2016 december 31 a szilveszteri közösségi évzáró futás után szóba jött a Cortina. Milyen jó, hogy szerencsém volt a sorsolással és mehetek. De akkor ideje lenne komolyan venni a felkészülést. Meg esetleg végre ésszel csinálni a dolgokat. Gyors telefon Bigának, adjon valami tippet. Az első kérdése az volt, mi a cél? Hát igazából "semmi" egyszerűen csak végig akarok menni, úgy hogy közben jól érzem magam. Nincs szenvedés stb. Na tavaly ez nem jött össze. A célba érkezésért is keményen kellett küzdeni, nem volt egy vidám menet. Így utólag azt mondom ez 70%-ban a saját hülyeségem volt, szóval volt min javítani. Aztán az idei Bérc, majd az UTH Szentlászló Trail után jobban letisztult minden.
Némi módosítással pénteken érkeztünk meg Cortinába Verával, Tamással és Mocsival. Bár előtte nem ismertük egymást, de gyorsan vidám kis csapattá váltunk, így gyorsan elment az utazás. Felvettük a rajtszámot, kis séta és már kezdődött is a bandázás és össznépi csapatfotózás a többi magyar indulóval. A versenyközpont előtt már kígyóztak a hosszútávosok sorai a depós zsákokkal, így a fotózkodáshoz inkább gyorsan loptunk egy zászlót.
Vacsira egy jó kis pizza, egy pohár bor aztán irány a szállás, ideje volt már megtalálni azt is, hiszen csak kéne egy picit pihenni a verseny előtt.
Reggel a rajtban újra bandázás itt Virággal kimatekoztunk, hogy hasonló pulzuson / tempóban kellene kezdenünk. Neki ez az első hivatalos ultrája, nekem meg elég volt a tavalyi pofon, most megfontoltan kellene neki indulni. Így szinte leghátulról indultunk, ami egy 1500 fős mezőnyben azért nem a legjobb, konkrétan a tér sarkától a rajtvonalig majd 3 perc alatt jutottunk el. De inkább ez, mint hogy eltaposson a tömeg. Még csak 10 óra de már keményen tűzött a nap. A reggeli 4 fokot gyorsan elfelejtettük, ahogy az aszfalton emelkedve elhagytuk a várost. A pulzusra tényleg figyeltünk nem szégyen 2 km után belesétálni ha a célba érkezés a fő cél. Aztán persze az utolsó háztól ahogy beérnénk az erdőbe feltorlódott a tömeg így ott álldogáltunk pár percet. Igazából nem bántuk, 1-2 gyors fotó, selfie a pulzus is visszaesik lehet menni szépen tovább. Az első 7 kilométeren rögtön kapunk majdnem 600 szintet tényleg jobb ésszel menni. Ha ugrik a pulzus rögtön visszaveszünk, fotózás csacsogás. Tavaly már itt szenvedtem, most minden szép és jó. Gyönyörű tiszta az idő, hűvös szél fúj, nem az a gyilkos hőség. A Travenanzes cirkuszvölgye egy álom, tavaly itt volt az első nagyon komoly mélypontom, most képtelen vagyok betelni vele. A hatalmas szikla falak, a számtalan patak átkelés és persze a világháborús romok. Fantasztikus hely.
A csúcs neve amit megkerülünk Col Dei Bos, az I. világháborúban komoly harcok voltak itt (ahogy Cortina körül több ponton is). Egy-két elhagyott bunker bejáratát is sikerül kiszúrni, úgyhogy most már tuti, hogy ide még versenyen kívül is vissza fogok menni. A háború után a régi vasalt utakat átvették a hegymászók, via ferratázók.
Rövid ereszkedés és már el is értük az első frissítőpontot, túl vagyunk féltávon. Leves, kóla, sajt, szalámi sárgabarack a menü aztán indulunk is tovább. Jöhet a következő mászás a pálya legmagasabb pontjáig az Averau menedékházhoz. Itt is egy gyors selfie és már megyünk is "le" a Giau hágóhoz. Idézőjelben a le, hiszen azért hullámzik a hegyoldal itt is.
Lopva az órára nézek. Tavaly itt épp, hogy beértem a rész szintidőn belül, most a pontról való távozáskor is több mint egy órás előnyünk van. És már csak egy komoly mászás van hátra.
Persze ez az utolsó mászás se gyenge, szép nyugisan egyenletesen megyünk fel az utolsó komoly hágóba, innen már "csak" lefelé. Persze 1-2 hullám azért akad még amíg elérjük a Lago di Fedéra-t és a tóparti menedékháznál a frissítő pontot. A ház előtt egy sziklán hatalmas lepedőre festett biztató szöveg volt "már csak 10 km". Na valahol ez után kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy ez meglehet 10 órán belül. Nem mintha bármit számítana, de tavaly ez volt a terv. Idén ezzel nem foglalkoztam, együtt haladtunk végig Virággal. Ő azt mondta reggel, csak be szeretne érni, nincs konkrét terv. Én meg csak élvezni akartam a pályát. A pályát amiről tudtam, hogy az utolsó 10 km-en 1000 szintet dob el, és ugye a lejtőzés soha nem ment, megy. Na szóval bementünk a frissítőre, hogy csak egy perc, itt állítólag mindig finom süteményeket adnak. Azt nem tom Virág evett e sütit, de nekem letiltott az agyam mikor megláttam a főtt tojásokat. Így süti helyett egy fél kemény tojással és egy marék mogyoróval távoztam.
