MátraBérc Trail 2016

A Bércről ezt írják a szervezők:

"A Mátrabérc Trail a hazai terepfutás egyik meghatározó tavaszi eseménye, amely évről évre
nagy kihívás elé állítja mind a hazai mind a külföldi futókat. A verseny útvonala, a Mátra főgerincét követve, kelet-nyugati irányban keresztülhalad az egész hegységen. A nyomvonal 99%-ban természetes talajú erdei utakon fut, aminek a 4/5-e tipikus, sok helyen egynyomos gerincút, pompás kilátásokkal. Ezen a lenyűgöző útvonalon emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 méteres Kékes és a 965 méter magas Galyatető."

 Ehhez mellékelnek is egy csinos kis szintmetszetet, a rengeteg csodaszép kilátást biztosító buckáról. Azt már sehol nem említik, hogy a kilátásokból semmit nem fog látni az ember, mivel a szemén keresztül is levegő után kapkod az oxigén hiány miatt. Na de hát a kilátást már úgyis sokszor megcsodáltam, most küzdeni akarok az órával és önmagammal.

Háromszor voltam a Bérc túrán, de sajnos a tömeg olyan szinten megöli azt a rendezvényt, hogy tavaly megfogadtam soha többé, így marad a küzdés a Trail-en. A szintidő ugyan 3 órával kevesebb mint a túrán, viszont nem engednek be az ember elé 2000 rövidtávost így a tavalyi 10:42-es időmből ha minden jól megy tudok javítani 43 percet és akkor 9:59-cel beesek még a célba a zárás előtt. Persze ez csak egyszerűnek hangzik, igazából rengeteg buktató jöhet ilyen távon főleg hogy november óta nem mentem hosszút, és kihagytam az összes megszokott tavaszi szintezős túrát. Mivel a VTM-en és a Decathlon Kékestető túrán is szenvedtem az XA Pro-val ezért rendeltem egy Wings Pro 2-őt. A verseny előtti kedden elmentem kipróbálni, semmi extra csak 1 óra a dűlők között felkiáltással. Sikerült majdnem 2 órát kóvályogni a tűző napon amíg átfutottam a szalóki tóhoz. A víz hiány miatt sikerült is jól meghúzni a combom és a külső térdszalagom, ami persze nem múlt el szombat reggelig.
Zsófiéknak köszönhetően 7 körül már a rajtban voltam, így 8-ig volt időnk kipanaszkodni magunkat kinek mi és hol fáj és jaj mi lesz most.

Rajt előtti "mind meghalunk" hangulat

Sirok-Kőkútpuszta RAJT: 08:02:01
Dübörgő Metallica-ra rajtolunk, szokás szerint próbáltunk hátul maradni, hogy ne zavarjuk a gyorsabbak tempóját, bár az elején még elég sűrűn voltunk.

az első bucka

Kellett egy pár km amíg széthúzódott a mezőny. Ők kezdenek erősen, vagy mi vagyunk lassúak? Valószínűleg is-is, menet közben aztán megállapítjuk, hogy mennyivel jobb sport a darts, ott nem izzad így az ember  már reggel 9 előtt. Amíg ezen filozofálgatunk megeszek nyugisan egy csokit kelleni fog az energia. Edit, Zoli, Halmi és Én együtt haladtunk Gazoskőig, itt én kiálltam egy pillanatra mert pont szembe jött egy szimpatikus fa. Így a mezőny legutolsó helyéről indultam neki az 5. km után újra. A Jagus csúcsa előtt változott egy picit az OKT útvonala így nem mentünk le a bozótosba hanem egy eddig ismeretlen dombot mászattak meg velünk, így a felfelén vissza tudtam előzni pár embert. Majd megérkeztünk az útkereszteződéshez.
A Domoszlai kapu: 9:43
Az első részszintidő limit 2 óra mi 1:43 alatt értünk oda. Ez a nehezítés a Trail-ben, hogy míg a túrán mindig azt mondtuk 4 - 4,5 óra között ideális felérni Kékesre a kényelmes teljesítéshez, addig most 3,5 óránk lesz erre. Oroszlánvár kaptatóját már keményen tűzi a nap, de szerencsére idén hamar kezdtek lombosodni a növények így van egy pici árnyék. a csúcson egy pillanatnyi szusszanás M115-ön itt szokott lenni a kaja pont hát egy ismeretlen sporttárssal úgy döntünk akkor használjuk ki és együnk, így benyomom az első koffeines gélt, és kezdődhet a hullámvasút Kékesig. Markazi kapuig együtt haladunk, majd a Disznó-kő felé emelkedőn folyamatosan elszakadok és szinte végig egyedül megyek Sötétlápa nyereg -ik, a felfelén oda-vissza előzgetjük egymást egy lánnyal, korog a gyomrom de nincs idő megállni előszedni az energia szeletet, így  még épp felérünk részszintidőn belül Kékesre.
Kékes 11:26
A ponton Mesi, Zsófi, Csanya szurkolnak. Engem még megvártak, biztatnak, ne álljak meg, ne egyek ez nem túra menjek már. Hangulat biztosításban mindig is profik voltak. De így is elvacakolok 6-7 percet, a Kékes - Galya szakasz részidejét külön nézik, így itt frissítés után kell csippantani, 11:32:41-kor indulok tovább. A nagy eufóriában csak a vizes tartály újra töltését felejtettem el. A hirtelen jött hőség pedig gyorsan megbünteti az ilyen hibát. Persze ez itt még nem jut el az agyamig, egyelőre a Sombokor para rész jön. Ez az a szakasz amin az elmúlt 6 évben még sose volt jó lejönni, egyszerűen sem a technikám se a bátorságom nincs meg hozzá, Strava szerint ez a szakasz 31:55 lett,  de legalább nem törtem össze magam. Ahogy lefelé araszolgattam egyszer csak hirtelen gyanúsan sok kő kezdett fentről a nyakamba hullani, felnézek és ott van mindenki Petra, Yoyo SzíjZoli meg még vagy 20 ember. Nagyon benézték a Markazi kapu-nál a kék sáv leágazást és kegyetlenül  szét kellett hajtani magukat hogy visszahozzák az elvesztett időt. De hát minek rohangálnak föl le a hegyen, mondtam hogy jöjjenek velem én tényleg tudom az utat :). Petra megdícséri a paradicsom színű cipőmet majd elrobog. Mátraházai műútnál  betolok még egy gélt kelleni fog az energia Galyára fel, itt döbbenek rá, hogy csak az izós kulacsomat töltötték meg vizet nem vételeztem. Olyan 7-8 deci folyadékom lehet összesen ezt kell beosztanom a következő jó két órára, szinte végig fölfelé a déli tűző napon. Csór-hegynek fölfelé visszaelőzök mindenkit aki látótávon belül van és egy erőltetett de még nem meghalós tempóval haladok végig Galyáig.
Galyatető: 13:16:08
A turista centrumnál profi az ellátás. Millers a 1,5 literes tartályba simán belevarázsol 2 liter vizet nehogy még egyszer kifogyjon, izó a kulacsba, kóla a pohárba sajt, banán, sósperec. Zsuzsi is tudja, hogy engem úgy kell kidobni a pontról mert hajlamos vagyok leragadni bandázni. Ezért folyamatosan noszogat, ne várjam meg a többieket majd ő tovább zavarja a pontról Petrát, végül Yoyo-val  indulunk tovább. A csillagvizsgálóig együtt hullámvasutazunk, majd a lefelén ő begyorsít. Mátraszentlászlón beraktak egy számomra érthetetlen aszfaltos extra kunkort  a távba ami nem szokott a túrán lenni, itt még látom Yoyo-t ahogy ő már kiér az aszfaltról, aztán eltűnik. Vöröskő kilátót sose tudom fejben elhelyezni a falu mellett mindig van még egy kanyar mielőtt oda érek. Mátraszentistván utáni szakasz nagyon nem megy, visszaelőz egy rég elhagyott futó, és ahogy magamban számolgatom az időt egyre kisebb az esélye, hogy 3-ra leérjek Keresztesre, hiszen még előttem van Ágasvár. Éget a nap és folyamatosan lassulok, pedig elvileg ez a pihentető szakasz a pályában. Ezen a szakaszon lehetne időt nyerni, de én inkább csak veszítek, nem találom a ritmust, hogy jól haladjak. Utólér SzíjZoli ismét. A Szamár kő  előtti pontig pedig befogjuk Yoyo-t, szegény nagyon rosszul van, hogy megszédül vagy a gyomor görcs borítja meg nem tudni, de segíteni kell neki. Az izótól kész a gyomra kér egy kis vizet, a tartályból adok neki majd biztatjuk nincs már sok jöjjön. Pár száz méter után egyszerre tör ki belőlünk Zolival a szentségelés mikor meglátjuk, hogy még csak most jön Ágasvár. A csúcson megállok magam elé engedem Zolit lefelé sokkal gyorsabb mint én fölöslegesen lassítanám. Majd ahogy óvatoskodok lefelé visszaelőz a sporttárs akivel még Oroszlánvárnál váltunk el. Már majdnem leérek a menedékházhoz mikor fentről kiabálást hallok Petra és Yoyo az. Petra utólér, szétcsapta a térdét de kapott gyógyszert így jön velem. Csörgő-patak völgyéig együtt bicegünk, majd a síkon kocogunk kicsit le Keresztesre. Amíg ő kezd feléledni ahogy haladunk a pont felé, én kezdek széthullani. Nem a táv öl hanem a tempó, és amíg a TT-ken lazán elsétálgattam addig itt figyelni kéne sokkal jobban a frissítésre, magyarul tök fölöslegesen cipelek a hátamon 2 liter vizet + fél liter izót ha nem iszok, valamint a hiper szuper gélek és energia szeletek se szívódnak fel a hátizsákon keresztül. Sajnos ahogy a hőség megcsapott teljesen elvette az éhség érzetemet, majd átment undorba, émelygésbe. Így sikerül eléhezve és szomjazva 30 perc csúszással megérkezni Keresztesre.
Mátrakeresztes 15:29:14
A többiek ülnek és esznek, én csak 1 marék sósperecet veszek és egy pohár kólát kérek majd indulok tovább az előre küldött depo csomagom is ott hagyom, hiszen 3 órát szántam az utolsó etapra de csak 2,5 lesz rá. Túlságosan meg vagyok borulva ahhoz, hogy rászánjak 2 percet és végig gondoljam mit is kéne ennem, innom. Csak megyek fölfelé mint egy zombi Nyikom-nyereg irányába. A falu utáni első emelkedőn még megelőzök pár embert, de az első sík részen visszaelőznek azonnal. Hullámzik az útvonal, próbálok kicsit belekocogni, de persze sikerül az úton lévő egyetlen kőbe belerúgni, szerencsére nem kell arccal tompítanom az esést, csak a gyomrom rázódik össze még jobban. Kicsit megborzongok, szédülök, a gyomrom egyszerre korog és émelyeg. Teljes apátia így nem fogok tudni felmenni a Muzslára az kizárt. Megállok egy fánál. Néhány piaci lángossütő veszélyes hulladéknak leadott fáradt olaja világosabb árnyalatú mint ami kijön belőlem. Nézem az izós kulacsom több mint a feléig van pedig ezt még Galyán töltötték, megiszom a felét, van nálam 3 db gél és csoki, de enni nem merek mert tuti kijönne belőlem, így a tartályból iszok még egy kis vizet. Az övtáskámba ugyan beraktam reggel 3*1 gramm zacsis sót, de ez persze elfelejtődött így most sem veszem be. Pedig lehet csak ennyi kellett volna, hogy ne csak lötyögjön hanem fel is szívódjon a folyadék a gyomromból. Vonszolom magam tovább, kb annyira vagyok kikészülve mint tavaly az UTH-n, dettó ugyanaz. Első komoly melegben való versenyzés, rutintalan frissítéssel, megint nem fogok beérni. Aztán meglátom a köv kanyarban az óriás vaddisznó dagonyát, a dagonyát ami az elmúlt 7 évben bármikor, bármerről jöttem mindig itt volt. A lenti dagonyánál kezdődik a fenyves fölötte a második dagonyánál már az Erdész rét, onnan meg már legalább látni a Muzslát. Hirtelen minden kitisztul, felébredt végre  bennem a MedveDisznóEmber, felismerem a fát amit négy éve rugdostam az első Bércemen, hogy kijöjjön a görcs a vádlimból, ahhoz képest most tök jól vagyok, ez sima séta lesz fölfelé. Nyikom -nyereg és Ólom tető között vissza előzök néhány embert. Hol van már a régi teória, hogy a lottó ötösből az első dolog amire pénzt áldozunk az a Muzsla eldózeroltatása lesz, vagy hogy eladjuk Szegednek mert ide már fölösleges a Tisza parton viszont milyen jól nézne ki. Az egyik lány órája csipog, megkérdem hány óra. Kérdezi miért? Mondom neki ha felérünk 16:45-ig akkor sima ügy az egész. Mire visszakérdez hanyadik Bércem, mondom neki hogy a 4 .azt mondja jó. Vonulunk tovább buckáról buckára. Mint egy mozdony húzom fel a többieket. Muzsla-nyeregnél egy szervező vízzel kínálna de senki nem kér, már túl fáradtak vagyunk mindenhez. A csúcsra 16:43-kor érünk fel, én megállok, a többiek mennek tovább. Megiszom a maradék izót, egy gél kis vízzel és megyek én is lefelé. A többiek tempóznak nekem nagyon nem megy már a lejtőzés. elérek egy kisebb emelkedőt amiről azt hiszem hogy a Koncsúr, keresem a köveket amin 3 éve szétcsaptam a térdem de nem találom. Utólér egy lány kérdezi be lehet még érni, mondom persze sietni se kell, itt már fölösleges, de ő még tud futni én már nem. Eltelik 10 perc és jön egy emelkedő, ez mit keres itt? Ez a Koncsúr? Az nem lehet. De mégis az, itt van a hatalmas odvas ent fa. Nagyon elszámoltam magam. Próbálok kicsit kocogni ha csak 50 métert is de menni kell, iszonyatosan fáj a talpam bele épült egy kő. Kénytelen vagyok megállni és levenni a cipőt. Óvatosan tavaly így estem arccal előre a bozótosba mert egy görcs pont akkor rántotta be a vádlim. Most ezt megúszom kirázok egy kb borsszem  méretű mini piramist a cipőből. De hiába a fájdalom marad (most 2 nappal a verseny után kezd talán mély hólyagba átmenni, vagy valami ideget kapott el és fantomfájdalom, mert még minden lépésnél érzem). Diós patak előtti részen előkerül SzíjZoli majd még egy lány. Zoli ér át először, ahogy mászok ki a szurdokból még pont látom ahogy a lány elindulna balra a szalagok mentén a Muzsla Trail útvonalán, na az lenne a szép ultra egyben a két táv. De nem hiszem hogy örülne neki. Szerencsére most tényleg tudom hol is vagyunk így elhiszi hogy a falu a másik irányba van. A lány jóval gyorsabb hamar eltűnik, SzíjZolit még beérem, együtt érünk be a faluba, a kisördög bujkál bennem, hogy visszaelőzőm a cél előtt. De pár lépés után a lábam már nem tartja ezt jó ötletnek így végül 10 másodperccel megelőz Zoli.
Szurdokpüspöki CÉL : 17:54:49

Konklúzió:A teljes menet időm: 09:52:48 lett ami a szintidőn belül beérkezők között az abszolút

utolsó előtti helyre lett elég. De utolsó helynek így még nem örültem! 50 percet javítottam a tavalyi időmön. Nincs izomlázam, nem fáj a térdem. Van egy-két hólyag a lábamon de azok hamar elmúlnak, az UTH előtt kellett egy ilyen igazi nehéz küzdős táv, hogy tudjam magamról kitudok mászni a gödörből és végig tudok menni. Talán végre sikerül megtanulnom azt is hogyan frissítsek és akkor nem lesznek gondok.
Külön köszönet még Halminak, hogy a verseny után bevállalta a kitérőt és haza vitt Egerbe így nem kellett buszoznom.

Icebug Vértes Terep Maraton 2016

A januári versenynaptár összeírásakor a  FUN RUN utáni második versenynek néztem ki a VTM félmaratont, de az El Presidente nagyjából fél perc alatt lebeszélt róla. Mert szerinte nekem a maraton kell, a másik túl rövid, túl lapos. Igazából persze én vagyok lassú, nagyon lassú. Egyetlen erősségem, hogy hegynek felfelé elég sokat tudok stabilan gyalogolni. Kár hogy a VTM útvonalán nincsenek hegyek, persze ezt az információt rutinosan nem árulja el. Én meg megszokásból meg se nézem az útvonalat, hogy merre is kell majd menni. Egerből négyen megyünk a versenyre Anita, Reni, KPeti és én így egy kocsiban kényelmesen elférünk. Az óra átállítás miatti 5 órai indulás igazából 4 óra, így kellően kómásan (a társaságból én aludtam a legtöbbet nagyjából 5 órát), vakargatjuk a jeget az autóról indulás előtt. Szerencsére a vasárnap hajnal nem a csúcsforgalom időszakai így 7 után nem sokkal már be is gördülünk a versenyközpontba.
Versenyközpont Szár
Így bőven van idő pakolászni, majd nevezni. KPeti felállítja a Wannarunnabe standot az expo területen, majd el is indul a terepre ő ma dolgozni jött nem futni. Annyi az ismerős arc nincs is idő mindenkivel pacsizni. Az utolsó 10 percre már kimegyünk az udvarra, ahol még Belus Tomiékkal sikerül pár percet beszélgetni, amikor is jön Ulrik kötelező felszerelést ellenőrizni. Tomi kezdésnek előkap egy citromsárga műanyag zacsit, ezt Ulrik külön sorba tünteti fel, nem tudom járt e érte bónusz pont. A kötelező felszerelések (Mobiltelefon, bekapcsolt állapotban. Fényképes igazolvány. Minimum fél literes víztartály és pohár, vagy minimum fél literes kulacs.) ellenőrzése szerintem jobban volt megoldva tavaly az UTH-n, ahol a rajtszámot se kaptuk meg addig amíg mindent be nem mutattunk. Az előzetes ellenőrzés előnye, hogy a rajt előtt még tudod pótolni ha valami hiányzik, utána már nem. Nagyjából 40 ember nem vette ezt komolyan és csodálkoztak mikor a célvonalnál kizárták őket.
A mezőny legvégén akartam rajtolni, de alábecsültem a létszámot és az emberi kígyó tekergését, így inkább a közép mezőny végéről indultam. Természetesen így még a faluban az első 1-2 km-en megelőzött vagy 100 ember ami sokkal demoralizálóbb mint leghátulról indulni. Renit egy darabig látom magam előtt de szép lassan leszakadok.  Így, hogy sodor a tömeg nem a saját kényelmes lassan beinduló tempómmal indulok neki.  Első hiba. Még a faluból se érünk ki de már egyértelmű, hogy a reggeli fagynak nyoma sincs és nagyon túlöltöztem. Második hiba. Hátra nézek és feltűnik Halmi, ő sokkal okosabb volt leghátulról indult. Laza tempóval hagy állva és még egyszer megemlíti, hogy hamarabb fog beérni az ultráról mint én a maratonról. Erre nem tudok mit mondani mivel épp sétára váltok és hagyom elhúzni, a térdemnek nagyon nem tetszik az egész történet. Utólag összerakva a gond az lehetett, hogy az XA Pro idén most volt először a lábamon így érthető, hogy a térdemnek nem tetszett az aszfalton trappolás. Harmadik hiba.

Hát ez elég gyalázatos kezdés, úgyhogy kell gyorsan valami B terv. Megállok és leveszek egy réteget, táskába nem teszem el. Majd, ha majd eljutok KPetiig akkor rásózom, meg majd leveszem a hosszú nadrágot, ez a terv. Így egy folyamatos de nem meghalós tempóval megyek tovább kezemben a felsővel. Közben még 1-2 ember leelőz, majd utolér Marcsi. Végre van kivel beszélgetni, és jön

egy emelkedő legálisan lehet sétálni. Itt picit elhúzok, sikerül két másik embert is megelőzni az első időmérő pontig. Itt a pontőr picit téved és azt mondja még csak 4 km-nél járunk, így lazán indulok tovább a síkon, persze rögtön visszaelőz az egyik 50-es futó. Marcsit és a másik ismeretlen futót még nem látom magam mögött. Eközben gondolkozva előveszem a telefont mit mért eddig, mert ez a 4 km nem tetszik nekem. Strava szerint 6,5 és már majd egy órája úton vagyok. Na bumm kb százszor elmondta mindenki, hogy figyeljek magamra félóránként egyek-igyak ha nem akarom hogy a gyomrom megint kikészüljön. Negyedik hiba. Gyorsan betolom az első gélemet, hozzá 3-4 nagy korty vízzel. A következő ellenőrző pontig sima az út. Majd a csippantás után elindul az útvonal lefelé Körtvélyespusztára. Még az épületek előtt visszaelőz a futó akit az első pont előtt értem be, fölfelé én lefelé ő a gyorsabb. De tartom magam nem tud elszakadni nagyon. A betét körön sorba jönnek szembe az ismerősök, majd az elágazónál Boszi kerepel nekünk. Az utolsó kis huplinál én vagyok jobban képben így nekem feltűnik, hogy a pontra a szalagok lefelé vezetnek, és még pont tudok kiabálni a futótársnak hogy ne menjen tovább fölfelé.

Csákányospuszta Az első frissítő pont, El Presidente azt mondta a pontokon a szememmel egyek. De a választék így is túl nagy. Hát jöjjön egy kis sajt, olivával és kólával, majd sajt ropival és vízzel. A kulacs újra tölt izóval egy pár szem gumimaci és már mehetünk is tovább, Marcsi pont utólért. A pontról fölfelé a Mária-szurdokban visz az út. Igaza volt az El Presidente-nek hogy a maraton útvonala nagyon szép. Közben csatlakozik hozzánk Zsuzsi is akinek sikerült az előző kereszteződésben túlfutnia úgyhogy úgy dönt marad inkább velük. Marcsi már volt máskor is a versenyen ismeri az útvonalat így ő lesz a navigátor, direkt kiemeli, hogy a kék- / kék+ szétválásnál figyelni kell majd. Vele már több rendezvényen találkoztam rendezőként és versenyzőként is így van közös téma, majd pár perc után összerakjuk, hogy Zsuzsival is ismerjük egymást. A közös pont hogy mind 3-an kiestünk tavaly az UTH-n a szintidőből, és mindhármunknak a felkészülés része most a VTM. Ezen meg még pár dolgon olyan jól elbeszélgetünk a Vitányvár pontig,hogy fel se tűnik a felfelé. Majd leereszkedünk, hogy pontosan ott tévedjünk el a kék jelzések szétválásánál amiről előre megbeszéltünk hogy majd nagyon figyelni kell. Ötödik hiba.
Annyi szerencsénk volt, hogy pár favágónak (bár lehet húsvét vasárnap inkább csak a fatolvajok ténykednek?) feltűnt, hogy mi vagyunk az elsők akik arra tévednek. Azért így is beletettünk egy 5-10 perces kanyart. De szerencsére nem vészes. Ezután egy pillanatra megállunk a Rockenbauer Pál emlékfánál fotózni. A következő pontig így vidáman tervezgetve, storyzgatva haladunk, nem túl gyorsan de folyamatos tempóval haladva. Közben megeszem a második gélemet és iszok is valamint és egy gyors technikai kiállás is belefér.
Várgesztes
A második frissítő pont ami valahol a faluban van. Ez azért fontos mert Zsuzsi rögtön a tóparton már más irányba menne, de 2 perc séta után elérjük a pontot. Mivel nagyjából a legvége vagyunk elég buli hangulattal fogadnak minket. Az asztal kínálata itt is túl bőséges. Ilyen az amikor első osztályon utazik az ember. A különbség az, hogy amíg a ruszki újgazdagokat szállító repülők személyzetét felkészítik a hülye utasokra, addig rám nem készítették fel a pont személyzetét. A frissen bontott kólából öntöttek volna a kulacsomba, aminek aránya 2 korty kóla 10 korty hab formába sikerült. Gondoltam egy pillanat alatt felrázom kiszisszentem a szénsavat majd jöhet a rátöltés. Legalábbis ez volt a terv. Nos a kivitelezésre talán még Mr. Bean is megadná a 10-ből 8 pontot, mert a kulacs kupakot ugyan rácsavartam, csak épp a szívószálat nem dugóztam be, így egyetlen mozdulattal sikerült leöntenem a teljes személyzetet kólával. Mégegyszer elnézést mindenkitől. Szerencsére a crew itt is full profi egy béna résztvevő nem zökkenti ki őket, így javasolják, hogy a pezsgőzést inkább majd a célban. Azért második körre már csak izót merek kérni a kulacsba, és indulunk is tovább.
A falu után a lányok egy pillanatra kiállnak, hogy majd utolérnek. Itt jön az utolsó értékelhető emelkedő a pályán, így amikor meglátom hogy valaki van előttem gyorsan ki is használom az előzésre. Igazából semmi komoly de azért biztos ami biztos mikor felérek megeszek még egy gélt némi vízzel. Hamarosan elérem a következő EP-t itt csatlakoznak vissza a betétkörről az ultrások. Majd nem sokkal később KPeti kerül elő egy úttorlasz mögül fotózva. Ez persze jó indok megállni pofázni mintha nem is futóversenyen lennék. Közben sorra futnak el mellettünk az ultrások így megemlíti, hogy esetleg nekem is mennem kéne a következő pont nincs egy km-erre se. A felsőm amit a második km-nél vettem le, hogy majd rábízok persze elfelejtem odaadni neki, vagy legalább a saját zsákomba berakatni, de végül is ha eddig bírta kézben hozni akkor már kibírom a célig. Utólag ez nem volt akkora hülyeség mint aminek tűnik, a bal kezem ujjai eléggé feldagadtak, amíg a jobb amiben vittem mivel folyamatosan mozgatva volt az átfogásokkal hogy ne csússzon ki egyáltalán nem dagadt meg.

Kapberek-puszta
A frissítő ponton csupa ismerős arc és a szokásos hangulat. László Szilvi gyorsan frissít és már el is tűnik, lenne mit tanulni tőle. Valamilyen sós kekszet eszek uborkával sajttal és gumicukorral, hogy iszok e arra egyáltalán nem emlékszek. A pont mögött egy hegyet látok, ami még ha csak domb is nem tűnik barátságosnak. Persze a crew is van annyira humoros, hogy nem mondják meg hogy azt nem kell megmászni :) Bár lehet jobb lett volna megmászni, az ilyen könnyű hosszú egyeneseken jön ki mennyire nem jól futok, ezen a szakaszon nagyon sok ultrás előz meg. Igazából nincs semmi bajom, jó a gyomrom, nem vagyok se éhes se szomjas, se fáradt, egyszerűen csak lassú vagyok bele bele sétálok. Az utolsó lejtőn lefelé megelőz három ultrás srác, bíztatnak hogy már nincs sok hátra, az egyik megkérdi jól vagyok e. Megbeszéljük, hogy ez csak taktikai pihenés minek is sietnék. Aztán persze csak behúz magával a következő pontig.
Hallgató-völgy
Az utolsó frissítő pontnál Csipiék várnak az időmérő dobozzal, egy gyors csippantás után elzavar frissíteni (tényleg ennyire szarul néztem ki?).

A választék itt is bőséges, az egyik srác kólát kínál, hát elmondom neki mi történt Várgesztesen. Mire a pontőrök: - Nevét írd fel! Fotózd le! Soha sehol nem kaphat többet kólát! :) Így végül 3 szál ropit kapok fel és indulok tovább az aszfalton. Ez itt pont nem volt jó választás. Még a következő kanyarnál is azt a 3 szál ropit rágom és próbálom lenyelni, az utolsó korty izómmal végül is sikerül. Innen már csak pár km a falu de az aszfalton valahogy nagyon nem megy. Persze a faluba beérve csak nem sétálgathatok túl sok ember dudál az autóból, vagy tapsol drukkol a kocsmából, hogy nincs már sok hátra. Végül 5:39:07-es idővel csippantok a célban. 

Konklúzió
Talán furcsán hangzik elsőre, de örülök annak hogy a verseny elejét elrontottam. Azzal hogy már a rajt utáni első kilométereken nem ment, gyorsan kellett változtatnom a fejben eltervezetthez képest. Ebből pedig többet tanulok magamról és a futásról. Sokkal jobban kell figyelnem a folyadék pótlásra. Rajtnál a hátiban 1,5 liter vízzel + fél liter izóval a kulacsban indultam. A vízből nagyjából 2-3 deci megmaradt, azon egyszerű okból hogy mindig csak a csőben lévő adagot ittam ki, mert a többi túlságosan felmelegedett a hátamon. Ezt a problémát remélhetőleg a célban vett thermo huzat majd valamilyen szinten megoldja. A kajára jobban figyeltem így a gyomrommal semmi gond nem volt, pedig most aztán tényleg amit a szemem megkívánt azt ettem a pontokon. A saját bekészített 4 gél + 4 csokiból 3 gél fogyott el, de ehhez a tempóhoz ez nekem bőven elég volt. A Fun Run-hoz képest sikerült kevesebbet állnom a pontokon is. A ruha választást totál elrontottam, bőven elég lett volna a rövidnadrág + póló.
Mivel nem helyezésekért, csupán magammal és magamért versenyzek úgy gondolom ez egy jó előre lépés volt. Ha a mostani hibákból tanultam akkor a következő versenyeken se fogok kiesni a szintidőből.  A strava adatai alapján önmagamhoz képest bizony elég jót mentem.

Végül mégegyszer köszönet a szervezőknek, a rengeteg önkéntesnek akik miatt olyan egyedi ez a rendezvény. Itt tényleg minden ponton olyan érzése van az embernek mintha F1-ben lenne, beállsz a depóba és kész, a crew tudja mi a dolga, tölti a kulacsot, adja a kaját, fogja a kezed ha nem találod el elsőre a dobozkát. Ha látja, hogy meg vagy borulva tudja, hogy mivel tud segíteni, hogy mire lehet szükséged. A versenyközpont tényleg versenyközpont, és nem csak egy tornaterem. Már máskor is írtam hogy egy verseny nem csak a futásról szól, az ilyen rendezvényeken lehet igazán közösséget építeni. Célba érkezés után zuhany, masszás, majd az ebéd mellett lehet a legjobbakat beszélgetni, vagy csak kiállni a célkapuhoz és várni a még kint lévőket. Úgyhogy a terv jövőre is VTM. Mert ez a verseny mindenképpen a legjobbak között van az országban. Persze előtte még lesz egy két dolog a következő a:
MÁTRABÉRC TRAIL 2016

Kaptárkövek, szarvasok, kecskék és az Eged

Húsvét vasárnap lesz a VTM, így a Fun Run utáni szabad hétvégéket kihasználva akadt pár terepes kocogás is az elmúlt két hétben.

