Útvonalajánló : Vöröskő - időszakosforrás

Egyik kedvenc edzőútvonalunk a Vöröskő - időszakos forráshoz vezet, idén is már tucatszor voltunk

2017 április 29

arra. De sajnos a száraz csapadék mentes tél és tavasz miatt eddig száraz volt. A bükki időszakos források működése ugyanis a lehullott csapadéktól függ. 

A Vöröskőről ezt írja a Bükki Nemzeti Park: "A mészkőből álló területeken a csapadék kb. 20-36%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. közülök különösen ismertek a dél-bükki időszakos karsztforrások (Imó-kői, Fekete-leni, Vöröskő-alsó és Vöröskő-felső forrás), melyek aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben, így általában a hóolvadást követően, kora tavasszal aktívak. Csapadékos években előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet, bár az utóbbi évekre inkább az volt a jellemző, hogy be sem indultak. A Vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson."

Az április végén lehullott jelentős mennyiségű hó után egyértelmű volt, hogy a forrás be fog indulni, a kérdés csak az volt el lehet e jutni hozzá. Hiszen a környéken jelentős kár szenvedett az erdő. Erről magunk is meggyőződtünk egy hete.

Aztán csütörtök este jött az infó, hogy már működik a forrás, és az Egererdő is járhatóvá tette az utat a forrásig, így nem volt kérdés, hogy megyünk. Szombat reggel kimentünk Felsőtárkányba A Varróháztól, a muflonoktól indultunk, de most nem foglalkoztak velünk. még az almát se kérték. hát otthagytuk őket és a kisvasút sínein elrobogtunk Stimecz házig. Innentől volt kérdéses az útvonal, de az erdészet tényleg minden kidőlt fát, eltakarított, átfűrészelt, hogy az út kényelmesen járható legyen. Így jó pár másik futóval és kirándulóval is találkozunk. a múltheti hóból semmi nem maradt, a patakban hömpölyög a víz. a feltörő vízoszlop mellig ér jó másfél méteres. A forrás vize még mindig a legjobb, friss hólé amit egy egész hegy szűrt át. Egy bő éve erre vártam. itt az igazi tavasz és az élet vizéből ihatok (még ha a hó pusztítása is kellett ahhoz, hogy feltörhessen). Bár a vize csak pár fokos mégis hihetetlen jól esik, előbb a fejem dugom bele, majd a kulacsot töltöm meg.

 Eddig kicsit több mit 6 klikket mentünk, most felturbózva gondolkozunk azon milyen útvonalon menjünk vissza Egerbe. Gyorsan jön az ötlet, a tanösvényen visszamegyünk Stimecz házig aztán a dózeren megkeressük az átkötést a Fun Run útvonalára. ami elsőre nem megy olyan könnyen, mivel kb 6 éve jártam utoljára a  piros keresztnek ezen az ágán. Azért választottuk ezt mert így nem kell aszfaltozni Felsősárkányban.

De végül megtaláljuk, a jelek szerint más se nagyon jár erre, van pár kidőlt fa, friss és régebbi is, de végül minimális mászással felérünk a gerincre. Innen már ismerős az útvonal. Leereszkedünk a Bujdosó szikla mellett a Barátrétre. Itt a kiáradt patak némi akadályt képez de szerencsére találunk kidőlt fát amin át lehet kelni. jöhet a sárga kereszt fel a Törökútra. Most se adja könnyen magát, de hát ezt tudtuk és innentől kezdve már kényelmesen hullámzik az út Vasbánya nyeregig. Innentől a POLAR Kaptárkövek Trail útvonalát követjük. Az utolsó komolyabb emelkedő visz fel  a Kövesdi kilátóhoz. Onnan leereszkedünk a Várkúti-turistaházhoz. Majd jöhet a Bikk-bérc és a Nagy-Eged. Meg persze a közte lévő hullámzó gerinc út. Mivel csak egy energia szeletet és két fél csokit ettem és már több mint 20 klikket jöttünk, magam is meglepődök, hogy az utolsó szakasz korgó gyomorral is PR lett strava szerint. Az Eged panorámáját nem lehet megunni. Velünk szembe a Kékes tetején felhő ül ugyan, de így is impozáns a látvány. Alattunk Eger már karnyújtásnyira van. Persze még le kell ereszkedni  a downhill pályán, de mivel ezt minden héten eljátszuk már egész jól megy. Persze a végén a városban az aszfalt már nem esik jól, éhes és fáradt vagyok, de mégis megérte, jó kis nap volt. 

 Pár napig még biztos működik a forrás, a hosszú hétvégén jár a kisvasút így családdal, gyerekkel is kényelmesen (stimeczházi végállomástól kb 4 km oda vissza az út) meg lehet látogatni a természet ezen csodáját. a gyerekek még  a muflonokat is megetethetik útközben:

XXIV. Eged-hegyi Futóverseny

Idén 24. alkalommal rendezte meg a Nagy Sport Egyesület az Eged-hegyi futóversenyt. Mivel az Eged az egyik fő edző hely minden egri futónak, valamint a tavalyi verseny hangulata is tetszett nem volt kérdés, hogy idén is indulok. A verseny 12,5 km kb 500 szinttel ami azért nem rossz arány. A felemásan sikerült Fun Run után végre sikerült okosabban és rendszeresebben edzeni, a fő hangsúlyt a szintgyűjtésre fektetve. Valamint ismerve az útvonal kihívását tudatosan a verseny pályáján is mentem 3 gyakorló kört. Így sikerült márciusban 6000 szintet összeszedni ami még mindig nem túl sok, de az előző hónapokhoz képest jelentős javulás.
Mivel a verseny a vasárnapi óraátállítással megbolondítva 11-kor indul, úgy döntöttünk csütörtökön még tartunk egy pályabejárást Pepivel, és Ő az után dönti el indul e. Én meg végre kipróbálom az új csoda S-LAB Wings-et. Természetesen úgy hogy Ő szinte semmit nem edz simán állva hagyott a felfelé szakaszokon, én meg a hirtelen hőségtől megütve, sétálva is alig bírtam 160 alá vinni a pulzust. Nem jó elő jel, de azzal nyugtattam magam, hogy vasárnap úgyis lehűlést esőt mond, akkor jobban fogom bírni.