Majd elkezdődött a matekozás, "lesz egy nehéz de rövid lejtő, utána futható végig". A "rövid" kis lejtő végül is csak 4 km volt és mínusz 600 szint. Atya isten mennyire nem lehettem magamnál tavaly, ha erre úgy emlékeztem, hogy rövid. Utolsó frissítő pont, csak 1 korty víz, mert abból már rég kifogytam (jah ha olyan hülye vagy hogy nem töltesz után a frissítőn) és innentől halálvágta. Az én órám elkezdett lemerülni ezért csak a low battery feliratot volt hajlandó villogtatni, Virág pedig nem nullázta a sajátját a bemelegítés után, így nem tudtuk pontosan mennyi is van hátra. Csak azt, hogy tolni "kell". Virág megkérdezte, hogy miért? Igazából erre nem volt semmi értelmes válaszom. Egész nap lazába nyomtuk, de most valahogy belém hasított, hogy ha nem is az idő a lényeg. Az nem baj ha nem lesz meg, de ha meg se próbálom az zavarna nagyon. Szóval elkezdtünk futni 9 és fél óra "sétálgatás" után. Az első aszfaltos klikk után Virágból kiszakadt egy "Ezt nem hiszem el..." sóhaj. Majd egy fordító után megláttam a tavaly megismert kis srácokat, akik a családi bort kínálgatják. Itt még rákérdeztem kérünk e, de Virág tekintete villámokat szórt, és félő, volt hogy a botokkal szúr le ha én most megállok borozgatni, szóval toltuk tovább. Át a hídon, fel a kereszteződésnél és ott a korzó. Csak még egy kicsit, nem számít ha fáj, ez már csak 400 méter.
Megcsináltuk! Hivatalos idő 09:59:35. Ha azt a 2,5 percet levonták volna amit a rajtnál buktunk még a borozás is belefért volna! Na de ne legyünk telhetetlenek, ahhoz képest, hogy a nap nagy részében nem törődtünk az idővel 1166. helyezés az 1391 finisher-ből. Tavaly 11:27-tel 1356. voltam az 1365 finisherből. A tavalyi életem egyik leggyötrelmesebb, legfájdalmasabb teljesítése volt, most egy percig nem volt kérdéses, hogy meg lesz és az se, hogy közben jól érzem magam. Szinte végig egyenletesen haladtunk, figyelve arra sehol ne pörgessük túl. A flow fontosabb volt mint a helyezés, és abból most akadt bőven. Azt mondják a páros versenyek igazi nehézsége, hogy tökéletesen ismerni kell a másikat, és tudni kell alkalmazkodni egymáshoz. Nos mi nem ismertük egymást, a verseny előtt talán 3x találkoztunk összesen. Lehet csak ezért indultunk együtt neki, utána meg már minden mindegy alapon kitartottunk. Minden esetere köszönet Virágnak, hogy elviselt és, hogy nem szúrt le a végén a borozzunk sprintelésközben ötletem miatt. Egyedül sokkal unalmasabb és valószínűleg nehezebb is lett volna a verseny.
Eredetileg 2016-ban azt hittem fél év alatt fel lehet erre készülni, hiszen már olyan sok hosszút mentem. Hát tévedtem inkább 1,5 év kellett, mert nem fizikálisan hanem fejben kellett megérni ehhez, hogy tudjam mit és hogyan akarok csinálni. Ha szerencsém lesz a sorsolással biztos, hogy indulok még a Cortina Trail-en. De legközelebb hosszabb időre szeretnék kimenni, kell a verseny előtti 2-3 nap. Mert rengeteg nézni való van még Cortina körül.
Némi módosítással pénteken érkeztünk meg Cortinába Verával, Tamással és Mocsival. Bár előtte nem ismertük egymást, de gyorsan vidám kis csapattá váltunk, így gyorsan elment az utazás. Felvettük a rajtszámot, kis séta és már kezdődött is a bandázás és össznépi csapatfotózás a többi magyar indulóval. A versenyközpont előtt már kígyóztak a hosszútávosok sorai a depós zsákokkal, így a fotózkodáshoz inkább gyorsan loptunk egy zászlót.