Via ad Szomolya

Először a POLAR Kaptárkövek Trail új 15-ös távját jártuk be, jó kis panoráma út lesz. Kezdőknek és sprintereknek ideális, az útvonal 80%-ban széles jól futható dózer út. Az Almagyar Érseki Szőlőbirtokról indul, a Nyerges- Mészhegyi kaptárkövek után a Via ad Szomolyán keresztül visz a Királyrétre. A Királyréti EP a visszafordító, innen egy végig futható emelkedő fordít vissza a cél felé. A Királyrét fölé törő útvonalról végig gyönyörű kilátásunk van a Bükkaljára, valamint a távolban a Török-útra Ódor-vár csúcsától az Egedig.

Vöröskő-forrás

Aztán volt egy közösséginek induló, fejlámpás futás a Vöröskő-forráshoz péntek este. Igazából a közösségi futás 4 embert jelentett, akiknek a tempóját  csak az első 500 méteren tudtam tartani így én egyedül futottam. Ez a Varróház - Vöröskő-forrás - Varróház szakasz nagy kedvenc minden időszakban, de így hogy működik az időszakos forrás még különlegesebb. A többieket a forrásnál értem újra utol, illetve vártak be. Ők egy hosszabb számomra ismeretlen útvonalon indultak tovább a Peskő völgy felé. Amit én nem vállaltam be, mert nem volt kedvem leszakadni az ismeretlen terepen.

 

Utólag ez jó döntésnek bizonyult mert amíg a többiek eltévedtek nekem sikerült majdnem karambolozni egy szarvassal. Az egyik nagy kanyarhoz egyszerre értünk egymással szembe haladva, mire a szarvas nagyjából öt méterrel előttem végül úgy döntött, hogy ő tud egy rövidebb utat a hegytető felé. Hát nem tudom melyikünk ijedt meg jobban. De az tuti, hogy igazi vérszarvas volt 2x akkora mint én. Egy hétig ehettük volna a húsát. A parkolóba visszaérve még elmentem lefotózni a békésebb és jóval kisebb testvéreit akikkel már az előző futásokon összehaverkodtam. 

Vasárnap rendezték 23. alkalommal az Eged-hegyi Futóversenyt, ideje volt végre elmenni rá. A részvételt nehezíti, hogy a versenyről péntek este szóltak a többiek, mert hogy hirdetve csak olyan helyeken volt amiket nem nézek, nem is tudok róluk. Jövőre érdemes lesz jobban figyelni mert nagyon jó kis hangulatos verseny, ajánlom mindenkinek! Az útvonal egyszerűnek tűnik de azért nem kell lebecsülni, Érsekkert - Eged - Érsekkert 12,7 km 500 méter szintemelkedéssel ami azért nem rossz. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, hogy jó legyen a hangulat. A várost elhagyva az első emelkedőn négy tagú kecske család biztosította az útvonalat és megadva a hegyifelfutás hangulatát. Az Egedre felfelé természetesen a legmeredekebb egykori tanösvényen mentünk, amit ma már csak a helyiek és az illegális DH-sok használnak hiszen a turista jelzés átköltözött a szőlők közé. Itt még sikerült pár embert megelőznöm. A csúcskeresztnél  30-40 paplanernyős gyülekezett, hogy versenyük volt vagy csak a jó idő csalogatta ki őket nem tudni. A lefelé nagyon nem ment, azok akiket  fölfelé megelőztem azok lefelé mind visszadaráltak. Esélyem nem volt a tempójukat tartani.

 A dobogóért a fiatalok elképesztő időket futottak: 1. Judák Endre 00:59:18 2. Szabó Attila 00:59:54 3. Erdős Péter 01:01:04.
Nekem ez 01:42:25 lett amivel sikerült utolsó előttiként célba érnem ismét bizonyítva, hogy nem nekem valók az ilyen gyors rövid távok. Azért a szép befutó érmet így is megkaptam, remélem a VTM-en is sikerül majd szintidőn belül beérnem.

Bükki Kilátások FUN RUN 2016

Fun Run a szezon első versenye

Előzmények:
2010 szeptembere Lengyel - Tátra, az ezeréves határkövek mellett a  határgerincen araszolva, a többiek már MedveDisznóEmbernek hívnak, Imaro pedig emleget nekem valami Bükki kilátások túrát, hogy ne hagyjam ki mert nekem való. 2011-ben mégis inkább Mátrakupáztam. 2012-ben már elmerészkedtem a Medial távra (egyszeri rendezés volt), 2013-ban a Classic-on indultam, 2014-ben sepertük a Classic-ot, 2015-ben a Mátrakupa ismét bezavart így csak a túra utolsó Völgyfőház-Cél szakaszát szalagoztam.
2016 fő fogadalma nincs több TT-s kupa, így januárban gondolkodás nélkül nevezek a FUN RUN-ra.

Felkészülés:

Az öt évnyi TT-zés adott egy jó alap állóképességet, de a tavalyi év bebizonyította, hogy ez kevés ahhoz, hogy a terep versenyeken szintidőn belül beérjek. Ezért a hétvégenkénti túrázás helyett elkezdtem hétköznap otthoni körözgetni a Hajdúhegyen heti 3-4 órát. Ami némi tudatosabb étkezéssel összekötve segített leadni a decemberi holtszezonban összeszedett extra túlsúlyt. Aztán persze az utolsó hetet sikerült túltolnom. Szombaton Magas - Tátrai szintezés volt, hétfő-kedd-szerda otthoni edzés (közte leggyorsabb és második leggyorsabb idők 10k-n) majd péntek délután 7,5 km szalagozás. A Vasbánya-nyereg- cél lefelé szakaszt meg is érezte a térdem. Ilyet még egyszer nem vállalok be  mert a térdemnek kell a verseny előtti 2-3 nap pihenés.

A verseny:

Hogy is működik ez?

Szombat reggel megnéztük a Hard rajtját, majd Halmival visszamentünk a versenyközpontba rajtszámot fölvenni, bandázni. Apránként megettem egy szendvicset, egy fél áfonyás zabszeletet és egy túrórudit. Utolsó felszerelés ellenőrzés mi is kellhet. Végül egy liter vizet tartályban (fél litert sikerült a bénázásommal kilocsolni), fél liter izót pedig kulacsban viszek  + 2 koffeines gél és 2 energia szelet ezeknek a frissítőpontokkal együtt elégnek kell lennie alapon.


