Le Garage de Runnabe... I. Szada Trail 2019

A Bérc után kissé besűrűsödött a munka. Muzsla trail, Mecsek Trail, Dupla élmény önkénteskedés, szurkolás néha kell az asztal másik oldalán is lenni. Főleg, hogy egy jó buli kívülről végignézni egy versenyt. Ráadásul ott volt még a saját POLAR Kaptárkő Trail is, amivel évről évre egyre több a meló (valamit rosszul csinálhatok). Miközben a verseny promókat rakosgattam össze egyre többször jött szembe a Szada Terepfutás oldala, a versenyük reklámjai. Egyértelmű volt, hogy nem amatőr a csapat profi marketinget nyomnak elsőre is. Egy héttel a Kaptár után tökéletes lenne, csak épp az egri ismerősök közül senki nem tervezte. Aztán persze nem figyeltem, kicsúsztam a nevezési időből el lett felejtve. Épp a péntek délutáni stresszoldó hősokk kezelésemet csináltam (magyarul próbáltam a tűző napon felfutni a Szépasszony völgyből a Hajdúhegy tetején lévő GSM toronyhoz ) mikor csörög a telefon.
KerékPeti: "Cső holnap Szada trail?"
Én: "Mi? Hát azt mondtad esküvőt fotózol, nem érsz rá..."
KerékPeti: "Jah azt tegnap lemondták, elmarad az esküvő...menni kéne árulni."
Én: "Mikor kell indulni?"
KerékPeti: "Hát 7-re ott kell lenni, 5-kor felveszlek, bepakoljuk a Runnabe standot és úgy."

Én: "Hát akkor szerezz nekem egy nevezést."

KerékPeti: "Ok, felhívom őket."

Na így sikerült az utolsó pillanatban nevezéshez jutni a Le Garage de Runnabe színeiben, mondtam már, hogy a "versenyszervező az élet császára" ?
Hajnal 4-kor kelés, kivételesen csak 10 percet késik Peti, árú készlet bepakolás, irány Szada.
-Amúgy hol van Szada?
-Gödöllő mellett.

-Ja jó, ott törtem össze magam, meg ott mindig eltévedek.
-Nem baj, jó lesz.
-Jah.

Persze hamarabb érkezünk mint Geriék, kapkodni kell a stand állítással. A helyiek nem ismerik a (begombázott) szarvasos márkát de érdeklődőek, kérdezősködnek, vásárolnának. Ööö csókolom én itt csak rakodómunkás vagyok, ez a bemelegítésem a versenyre ott a Főnök vele tessék alkudozni. Aztán megjönnek Geriék, viccelődve mondom neki, hogy már annyit pakoltam a cuccaikat lassan fix százalékot kérek minden verseny után akkor is ha nem vagyok ott. Hát Ők meg Zenyik Robival pályát jelöltek, kontrollt futottak még gyorsan. Kapok 10% kedvezményt az eltévedésekre. Na ez volt az  a pont ahol kissé kezdett megjönni a verseny hangulatom. Ha Ők csinálták a jelölést, pályát akkor itt nem lesz gond, vagy csak ha magamnak csinálok. Lelövöm a poént nem volt gond, 200%-os volt a pályajelölés egyszerűen csak csillagos ötös.
A rajtot 9-kor a helyi polgármester és egy volt egri vízilabdás olimpikon lövi el, jó a hangulat gyerünk! Kanyar jobbra, kanyar balra, majd ugyanez még kb harmincszor. Fogalmam nincs hol vagyok az egész pályából csak a Margita kilátós részt ismerem ami nincs egyhuszad része se a pályának. De gond egy szál se, a jelölés olyan szinten tökéletes mint mait még nem láttam, nem csak megszalagozva az irány váltások helye, de a téves utak spray-vel "lezárva", szóval itt tényleg nem lehet eltévedni, az első 10-es könnyen megy bár a két kulacsom épp kifogy mire a frissítőhöz érek. De hát ez várható volt, nem tudok szárazon futni, Szaszáék fél literrel végig mentek, nekem 2 is kevés erre a 23 klikkre.
 A pont után nem sokkal egyszer csak feltűnik a távolban a Margita ohh akkor már nincs sok hátra. Hát jó nagyon tévedtem 650 szintet összekaparni egy dombságban nem egyszerű, de hát ezt már megtanulhattam 10 éve az Isaszegi Csata Emlék Ttúrán, amikor minden domb mögött volt még egy és még egy. Szóval a Margita helyett veszünk egy éles jobbost és a magasfeszültség tartóoszlopai alatt ledöngetünk egy rétre, hogy a másik oldalon visszamászhassunk. Mert a gödöllői az olyan kis békés dombság...volt eddig, most meg pusztulat a tűző napon. Szerencsére nem tart sokáig, sőt még egy frissítő pont is jön. Pont a legjobbkor. Egy korty izó, zseléscukorka, sós paradicsom az éllátás is tökéletes.

Fel a kilátóhoz, majd le a faluba és innen már ismerős az út. És egyben értelmet is nyer, miért volt 9-kor a rajt. Elsőre furcsa volt, hogy ilyen rövid távot (23 km 650 szint) miért rajtoltatnak korán, hát azért mert a tűző napon befutni a végén annyira már nem volt vidám. 

A következő meglepetés, hogy a célban a polgármester várja a célba érkezőket. Le a kalappal előtte! Nem az a kemény ha az árnyékos erdőben futkározol 2-3 órát, hanem, hogy Ő a rajttól az utolsó beérkezőig kint állt a mezőn legalább 4 órát, megvártak mindenkit. Szóval neki ez nem csak egy tucat protokoll esemény volt.

A sör mellé egy szép festett befutó érmet is kapunk, ez is igényes szép munka látszik, hogy foglalkoztak a tervezéssel és a kivitelezésre se sajnálták a pénzt. Szokás szerint nem múló szomjúság gyötör, de hát ez mindig így van, hiába a sótabletta, a sós paradicsomos gél . De előbb a zuhany, szerencsére nincs tömeg, gyorsan végzek. Kapok egy kulacsnyi házi fekete ribizli szörpöt.A finisher kaja nem az unalomig ismert gulyás. A helyi nyugdíjas klub mamikái lángost és palacsintát sütnek számolatlanul. Hát ez valami zseniális, friss lángos tökéletes kiszolgálás imádom.

Hát ilyen volt az I. Szada Terepfutás. Nagyon jó az útvonal, a jelölés, a kiszolgálás, az infrastruktúra is elbírja a 400-500 embert. Ide jövőre biztos visszamegyek.
Tetszett, ajánlom!