A verseny az Érsekkertből, a körcsarnoktól indul, ahol is 30 perccel a rajt előtt gyanúsan hosszú a sor, szerencsére előnevezőként nem kell sorba állni, de meg lep ez a sok ember (tavalyhoz képest duplázódott a létszám). Szép napsütéses idő van csak éppen a szél süvít úgy, hogy 2 perc után vacogok kint, kabátot meg persze otthon hagytam. Marad bent a bandázás. Ez azért jó mert egyértelművé teszi, hogy ismét a leghátsó sorból kell indulni, Németh Csabi, Tóth Norbi, Marczis Dávid úgyis úgy kilő az elején, hogy 100 métert se bírnék velük haladni. Rajtuk kívül itt van szinte a teljes egri Spartan Race Group és a Triatlon klub tagja is szép számmal.  Sok az ismerős. Végül csak kimegyek egy minimális melegítésre Dáviddal, legalább tudunk pár szót beszélni.
A rajt végül csúszik pár percet a sok helyszíni nevező miatt, aztán az élboly ahogy várható volt kilő.

Visz magával a tömeg, a bringa úton pár embert megelőzünk, de csak óvatosan, félszemmel nézem az órát 150 alatt legyen a pulzus. Mert tudom hogy az első km után rögtön jön egy tüdőt szaggató emelkedő, viszont belesétálni nem akarok itt rögtön fel is ugrik 160-ra, de aztán gyorsan normalizálódik. Elhagyjuk a lőteret, a két házőrző véreb akik csütörtökön majd kidöntötték a kerítést helyét a földkupac tetején átvette két kecske (tavaly ugyanők az úton voltak szabadon engedve) és mekegve bíztatják a mezőnyt. A víztornyot elérve látni mennyire széthúzott már a mezőny. Majd a hobbikerteknél jót derülünk a sok kis színes pacán akik már másznak felfelé a downhill pálya kőmosásaiban. A downhill pályán a fölfelé szokás szerint oda ver, akárhányszor megyek itt fel vagy le mindig más, túl gyorsan változnak a kőmosásos szakaszok, ha nem az eső akkor a bringások ténykedése miatt. Még a szakasz elején mondtam Pepinek menjen, ez verseny. Sehol ne várjon rám, de vagy ő lassult, vagy én gyorsultam mert végig látótávon belül van. Csak 6, majd 4 végül 2 ember van köztünk. Nézegetem az órám PR gyanús a fölmenetel, csak éppen le is kell jönni. 

A rég lezárt kilátó toronyt elérve előzöm meg az utolsó párost akik megállnak egy pillanatra frissíteni. Bár látva ki az már tudom ez teljesen céltalan. Tavaly ugyanígy a toronynál értem utol ezt a sporttársat, hogy aztán ahogy elkezdődik az ereszkedés fél perc múlva látó távon kívül érjen. Pepit viszont még a Török-út becsatlakozása előtt utolérem. Együtt kezdünk ereszkedni mondom neki, hogy kb 35 perc alatt kéne leérni, hogy az én álom időm meglegyen. Neki fáj a térde, én meg egyszerűen csak lassú és kövér vagyok. Utol is ér a 2 lehagyott sporttárs és hihetetlen sebességgel robog el mellettünk. Mi inkább csak kocogunk, az utolsó single track szakaszon még egy gyorsvonat húz el mellettem. Majd jöhet az oda-vissza szakasz a strandig. A víztorony környékén megint süvít a szél mint mindig de már az se érdekel. Próbálok egy ütem váltással az aszfalton tempózni, Pepi leszakad tőlem. Sikerül is némileg gyorsulni 5:37, 5:14, 4:51-es klikkek jönnek, a pulzus pánt elkezd lecsúszni rólam és a bénázásommal megtörik a lendület, így a befutó előtt visszalassulok.

Konklúzió:
Tavaly 1:42:25-ös idővel utolsó előtti lettem a férfiak között, idén 1:28:33-mal 57. a 70 célba érkező közül. Sikerült az eddigi leggyorsabb saját rekordot  két mérföldön, valamint a  fölfelé és a lefelé szakaszokon is megjavítanom. Ez így nem is rossz. Főleg ha nem nézzük azt, hogy Németh Csabi 0:54-gyet futott és a saját elmondása szerint még nem érzi fölfelé a track ritmusát, na de majd jövőre! Mert jövőre 25. jubileumi szervezés és még le kell dolgoznom kicsit az 1:26-os álomidőmhöz. 

Azt mondták 100-szor kell fölmenni az Egedre, hogy jó legyen, hát már csak 96 van hátra :)

Bükki Kilátások Fun Run 2017

FUN RUN 2017
"Mindegy, hogy mennyit és mit futsz, a lényeg hogy érezd jól magad!"

A Bükki Ki Fun Run az év első igazi versenye, tavaly nagyon jó volt ezért nem volt kérdés, hogy idén is indulok. Az év eleji nagy fogadalmakat sikerült lenullázni egy elhúzódó betegséggel, majd a betegség után nagy lelkesedéssel a bokámat is túlerőltettem. Ideje lenne már megtanulni ésszel edzeni, de ugye az túl könnyű lenne. Aztán megígértem Imaro-nak, hogy felmérem a Sprint távot, így érdekesebb mint simán csak edzeni. Persze sikerült olyan ködben neki indulni, hogy 1,5 km után eltévedtem, így adott volt a köv hétvégi edzés is :) Verseny előtti hétvégén  megcéloztuk a Vöröskő "gejzír"-hez vezető tájfutó útvonalat, de a forrás még nem indult be, így maradt a Felsősárkányi bambik megetetése. Másnap elvileg pihi lett volna, de szokás szerint gyalázatos volt a hétfő reggeli káosz az irodában, így meló után rögtön futócipőt húztam. Gondoltam egy lazázós átmozgatás nem árt meg és kipucolja az agyam. Na ebből sikerült 10k-n PB-t futni ami mellé járt egy bónusz torokgyulladás majd csütörtök-péntekre frankón átcsapott takonykórba. Normális ember nem indul el betegen versenyen, de mivel sose akartam normális lenni ezt különösebben nem zavart, Attól, hogy nem kapok levegőt én még jól fogom érezni magam és kész, hiszen FUN Run! Eligazítás előtt még gyorsan átadtam a Proteinfutar tippjáték győztesének az ajándék csomagot, szerelék igazítás, egy gyors trailfie Ancsúrral és már rajtolunk is.

4-es suli '88-as évfolyam :)

Rajtnál próbálok az ismerősök mellett maradni, csak most éppen mindenki sokkal gyorsabb nálam egy km után elkezdek leszakadni tőlük, vagy inkább ők hagynak állva. Bárhogy fújom az orrom mégis folyamatosan törölgetni kell és csak a számon tudok levegőt venni, amiből most az átlagnál több kellene amíg felvonszolom magam az Őrkőig. Első csippantási pontnál 25:28 (tavaly 24:35 volt) Tamáskáék poénkodnak, hogy nyomni kéne de nagyon nem megy.  Megkezdődik a zöld jelzés hullámzása, igazából folyamatosan sunyin emel, ha sétálok lemegy a pulzus 130-ra, ha 150 fölé viszem akkor meg csak kapkodom a levegőt és zihálok. A zöld rét előtti szerpentin teljesen agyon vág, marad a séta. De itt legalább utolérek pár embert akikkel aztán majdnem végig húzatni tudom magam.

Őrkőház  1:44:33 (tavaly 1:44:37 volt) Norbiék várnak a háznál és a szokásos "szarul nézel ki" szöveggel fogadnak. Mit kérek? Pálinkát! Komolyan? Hozzad már... Amíg berohan a házba tolok egy sósbanánt egy pohár kólával. Pálinka le, indulás tovább. Takács Zsolti érkezik szemből a Hard távon, Ő nincs szét esve jókedvűen dob egy MedveDisznós poént én meg baktatok tovább, pár száz méter után úgyis utolér, pont az ördög szántásos résznél. A pálinka ha nem is tüntette el a torkomból a gombócot de valahogy könnyebben tudok levegőt venni így picit kocogok utána, persze nem sokat hiszen ő más dimenzióban fut. Elmegyünk a Peskői Bear Grylls pecó mellett, 2011-ben a többiek azt mondták ne menjek be mert rám dől, nos még mindig áll a tákolmány. Viszont ez a pálesz most tényleg gyógyszer volt (vagy egyszerűen már nincs annyi szint) úgyhogy próbálok a pulzust 145-ön tartva kocogni a Cserepes kői barlangig, hiszen ott is mindig van pálinka!
Cserepes-kő 2:11:42 (tavaly 2:08:07 volt) ez egy jó pont, itt is mindig fix társaság van és kérdés nélkül öntik a kupica pálinkát. Gyors köszönés a túrázóknak és már indulok is lefelé, ez itt az utolsó sziklás, ördög szántásos szakasz innentől kezdve már könnyű a pálya. A hosszú egyenesben utolérem Bogyó kutyát aki a gazdájával már több száz túrát teljesített, gyors köszönés és robogok tovább. Tavaly az őserdő előtt ettem meg a koffeines gélemet és jó volt, így most is az emelkedő előtti síkon bontom ki. Itt jön velem szembe Györgyi aki azt mondja visszafordul mert rossz a gyomra. Engem a gél ha nem is felturbóz, de gond nélkül felvisz az Őserdei pontra, a lyukasztónál ér utol egy Hard-os versenyző kérdi van e nálam pálinka :) Hát most pont nincs saját ellátmány, de ígérem az évzáró futásra idén is viszek. A tarkői elágazásnál annyi tábla van mint egy sztráda lehajtónál innen most könnyű szakasz jön. Úgy tűnik sikerül befogni egy párost akiket a Zöld-rét óta követek. Pont jókor érem utol őket így nem mennek le a kék+ jelzésen Stimecz házhoz, így a következő frissítő pontig együtt haladunk.

Tamáskút 3:23:41 (3:18:54 volt tavaly) A ponton ismét Tamáskáék mérik az időt, ők most a mozgópontőrök. De van egy kis gond azt mondja nincs pálinka. Mire én "Tamáska Tamáskúton vagyunk, mögötted a spec mentők, mellettük Gyula bá terepjárója, olyan nincs, hogy itt ne legyen pálinka" erre elrohan. Eszek egy kis sonkát dinós gumicumival meg kólával, a kulacsom teli töltik izóval, mire ezzel meg vagyok, jön is egy bontatlan üveg pálinka (örök hála érte Gyula!). Beszélek még két szót Bobek-kel a tátrai hegyivezetőnkkel akitől rengeteget tanultam az elmúlt években és már indulok is tovább. Kellett most ez a kis szusszanás, tavaly itt eléggé ki voltam készülve, most minden jó. Egyben vagyok semmi nem fáj tényleg Fun Run.
Jöhet a Lök-bérc végtelen gerinc útja, előtte még lesz egy patak átkelés a Imó-kőhöz vezető tanösvény elágazásnál illetve lenne, nyoma sincs a tavalyi kiáradt pataknak, sehol egy csepp víz csak millió hóvirág.

Mielőtt áttérnék a zöld jelzésre van még egy sirató fal a kopjafa előtt, de most ez is könnyen megy. Az utolsó pálinka teljesen helyre tett, eltűnt a gombóc a torkomból. Az izót is gond nélkül veszi be a gyomrom, nincs a tavalyi tiltakozás. A gerinc út nem tartozik a kedvenceim közé, mert bár gyönyörű a kilátás mégis egyhangúan hosszúnak tűnik. Szerencsére a többiek látótávon belül vannak és ez ösztönöz, hogy csak utol kéne érni őket. A hullámzó szakaszon az emelkedőknél mindig közelebb érek, hogy aztán a lefeléken újra elhúzzanak, de azért folyamatosan csökken a távolság. A gyomrom finoman jelzi, hogy valamit enni is kéne, mert a 2 szem gumicumi pálinkával, nem tesz ki egy ebédet. Betolok egy energia szeletet a maradék izóval, és már jön is az ereszkedés a Bujdosó-kő mellett. A mű út előtt nézem a szalagokat, hogy tavaly nem így voltak, aztán leesik, tavaly itt is áradt a patak, most meg a csontszáraz mederben kell haladni. Átmegyek a műúton és már ott is az utolsó frissítő pont.

Barát rét 4:40:18 (4:40:38 volt tavaly) a ponton beérem a többieket. Ropi, oliva, sajt jöhet minden ami sós innen jön a pálya legszívatósabb része. Szokás szerint előadom a hisztit miért nem volt jó a régi Mediál táv vége (egyszeri rész táv volt talán 2013-ban), amikor is a réten keresztül szépen besétálhattunk a célba. Persze erre mindig az a válasz, hogy mert a tájfutók tudnak egy rövidebb utat az erdőn át, csak ugye közben van még egy hegy. Persze ez csak megszokás, de a többieket kicsit elkedvetleníti ahogy felvázolom a ránk váró borzalmas "alagutat", elnézést érte. Valószínű ezért lehet, hogy a számomra legkellemetlenebb szakaszon sikerül mind a 4 szem előtt lévő embert megelőznöm a gerincig. Hozzáteszem nem adták olcsón magukat, néhol a szememen kapkodtam a levegőt.

Török-út 5:10:01 (5:09:52 volt tavaly) Na innen már csak egy km a Vasbánya-nyereg és onnan már csak le kell csorogni a célba. A Török-út mindig sáros még a júliusi-augusztusi kánikulában is, ehhez képest most szinte csont száraz. Az elágazásnál beérek egy Classic távos indulót , akivel aztán oda-vissza előzzük egymást lefelé, de ő valahogy a bakancsaiban bátrabb így állva hagy. Az üdülő kerítésénél újabb Classis távos lány fut el mellettem, mondja, hogy csapassuk már nincs sok. Nehéz lenne elmondani neki, hogy hanyadszor jövök le ezen a szakaszon. Így csak legyintek, menjen csak én már csak kocogok.

Már csak egy tó kör van hátra

Cél 5:39:56 (5:42:28 volt tavaly) a kapunál várnak a többiek Ancsúr és a Le Garage de Runnabe, beszélni ugyan nem nagyon tudok a rekedtségtől de mégis azt mondom hogy megérte, tényleg Fun Run volt. Ancsúr a terezett 5 órás idő helyett futott egy 4:24-et ami a nők között 4. helyet ért. Én gyakorlatilag ugyanazt tudtam amit tavaly, hogy mennyivel lett volna jobb egészségesen, talán 10 perccel, de mindegy is. A lényeg hogy jó buli volt. A szervezés, a pálya jelölés, az ellátás tökéletes köszönet érte az Egri Spartacus SE -nek! A verseny utáni hangulat is nagyon jó. Még bandázunk 1-2 órát a tóparton, megvárjuk a Hard táv eredmény hirdetését és csak utána indulunk haza. Nem mondom, hogy ezentúl végig iszom a versenyeket, de be kell látni a pálinka tényleg orvosság. A köv versenyre pedig megpróbálok beszerezni pár ilyen pocket shot-ot vésztartaléknak.

Zacskós karibi frissítő, garantált Fun RuM

A pályabejárásokra és a versenyre az alkohol mentes frissítőket a Protein Futár biztosította, köszönet a támogatásért.

Versenyajánló: Bükki Kilátások Sprint

A Bükki Kilátások teljesítménytúrát 2002 óta rendezi az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE, 2012 pedig nem a világvégét hozta el hanem a Bükk és az ország egyik legjobb terep versenyét. Ezt nem azért mondom, hogy a hazai pályát dicsérjem, hanem mert valóban ez a legjobb évindító rendezvény itthon. A Hard táv a maga 65 kilométerével és 2500 méternyi szintemelkedésével valóban, csak a felkészülést komolyan vevő embereknek teljesíthető a 11 órás szintidőn belül. A classic táv 44 kilométere is komoly kihívást jelenthet, ha az ember belefut a félméteres hóba a fennsíkon. Valamint a Fun Run is meg tudja tréfálni az embert, ha túl lazán veszi. Idén a Light távot váltja a Sprint, így már ez is körverseny, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát a versenyzőknek. Lássuk hát a Sprint pályát, mire is számíthatunk.

A tó lassan kiolvad a jég alól

Rajt után a felsőtárkányi tavat futjuk körbe kis bemelegítésként. Majd kezdődhet is a szintgyűjtés. A tanösvényen megkerüljük a Bambara Hotel-t. Rövid aszfaltos lejtőzés után, irány az erdő. A régi kisvasút nyomvonalán haladó dózer úton indulunk el. Egy nagy hajtűkanyarnál letérünk a dózerről és egy rövid átkötéssel már a kék sávon folytatjuk az utunkat. A kék és a zöld sáv találkozásánál egy pad mellett elhaladva a  Keringő - úton a zöld jelzésre váltunk és célba vesszük a Vár-hegyet. 

Elhaladunk a régi kőbánya mellett, ahonnan tiszta időben láthatjuk a bükki kövek vonulatát és integethetünk a többi táv indulóinak. Itt kezdődik az első komolyabb szintgyűjtés  a csúcsra ugyan nem megyünk fel, hanem egy kis kanyarral Várkútra érkezünk. 4,5 kilométernél tartunk és a szint fele már meg van. Másodpercnyi szusszanás után végre jöhet egy kis lefelé.

A patak még jég alatt

 Innen a zöld négyzet jelzésen egy kezdetben meredek majd megszelídülő ereszkedés következik Síkfőkútra. Talán az útvonal egyik legszebb szakasza ez, források és egy patakocska mellett haladunk lefelé. Előbb az Attila-kút kisebb tavacskáját érjük el de itt még nem állunk meg. A Síkfőkúti tónál lesz az EP.  Ahol túl vagyunk a féltávon, gyors frissítés után roboghatunk is tovább. Egy rövid átkötéssel a sárga sáv jelzésre váltunk. Rövid aszfaltos szakaszon az üdülőtelepen keresztül érünk vissza az erdőbe. Jöhet a maradék szint begyűjtése, Cseres-tetőt megkerülve érjük el a Novaji kunyhó négyes elágazását, ahonnan a piros kereszt jelzésen balra indulunk tovább a Vasbánya - nyeregig. Persze azért még akad egy kis mászás de már jóval szelídebb mint az eddigiek. Vasbánya - nyeregnél keresztezzük a Török-utat a 11. kilométernél. Innen már nincs több szint hátra. Utunkat továbbra is a piros + jelzésen folytatjuk. Itt csatlakozunk vissza a másik három táv útvonalához és már kevesebb mint 3 kilométert kell csak ereszkedünk  a célhoz Felsőtárkányba.

 A pályát még egy levezető tókörrel zárjuk a szurkolók és a fotósok nagy örömére.

A szervezők nem garantálják a sár mentes cipőben való célbaérést

A Bükki Kilátások Sprint távja, méltó bevezetés a hosszabb távokhoz. Gyönyörű és látványos az útvonal, ami persze nem adja könnyen magát. De bátran ajánlom mindenkinek. Nem tudni előre, hogy tél vagy tavasz, de mindenképpen felejthetetlen látványra számíthatunk. A táv nincs 14 km, ehhez társul nem egészen 650 méter szintemelkedés, a 3 órás szintidő bőséges elég még a fotózás is bele fér.

A versenyt az Egri Spartacus Tájékozódási Futó SE rendezi. A verseny hagyományosan március első hétvégéjén, szombaton (4-én) lesz Nevezni itt tudtok február 24-ig.
A győztesek idén is Golden Ticket-et nyernek az V. POLAR Kaptárkövek Trail-re

Tátrai Zerge - kör

Útvonal ajánló 1.0 - Magas-Tátra, Zerge-kör

Összefoglaló

• Táv: kb 19 km
• Szintemelkedés: 1900 méter
• GPS track
• Terep jellege: sziklás, törmelékes, rövid láncos részekkel, a végén opcionálisan 4 km aszfaltúttal
• Mikor futható: július 1 - október 31 között
• Vízvételi lehetőségek:
• Sziléziai ház - Sliezsky Dom (kb 5 km)
• Hosszú-tavat követő csurgó (kb 7 km)
• Rabló ház - Zbojnicka chata (kb 11 km)
• Szükséges felszerelés: merev talpú futócipő, hátizsák, időjárásnak megfelelő ruházat, izofólia
• Amit ne felejts el indulás előtt: megfelelő sportbiztosítás, időjárásjelentés, futótárs, a kijelölt turistaútról tilos letérni!

Szintmetszet

Itthon nincsenek magashegyek. Ha komolyabb terepre akarunk készülni, vagy egyszerűen csak magukért a hegyekért akarunk futni, akkor az egyik legideálisabb célpont a Magas-Tátra. Jól megközelíthető futóterep (mindössze 4-5 órányi autóútra Budapesttől), ahol szerte ágazó és jól kiépített útvonalak várnak minket.

A Zerge-kört minimális lépésbiztonsággal bíró kezdők is gond nélkül teljesíthetik. Egy kellően merev talpú futócipő és egy hátizsák elegendő hozzá. Az időjárást viszont nem szabad félvállról venni, 1600 méter fölött már nincsen más, csak a sziklák, amik esőben nagyon csúsznak, valamint a hágóknál a láncok erősen vonzzák a villámokat - ezért ha vihar közeleg, az egyetlen észszerű döntés az azonnali visszafordulás valamelyik menedékházhoz, szerencsére az útvonal mindkét ágán akad egy-egy. Fontos, hogy a magashegyi körülmények nagyon gyorsan tudnak változni, ezt komolyan kell venni,   és semmilyen körülmények között se induljunk útnak egyedül a Tátrában!  

Indulás - Tátraszéplak

A kör, ami igazából nem is kör, Tátraszéplakról idul (Tatranská Polianka). A cél Ótátrafüred (Stary Smokovec), a Tátra egyik legrégebbi üdülőtelepülése. Az autót érdemes Ótátrafüreden a fő parkolóban hagyni, ahonnan mindössze 20 méter az elektricska állomás, ami egy euróért elvisz minket Tátraszéplakra. Illetve Ótátrafüredről is visz közvetlen turistaút (sárga sáv) a Sziléziai házhoz, de Tátraszéplakról indulva szebb az útvonal, így én inkább ezt ajánlom. 
Tátraszéplakon az állomástól a zöld jelzésen vágunk neki az útnak, nagyjából egy kilométernyi aszfaltos bemelegítés után meredeken elindulunk felfelé a Felkai-völgyön. Tátraszéplak nagyjából 1000 méteren van, így azonnal comb és tüdőgyilkos kaptatókkal kezdünk a Nagyszalóki-csúcs déli lejtője mellett. Szerencsére hamar beérünk a hűs erdőbe egy kis patakocska mellé.

Útjelzők a Virágoskert fölött

Tátrai romantika - menedékház, vízesés, zergék, mormoták

Az első 5 kilométeren majd 700 méter szintet kapunk, amikor is elérjük a Sziléziai "menedékházat", ami mára lassan luxus szállóvá vált (itt után tudjuk tölteni kulacsainkat ha szükséges). Innentől már a törpefenyves is elfogy, az elkövetkező pár órára az árnyékot el kell felejteni, 2000 méter fölött pedig már csak a kősivatag marad. Rövid szusszanás után utunkat a Felkai-tó jobb partja mentén folytatjuk, tovább a Lengyel-nyereghez (Poľský hrebeň) vezető úton. Rövid szerpentin után az Örökös-eső nevű vízesés alá érünk, majd alatta/mellette átbújva (szemfülesek láthatják a sziklafalból kilógó biztosításokat, amiket télen a jégmászók használnak), kis mászással elérjük a Virágoskertet. Ez a kis alpesi rét egy botanikai csoda. Rendszerint itt pillantjuk meg az első zergéket, ezért kapta az útvonal is a Zerge-kör nevet.  A Virágoskertet elhagyva egy éles kanyarral elérjük a Hosszú-tó katlanját (1953 méter tengerszint fölötti magasságban). Továbbra is a tó jobb partján haladunk tovább, itt a tó után nem sokkal van még egy vízvételi lehetőség - a Kerek-domb sziklafalán lecsöpögő csurgóból többször is töltöttem már kulacsot, így nyugodtan kijelenthetem, hogy iható a vize, maximum zerge pisi kerülhet bele. Ugyanis ez az a pont, ahol az elmúlt 6 évben mindig voltak zergék, valamint ahol a kellően éles szeműek akár még mormotát is kiszúrhatnak, de jellegzetes füttyögésüket szinte biztosan hallhatjuk.

Háttérben a Lengyel-nyereg

Durvulás - láncok, mászás és a csúcspanoráma

Innen még meredekebb szerpentin vár ránk  felfelé, az első láncos szakaszig, de a lényeg a nyugalom - a valóban mászós rész csupán 10-15 méter. Innen már csak pár lépés, és el is értük utunk elágazását, a Lengyel-nyerget, tengerszint felett 2200 méteren.. A táv nagyjából felénél tartunk ekkor, eddig 8 – 8,5 km  bő 1200 szinttel, érdemes egy pillanatra megállni, frissíteni, jól jöhet pár korty izó és egy gél, főleg, ha a csúcsra is fel akarunk menni. A Lengyel-nyeregben mindig nagy a forgalom, a tömeg, ettől függetlenül én már többször is gond nélkül otthagytam a cuccaimat és anélkül mentem fel a csúcsra. A Kis-Viszóka (2428,6 méter)  a nyeregtől még bő 250 szint néhány lánccal, némi négykézlábazással a törmelékhalmokon, nagyjából 15-20 perces kitérő. De nyugodt szívvel mondhatom, megéri, a Tátra egyik legkülönlegesebb csúcsa. Bent vagyunk a hegység szívében, csodálatos körpanorámában gyönyörködhetünk, rálátunk a Poprádi katlanra, a Nagyszalóki csúcsra, mellettünk magasodik a Gerlach lenyűgöző tömbje, háttérben a Tátra csúcs, a Rysy és a Lomnic, valamint átlátunk a Rablóházra, ahol majd leereszkedünk. Ugyanazon az útvonalon, ahol felmásztunk a csúcsra, visszatérünk a Lengyel-nyeregbe és célba vesszük a Rovátka-hágót. Meredek „lépcső” soron ereszkedünk a Fagyott-tó felé, itt az északi oldalon mindig van még egy kis hó augusztus végén is. Ezután egy szerpentin vezet át minket a törmelékes lejtőn egészen a Rovátka-hágó láncos részéhez. Talán ez a legnehezebb része az útvonalnak, láncokon és acél fogásokon kell felkapaszkodni, bő 50 méter szintet. Majd innen egy valóban omladékos törmelék lejtőn át érünk a Nagy-Tarpataki völgybe.

A kép közepén hátul a Rovátka ahol átereszkedtünk

A megváltás - innen már csak lefelé

Innentől már végig könnyű, tátrai viszonylatban jól futható utak következnek. Szóval lehetne csapatni, csak hát tele a völgy mormotával és zergével, ezért néha muszáj megállni fotózni. Az ösvény mellett békésen legelésző zergéket egyáltalán nem zavarják az emberek, augusztusban 10 percig álltunk és fotóztuk ahogy a kis zerge gida egy kő alól eszeget. A 11. kilométernél érjük el 1960 méteren a Rabló menedékházat. A panoráma, vagy a híres káposztaleves  miatt itt is érdemes lehet megállni egy pillanatra, illetve a kulacsokat is újra tölthetjük. Vagy dönthetünk úgy is, hogy a maradék 6 (vagy 10) kilométert egyben letoljuk, itt érdemes figyelni, arra, hogy a völgyben a nyári és a téli út nem ugyanaz, én bizony jól meglepődtem nyáron, mikor a semmiből tavak tűntek fel az út mellett, aztán leesett, hogy ott voltak azok télen is, csak éppen bő 2 méteres hó alatt. Augusztus végén az ösvény két oldalán végig friss áfonyát is szedhetünk. Ahogy ereszkedünk a Nagy-Tarpataki völgybe, úgy lesz egyre nagyobb a tömeg. A Tátra egyik legsűrűbben látogatott részére érünk le, a Tarajkán található sikló állomásnál dönthetünk, hogy kihasználjuk a lanovkát, vagy mellette a bicikli/gyalog úton ereszkedünk még 4 km-t Ótátrafüredig.

Hát ez lenne a „Zerge-kör”, az én kedvenc tátrai útvonalam. Nehéz, de nem túl technikás, rengeteg látnivalóval és a kezdők számára könnyítést jelentő menedékházakkal, a tökéletes edző pálya alpesi versenyek előtt.

A MedveDisznóEmber

Le Garage de Runnabe

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #3. forduló:

Ezzel győzködtem magam miért is kell elmenni a harmadik utolsó fordulóra. Az #1. forduló az ismerkedés volt. A #2. fordulót pedig feladtam, a tüdőpestisem miatt, ami aztán 3 hétre teljesen ki is ütött. Aztán szerencsére a Tátra meggyógyított. Egy hónap kihagyás után teljesen edzetlenül nincs értelme versenyezni. Viszont ennél kellemetlenebb terepviszonyokat csak a Lemkowyna esetleg Csanya egy kiadós kántálás után tud produkálni, ezért már megéri elmenni. Hiszen nem az a kérdés, hogy mennyire lesz borzalmas a 10 centis latyak, hólé és jég között futni, hanem, hogy mennyire tudok alkalmazkodni hozzá. Aztán péntek reggel a Runnabe-sek megleptek egy szponzor csomaggal, így eldőlt, hogy a "Garázs" színeiben indulok. Most úgyis ez a divat, mindenki műhelyben, sufniban készül. Akkor én a garázsból indulok.
Az első kérdés az volt, melyik cipőben induljak. GTX-es XA Pro + hómacska, vagy a veterán Fellraiser. A GTX-et gyorsan elvetettem, hiszen itt úgyis boka fölött fogok ázni és bíztam benne, hogy az olvadás és az éjszakai eső a jég nagy részét is elmosta, mert azt viszont a Fellraiser nem szereti. Rajt előtt kimentünk terepszemlére és kicsit melegíteni is (eddig ezt mindig ellazsáltam és inkább bandáztam). Szerencsére a saras latyak volt a több így a nagy fogú sárfutó modell tökéletes választás volt. Így a három futamon három különböző talajon három cipőben futottam XA Pro, Wings Pro2 és Fellraiser mert, hogy "a futás a legolcsóbb sport csak egy cipő kell és más semmi".

Rajtnál beálltam szokás szerint leghátulra, ne tartsam fel a valódi futókat. Az élboly szokás szerint kilő. Középen, hátul viszont nagy a kavarodás, eddig mindig leghátul voltam végig az aszfaltos bevezetőn most viszont 10 méter után már előznöm kell, torlódunk. Sok az ismeretlen és persze nem tudni ki hány körön indul. A pár száz méter aszfalt gyorsan elfogy és kezdődik a küzdelem, bokáig, boka fölé érő latyak és olvadt hó lé alatta pedig jég. Mindenki megtorpan, próbáljuk a jeget kikerülni, előttem egy kis srác 5 méteren kétszer térdel le, mellette az édesanyja próbálja meggyőzni inkább a vízben menjen, ne a jégen. Egész jó kis vonat alakul ki, oda-vissza előzzük és húzzuk egymást föl egészen a dolomit bányáig. Majd onnan kezdődik az ereszkedés, ezen a szakaszon a legnagyobb a jeges víz. De a széle sok helyen jeges, akkor már inkább a víz mint a csúszkálás. Sikerül 4-5 embert megelőznöm az időmérő pont előtt.

Jöhet a második kör. Sajna a megelőzött emberek közül hárman csak egy körösek voltak. Az aszfalton még tartom a helyem, de ahogy megint jön a jég és a fölfelé fogy az erő. Próbálom tartani a pozícióm, de egy srác szép lassan bedarál. Az első körben még én voltam erősebb fölfelé, de Ő okosabban osztotta be az erejét. A dolomit bánya előtti utolsó kaptatón még látom a hátát, de már nem tudom újra befogni. Két kis srác viszont nincs messze, őket beérem. Ahogy elérjük a fordítót vág hátba Németh Csabi. Hát igen, Ő más dimenzió mozog. Az első fordulóban is lekörözött az négy körösök győztese Marczis Dávid de ő akkor sokkal később ért utol. Vonatozok a kis srácokkal. Egy toccsanásnál a jeges víztől beleüt a hideg a lábujjamba. Épp szitkozódni kezdenék. De előttem a kölykök úgy döntöttek ők bulifutáson vannak, csúszkálnak és egymást fröcskölik a vízzel, közben hangosan kacagnak. Ettől nekem is rögtön jobb kedvem lesz. Lehet ezt így is csinálni, érezzük jól magunkat ha már fizettünk érte. Ránézek a V800-ra még bő két kilométer van hátra. Oda szólok nekik, hogy toljuk meg a végét már nincs sok hátra. Na ettől persze vérszemet kapnak és a bringaút keresztezésnél szépen állva hagynak. Nem mintha számítana, hiszen három korcsoporttal fölöttük vagyok, hogy a franc essen az öregségbe. Viszont hirtelen fújtatást hallok magam mögött. Megfordulok és egy még az első körben rég elhagyott futót látok. Az arcán látszik, hogy bizony Ő a helyezésért hajt. Hát ennyit a kényelmes célba érkezésről. Itt most nyomni kell. A pulzus 160-ról 175-re megy fel, még egy bucka és jön a befutó, mély latyak után tükörjég. Visszaveszek, mert jó lenne nem arcon becsúszni a célba. A különbség 4 másodperc, és még azt mondják az emberek a dobogóért küzdenek.

Az első fordulóban 66:40-et mentem, a másodikban egy kör (35:36) után kiszálltam. A harmadik forduló 69:30 lett. Ez volt a legnehezebb a három közül, mégis ezt élveztem a legjobban. A teljes leállás után kellett már egy ilyen motiváló nap. Köszönet az Egri Spartacus SE -nek a tökéletes szervezésért, egy nagyon jó pályát raktak össze és remek hangulatban ment le mind három forduló. Valamint köszönet szponzoraimnak a támogatásért a POLAR Hungary-nak, a Protein Futár Webáruház-nak és a Runnabe-nek. Megyünk tovább jöhet a Bükki Kilátások FUN Run

Fagyott Sárkány vs MedveDisznó 1:0

I. Felsőtárkányi hegyifutó bajnokság #2. forduló:


Az #1 forduló nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy újra ott leszek. Bő 1 hónap van a két forduló között lehet szépen apránként előre haladni. Ehhez még Strava-n ráklikkeltem a két ünnep közötti New Balance "Fuss is ne csak zabálj" kihívásra. Ennek a lényege annyi volt, hogy dec 24 és dec 31 között minimum 50 km-ert kellett futni és akkor kaptál egy virtuális plecsnit. Na én ezt nagy lelkesen el is kezdtem 24-én reggel a hóesésben de erről már írtam. Majd folytattam apránként minden nap. 28-án a legnagyobb szélviharban felmentem az Egedre, látszott a Tátra, tök szép volt minden, csak éppen teljesen átfújt a szél, főleg már lefelé éreztem, hogy ebből gond lehet. Másnap a Borszalonon már majd beszakadt a hátam minden köhintésnél. 

A 31-ei közösségi évzáró futáson már csak döglődtem. Estére kicsit belázasodtam, de nem annyira, hogy otthon maradjak. Előbb az elsejei, majd a szülinapi, majd az egész heti edzést töröltem. Normál esetben ilyenkor 2 napig lázasan fetrengek aztán 4. napra semmi bajom. Hát most nem tudom milyen istentelen tüdőpestist szedtem össze, vagy valami H8N5 almutációt de az istennek nem akar elmúlni. Napközben csak hörgök fuldoklok, délutánonként kis hőemelkedés egy-két éjjel ébredtem arra, hogy még a párnát is átizzadtam nem csak a huzatot. Méz, pálinka, C-vitamin nem segít semmi, jóanyám szerint a tüdőm tiszta nem szörcsög, röntgent végig várni az évkezdési melós káoszban nincs idő, nem segít itt már csak a piócás ember! Biztos ami biztos péntek / szombat este a pálinka helyett már a 60-as TátraTeával kúráltam magam és úgy tűnt használ is. Hangsúly a tűntön.

A Kékes tömbje az Egedről

 Hétvégére megjött az elmúlt évek leghidegebb időjárása, szombat reggel -17 fokot, vasárnap reggel -20 fokot mutatott a tetőn a napkollektor érzékelője. Anyám erre annyit mondott, hogy mikor hazahoztak a kórházból is ilyen -20 fokok voltak 82 januárjában. Meg szokás szerint, hogy nem vagyok normális, de hát ezt már sok ezerszer elmondta.
Persze, ez nem túlzottan hatotta meg a környék futóit, így a #2. fordulóra még többen jöttek mint az elsőre! Rengeteg ismerős és még több ismeretlen arc. Az ECHO Force Spartan Groupja, rengeteg ifi tájfutó szülőkkel, még Németh Csabi is feltűnik a lányával, majd 100 ember. Mivel körözős verseny mindenkinek van teljesíthető táv. Bunny a Spartan-os srácoknak minden körvégére 30 burpee-t is előírt, őrültek ezek tényleg. 

Betegek, nyomorékok, haldoklók, kiképzők hátra.

Rajtnál az eleje őrült tempóval indul neki, mi maradunk hátul. Reninek a dereka van beakadva, Én fuldoklok, Bunny meg jó hajcsárként hátulról noszogatja a bandát, bár nagyon nem kell. Én viszont érzem, hogy gáz lesz, már az aszfaltos felvezetőn is nehezen kapok levegőt. Mondom is Reninek menjen ne várjon majd utolérem. Hát végül is tényleg utolértem az emelkedő végén, de addig 2x kellett megállnom, olyan köhögő rohamot kaptam. Hiába a maszk, nem a hideg levegővel van a gond, hanem egyszerűen fulladok, még séta tempóval is. Az utolsó emelkedőn érem utol, mondom próbáljuk meg hogy megy a lefelé, de ez így nem lesz jó. Ahogy megindulunk lefelé kicsit könnyebb, sőt igazából jól megy lefelé, jól is esik, elhúzok Renitől. Persze nem tart soká, a pálya  utolsó hullámjánál megint jön a köhögő roham. Le kell tépnem magamaról a maszkot, mert egyszerűen megfulladok. Vége. Itt döntöm el, hogy nem megyek ki a köv körre, ezzel csak kinyírom magam amit nem kéne. Megvárom Renit, hogy menjen tovább én megyek átöltözni.

Kettős érzések kavarognak bennem, mert nagy hülyeség volt betegen elindulni. Viszont a fuldoklást leszámítva jó volt, jólesett végre kint lenni az erdőben, az egész heti irodai őrültek háza után. Sütött a nap ropogott az kis hó, kellett már nagyon. A felszerelést jól lőttem be, a Polartec thermo frankón működött, egyáltalán nem fáztam, szemben a szilveszteri futással, ahol végig vacogtam kicsit. Érdekes módon a térdem se fázott, sőt futómű tekintetében rég nem voltam ennyire egyben, nem hülyeség a hengerezés + nyújtás tényleg. A versenyközpontban most csak a kis termet használhatjuk így elég szűkös, de csak sikerül egy sarokban gyorsan átöltözni, a forraltbor is jól esik. Előkerül Tamáska, bejött neki, hogy Németh Csabival húzatta magát így 39 perccel (nekem 35 volt az egy kör) abszolút első a két körösök között, Csabi is lazán nyert a 4 körösök között. Kicsit dumálunk még aztán kimegyek szurkolni.
 Egy hónap múlva jön az utolsó forduló. Megbeszéljük Renivel, hogy jó lenne egy 30 perc körüli kört csinálni. Előtte még lesz  Téli-Tátra tábor is, szóval tényleg össze kell kaparnom magamat. Folyt köv.

Le Garage de Runnabe