A rajtnál beállok leghátulra véletlenül se kapjon el a lelkesedés, hogy én is tudok a sprinterekkel együtt futni. Halmival hátul ketten megállapítjuk, hogy ez nekünk házi verseny lesz mert csak mi ketten vagyunk  nehézsúlyúak. Igazából a mezőnyben mindenki 80 kiló alatt lehet mi meg 100 fölött.

Rajt

Az első pontig az aszfalton hátul kullogunk 50-100 méterrel lemaradva mindenkitől. Az erdőbe beérve az első emelkedőn sikerül az első futót megelőzni. Imaro és az El Presidente is azt mondta Őrkő-házig csak óvatosan, a szint felét kapjuk meg a táv első harmadán nem szabad kipukkadni. Ezért én úgy terveztem, ha célba akarok érni akkor 2 óra körüli menetidővel kell odáig elérnem. De az emelkedőn így is sikerül még 2 futót befognunk. A pont előtti hajtűkanyarban szembe jön a Light távról Gabika. Egy darab vasárnapi futó edzésre jött ki velünk Vöröskőhőz, majd be is nevezett élete első versenyére és rögtön első 5-ben van. Ő rohan lefelé én meg küzdök felfelé, nincs idő megállni. A Zöld-réti pontnál utólérjük Yoyo-káékat, bár ők végig látótávon belül voltak. 

Őrkő-házhoz 1:45 alatt érünk, aminek meg is van az ára a vádlim görcsöl, a gyomrom émelyeg. Szóltak ugyan a többiek, hogy igyak de csak 2 korty vizet és 1 korty izót ittam a felfelé szakaszon, miközben úgy szakadt rólam a víz mintha augusztus lenne. A háznál a pontőrök közlik, hogy szarul nézek ki. Majd csülökpörkölttel kínálgatnak. Nekem jó lesz mert nekik túl sós lett, azt azért inkább nem. Végül egy fél sóba mártott banánnal küzdök meg 2 korty izóval lekísérve. Innen már hullámzik Cserepeskőig lehetne csapatni, ha a vállam nem emlékeztetne, hogy 3 éve itt estem el az Őrkőről lefelé és ment ki. Szóval csak óvatosan, Peskőnél egy kis FUN mutatom Yoyo-nak a lassan összeomló Bear Grylls pecót,  ami már legalább 6 éve ott van. Cserepeskő-i pontnál választhatunk egy alma vagy egy almányi pálinka, az pont egy nyelet. Gyomromat így vagy úgy rendbe teszi az biztos, szóval jöhet a nyelet pálinka. Épp indulnék mikor feltűnik sárga Minyon jelmezében Csipi a Hard távról, gyors pacsi egy - két szó és már suhan is tovább, a Szépkilátás nyílt szakasza után már csak a célban találkozunk. Őserdő kaptatója előtt megeszem az egyik gélemet egy kis vízzel, gyomrom nem háborog érte, úgy tűnik így jó lesz. Gyorsan adja is a koffeines energia löketet. Őserdőig újra utolérem Yoyo-ékat, de a lefelé előtt kell egy rövid fánál megállós szünetet tartanom. De még így is látótávon belül maradnak, bár a lefelé-ken sokkal gyorsabbak. Kuklya-nyeregi EP-nél még látom őket, aztán a kanyar után eltűnnek. Toldi kapunál lefelé próbálom utolérni őket de nincsenek látótávban, Hereg rétig se látom őket.

Tamáskúton 3:19-es idővel csippantok kérdezem a ponton oda értek e, mire azt a választ kapom hogy most indultak el még utolérhetem őket. Viszont nekem kell egy kis szünet valamit ennem kell.
Sajt, oliva, banán, kis ropi, víz, kóla amit a szemem megkíván az izós kulacsom közben kiürült azt újra töltetem, pár szem denevéres gumicukor a FUN kedvéért és már robogok is utánuk, felfelé talán befogom őket. A patak átkelés kicsit lassít és kívülről biztos vicces is de száraz lábbal átjutok és már megyek is felfelé a jelzés váltáshoz.
A jelzés váltásnál lyukasztós EP, itt iszok az izóból, jéghideg és fura ízű így rögtön vissza is jön. Na ez így annyira nem jó akkor. Rázogatom a hátamon a zsákot mennyi víz lehet benne, nem mintha számítana, annyi amennyi ki kell bírni Barátrétig.  A zöldnek ezt a szakaszát Lök-bércig párszor már bejártam mégse tudom soha mikor is jön be a Piros + , pörgetni kéne, hogy utolérjem a többieket de nem esik jól. Ekkor hangokat hallok egy fiú és egy lány fog be, egyikük se tűnik boldognak 2 szó és tovább robognak, egy kanyar után a futó lányt mégis utolérem mert egy pillanatra megállt. El mondja, hogy a srác 65-ről a gyomra miatt szállt ki, ő meg féltávig vezetett a FUN-on de aztán Őserdőnél más távon indulókat kezdett el követni így meg se állt a Síházig. Számolgatjuk hogy még kb 3 km a Barátrét , és onnan még 6 km a cél. Ő tempót vált és gyorsan eltűnik, én minimálisan gyorsulok. Majd Bujdosó kőnél végre feltűnik valaki. A le felét kihasználva leelőzöm és rohanok egészen a patakig, a vízszint péntek délután óta nem süllyedt, de Rékáék ügyesen szalagoztak egy kidőlt fáig így sima ügy az átkelés. Hihetetlen sok a víz a patakban talán a 2010-es árvizes tavasszal volt csak nagyobb. A hömpölygő víz mindkét partján hóvirág szőnyeg, rengeteg van belőlük. Egy pillanatra felvillannak a gyermekkori emlékek. Régen minden tavasszal ide jöttünk a családdal, az évindító hóvirág szedő túránkra. Persze ma már nem jár ki a család és a hóvirág is védett, úgyhogy ültettünk otthon a bejárathoz inkább. Így anélkül hogy leszednénk is csodálhatjuk őket.
Barátrét I: 4:40  tényleg nagyon sok időt veszítettem az előző szakaszon, de itt közlik, hogy 10-11 futó van mögöttem, márpedig ennyi embert nem előztem meg az biztos, lehet Halmiék is eltévedtek?
Na lássuk mi van az asztalon, egy kis sós az mindig jöhet, aztán a második koffein gél majd kóla, víz, fájni fog az a sárga + felfelé.
Barátrét II: 4:44  4 éve innen kényelmesen besétáltunk a réten át a célba, 2 km semmi szint igazi FUN RUN. De a spartacusosok jó tájfutókhoz méltóan mindig ismernek egy "rövidebb" utat a hegyen át. Így elhagyva a régi szánkó dombot amit a hóhiány miatt lassan visszahódít az erdő felflél indulok. Én egyszer jöttem lefelé azon az úton akkor azt mondtam soha többet, hát most kipróbálhatom felfelé. kb 250 szint amíg a Törökúthoz csatlakozik, ráadásul az út két oldala végig bozótos. Nulla tájékozódási lehetőség, kb mint egy alagútban. Egyszerűen fejben már nem bírtam ezt, Ódorvárra felmászni tuti könnyebb lett volna.
Törökút: 5:09 Kipurcantam az utolsó korty víz is elfogyott a zsákból, de legalább a szalagok még megvannak amiket pénteken raktam ki. Na akkor sétáljunk be a célba, a futásból elég volt. A térdemnek is jobb lesz minek erőltetni, tegnap is gyalázatos volt a lefelé a piros + -on. Azért itt ott kocogok ahol nem túl meredek ott nem fáj a térdem. A szám kiszáradt, a vesém összerázódott meg kell állni egy fánál. Meg kellene, de persze hogy most ér utol valaki. Na ne, már látni az üdülő épületeit. Nehogy már itt verjen valaki hátba. Fáj nem fáj futni kell lefelé. A kerítésnél hátra pillantok, egy lány fut mögöttem ránézésre kb 50 kilóval könnyebb nálam. Az aszfaltra kiérve kiengedem a féket majd a gravitáció gyorsít ha már az izmaim nem tudnak. Ez jó, tetszik, haladok a távolság nő közöttünk. A célkapunál a srácok még rám szólnak, hogy kell egy tókör, legyen a szervezőknek is valami FUN. Félkörnél kinézek a futó lány nem jött ki tókörre. Classic távon van. Akkor fölöslegesen csaptam volna szét magam lefelé? A tó végénél lévő befolyónál három kisgyerek játszik, az egyik kisfiú vizeskedik az anyukája épp rászólna ne csinálja, majd meglát engem ahogy sárosan izzadtan  és eléggé darabos mozgással futok. A döbbenet ami kiül az arcára mindennél többet ér. Az ilyen pillanatok miatt éri meg az egész, ettől FUN RUN.

Cél: 5:42:28 Persze egy versenynek nincs vége az utolsó csippantással, a futás csak egy átkötés a verseny előtti és utáni bandázáshoz. Ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni és nem csak futásról. Bár most a borús hűvös idő nem volt a legideálisabb hozzá, mégis 10-15 ember ült kint folyamatosan várva a még kint lévőkre. Gyors zuhany, átöltözés egy leves, közben sorba érnek be a hosszabb távosok, valaki felháborodik, hogy lehet tiszta a cipőm. Ha már FUN RUN feltuszkolom a terasz tetejére (hátha nem szintezett még eleget) megmutatom neki a felismerhetetlenségig sáros Fellraiser-t, hogy megnyugodjon. Előkerülnek Yoyo-káék, majd Halmi is, tényleg eltévedtek így nehéz lett volna utolérnem őket. Közben díjátadók, majd újabb ismerősök érnek be, gyorsan elröppen 1-2 óra, de úgy gondolom mindig megéri kicsit tovább maradni és nem rögtön haza rohanni egy-egy verseny után. Hiszen így lesz igazi FUN RUN.

Konklúzió:
Az elsődleges cél a teljesítés volt (volt pár pillanat a verseny előtt és közben is amikor úgy éreztem nem fogok beérni). A 6 óra körüli teljesítés se tűnt lehetetlennek. Ehhez képest az 5:43 magamhoz mérve nagyon jó, 61 indulóból 51. lettem. A szervezés, az ellátás, a hangulat, az útvonal szépsége  és nehézsége is 5/5! Úgy gondolom a Classic táv bár hosszabb mégis könnyebb.
A következő verseny az Icebug VTM lesz ami csak kicsit hosszabb de jóval kevesebb benne a szint, ott is valami hasonló időt szeretnék menni majd. Amire sokkal jobban figyelnem kell az a frissítés, menet közben többet kell innom, ennem. A pontokon pedig sokkal kevesebbet vacakolni, több mint 45 perc volt az állási időm 36 km-en ami túl sok. A strava szerint a max pulzusom 161 volt ami már előre lépés a tavalyi 170-180hoz képest, az átlag 140 lett ami nem csoda hiszen az utolsó 2 órából elég sokat gyalogoltam. Így sikerült elégetnem 5413 kalóriát kevesebb mint 6 óra alatt. A célban majd otthon is ettem, és az elvesztett folyadék egy részét is tudtam pótolni. Vasárnap reggel mégis csak 99,7 kg-ot mutatott a mérleg. Még pár ilyen Fun Run és a Mátra 115-re tényleg lemegyek 90-re.

Folyt köv húsvétkor a VTM után

A Magas - Tátra téli szépségei

  A szezon indító Bükki Kilátások Fun Run előtt szerettem volna még egy kicsit mentálisan feltöltődni. Az pedig számomra csak igazi hegyek között megy, ezért a Kárpát Egyesület Eger szervezésében péntek délután elindultunk a Magas - Tátrába. Ezúttal szerencsénk volt az időjárással és szombaton gyönyörű időben mehettünk fel Tarajkáról a Rabló-házhoz végig a Nagy-Tarpataki - völgyön. Rengeteg ember használta ki a gyönyörű napsütéses időt, így a felfelé vezető ösvényen egymást előzgették a futók, a jégmászók és persze a sí és gyalog túrázók. A háznál tartott kisebb pihenő után, lefelé az erdő sávban már egész jó időt sikerült kocogni így még a jégből készült  kápolna megnézésére is maradt idő. De nehéz leírni inkább nézzétek:

Óriás lufik a gerinc fölött

Lomnic Tarajkáról nézve

Jégmászók

 

Hétfőre szabadságot vettem ki, hogy kipihenjem magam. Persze ugyanúgy 6 előtt felébredtem mint mindig, ezért gondoltam kipróbálom mennyit is ért ez a 3 napi magashegyi kiruccanás. Délelőtti edzésként 10 km-en legjobb egyéni időt futottam, meglátjuk mi marad a lendületből a Fun Run-ra az év első versenyére.