart keríteni magamnak Gyöngyösig, hogy a fél 2-es busszal haza tudjak menni. Panyor Krisztiékhez pont beférek így elvisznek, csak éppen vasárnap nem jár a fél 2-es busz, hát ezt jól megnéztem a menetrendben. Mindegy fél órát kell csak várni. Persze az a fél óra is sok hiszen már 34 órája ébren vagyok. Végre megjön a busz, felszállok, még hallom, hogy a sofőr valamin vitázik egy utassal majd elájulok. A következő kép hogy Kerecsenden vagyunk, de fel se fogom újra elalszok, hogy arra ébredjek megérkeztünk Egerbe. Elég jó teleport pálinkája van Gyurinak :) Innen már csak 1 km és 30 szint, 20 perc alatt sikerül is megtenni. Fél órát fekszek a kádban félálomban, aztán leküzdöm magam az étkezőbe ahol egy csülök vár pékné módra, kezdődhet az izületek regenerációja.

A legjobb finisher kő :)


Konklúzió

Ahogy a verseny honlapján hasonlítom össze a részidőket, értem meg mennyivel könnyebb is volt 2014-ben a borongós hűvös idővel, jó az a kis esős sáros szakasz és az esés ott is lassított de nem annyit, hogy gond legyen. Tavaly hülyék voltunk és a hőségben az elején kicsináltuk magunkat. Idén a taktika az óvatos kezdéssel szerencsére bevált. Féltávhoz hasonló idővel mégis sokkal pihentebben érkeztünk. Persze egy-két sérülés mindig közbeszólhat. Ezért  nem tudom elégszer megköszönni az ellenőrző pontok személyzetének a segítséget, hogy végig segítettek még így is befejezni. Itt tényleg minden azért van hogy segítsék az indulókat, nevezéskor nincsenek távok, de a szervezők 2 egérutat is biztosítanak (már amennyiben a Muzslát egérútnak tekinthetjük), hogy az emberek sikeresen boldogan érjenek be. Nem véletlenül ez az ország egyik legjobb terep rendezvénye.
Vasárnap este nincs mit tenni a térdemmel fater ad rá valami hűsítő zsibbasztó kenőcsöt, majd másnap meglátjuk. Hétfőre úgyis szabit kértem. Elmegyek tesómhoz hogy ő is megvizsgáljon (milyen jó hogy egy egy verseny után rögtön baleseti és ortopéd sebész is meg tud nézni, valamint édesanyám aki belgyógyász rémisztgethet a túlterhelés miatti hirtelen keringés összeomlással) átmozgatja végül is minden irányba működik csak kb duplája a másiknak. Nem szakadt semmi, csak izületi folyadékkal van tele és fáj, de mivel az elmúlt 18 évben többször fáj mint nem így ezt már megszoktam. Szóval nincs nagy gond, kell egy-két hét pihi. Júliusban majd a most kimaradó Havas - Káva - Tóthegyes - Világoshegy csúcsokat pedig  be tudom pótolni a Mátra 60-on.



"...a fájdalom, csak fáj..."
Scott Jurek