Két nappal a nevezés zárása után invitált a Proteinfutár team a versenyre. Mondván, hogy lehet majd a helyszínen nevezni. Elsőre nemet mondtam, hiszen nekem vasárnap Mátra Trail, az fontosabb. Aztán aludtam rá egyet, majd még egyet. Végül is csak 8 klikk, annyi belefér, majd nem pörgetem. No meg persze, azért erősen furdalt is a kíváncsiság, hogy a "konkurencia" hogyan is csinálja. Kellett már, hogy végre kimozduljak. Augusztusban a Bükk Kapu trail olyan gyalázatosan sikerült, hogy inkább nem is írtam róla. Utána UTMB / #konyhásnéni support nyaralás volt. Egy Compressport közösségi futással, de a hangsúly a nyaraláson volt persze. Aztán az egész szeptember elment a Bükk Trails szervezésével, majd a lábon kihordott tucatnyi agyvérzés kiheverésével. Szóval irány a Budai, hiszen nem is emlékszem mikor voltam arra utoljára. A honlapon kétszer átnéztem a GPSies-os útvonalat. Majd beláttam, hogy nem ismerem eléggé a János-hegy ösvényeit ahhoz, hogy átlássam, hogy is lesz ez és mitől Skyrun. Mindegy track az órán. Ha meg elveszek a budaiban akkor meg is érdemlem.
Szombat reggel szép napsütésben neki indultunk Dáviddal és MrProteinFutárral Egerből.
Dávid VIP nevezéséhez VIP parkoló is járt, így a Szépjuhásznénál szokásos tömeget sikerült megúszni, majd jöhetett a nevezés. A két sprinter az L táv 7 km-ét választotta, nekem egyértelmű volt, hogy a trail kemény 8 km-es távján kell indulnom (nem vagyunk normálisak, hogy ezért oda-vissza 250 km-ert autóztunk). Mivel időben érkeztünk így az én nevezésem is gyorsan ment, választhattunk, hogy előre kérjük a bort vagy a célban, hát inkább előre a fene se fogja lecipelni a hegyről. Ja és választhatok piros vagy fehér pólót kérek, igaz két másik verseny promo pólója amiken nem voltam de mindegy. A teljes Garmin csapat is kint volt, gyors pacsi Holczer Petivel meg Nedy Balival majd elmentünk kicsit melegíteni. Itt sikerült is kimaxolni a trollkodást. Mert bár tényleg tök jól néznek ki a Garmin egyen mezek, a szervezők mégis inkább rólunk lőttek egy gyors képet instára. Hashtag #garminarmy és ott feszítek a POLAR team-es szárban. Hát ezért a poénért már megérte utazni.
Az L / M táv elhúzott az aszfalton, majd mi trail-esek a másik irányba. Én szokás szerint hátulról rajtolva, minek is tartanám fel az igazi futókat. Na és akkor innentől kezdődött a hol is vagyok játék. Volt egy kis emelkedő, Kis-kőfej hegyig, aztán ereszkedés, hullám, ereszkedés, hullám, ereszkedés. Mi ez? Skyrun-on nem csak felfelé kell menni? Mondtam Holczer Petinek a rajtnál, hogy nem akarom pörgetni, de itt futni kell lefelé mert elsodor a tömeg, csak éppen a térdeim verem szét. Ráadásul ismerem én ezeket a turista utakat, jártam itt már párszor, Sárga 70-en meg pár egyéb budai túrán, legutóbb mondjuk pont Piros85-ön már korom sötétben. Szóval elvileg tudom, hol vagyok csak épp gyakorlatilag nem áll össze a pálya a fejemben. Ez máskor is nagyon tud bosszantani, ha nem áll össze a fejemben a térkép, és hogy most nagyon nem ezen kéne agyalni. Makkosmária előtt még egy pici emelkedő, itt érem utol Petit és a kisfiát Dávidot, aki nem esett messze a fától, és bizony nagyot nőtt mióta először találkoztunk a Kaptárkő Trail-en. Úgyhogy természetesen a lejtőzésnél két lépéssel állva is hagynak. De csak a frissítő pontig, innen én hamarabb megyek ki (nem mintha szükség lett volna arra falat banánra ekkora távon de a szemem megkívánta). Van aki biztosra megy, ha gélt osztogatnak a ponton ő abból tankol fel többet is, jó lesz máskor ugye.
Na innen kezdődik a "Skyrun" a célig már szinte végig emel. De csak épp annyira, hogy még nekem is futható legyen. Ennyit arról, hogy nem pörgetjük, a pulzus szépen kúszik fölfelé 150-re majd 160 fölé (145 maxot terveztem). A Libbencs állomás előtt előz vissza Peti. Majd biztos ami biztos az utolsó 200 méteren ahol a legdurvább az emelkedés, kezd el live-ozni instára, csak hogy biztos kiköpjem a tüdőmet. Kösz Peti jó móka volt!
Szombat reggel szép napsütésben neki indultunk Dáviddal és MrProteinFutárral Egerből.
Dávid VIP nevezéséhez VIP parkoló is járt, így a Szépjuhásznénál szokásos tömeget sikerült megúszni, majd jöhetett a nevezés. A két sprinter az L táv 7 km-ét választotta, nekem egyértelmű volt, hogy a trail kemény 8 km-es távján kell indulnom (nem vagyunk normálisak, hogy ezért oda-vissza 250 km-ert autóztunk). Mivel időben érkeztünk így az én nevezésem is gyorsan ment, választhattunk, hogy előre kérjük a bort vagy a célban, hát inkább előre a fene se fogja lecipelni a hegyről. Ja és választhatok piros vagy fehér pólót kérek, igaz két másik verseny promo pólója amiken nem voltam de mindegy. A teljes Garmin csapat is kint volt, gyors pacsi Holczer Petivel meg Nedy Balival majd elmentünk kicsit melegíteni. Itt sikerült is kimaxolni a trollkodást. Mert bár tényleg tök jól néznek ki a Garmin egyen mezek, a szervezők mégis inkább rólunk lőttek egy gyors képet instára. Hashtag #garminarmy és ott feszítek a POLAR team-es szárban. Hát ezért a poénért már megérte utazni.
Az L / M táv elhúzott az aszfalton, majd mi trail-esek a másik irányba. Én szokás szerint hátulról rajtolva, minek is tartanám fel az igazi futókat. Na és akkor innentől kezdődött a hol is vagyok játék. Volt egy kis emelkedő, Kis-kőfej hegyig, aztán ereszkedés, hullám, ereszkedés, hullám, ereszkedés. Mi ez? Skyrun-on nem csak felfelé kell menni? Mondtam Holczer Petinek a rajtnál, hogy nem akarom pörgetni, de itt futni kell lefelé mert elsodor a tömeg, csak éppen a térdeim verem szét. Ráadásul ismerem én ezeket a turista utakat, jártam itt már párszor, Sárga 70-en meg pár egyéb budai túrán, legutóbb mondjuk pont Piros85-ön már korom sötétben. Szóval elvileg tudom, hol vagyok csak épp gyakorlatilag nem áll össze a pálya a fejemben. Ez máskor is nagyon tud bosszantani, ha nem áll össze a fejemben a térkép, és hogy most nagyon nem ezen kéne agyalni. Makkosmária előtt még egy pici emelkedő, itt érem utol Petit és a kisfiát Dávidot, aki nem esett messze a fától, és bizony nagyot nőtt mióta először találkoztunk a Kaptárkő Trail-en. Úgyhogy természetesen a lejtőzésnél két lépéssel állva is hagynak. De csak a frissítő pontig, innen én hamarabb megyek ki (nem mintha szükség lett volna arra falat banánra ekkora távon de a szemem megkívánta). Van aki biztosra megy, ha gélt osztogatnak a ponton ő abból tankol fel többet is, jó lesz máskor ugye.
Na innen kezdődik a "Skyrun" a célig már szinte végig emel. De csak épp annyira, hogy még nekem is futható legyen. Ennyit arról, hogy nem pörgetjük, a pulzus szépen kúszik fölfelé 150-re majd 160 fölé (145 maxot terveztem). A Libbencs állomás előtt előz vissza Peti. Majd biztos ami biztos az utolsó 200 méteren ahol a legdurvább az emelkedés, kezd el live-ozni instára, csak hogy biztos kiköpjem a tüdőmet. Kösz Peti jó móka volt!
Az előzetes terv egy nem meghalós, pulzusra vigyázós végig menés volt. Átmozgató edzés csak kényelmesen. Na ebből nem lett semmi. A max helyett az átlag pulzus lett 145, cserébe viszont talán az eddig legjobb eredményem, 10 perccel jobb mint a tervezett. 8 klikk 350 szinttel 58:12 összetettben 54. hely.
Dávid az L távon 5. lett, MrProteinFutár meg a 11-dik keményen megtolták az aszfaltot. Ebédre forró tea és rillettes kenyér a menü, ami igencsak jólesik. Felmegyünk még az Erzsébet kilátó csúcsáig, ahonnan szemmel látható tényleg milyen rossz a levegő lent a városban. Nem véletlen a szmog riasztás. Majd átsétálunk Normafához rétesért, persze akkora a sor, hogy kihagyjuk. Majd irány a Tündér szikla, mert a többiek még nem látták.
Itt kis láblógatás majd irány haza, vasárnap Mátra trail illene pihenni előtte egy kicsit.
Tetszett a szervezés, jó volt a pálya, a jelölés. Valószínűleg jövőre is megyek valamelyik Skyrun-ra
Tetszett a szervezés, jó volt a pálya, a jelölés. Valószínűleg jövőre is megyek valamelyik Skyrun-ra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése