XXV. Eged-hegyi futóverseny...elveszett másodpercek

A Fun Run mellett a másik fix évkezdő versenyem, tavaly jól ment, élveztem. Idén pedig a Nagy Sport Egyesület és az Egri Atlétikáért Alapítvány 25. alkalommal rendezte meg Eged-hegyi futóversenyét. Így nem volt kérdés, hogy harmadszor is indulok. A szervezés családias hangulatú, talán kicsit oldschool de egriként kihagyhatatlan. Hiszen szinte minden helyi futó felfut az Egedre, van aki csak egyszer-egyszer valaki rendszeresen. Közelsége és a városképet uraló mérete hívogatja az embert. Kőfolyásai pedig a környék legjobb szintgyűjtő edzéseihez biztosítanak technikás ösvényeket. Sajna idén ez eddig kimaradt nekem és ez bizony most megbosszulta magát. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Mivel az időpont fixen március vége így egybe esik az óra átállítással. ami mindig összezavar. A rajt 11-kor van ami igazából 10 óra szóval én már 9-kor a körcsarnoknál voltam. Gyors rajtszám felvétel, kis bandázás. Mivel idő van bőven kimentem 2 kört melegíteni az Érsekkertbe, majd biztos ami biztos alapon benyomtam egy High5 gélt kis izóval előre, így nem kellett "cipelni" magammal semmit. Rajt előtt még gyorsan megkérdeztem Szepiéket milyen időt terveznek, azt válaszolta 1:20 körülit. Mivel én is hasonlóban gondolkoztam úgy döntöttem rátapadok és majd húzatom magam vele.
A rajt előtt visszaszámlálás nem volt, vagy hátulra nem jutott el hozzám. Így a startpisztoly lövésre kicsit értetlenkedtem (lehet valami játék patronos durrancs volt csak?) a lényeg, hogy majd el sodort a tömeg amíg átfutottunk az időmérő szőnyegen. Az első kanyar után beálltam Szepi mögé, ez már csak a szélárnyék miatt is jó. Viszont mivel kb 2 fejjel magasabb nálam ezért még ha sétál is kettőt kell lépnem míg ő egyet, futásnál meg hármat. De itt ez még jó is volt, húzott magával át a "tömegen" (84 induló volt az Eged futáson). A szervezők kitettek magukért, minden kereszteződést lezártak / biztosítottak nekünk így a forgalom nem jelentett akadályt. Szóval vonatozunk ki a városból. A pulzusom beállt 150-re jönnek a szegmens PR-ek, a táv első harmada jól megy, egészen a Bajusz-hegy aljáig. Itt a rövid letörésen két-három fürgébb sporttárs is leelőz, Szepi pedig eltűnik a szemem elől.

 Ahogy kerüljük a Kis-Egedet utol ér Gabi. Jöhet a régi tanösvény, innen kezdődik a mászás a csúcsig 1300 méteren kapunk 270 szintet gyakorlatilag végig kőfolyásokban, single track-en. Szepi talán 50 méterrel van előttem de akad köztünk pár ember, és szemmel láthatólag jobban bírja mint én. Gabi picit lemarad, de igazából én se haladok úgy ahogy szeretnék.

Az előttem sétáló sporttárs kissé elvan a saját világában a külvilágot pedig kizárja a fülesével, hiába zihálok 160-as pulzussal mint egy gőzmozdony csak nem akar észre venni. Valahogy csak sikerül kielőznöm, a következő futó egy lány. Ő sokkal előzékenyebb simán elenged. Bár igazából alig vagyok gyorsabb, egyszerűen csak én egyenletesebben bírom, vagy jobban ismerem ezt a szakaszt. A csúcsig még 2 embert érek be. Majd a kilátó lábánál utol érem, Quicky-t. Ezen meg is lepődök, hiszen mindig gyorsabb szokott lenni nálam (ahogy az összes egri spartan-os) de gyorsan lereagálja és hipp hopp eltűnik, az első kanyar után már csak a célban látom. Persze próbálok én is csapatni lefelé, de a dózeres downhill sose ment, újra visszaelőznek páran és már nincs esélyem befogni őket. Maga a downhill szakasz ugyan jobb lett mint tavaly, de az a 25 másodperc ide kevés. Se a technikám, se a bátorságom nincs meg ahhoz, hogy itt kiengedjem a fékeket. Mindenki olyan könnyedén lezúgat itt. Bennem meg csak az motoszkál mindig, hogy itt zúztam szét a sarok csontomat, 6-7 éve már nem emlékszem mikor. A siklóernyősök transzport jeep-je zökkent ki, viszi fel a köv ugrókat le kell húzódnom, hogy elférjen a kerítés mellett.
Ahogy kiérünk a  borkombinát régi romos épületnél van egy kis sár mint szinte mindig, szerencsére csak talán 50 méter.  Most kéne megnyomni, de nincs előttem látótávban senki, nincs kire tapadni. Illetve szembe jön egy idióta cross motoros, végig megy a szőlők között majd elindul a tanösvényen felfelé, nesze neked Natura 2000-es védett terület...
Az utolsó emelkedőkön még sikerül 2 embert befogni, de valahogy nem megy, elkezdek lassulni, pont most mikor már a könnyű részek jönnek. A víztorony után ereszkedésnél, még sikerül valamibe bele is rúgnom. Érzem, ahogy a patellám oldalra mozdulna, a laza szalag rándul egyet, de szerencsére kitart. A Diófakúti ereszkedést már nem erőltetem, a tavalyi idő elment. Hát ennyi. Ez most nem jött össze.

A vége pont olyan szar lett, mint amilyen szarul nézek ki a befutó képen. Kategória 13. hely összetettben valami 50 körül. másfél perccel rosszabb mint tavaly. Mondhatnám, hogy a sár miatt. Meg mindenki rosszabbat ment mint tavaly, de a számok mást mutatnak. A végén kellett volna pörögni de nem ment. Talán az a két ezer méternyi szint hiányzott amivel idén kevesebbet edzettem  terepen mint tavaly, nincs mese többet kell Egedezni.
 A szezon elkezdődött és a Bérc ennél sokkal keményebb lesz, ideje komolyan venni...