Vacsira egy jó kis pizza, egy pohár bor aztán irány a szállás, ideje volt már megtalálni azt is, hiszen csak kéne egy picit pihenni a verseny előtt.Reggel a rajtban újra bandázás itt Virággal kimatekoztunk, hogy hasonló pulzuson / tempóban kellene kezdenünk. Neki ez az első hivatalos ultrája, nekem meg elég volt a tavalyi pofon, most megfontoltan kellene neki indulni. Így szinte leghátulról indultunk, ami egy 1500 fős mezőnyben azért nem a legjobb, konkrétan a tér sarkától a rajtvonalig majd 3 perc alatt jutottunk el. De inkább ez, mint hogy eltaposson a tömeg. Még csak 10 óra de már keményen tűzött a nap. A reggeli 4 fokot gyorsan elfelejtettük, ahogy az aszfalton emelkedve elhagytuk a várost. A pulzusra tényleg figyeltünk nem szégyen 2 km után belesétálni ha a célba érkezés a fő cél. Aztán persze az utolsó háztól ahogy beérnénk az erdőbe feltorlódott a tömeg így ott álldogáltunk pár percet. Igazából nem bántuk, 1-2 gyors fotó, selfie a pulzus is visszaesik lehet menni szépen tovább. Az első 7 kilométeren rögtön kapunk majdnem 600 szintet tényleg jobb ésszel menni. Ha ugrik a pulzus rögtön visszaveszünk, fotózás csacsogás. Tavaly már itt szenvedtem, most minden szép és jó. Gyönyörű tiszta az idő, hűvös szél fúj, nem az a gyilkos hőség. A Travenanzes cirkuszvölgye egy álom, tavaly itt volt az első nagyon komoly mélypontom, most képtelen vagyok betelni vele. A hatalmas szikla falak, a számtalan patak átkelés és persze a világháborús romok. Fantasztikus hely.
Lopva az órára nézek. Tavaly itt épp, hogy beértem a rész szintidőn belül, most a pontról való távozáskor is több mint egy órás előnyünk van. És már csak egy komoly mászás van hátra.
Majd elkezdődött a matekozás, "lesz egy nehéz de rövid lejtő, utána futható végig". A "rövid" kis lejtő végül is csak 4 km volt és mínusz 600 szint. Atya isten mennyire nem lehettem magamnál tavaly, ha erre úgy emlékeztem, hogy rövid. Utolsó frissítő pont, csak 1 korty víz, mert abból már rég kifogytam (jah ha olyan hülye vagy hogy nem töltesz után a frissítőn) és innentől halálvágta. Az én órám elkezdett lemerülni ezért csak a low battery feliratot volt hajlandó villogtatni, Virág pedig nem nullázta a sajátját a bemelegítés után, így nem tudtuk pontosan mennyi is van hátra. Csak azt, hogy tolni "kell". Virág megkérdezte, hogy miért? Igazából erre nem volt semmi értelmes válaszom. Egész nap lazába nyomtuk, de most valahogy belém hasított, hogy ha nem is az idő a lényeg. Az nem baj ha nem lesz meg, de ha meg se próbálom az zavarna nagyon. Szóval elkezdtünk futni 9 és fél óra "sétálgatás" után. Az első aszfaltos klikk után Virágból kiszakadt egy "Ezt nem hiszem el..." sóhaj. Majd egy fordító után megláttam a tavaly megismert kis srácokat, akik a családi bort kínálgatják. Itt még rákérdeztem kérünk e, de Virág tekintete villámokat szórt, és félő, volt hogy a botokkal szúr le ha én most megállok borozgatni, szóval toltuk tovább. Át a hídon, fel a kereszteződésnél és ott a korzó. Csak még egy kicsit, nem számít ha fáj, ez már csak 400 méter.
Megcsináltuk! Hivatalos idő 09:59:35. Ha azt a 2,5 percet levonták volna amit a rajtnál buktunk még a borozás is belefért volna! Na de ne legyünk telhetetlenek, ahhoz képest, hogy a nap nagy részében nem törődtünk az idővel 1166. helyezés az 1391 finisher-ből. Tavaly 11:27-tel 1356. voltam az 1365 finisherből. A tavalyi életem egyik leggyötrelmesebb, legfájdalmasabb teljesítése volt, most egy percig nem volt kérdéses, hogy meg lesz és az se, hogy közben jól érzem magam. Szinte végig egyenletesen haladtunk, figyelve arra sehol ne pörgessük túl. A flow fontosabb volt mint a helyezés, és abból most akadt bőven. Azt mondják a páros versenyek igazi nehézsége, hogy tökéletesen ismerni kell a másikat, és tudni kell alkalmazkodni egymáshoz. Nos mi nem ismertük egymást, a verseny előtt talán 3x találkoztunk összesen. Lehet csak ezért indultunk együtt neki, utána meg már minden mindegy alapon kitartottunk. Minden esetere köszönet Virágnak, hogy elviselt és, hogy nem szúrt le a végén a borozzunk sprintelésközben ötletem miatt. Egyedül sokkal unalmasabb és valószínűleg nehezebb is lett volna a verseny.Eredetileg 2016-ban azt hittem fél év alatt fel lehet erre készülni, hiszen már olyan sok hosszút mentem. Hát tévedtem inkább 1,5 év kellett, mert nem fizikálisan hanem fejben kellett megérni ehhez, hogy tudjam mit és hogyan akarok csinálni. Ha szerencsém lesz a sorsolással biztos, hogy indulok még a Cortina Trail-en. De legközelebb hosszabb időre szeretnék kimenni, kell a verseny előtti 2-3 nap. Mert rengeteg nézni való van még Cortina körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése