Új év, új szezon, új fogadalmak? Hát idén nem. Mivel tavaly annyi mindent elterveztem és a fele nem valósult meg, a másik felét meg elrontottam. Úgyhogy kezdjük elölről (újra) tavalyi év törölve.
Hát nézzük mi is a gond. Hülye vagyok. Jóanyám ezerszer elmondta, hogy nem vagyok normális és igaza van. De ezen már változtatni nem lehet, nem is akarok. Kellenek az őrültségek ebben az őrült világban. Béna vagyok, nincs egyensúlyérzékem, a térdszalagjaim nem tartanak. Sokat kezdeni ezzel se lehet. És a fő gond, dagadt vagyok. Ez a hülyeséggel társítva pedig folyamatos sérüléseket eredményez. Szóval a lényeg, hogy most már végre tényleg ésszel kéne edzeni, nem ledobni 5 kilót, majd széthajtani magam, hogy 2 hónapig utána csak szenvedjek és visszahízzak 10-et. Ha tudni akarjátok, hogyan ne fogyózzatok csak kérdezzetek, 10 éve ingázok 90 és 100 között és mellé eredmény nulla. Szóval most elkezdtem alacsony pulzuson nagyon lassan futni. Pár hónap kell, hogy következtetést lehessen levonni, de az ünnepi kaja bűnözéseket kihoztam 0-sra szóval eddig biztató.
Egyetlen gondom van a PK-val, fegyelmezetlen vagyok. Legtöbbször még elvisz a lábam, folyamatosan néznem kell az órát, hogy tartsam. Nem kérdés, hogy hasznos és ki kell bírni, csak most így az elején még teljesen megöli a flow-t. Szerencsére versenyen nem kell ezzel foglalkozni. Hiszen ez csak egy rövid távú edzés. Ami elsődlegesen fejben tölt fel. Arra viszont a legjobb.
Szóval újra Tárkányi Hegyifutó. Kicsit korábban érkezünk, hogy a ProteinFutár kiszórhasson pár doboz ajándékot. Én meg szokás szerint a bandázást választom, hiszen tele a faluház ismerősökkel. A jó idő és a jó szervezés rengeteg embert csalt ki. Tavaly 80-100-an voltunk, most 170-en. A végén még tömeg rendezvény lesz itt is?
Elnézve a tömeget szokás szerint leghátulra állok, hiszen itt még a középmezőny is túl erős nekem. Inkább küzdöm fel magam hátulról ameddig tudom, de ne hátráltassak a rajtnál senkit. Bade előbbre megy, eddig mindig az én lassú tempómhoz kellett alkalmazkodnia, most végre pöröghet.
Rajt után a sprinterek szokás szerint kilőnek. Én lassan indulok neki, előzgetek az aszfalton, de csak óvatosan. Jó lenne az előre eltervezett 150 körüli pulzust végig tartani. Persze ez is lassú, de legalább egyenletesen tarthatóan lassú. Az első kör igazából eseménytelen. Illetve egyszer a pihi szakaszon, csak előveszem a telefont. A kép sajna nem adja vissza, de tök jól nézett ki a párás várhegy fölött áttörő napfény. A menetrend a szokásos, fölfelé előzök, lefelé visszaelőznek. Illetve az első furcsaság, hogy a kör végén az időmérő doboznál még látom Gabit, így elkezdek felzárkózni. Az aszfaltos rész utolsó méterein érem utol. Már pont visszavennék kis szusszanás és beszélgetés jó lenne. Mert bár 20 éve ismerjük egymást, az elmúlt 15 év kimaradt, most meg 2 hónap alatt a 3. versenyen találkozunk. De akkor hirtelen kiszúrom Anitát. Az előző fordulóban a második ereszkedésnél értem utól. Akkor azt mondta, hogy ilyen többet nem lesz. Gyors lesz mint a szél, kivéve ha szembe szél fúj. Ezen jót mosolyogtam akkor, szóval a motiváció meg van, érjük utol. A kanyarból kiérve pont hátra néz. Kedvesen int egyet, majd rögtön tempót vált. Na hát ez a bosszú, amiért hétközben tévesen bele navigáltam a hírhedt Felsősárkányi mocsárba a piroskereszten. Pár éve az a dzsuva letépte a cipőt a lábamról és mezítláb kellett vissza ugrálnom érte a 10 centis trutyiba. Magamban ezen röhögök ahogy szép lassan zárkózok fel, a pulzus persze közben 160-ra kúszik. De hát tudjuk mit mondott Torrente...
A pálya változatlan emelkedik és emelkedik. Viszont az utolsó kaptató előtt igazi meglepetés vár minket. Három kis iskolás srác a torkuk szakadtából drukkolnak. Na ilyen eddig nem volt, talán ez az ami a legjobban hiányzik az itthoni versenyek hangulatából. Itthon nem szokás a drukkolás. Közben felérek a fordítóhoz. Németh Csabi itt szokott hátba verni, de most sehol. Hát ez furcsa. Vagy nem vettem észre mikor lekörözött vagy még nem ért volna utol? Fene tudja, jobb lesz tempózni lefelé is, elég volt a lazsálásból. Túl sokat gondolkozok ez a baj. Amíg ezen méláztam egy spartacus-os sporttárs eldönget mellettem. Na mindegy 2-2 Ő lefelé gyors én fölfelé vagyok picit erősebb, csak hát már nincs több igazi emelkedő. Csapatás lefelé, kis sarazás majd az utolsó két kis huplinál a mocsár után valaki nagyon "hátbaver". Németh Csabi az. Ezzel helyére került az utolsó csavar is. Jöhet a csippantás, vége. Illetve jöhet a következő forduló...
Elnézve a tömeget szokás szerint leghátulra állok, hiszen itt még a középmezőny is túl erős nekem. Inkább küzdöm fel magam hátulról ameddig tudom, de ne hátráltassak a rajtnál senkit. Bade előbbre megy, eddig mindig az én lassú tempómhoz kellett alkalmazkodnia, most végre pöröghet.
A pálya változatlan emelkedik és emelkedik. Viszont az utolsó kaptató előtt igazi meglepetés vár minket. Három kis iskolás srác a torkuk szakadtából drukkolnak. Na ilyen eddig nem volt, talán ez az ami a legjobban hiányzik az itthoni versenyek hangulatából. Itthon nem szokás a drukkolás. Közben felérek a fordítóhoz. Németh Csabi itt szokott hátba verni, de most sehol. Hát ez furcsa. Vagy nem vettem észre mikor lekörözött vagy még nem ért volna utol? Fene tudja, jobb lesz tempózni lefelé is, elég volt a lazsálásból. Túl sokat gondolkozok ez a baj. Amíg ezen méláztam egy spartacus-os sporttárs eldönget mellettem. Na mindegy 2-2 Ő lefelé gyors én fölfelé vagyok picit erősebb, csak hát már nincs több igazi emelkedő. Csapatás lefelé, kis sarazás majd az utolsó két kis huplinál a mocsár után valaki nagyon "hátbaver". Németh Csabi az. Ezzel helyére került az utolsó csavar is. Jöhet a csippantás, vége. Illetve jöhet a következő forduló...
